Szabók Szaklapja, 1925 (33. évfolyam, 1-12. szám)

1925-01-15 / 1. szám

5. oldal hozását és érzésvilágát. De az új gondolatok és dübörgő új érzések áradatát nem szabad ma­gára hagyni, ellenkezőleg: bele kell vezetni a szocializmus nagy medrébe! A gyöngéd fölvilágosító szavak, a gondolko­dás gyökeréig ható meggyőző érvek, a szeretet­teljes intelmek kifogyhatatlan bőségére van szükség. Nagy könnyűségünk, hogy­ ebben a munkában pompás támogató áll segítségünkre: a Nőmunkás, amely eddig is kitűnő fölvilágo­sító s nevelő munkát végzett sok ezer példányá­val, az új esztendőben még jobban fölkészül erre a munkára. Amíg eddig csak négy oldal állott rendelke­zésére az agitációs és a tudást terjesztő cikkek, szórakoztató szépirodalmi olvasmányok és moz­galmi hírek egész tömegének közlésére, ezentúl nyolc oldalon terjesztheti a szocializmus esz­méit, s mélyítheti önnön nevelő hatását. A na­gyobb terjedelem lehetővé teszi, hogy a háztar­tásbeli nő szükségleteinek a kielégítésével a Nőmunkás az eddiginél is alaposabban foglal­kozhassán A bővebb terjedelem egy részét azért szabászati minták, háztartási hasznos tudniva­lók veszik majd igénybe, hogy a munkásasz­­szonyt az eddiginél is közvetetlenebb kapcso­latba hozzák a lappal. A gyermeknevelés cél­jait szolgáló cikkek, hasznos útmutatások is sokkal több helyet kapnak ezután, mint eddig. Az ezentúl minden hó 15-én megjelenő lap ára mindazzal szemben, amit nyújt, egészen csekély: negyedé­venként 12.000 korona, akkora összeg tehát, amelyet a legsúlyosabb viszonyok között élő proletár is nélkülözhet, hogy ott­hona asszonyának meggyőzésére, gyermeke szocialista jövőjének egyengetésére áldozza. A fölvilágosító munkának megvan tehát a könnyű lehetősége: a magyar munkásmozga­lom nagyfontosságú föladata nem megoldhatat­lan. S ha a fölszabadulásáért küzdő munkás ugyanolyan odaadással és lelkiismeretességgel felel meg a nőmunkás és a m­unkásasszony föl­szabadítása tekintetében ráváró föladatnak, mint amilyennel a szocialista mozgalom más feladatainak megoldásán is munkálkodik, az egyre növekvő tömegekben szocialistává szaba­duló nők a harcos segítségnyújtás kamatos ka­mataival fizetik majd vissza a meggyőzésükre fordított munkát! (ky.) Bérstatisztikánk. A szabóipari munkabérek Budapesten az 1914. évi bérekhez viszonyítva, 1925 január elején a következők: 1924. évi Hiány 1914. évi augusztusi a békebeli­­ munka- munka- munkabérhez bérek bérek viszonyítva Férfiszabók -------------- 40 732.768­— 126.236'— Nőiszabók-------------- 48 648.384'— 354.086'— Női konfekciószabók — 56 988.800'— 180.748'— Férfikonfekciószabók 48 822.000'— 180.769'— Vásári szabók---------- 44 750.000'— 168.931*— Ezek az összegek minden szakmaágban a leg­magasabb bérkategóriák béreit jelzik. A béke­beli munkabérekhez viszonyított hiány a Pester Lloyd indexszámátlaga december végén 20.88479, ami azt jelenti, hogy a közszükségleti cikkek árai az 1914. évi árak 20.88479-szeresre emel­. Ír rv­el 4 rd­- Egy munkás visszaemlékezései Hasi Piarxra. (Folytatás.) Irta: Friedrich Lester. Fordította: Bresztovszky Ede. A kommün leveretése után áss Internacio­­ttáléban34 való tevékenység egyre inkább föl­­őrölte és belsőleg egyre kevésbé elégítette ki ■Marxot. Minden forradalom a derék harcosok tömege mellett sok méltatlan elemet is vet a felszínre, mindenfajta j­ó kalandorokat, akik azt reményük, hogy ezen vagy azon a módon megtalálják a maguk személyes hasznát. Bő­­vében akadt ilyen a kommün menekültjei kö­zött is, s minthogy sehogyan sem találták meg a maguk hasznát, minden alkalmat fölhasz­náltak arra, hogy veszekedést idézzenek elő. Segítségükre voltak azok az egyenetlenségek, amelyek maguknak a kommünárdoknak 35 a so­raiban dúltak. Blanquisták,38 proudhonisták,37 *4 Internationale — Internationale Arbeiterassociation (Nemzetközi Munkásszövetség), a modern munkásmozga­lom első nemzetközi szervezete. 1864 szeptember 28-án ala­pították Londonban és 1876-ban szűnt meg. Az 1889-i pa­rrsi nemzetközi szocialista kongresszuson u­i életre kelt a II. Int­ernacionále alakjában, amely a világháború alatt fölbomlott ugyan, de a háború után fölújult s jelenleg tiunkásinternacionale néven — londoni központtal folytatja működését. . *5 * * * * Kommunard , a párisi kommün résztvevője. (Lásd az előző folytatás 32. jegyzetét.) .............. . 35 Blanquisták — Blanqui követői, hívei. Louis­­Auguste Blanqui (született 1805 február 7-én, meghalt 1881 január 1-én) a munkásmozgalom szélső forradalmi szárnyának egyik vezetőalakja. Számtalan fölkelésben, barrikádharcban, összeesküvésben vett részt. Több forra­dalmi lapot szerkesztett. Évtizedeket töltött Francia­­ország különböző börtöneiben. . Proudhonisták — Proudhon követői, hívei. Pierre Joseph Proudhon (született 1809 január 15-én, meghalt 1865 január 19-én) betűszedő, majd újságíró és író volt. A kispolgári anarchizmus irodalmi és politikai képvise­lője. „Mi a tulajdont“ című híres munkájában azt fej­tegette, hogy a tulajdon: lopás. Követői az Internacionále kongresszusain termelőszövetkezetek és — azoknak tőké­vel ellátására — népbank alapítását indítványozták. 8* * Autonómisták — a központi kormányzat elvének ellenségei, az önkormányzat hivei. 80 Anarchisták — az uralomnélkü­liség, a® államnélküli­ség hivei. 311 Bakunin — Nikoláj Alexandrovics Bakunin, orosz anarchista (született 1814-ben, meghalt 1876 július 1-én). Eredetien tüzértiszt vett Oroszországban, de mihamar ér­deklődni kezdett a forradalmi mozgalmak iránt, amelyek­ben tevékenyen részt vett. Az Internacionáléban Marx el­lenlábasaként szerepelt s 1872-ben ki is zárták. 11 Intrika , cselszövés, fondorlat. 15 High Holborn — az Oxford-street­­(Oxford-utca) foly­tatása Londonban. . 43 Kháosz —­zűrzavar Bizonyos ponttól kezdve persze minden egyes politikai harcos kénytelen türelmetlenné válni, és nézetem szerint Marxnak nagy érdeméül tudandó be, hogy minden lehetőt megtett a min­dennemű törtető és kétes elemeknek az Interna­­cioná­létól való távoltartására. Kivált az első időben csak úgy nyüzsgött ott mindenféle cső­cselék, többek között Bradlaugh, a szabadgon­dolkodó pap is. Főleg Marxnak köszönhető, hogy ezeknek az embereknek tudtukra adta, hogy a Nemzetközi Munkásszövetség nem val­lásos stb. felekezetieskedés faiskolája. Marxnak nagy megnyugvásul szolgált, hogy két idősebb leánya, Jenny és Laura, derék elv­társakhoz mentek férjhez. Jenny Charles Lon­­guet14 4 * * * * 46-hez s Laura dr. Paul Lafargue15-hoz ment nőül. Sajnos, azt már nem érte meg sem­ a derék Marxné, sem maga Marx, a hogy leg­fiata­­ labb leányuk, Éleahor,48 is egy tehetséges szo­ciáldemokratával, dr. Edward Avelinggel, kös­sön házasságot. Milyen érdeklődéssel kisérték ■volna gyermekeiknek a munkásosztály fölsza­badítása érdekében kifejtett propagandatevé­kenységét, milyen örömmel üdvözölték volna azt a nagyszerű haladást, amelyet a modern munkásmozgalom az utolsó tíz évben megtett! Legidősebb leányának 1882-ben bekövetkezett halála, akiben megvolt anyjának minden tulaj­donsága — s azok mindegyike jó tulajdonság­­volt —, Marx barátunkra olyan időben sújtott le, amely szerfölött súlyos és végzetes volt rá- Alig tizenkét hónappal azelőtt, 1881 december­ é1 Charles Longuet , Jean Longuer-nnak, a franciaor­szági szociáldemokrata párt egyik kiváló vezetőjének az apja. 45 Paul Lafargue , a franciaországi^ marxista munkás­mozgalom egyik előharcosa; kiváló agitátor és író. Néhány, munkája magyar fordításban is megjelent. 46 Eleanor­­* Eleanor Marx, kiváló agitátor s ismert író (született 1856-ban). Él­ete t­ársával, Edward Aveling orvossal és íróval (született 1852-ben, meghalt 1898-ban) tevékenyen részt vett az angol munkásmozgalomban.­ 1898 március 31-én öngyilkossággal vetett véget az életének. SZABOK SZAKLAPJA siell-e szervezkedni? Az elmúlt év volt gazdaságilag egyike a leg­­r­osszabbaknak a szabóiparban foglalkoztatott munkásság részére is. A konfekciószabóság ki­vételével a szakmánál alig volt munka, s ezért igen sok szaktárs és szaktársnő nem tudott a szervezeti kötelezettségeiknek teljesen meg­felelni. Igen sokan járulékaikkal hátralékban vannak, sőt olyanok is akadnak, akik a hosszú munkanélküliség miatt egyáltalában nem tud­ják hátralékaikat kifizetni. Márpedig ha ilyen módon kényszerülne a szaktársak egy része a szervezettől távol maradni, az föltétlen káros hatással lenne a jövő mozgalma szempontjából. Ennek pedig semmi körülmények között sem szabad bekövetkezni. Mindenkinek oda kell tehát hatni, hogy azok a szaktársak és szak­társnők, akik hátralékban vannak, hátralékai­kat fizessék ki, vagy pedig újra iratkozzanak be az egyesületbe. Közeledik március, amikor a tavaszi munka­­idénynek meg kellene indulni. Bár ezidőszerint még nem látjuk, lesz-e elég munkaalkalom, mégis már most kell előkészülni arra, hogy az idény kezdetével a munkaviszonyokat javítani tudjuk, illetve a munkabéreket fölemelhessük. Természetes az, hogy a munkáltatók humaniz­musból nem fognak a munkásoknak engedmé­nyeket adni, bár tudják, hogy anyagilag igen ki vannak merülve, mert az elmúlt évben na­gyon rossz kereseti viszonyok között éltek. A rossz munkaviszonyok következménye az is, hogy a műhelyben dolgozók között a fe­gyelem nem oly erős, mint volt akkor, amikor­­ elég munkaalkalom volt. A munkáltatók soha-­­ sem törekedtek a munkásszolidaritás ápolására, de különösen értik a módját annak, hogy főleg rossz munkaviszonyok idején a munkások kö­zött az egyenetlenséget szítsák. Mindent elkö­vetnek — szerintünk sokszor érdekeik ellenére is —, hogy a­ munkásokat minél jobban kizsák­mányolhassák. A reakció dühöng, politikai és gazdasági téren egyaránt. Kétségtelen jeleit mutatja azonban a gzadasági pangás, hogy utolsó etapp­jához ért el, s ezután már csak a lehanyatlása következ­­hetik. Ellenkező esetben a termelés csődjéhez jutunk. Termelés nélkül pedig nemcsak a mun­kásosztály pusztul el, hanem az egész társada­lom is. A munkáltatóknak is érdekük lenne, hogy a munkások szabad légkörben mozoghas­sanak, szabadon dolgozhassanak, hogy fogyasz­tóképesek legyenek. Ennek dacára a reakciót szolgálták és szolgálják még ma is. Ez az állás­pontjuk eddig lehetséges volt, amíg a tőzsde sok mindent pótolt számukra. Ez az idő azonban elmúlt és tőzsdei manőverekkel nem lehet vagyont szerezni, s remélhetőleg még so­káig nem is lehet. Azonkívül ez évben meg kell nyílni a határoknak is, ha zárt gazdaság megszűnik, tehát szabad verseny lép életbe, legalább bizonyos mértékig. Ami azt jelenti, hogy aki élni akar, annak dolgozni, illetve mi­vel kapitalisztikus termelési rendben élünk, dolgoztatni kell. Hogy a termelés zavar nélkül folytatható legyen, arra volna szükség, hogy a munkások évek óta megindokolt jogos bér­követeléseiket megkaphassák. Ezt azonban eddig hiába kértük s ezután is hiába várnánk a munkáltatóktól. A tőkések természete az, hogy csak akkor adnak béremelést, ha kényszerítve lesznek­ erre. autonómisták,38 anarchisták,30 és még minden lehető más isták minden pillanatban egymás haját tépték. Ez a főtanács üléseire is kihatott. Az ülések gyakran nagyon viharos lefolyásnak voltak és Marxnak a legnagyobb fáradságába került, hogy az emberkéket észre térítse. Lehe­tetlen leirni azt a türelmet, amit ilyenkor rend­szerint tanúsított. Gyakran azonban őt is ki­hozták a sodrából a csalódott kommünárdok fonák nézetei és tébolyodott tervei. A legtürelmetlenebbek és a legnehezebben észretéríthetők akkoriban a­ blanquisták voltak. Azoknak már újból ott volt a mellényzsebük­­ben a forradalom és jobbra-balra csak úgy osz­togatták a halálos ítéleteket. Idáig még csak humoros volt a dolog. Azon­ban a franciák civakodásai magukkal rántották a többi országok kiküldötteit is. Ehhez járultak a Bakunintól 10 terjesztett intrikák.11 Üléseink a High Holbornon,12 * ahol akkoriban a főtanács egybefüt, az elképzelhető legizgalmasabbak és legkimerítőbbek voltak. Beszédek kháosza,” a legszélsőbb vérmérsékletkülönbségek, a fölfo­gások különfélesége, hihetetlen munka volt, hogy mindezeken fölülemelkedjék az ember. Azoknak, akik Marxnak türelmetlenséget vet­nek a szemére, látniok kellett volna egyszer, mint tudott belebocsátkozni ama emberek esz­méinek a vizsgálatába és mint tudta kimutatni számvetéseikben és következtetéseikben a hibát. Ez a megállapítás talán a szabóipari munkál­tatókra még jobban áll, mint a többi munkál­tatókra. A szabóiparban a diktatúra bukásától kezdve hosszabb ideig jó konjunktúra volt a munkáltatók részére, mégis mivel a munkások­nak politikai és gazdasági téren nem volt meg a cselekvési szabadságuk, kihasználták ezt a munkásság hátrányára. _ . Az idény kezdetével remélhetőleg néhány hé­ten belül megindul a munka. A kiszemelt mun­kásokat behívják dolgozni. Ezzel együtt azon­nal meg kell indulni az intenzív szervezkedési munkának is, értekezleteket fogunk tartani minden szakmai csoportnál, amelyekre minden szaktársnak és szaktársnőnek el kell jönnie. Különösen a férfi- és női szabóiparban vannak a munkaviszonyok és munkabérek tekintetében anarchisztikus állapotok. A női szabóságnál a­ megállapított béreket sem fizetik, főleg a nők szervezetlensége folytán. A férfiszabóiparban is csak néhány üzletben fizetik különösen az úgy­nevezett magasabb órabéreket. A nagy tömeg ennél is kevesebbet kap, pedig nem­ lehet azt mondani, hogy a 15.266 koronás órabér elegendő volna a megélhetésre, főleg ha csak kevés időn át lehet azt megkeresni a munkaidény miatt. Annál inkább képtelen megélni a keresetből az a munkás, aki még kevesebb órabért kap. Ez az oka, hogy az ilyen munkás a rendes munkaidőn túl is dolgozik, holott mások a rendes munka­időben sem dolgozhatnak munkahiány miatt. Talán nem is veszi észre, hogy maga alatt is vágja a fát, mert a hosszú munkaidő követ­kezménye az, hogy igen sok munkás nem tud munkában elhelyezkedni, vagy pedig kénytelen versenyre kelni munkabérben azokkal, akik foglalkoztatva vannak, így azután kölcsönösen lerontják a munkaviszonyokat a munkáltatók örömére. Ezeken az állapotokon változtatni kell. Min­den műhelyben ki kell építeni a komoly bizalmi­­rendszert és nem szabad eltűrni azt, hogy egyetlenegy munkás is legyen a műhelyben szervezetlenül. Hinni kell abban, hogy ha a munkástömegek — férfiak és nők egyaránt — meg vannak szer­vezve, gazdasági és politikai téren előbbre tud­nak jutni. De ha nem törődnek a tömegek saját sorsukkal, a munkáltatók ezután is csak mor­zsákat osztogatnak a munkájukért, míg maguk ugyanakkor jólétben élnek a munka értéktöbb­letéből. St. S. 1925 a kl’nikás dal egy itten­ szövetsége 1925. évit­­ január 25-én, délután­­­3 órakor és március 8-án este 8 órakor tartja folytatólagosan ' s dw­ates Sani WC Tsen­fét a Zeneművészeti Főiskola nagytermében (Budapest VI. Liszt Ferenc­ tér 2. szám) * A január 25-iki hangversenyen közreműködnek a Kis-­pesti Vas- és Fémmunkások Dalköre, a budapesti ,,Haladás“, Jövő és „Remény“ dalkörök, a Budapest Kültelki Munkások Dalköre, a Törökőri Munkásdal­kör, a III. ker. „Egyetértés“, az Élelmezési Munkások ISI Dalköre és a Budapesti Könyvnyomdászok Vegyes­ig/ kara. Jegyek 10.000,15.000,20.000 és 25.000 koronás árban /A kaphatók az összes szereplő dalárdák tagjainál, 131 d Népszava-könyvkereskedésben és a helyszínen

Next