Szabók Szaklapja, 1928 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1928-01-18 / 1. szám
XXXV. évfolyam m?n aA fi A MAGYARORSZAGI SZABOMUNKASOK ES MUNKASNOK SZAKEGYLETENEK HIVATALOS KÖZLÖNYE Szerkesztőség és kiadóhivatal, Budapest, VII. ker., Almássy tér 2. Telefon: József 416—70. A lap részére közlemények és előfizetések ide küldendők Megjelegnik minden hó/ Közepén Előfizetési dij: Egész évre 2 pengő 40 fillér, félévre 1 pengő 20 fillér. Egyes szám ára 20 fill. A szerkesztővel értekezni lehet délután 5—6 óra között 6 W v. hi Budapest, 1928 január 15 mam Meghívó. I A Magyarországi Szabómunkások és Munkás- nők Szakegyesülete budapesti csoportja 1928 január 22-én, vasárnap délelőtt V* 10 órakor, a szakegyesület helyiségében (VII. Almássy tér 2) taggyűlést tart a következő napirenddel: 1. Jelölőbizottság választása az 1928. évi vezetőség jelölésére. 2. Egyéb szervezeti ügyek. Az összes egyesületi tagokat kérjük, hogy pontosan jelenjenek meg. Tagsági könyvét mindenki hozza magával. A csoport vezetősége. A csoportok közgyűlései. Újpesten január 23-án, hétfőn este 7 órakor. Debrecenben január 29-én, vasárnap délelőtt 9 órakor. Pécsett február 6-án, hétfőn este 6 órakor. Miskolcon február 12-én, vasárnap délután 3 órakor. Szombathelyen február 19-én, vasárnap délelőtt 10 órakor. __________________ _ Szakszervezetünk 1927-ben. Az elmúlt év kezdetén joggal biztattuk magunkat azzal, hogy a különböző iparágakban, főleg az építőipari és azzal kapcsolatos szakmákban mutatkozó konjunktúra-javulás nyomán a szabóiparban is kedvezőbb munkaalkalmak következnek. Sajnos, hogy ez a reménységünk mindeddig nem vált valóra. A tavaszi idényben, húsvét előtt, eléggé kedvezően megindult ugyan a munka, rövid idő után azonban újból hanyatlás következett be és szaporodott a munkanélküliek száma egészen az év végéig. Hozzájárult a rossz viszonyokhoz — kormányzatunk ipar- és kereskedelemellenes gazdaságpolitikáján kívül — a szabóipari termelés szervezetlen volta, a munkáltatóérdekeltség széttagoltsága, valamint ennek következtében a legális és illegális kontárkodás s a velejáró szennykonkurrencia elharapódzása. Mindezeken kívül még az elmúlt év folyamán jelenkezett drágulási hullám növelte az életbizonytalanságot és tette nehezebbé a megélhetést. Egymásutáni rossz esztendők gazdasági viharaiban megrongált szakszervezeti életünk terén nehéz volt ilyen körülmények között helytállani és előbbrejutni. Szakegyesületi életünk az erőgyűjtés jegyében zajlott le az elmúlt évben, hogy a rossz viszonyok következtében 1923 óta e tekintetben mutatkozó visszafejlődést meggátoljuk és a szakszervezetünkhöz fűződő érdekeket így előbbrevigyük. Ez a munka nem volt sikertelen, sőt a szaktársaink anyagi helyzetének javítása tekintetében is vannak némi sikereink. Az eddigi leromlást — sajnos — még nem pótolhatta a legutóbbi időkben mutatkozó siker, biztatás azonban arra, hogy fokozott munkával ismét az előrefejlődés útjára juthatunk. Válságos időkben nem először tapasztaljuk, hogy megszűnnek vidéki csoportjaink olyan helyeken, ahol többszöri újraalakulás után is csak jó konjunktúrák idején és időlegesen lehetett azokat együtt tartani Mozgási szabadságunk megkötöttsége mellett ez egyébként a vidék kulturális és ipari elmaradottságának is jellemzője, így az előző év végén kimutatott 22 helyi csoportunk közül 1927-ben újabb négy csoport szűnt meg. Ezzel szemben alakult egy új csoport és így az év végén 1 fővárosi és 18 vidéki csoportja volt Egyesületünknek. Az évi átlagos taglétszám 2410 volt 1927-ben, az előző évi 2508 taggal szemben, s ezek közül 1778 férfi és 632 a nőtag. Az összes tagok közül 1252 férfi és 580 nő van Budapesten, 526 férfi és 52 nő pedig vidéken. Amint a számok mutatják, 1923 óta az elmúlt évben kerültünk először abba a helyzetbe, hogy az évi átlagos taglétszám már nem mutat számbavehető csökkenést. Figyelembe kell venni ennél a megállapításnál, hogy 1927 első háromnegyedében még folytatólagosan csökkent a járulékfizetés az előző év ugyanazon időszakával szerűsben és csak az utolsó hónapokban haladta túl az előző évi járulékfizetéseket. Egyébként az agitáció sikerét és az előrefejlődés jeleit mutatják a következő adatok: Az 1926. év első feléiben 512 tag iratkozott be egyesületünkbe, a második félévben pedig 824 tag. Ezzel szembeni 1927-ben az első félévben 836, a második félévben pedig 1269 volt a beiratkozottak száma. A tag járulékbefizetések — mint már említettük — egészen a legutóbbi időkig csökkenő arányt mutattak, az 1927. év utolsó negyedébenazonban már több tagjárulék folyt be, mint az előző év ugyanezen időszakában. Vagyisaz 1926. évi utolsó negyedévi 27,946 hetijárulékkal szervben az 1927. év utolsó negyedében 32,769 hetijárulékot fizettek be a tagok. A szokásos átlagszámítási kulcs szerint ez 3276 tag befizetésének felel meg. Tájékozásul, illetve a csoportaik részére helyes következtetések levonása céljából még meg kell jegyez- nünk, hogy a járulékfizetések emelkedése — a nőszabószakma kivételével — egyelőre még csak a budapesti, valamint az újpesti és pesterzsébeti csoportoknál mutatkozik. Vidéken a nagyobb csoportokközül csak Miskolcon emelkedett a járulékfizetés az előző esztendőkhöz viszonyítva. Debrecenben stagnált, Kaposvárott, Pécsen és Szegeden pedig még mindig lényeges visszaesés mutakozik. Ugyancsak visszaesés volt egyelőre a többi vidéki csoportoknál is. Remélnünk kell, hogy az előnyös változás legközelebb ezeknél a csoportoknál is bekövetkezik. A munkaalkalmakat keresők, illetve a munkanélküli egyesületi tagok száma évi átlagban nem emelkedett 1927-ben az előző évhez képest, az év végén azonban csaknem ismét annyi a munkanélküliek száma, mint az előző év ugyanezen időszakában volt. Lényegesen több munkást kerestek azonban az idényben a szakegyesületeknél a munkáltatók, mint 1926- ban és amíg akkor a jelentkező munkanélküli egyesületi tagoknak csak 46,6%-át tudtuk elhelyezni, ezzel szemben 1927-ben már a jelentkezők 72,7%-át közvetítettük munkába. Szakegyesületünk munkaközvetítési forgalma tehát mindenesetre javult, a még mindig kedvezőtlen munkaviszonyok ellenére is. Év elején 350—380 főnyi volt a munkanélküli egyesületi tagok létszáma, amely március végéig 100-ra, sőt rövid időre ezen alul esett vissza. Húsvét után azonban augusztusig ismét 200-ra emelkedett a munkanélküli létszám, később pedig az esztendő végéig 300-ra. Nem mulaszthatjuk el e helyen is megemlíteni, hogy a sokszor beígért törvényes biztosítást a munkanélküliség esetére még mindig nélkülözni vagyunk kénytelenek. Munkanélküli tagok segélyezésére 11.000 pengőt fizetett ki Egyesületünk az elmúlt évben. Szakszervezetünk megerősítése érdekében fokozottabban folytatott agitációnk során a szaktársaink közönyén kívül szemben találtuk magunkat a munkáltatók szakszervezetellenes agitációjával is. Úgy a férfi-, mint a nőszabómunkáltatók szövetsége a propagandamunkán kívül főleg az egyoldalú bérmegállapítással a saját munkásközvetítőik forszírozásával és a keresztényszociális szakszervezet előtérbe helyezésével igyekeztek ellensúlyozni a rossz gazdasági viszonyok miatt nehéz munkánkat. A NOSz saját közvetítője mellett úgyszólván állandóan propagálta a keresztényszociális munkások alkalmazását, a SzOSz pedig suba alatt kollektív egyezséget is létesített ezek úgynevezett szakszervezetével. Az eredmény szempontjából jellemző, hogy mindezek ellenére például a decemberben megtartott férfiszabóipartestületi békéltetőbizottsági választásnál a keresztényszociálisok még csak ellenjelöltet sem mertek állítani szakszervezetünk jelöltjeivel szemben, holott ezt régebbi időkben — bár siker nélkül — meg szokták volt tenni. Az agitációra és a tagok képzésére 1927-ben 3178 pengőt fordított egyesületünk. A szakmai agitáció érdekében számtalan műhelyi, bizalmi és tagértekezletet tartottak a csoportok, az oktatás intenzivitását pedig a megtartott előadások látogatottsága, valamint a könyvtárak és a könyvtári forgalom gyarapodása illusztrálják. Vidéken központi kiküldetésekkel is igyekeztünk eme célokat előmozdítani. A szabómunkásság munka- és bérviszonyainak fölkarolása tekintetében az adott rossz gazdasági és az utóbbi években kétségtelenül leromlott szakszervezeti erőviszonyaink miatt inkább csak a védekezés szerepe jutott számunkra 1927-ben. Egyes területeken azonban, az újabban jelentkező drágulással szemben már némi bérjavítást is sikerült elérnünk az év folyamán. A már előbb csökkentett bérek megtartásáért februárban egy hétig sztrájkban állottak Budapesten a női konfekciószabómunkások és munkásnők s ezzel a kilátásba helyezett újabb bérleszállitást sikerült meggátolniok. Az év második felében Budapesten a raktári szabók 8 napi, a vásári szabók pedig 11 napi sztrájk után 7% bérjavítást értek el. Ugyancsak sztrájkoltak Újpesten 8 napig a raktári szabók, akik 15% bérjavitást kaptak és Debrecenben egy cégnél a fehérneművarrónők 8 napig, akik 8—15% bérjavitást kaptak. Miskolcon egy raktáriszabó műhelysztrájk volt 2 napig, az illetők 10% bérjavitást kaptak. Békés megegyezés utján 10% bérjavitást kaptak Budapesten a nőikonfekciószabói munkások és munkásnők, továbbá 4% bérjavitást a férfiszabók és egyoldalú megállapítással 5%-ot a nőszabók. Vidéken Szegeden a férfiszabók. kaptakL 8?Akár javi- tást békés után és Gyöngyösön szintén a férfi- szabók 8—10% bérjavítást.. Végeredményben bérharc útján 669 férfi és 202 nőszaktárs, békés után pedig 1933 férfi és 1154 nő, összesen tehát körülbelül 3958 szaktárs kapott bérjavítást az 1927-ben lezajlott bérmozgalmaink révén. Tanulság okáért helyénvalónak tartjuk itt is rámutatni, hogy csupán ilyen kezdetleges bérjavítási akcióknál is már sokkal többen részesülnek az elért eredményekben, mint amenynyien szolidáris kötelességüket teljesítik a szakszervezetünkben. De az elért minimális bérjavítások — sajnos — nem pótolják a hiányt, amelyet az előző években a bérlevonásokkal okoztak a munkáltatók, sőt még a Szakszervezeti Értesítő indexe szerint az 1927-ben bekövetkezett 8,15%-os drágulást sem fedezik. Mindamellett például szolgálhatnak azonban arra, hogy végre talán fordulóponthoz jutottunk el ilyen tekintetben és megnyílik a lehetőség arra, hogy szervezeti erőink fokozásával előbbre juthassunk. Általános tájékozódásul följegyezzük itt még, hogy a legutóbbi bérmegállapítások szerint Budapesten az esztendő végén a szabóiparban az önálló férfimunkások minimális órabére 92—139 fillér között volt megállapítva, a férfi kézimunkások minimális órabére pedig 48—88 fillér között, önálló nőmunkásoknak a megállapított minimális órabére 81—92 fillér között, a kézimunkásnőké pedig 17—87 fillér között váltakozott. A bérmozgalmak során szakszervezetünk törekedett arra, hogy a múltban szokásos kollektív szerződések megúyittassanak. Ezt eddig nem sikerült elérni. A nőszabómunkáltatók szövetsége — valószínűen a szakma nagymértékű leromlása folytán — a munkáskérdés terén elért látszatsikereitől elkapatva, kifejezetten a nagyzoló diktálás álláspontján áll és nem hajlandó kollektív szakmai rend létesítésére. Jóllehet pedig, hogy igen sok tekintetben a munkáltatók érdekében is állana, szerintünk, hogy a szakszervezetellenes magatartás helyett az egyezkedés, vagy ahol szükséges és lehetséges, az együttműködés álláspontjára helyezkedjenek. A férfiszabó-, valamint a férfi- és nőikonfekciószabó-, úgyszintén a vásáriszabómunkáltatók nem állnak ilyen egyoldalú állásponton, azonban részben a bérek miatt, részben azért, mert már életben volt munkarendi vívmányokat visszafejleszteni szeretnének, az egyezkedő tárgyalások ezeknél a szakmáknál sem vezettek eddig a kívánt eredményre. Külte