Szabók Szaklapja, 1928 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1928-01-18 / 1. szám
8. oldal nősen a férfiszabószakmánál mutatkozott legnagyobb nehézség az őszi idényben folytatott tárgyalások alkalmával amiatt, hogy az utóbbi években túlságosan egyenlőtlenné vált bérek mellett nem sikerült egységes és a drágaságarányában megfelelőbb bérminimumot megállapítani. Sajnosan kell konstatálnunk, mint egyik nehézséget azt is, miszerint általában úgy a szaktársaink, mint a munkáltatók körében is, a jó vagy rossz konjunktúrák szerint váltakozik a kollektív szerződéses rendszer értékelése. Reméljük, hogy a múltak tapasztalatain okulva, helyesebb következtetésre jutunk e tekintetben is és biztosítani igyekszünk, hogy a jobb viszonyok idején elérhető előnyök ne semmisüljenek meg a rosszabb időkben. A szakmai nemzetközi kölcsönösség fejlődése szempontjából az elmúlt év lényegesebb eseményei sorában meg kell még emlékeznünk arról, hogy a Ruházati Munkások Nemzetközi Szövetsége IX. kongresszusát 1927 augusztus hó 8—10-ik napjain tartotta meg Parisban. Az ott előterjesztett jelentés alapján annak idején közöltük az adatokat nemzetközi szövetségünk nagyszerű előrefejlődéséről és tevékenységéről. A kongresszuson újból rendezték a különböző országbeli ruházati munkásszövetségek tagjainak kölcsönös átvétele és segélyezése ügyét, amely a háború óta meglehetősen rendezetlen volt. Ezenkívül az otthonmunkások törvényes védelme ügyét, továbbá a ruházati cikkek behozatali és kiviteli kérdését, valamint a racionalizálásnak a ruházati termelés terén várható lehetőségeit és következményeit tárgyalta a kongresszus. A szakmánkban eddig kevéssé kifejlődött nemzetközi kölcsönösségi viszony megerősödése bizonyára jelentős lépéssel jut előbbre az ott hozott határozatok által. Az elmondottak tanúsítják, hogy a háború és forradalmak nyomán még mindig a nehéz esztendők egyike volt az 1927. év is és nagy erőfeszítéseket kellett tennünk szakszervezeti mozgalmunkban is, hogy némileg előbbre juthassunk. Ha egyebet nem, annyit talán már elértünk, hogy sikerült megállalnunk a lejtőn és hogy a fölfelé haladás következik ezután. Minden okunk megvan bizakodni ebben, ha a szaktársaink tömegeiben is megvan az akarat, hogy régi erőihez juttassuk a szakszervezetünket, hogy ennek segítségével javítani tudjuunk a szabómunkásság helyzetén. Önmagától ez a javulás nem következhet el. Azonosítsa magát minden szaktárs és szaktársnő kötelességteljesítésben és áldozatkészségben a szakszervezetünkkel, dolgozzék mindenki azon, hogy az összefogásunk ereje minél nagyobb és hatalmasabb legyen s a reménytelen panaszkodás helyét a tetterős előrehaladás fogja ismét fölváltani. Howe Illés, a varrógép föltalálója Sirokay Kálmán és Bulla Ignác „Híres feltalálók" című könyvéből. Egy találmány fontosságát és jelentőségét mi sem bizonyítja fényesebben, mint az, hogy ha nemzetek versengenek a föltalálás dicsőségéért. Régi igazság az, hogy az új találmányok fölmerülésében van valami szükségszerű sorrend, s hogy mindegyiknek elérkezett valamikor a maga ideje, amikor föl kellett találni s ha a föltalálás nem történt ösztönszerűleg, hanem az szerkesztette meg teljes tökéletességében a gépet, akinek először ötlött eszébe, hogy ilyen gépet kellene csinálni, akkor rendszerint csak apránként, lépésről-lépésre tudják megközelíteni a célt. Számos föltaláló csinál valamit ilyenkor, ami egy-egy lépéssel közelebb viszi a problémát a megoldáshoz, anélkül azonban, hogy valóban elérné azt s ennek következtében sokan vannak, akik több-kevesebb joggal maguk számára akarják kivívni az elsőség elismerését. Különösen így van a dolog a varrógépnél, amely talán rekordot ért el abban, hogy hányan tartották magukat az igazi föltalálónak. S az elsőséget megállapítani valóban bajos, habár az eset maga nagyban hasonlít a gőzgép esetéhez, amelynek föltalálójaként Wattot kell ugyan tekintenünk, de már előtte is sokan voltak, akik nemcsak akartak, de tudtak is már gőzgépet szerkeszteni. A varrógép a mai alakjában kétségtelenül Howe Illés találmánya, de viszont őelőtte is csináltak már sokan varrógépet, amellyel lehetett is varrni de amelyek alapjukban véve mégsem váltak be a gyakorlatban. Egy angol, Duncan, már 1804-ben kapott szabadalmat egy primitiv öltőgépre, s utána Madersberger bécsi szabómester következett, aki sokat foglalkozott a gépvarrás problémájával s két tűvel igyekezett célt érni. Az ő tűinek foka is már azok hegyén volt s e tűk két oldalról szúrták át a kelmét, hurkokat képezve. Gépe, amely különben csak paplanok levarrására volt használható, még ma is látható a bécsi politechnikum gépmúzeumában. Dutánia mások két heggyel biró, középen kilyukasztott SZABDIK szaklapja A pártgyűlés. A Magyarország a Szociáldemokrata Párt január 6—8. napjaiól tartotta meg XXV. pártgyűlését a régi képviselőháziban. A jubileumi szám nem jelenti a párt huszonötéves működését, mert, közel ötven esztendeje van már annak, amióta Magyarorszáton szociáldemokrata munkásmozgalom van, formális időkben évenként megtartotta a pártkongresszusait, a kezdeti időkben azonban ésmég később is több esetben, főleg a hatosak tilalma folytán, s a legutóbbi korszakban , pedig a háború és a forradalmak következtééiül nem lehetett minden évben kongresszust iartani. Nemcsak a munkásság körében, hanem a polgári politikai körökben és a sajtóban is nagy érdeklődés kísérte a kongresszus tanácskozásait, amelyen a szokásos jelentés és szervezeti kérdéseken kívül a kül- és belpolitikai helyzet, a községi politika, továbbá szociálpolitka ügyei tárgyaltattak. A szociáldemokrata munkásmozgalom tanácskozásain megszoknál, erős kritikai hang a pártmozgalom vezetése tekintetében ezúttal sem hiányzott a pártgyűésről, több-kevesebb jogosultsággal vagy tárgyalólsággal érintvén ezt a kérdést. Végerejeírvényben azonban a párt egységessége domborodott ki a felszólalásokban és nem ,voltvéleménykülönbség a tekintetben, hogy a mai reakciós kormányzati rendszer megváltoztatásaira minden erővel össze kell fogni azoknak, akik akár politikai, akár gazdasági vagyzociális tekintetben a mai tarthatatlan helyzet megjavítását óhajtják. A kongresszuson 185 fővárosi és 47 vidéki küldött vett részt. Képviselve voltak a külföldi testvérpártok is. A Szocialista Internationale és az osztrák szociáldemokrasta párt részéről Robert Danneberg elvtárs, az osztrák nemzeti tanács tagja és a bécsi szövetségi tanács alelnöke volt jelen. Az angol munkáspárt Petrick Lawrence képviselőt, a belga párt I. van Roesberoeck szenátor oívotsát, a párt főtitkárát, a csehszlovák szociáldemokrata párt pedig Franz Zimak szenát-ervtársat küldötte ki a kongresszusra. A többi is meghívott testvérpártok levélben vagy táviritban fejezték ki szolidaritásukat. Peyer Károly elvtárs kifejező és magasnívójó, szép elnöki megnyitóbeszéde, valamint a külföldi vendégek üdvözlőbeszédeinek elhangzása után az első nap délután Farkas István elvtárs terjesztette elő a pártvezetőség és a parlamenti frakció jelentését, Szakosíts Árpád elvtárs pedig ezzel kapcsolatban a pártszervezeti mozgalom és a pártsajtó ügyét referálta. Az előterjesztett határozati javaslat többek között kimondja, hogy nélkülözhetetlen alakulatoknak tartja a kerületi pártszervezeteket és minden szervezett munkásnak erkölcsi kötelessége ezek tagjává lenni. Hangsúlyozza a földmunkások,és a nők politikai szervezéseinek szükségességét, akik megszervezésében minden elvtársnak odaadó ml kell közreműködni. Végül a Népszava, a Szocializmus és a lükkel akartak dolgozni, amelyeket két oldalról fogókkal húztak ki, de ezeknél is rossz volt az elv, amely alapjában véve a kézivarrás gépszerű utánzása volt, hol a fonalat még mindig egész hosszában kellett áthúzni a kelmén a tű után. Ezek az eljárások nem tarthattak számot igazi gyakorlati jelentőségre, mert alig mutattak föl valami időmegtakarítást a kézivarrással szemben és így csak arra voltak jók, hogy fölismerje mindenki azt, hogy varrógéppel nem lehet a kéztöltést utánozni, hanem egyszersmind új varrási módot kell föltalálni. Ezernyolcszázharminc és negyven között Franciaországban, Angliában és Amerikában több mint harminc szabadalmat jelentettek be varrógépekre, ezek között azonban csak egyetlenegy, a Thimmonier francia szabómestere tarthatott igényt gyakorlati jelentőségre. Ez a gép horgolótűvel dolgozott s láncöltéseket végzett. Thimonnier gépe aránylag nagyon szépen tudott dolgozni, de az alapelve nent volt tökéletes és így az ő rendszere, bármennyire tökéletesítették később Morey, Johnson, Gibbs és mások, a varrógép mai általánosan elterjedt alakját mégis csak Howe Illésnek köszönhetjük, aki a vetélővel ellátott varrógépet föltalálta. Howe Illés, az egyszerű, londoni mechanikus, aki mint számos föltaláló elődje, nagynehezen tengette életét keze munkájával, saját állítása szerint 1841-ben jöt rá először arra a gondolatra, hogy varrógépet szerkesszen. Mint mechanikus, jól ismerte a megelőző próbálgatásokat s hamarosan fölismerte azok hátrányait. Rájött arra, hogy az eddig alkalmazott elvek helytelenek s nem vezetnek a célhoz s ezért sokat fogalkozott azzal, hogy kitaláljon egy új varrási, helyesebben öltési módot, amely azután géppel is elvégeztethető. Nagyon kevés alkalma és ideje volt ugyan a kísérletezgetéshez, de azért állandóan foglalkozott szabad óráiban a gondolattal, s tök, meg más apró, zsebben hordozható segédeszközök fölhasználásával, úgy ahogy lehetett, lassun lassan próbálgatta a dolgot, mindaddig, amíg rájött a vetélővel való varrás eszméjére az eszme azután már hamar testet is öltött s tíz pár jóbarátjának támogatásával 1845-ben el is tudta készíteni legelső varrógépét. A munka közben természetesen alaposan elsőmunkás terjesztése érdekében tartalmaz fölhívást. Számos fölszólaló élénk és beható vitája után második nap délelőtt a kongresszus hét szó ellenében elfogadta a jelentést és a határozati javaslatot. A kül- és belpolitikai helyzet előadója Propper Sándor elvtárs volt, aki beszédében főleg a demokrácia és az általános titkos választójog, továbbá a parlamenti passzivitásra vonatkozó indítvánnyal, külpolitikai viszonylatban pedig a kapitalista-imperialista háború és béke, valamint, a trianoni békediktátum revíziójának kérdésével foglalkozott. Az e tárgyban előterjesztett és elfogadott határozati javaslata szerint a pártgyűlés követeli többek között belpolitikai téren, az általános, efigenta és titkos, minden 21 évs kort elért lariira és nőre kiterjedő új választójogi törvényt, amely a választás és a választási eljárás alkalmazásában is biztosítja a nép igaz akaratának megnyilvánulását; a felsőház eltörlócét, új, demokratikus földreformot a hitbizományok és a kötött birtokok megszüntetésével; a háborús kivételes hatalmon alapuló rendelkezések megszüntetését; az egyesülési és gyülekezési jog törvényes biztosítását ; a sajtó szabaddá tételét; teljes politikai amnesztiát és az emigráció likvidálását. A pártgyűlés az ország demokratikus átalakulásának érdekeiben kötelességének tartja a legmesszebbmenő harc megszervezését és alkalmazását. A parlamenti és politikai taktika szükség esetén való megváltoztatására irányuló döntés jogát az országos pártválasztmányra, illetve rendkívüli pártgyűlésre ruházta a kongresszus. Külpolitikai téren: az elfogadott határozati javaslat szerint a szociáldemokrata párt a trianoni békeszerződés revíziójának alapján áll. Az európai általános politikai viszonyok a trianoni szerződés revíziójának előfeltételéül két követelményt szabnak: 1. a közép- és keleteurópai államok demokratikus átalakulását; 2. a revízióban érdekelt államok békés és kölcsönös megegyezését. A pártgyűlés meggyőződése szerint Magyarország csak úgy tudja a rajta esett igazságtalanságok jóvátételét elérni, ha belső politikájának alapjául a demokráciát és külső politikájának alapjául minden állammal a békés és barátságos viszonyt teszi meg. A községi politika és önkormányzat kérdését a pártgyűlés harmadik napján tárgyalták s ennek előadója Payer Károly elvtárs volt. Beszédében főleg a vármegyei, városi és községi önkormányzati szervek sürgős újjáválasztásának szükségességét hangoztatta, miután akárhány helyen még 15 év előtt, sőt régebben választott képviselőtestületek is vannak, amelyeknek a mai élettel vagy a választókkal már semmi összefüggésük nincsen. Továbbiakban az önkormányzati szervek korszerű reformjának szükséges irányelveiről és a községpolitika feladatairól beszélt. Ilyen adósodott s így, mikor a következő évben megkapta vetélőgépére a szabadalmat, azonnal át is kellett adnia hitelezőinek, adósságainak kiegyenlítése fejében. Az angol szabadalom így aztán végképen elveszett számára, mert habár kikötött magának a jövedelemből bizonyos részesedést, nem kapta azt meg és jogait nem is tudta érvényesíteni. A varrógépekben most már alig bíztak az emberek, a régebbi sikertelen kísérletek után nem hitték el, hogy lehessen igazán gyakorlati értékkel bíró varrógépet készíteni. Ezért Howe gépe sem volt igen kelendő az első időben, mert seron sem bízott benne s mindenki meg volt győződve, hogy erről a gépről is ki fog sülni, hogy nem felel m meg a célnak. Amikor Howe az angol szabadalmat potom pénzért eladta s a vállalkozók nemcsak hogy kijátszották őt, de még maguk sem igen tudtak zöldágra vergődni, Howenak nem maradt más hátra, minthogy másutt próbáljon szerencsét, ha már az angol szabadalmat olyan könnyelműen és a nyomor kényszerítő nyomása alatt úgyszólván ingyen kiadta a kezéből. Amerikába készült tehát, hogy ott is szabadalmaztassa új gépét, s hosszú ideig tartó nélkülözés, koplalás, nyomorgás után végre ki is jutott Amerikába, ahol azután sikerült megszereznie a szabadalmat. Az amerikai szabadalom azonban sokáig nem ért semmit sem a számára, mert nem tudta azt értékesíteni. Összeköttetései nem voltak, pénze nem volt, tehát lehetetlenség volt egy gyárat alapítania, amely forgalomba hozta volna gépeit. Még az is nagyon sokáig tartott, amíg egy modellt tudott készíteni s évek múltak el, amikor végre földerült az ő szerencsecsillaga is. Az amerikai vállalkozószellem természetesen hamarosan észrevette, hogy most már igazán elérkezett a varrógépek ideje, s amikor Howe megkapta szabadalmát, száz meg száz vállalkozó vetette rá magát a találmány kiaknázására. Ez azonban nem azt jelenti, hogy versengtek volna Howe szabadalmának megszerzéséért, hanem ellenkezően, azt, hogy mindenki igyekezett megkerülni a szabadalmat. A régebbi varrógépekre gondolva részben meg is volt mindenki győződve arról, hogy most már a varrógép, nem képezheti új szabadalom tárgyát 1928