Szabók Szaklapja, 1929 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1929-01-19 / 1. szám
SZABOK SZAKLAPJA A MAGYARORSZÁGI SZABÓMUNKÁSOK ÉS MUNKÁSNŐK SZAKEGYLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII. ker., Almássy tér 2. Telefon: József 416—70. A lap részére közlemények és előfizetések ide küldendők Megjelenik minden hó közepén Előfizetési díj: Egész évre 2 pengő 40 fillér, félévre 1 pengő 20 fillér. Egyes szám ára 20 fill. A szerkesztővel értekezni lehet délután 5—6 óra között .4 f Szakszervezetünk 1928-ban Az általános viszonyok és szakmai helyzetünk szempontjából ismét, egy súlyos esztendő maradt mögöttünk az 1928. év lezajlásával. Sajnos, hogy szakmánk kisipari rendszere miatt nem rendelkezhetünk megfelelő adatokkal, amelyek a termelés csökkenését vagy növekedését megmutatnák, köztudomású azonban, hogy a szabóipari munkaalkalmak még az elmúlt évben is csak rosszabbodtak. Ugyanezt mutatják egyébként a textilfogyasztás, vagy a munkanélküliség tekintetében rendelkezésünkre álló adatok is. A vállalati árak és a munkabérek lemorzsolódása, valamint munkásszempontból a munkaviszonyok egyébként leromlása mellett, az újból jelentékenyen növekedett drágulás jellemzi a szabóipari helyzetet a lefolyt esztendőben. Politikai és gazdasági tekintetben egyaránt reakciós kormányzati rendszerünk miatt és megfelelő szervezettség híján, nem állott módunkban lényegesebb sikerrel küzdeni eme rossz viszonyok ellen, amelyek természetesen szervezeti életünk fejlődésmenetét is meghatározzák. Az előző 1927. évben némileg mutatkozó konjunktúrajavulás, valamint az ennek következtében adódott bélmozgalmak, a fölfokozott agitációnk mellett, lehetővé tették, hogy szervezetünk taglétszámcsökkenése akkor nem fokozódott tovább. A most lezárult 1928-as esztendőben — sajnos — ilyen lehetőségeink nem voltak és a szervezkedés tekintetében a mostoha viszonyok miatt mutatkozó depresszió mellett. Így ez is magyarázatul szolgálhat, ha most a taglétszám további lemorzsolódásáról kell beszámolnunk. Bíznunk kell benne, hogy ezt az aránylag kisebb méretű csökkenést — amely egyébként a múlt év második felére esik — lehetőleg mielőbb pótolni tudjuk, mint ahogy el kell jönni végre szakmai életünkbenaz általános előrefejlődésnek is. Nem hangsúlyozhatjuk természetesen sohasem elég sokszor, hogha a javulás nem fog bekövetkezni önmagától, hanem úgy, amint a múltban, a fokozódó szervezkedés erejével kell azt kiküzdenünk. Területi terjeszkedés tekintetében legföljebb csak egyes kísérletek történtek 1928-ban, volt Csoportok újraalakítására vagy" új csoportok szervezésére, ezek a kísérletek azonban egyelőre nem vezettek eredményre. Egy vidéki csoport megszűnt működni még előző év végén és így 1 fővárosi és 17 vidéki csoportja volt az egyesületünknek az elmúlt évben. Az évi átlagos taglétszám 2094 volt az előző évi 2410 taggal szemben és ezek közül 1635 a férfi és 459 a nőtag. Az összes tagok közül Budapesten van 1205 férfi és 434 nő, a vidéken pedig 430 férfi és 25 nő. A taglétrzámcsökkenés Budapesten 10,5% és a visszaesés legnagyobb részben a nőtagoknál mutatkozik, vidéken pedig 212%, tehát kétszer olyan arányú, mint a fővárosban. Az erőgyűjtés céljából foganatosítandó agitációnál mindenesetre szem előtt kell tartaniezeket az arányokat. A teljes kép kedvéért természetesen nem szabadfigyelmen kívül hagyni azt a 200—391 főnyi munkanélkülit, amennyi az utóbbi időkben éven át nyilvántartva van az egyesületünkben és akik elmaradó járulékfizetése csökkenti az áthigbétszámot. A munkanélküliség körlése, illetve a munkanélküliek ügye egyébként -s éppen , a nagy munkanélküliség következtében — állandóan foglalkoztatta egyesületünket. Az egyesületi tagok számarányához viszonyítva a munkanélküli- létszám 15..20%-os munkanélküliséget mutat az elmúlt évről és évi átlagban 100 fölajánlott munkahelyre 145 jelentkező munkás esett. Egyesületünk munkásközvetítője ily módon a munkásker-isletet csaknem teljesen kirnh- item-, -iirhrrrrt,ci te'szrrktérs;i-kirrrk--katonömr csnk legföljebb 70%-át közvetíthette munkába. Jellemzi a munkanélküliség mérvét egyébként az is, hogy Budapestért szeptember második felében a nyolcórás napi munkaidőre vonatkozó adatfelvétel alkalmával azon a héten 822 szabómunkás és munkásoő közül a legnagyobb része, vagyis 362 munkás heti 48 óránál rövidebb ideig volt foglalkoztatva. Munkanélküli tagok segélyezésére 12.450 pengőt fizetett ki az egyesületünk, vagyis 1300 pengővel többet, min 1927-ben. Karácsonykor egyheti munkanélkülisegélynek megfelelő külön rendkívüli segélyt kaptak a munkanélküliek, összesen 569 pengőt. A munkanélküliség enyhítése és a munkanélküli.-.-g esetéreszóló törvényes biztosítás érdekében részt vett az egyesületünk az arra irányuló közös akciókban, így 1928 február 23-án a munkanélküliség ügyében a népjóléti minisztériumban tartott megbeszélésen, továbbá a december 14-iki munkanélküli gyűlésen. Ez ügyben április 16-án külön szakmai gyűlést is tartottunk és foglalkoztunk a munkanélküliség kérdésével a janáru 24-én lezajlott küldöttközgyűlésen, úgyszintén a csoportok közgyűlésein és a Szabók Szaklapja hasábjain is. Közhasznú munkaalkalmak foganatosítása, új termelést gátló közvetett adók és vámok eltörlése vagy csökkentése, a munkanélküliség esetére szóló törvényes biztosítás és a nyolcórás napi munkaidő törvénybe iktatása voltak fő követeléseink ezen alkalmakkor. Sajnos, hogy kormányzatunk kapitalista érdekekből elnéző magatartása és a munkáltatók ellenzése miatt ezen a téren mindeddig nem sikerült eredményt elérni. A szakmai agitáció és a szervezetünk megerősítése érdekében csaknem állandóan tartottak bizalmi, műhelyi és szakmai tagértekezletek, ezenkívül egyéni agitációval és felszólítáásokkal igyekeztek a csoportvezetőségek és szervezőbizottságok állandóan ébrentartani a szervezkedés ügyét. A vidéken különösebben a csoportok közgyűlései szolgáltak alkalmat arra, hogy központi küldött részvételével iss szolgáljuk az agitáció ügyét. Ezenkívül a szükséghez képest egyébként is látogatta, ilyen célból a központ a csoportokat. Ugyanígy a szaklapunkban állandóan közöltünk agitációs és ismeretterjesztő cikkeket és közleményeket. Az agitáció erejét és lendületét nehéz lenne pontosan megmérni, pozitív sikere pedig legföljebb a beiratkozások és a taglétszám emelkedése esetén mutatható ki. Ha azonban az elmúlt évről ilyen eredményt nem mutathatunk ki, az nem jelenti azt, hogy e téren teljesített munkánk meddő lett volna. Jelenti azonban azt, hogy a mutatkozó nehézségekkel szemben fokozni kell az agitációs tevékenységet. Általában a szervezeti szaktársaink eddiginél nagyobb számban való és intenzívebb részvételére kell apellálnunk e tekintetben. Különösen a vidéki szaktársakra, szakma szerint pedig főleg a nő, szabómunkások és munkásnőkre, mint akik leglanyhábban vették ki részüket az agitációban eddig. Az agitációra és oktatásra 4965 pengőt fordított az egyesületünk 3928-ban. A kedvezőtlen munkaviszonyok mellett nem volt lehetőség sora, hogy a növekedő drágulással szemben a munkabérek fölemelése, vagy egyébként a munkaviszonyok megjavítása tekintetében akciót indíthattunk volna. Egy-kétő ilyen vidéki kísérlettől eltekintve, inkább a munkáltatók, nevezetesen a nőikonfekció- és a vásári szabómunkáltatók, tettek , kísérletet Budapesten a bérek leszállítására. A nőikonfekciószabómunkáltatók az előző évben adott 10% kárjavítással szemben nem kevesebb mint 20% bérlevonást akartak keresztülvinni 1920. év elején, a vásári szabó munkáltatók pedig a m a előző évben megadott 7% kárjavítást akarták levonni. Szaktársaink nyomatékos tiltakozására akkoriban elállottak ettől, sajnos azonban, hogy a szervezettség hiányossága következtében egyénenként sok munkáltatónak sikerült ez a béke,szállító törekvése. Általában sajnálattal meg kell állapítanunk, hogy bár a munkáltatók a. előző 1927. évben egyoldalúan, vagy megegyezés szerint megállapított béreket nem változtatták meg 1928-ban és bár a szervezett szaktársaink a kivívott, jobb béreket is még tartani tudták, a szervezetlen és fegyelmezetlen szaktársak megalkuvó magatartása azonban mégis igen nagy területen a bérek lemorzsolódását eredményezte.--------------***■■ ~r-A lakbérek fölemelése, illetve a lakásforgalom fölszabadítása ellen, továbbá a napi nyolcórás munkaidő törvény beiktatása érdekében indított akció során adatfölvételt eszközöltünk az elmúlt évben a szakmai keresetek és a munkaidő tanulmányozására. Sajnos, hogy különösen az előbbi esetben (júniusban) csak igen kevés szaktárs szolgáltatta be a szaklapunkban hozzájuttatott kérdőívet, és így az adatokból nagyobb általánosság-a következtetés nem vonható le, mégis lerögzíteni kívánjuk ez alkalommal is, hogy a többnyire önálló munkásokról fölvett adatok szerint a fölvétel hetében a budapesti szaktársak átlagos hetikeresete 45.26 pengőt, a vidéki szaktársaké pedig csak 33.48 pengőt tett ki. A napi 8 órás, illetve heti 48 órás munkaidőre vonatkozóan már csak Budapesten vettünk föl adatokat, amelyek azonban már szélesebb körre, vagyis 75 különböző műhelyre és 825 szaktársra és szaktársnőre vonatkoznak. Az adatfelvétel szeptember második felében történt más azon a héten a szóban forgó munkások közül 362 munkás heti 48 óránál kevesebbet, 291 munkás heti 48 órát, 172 munkás pedig heti 48 óránál többet dolgozott. Ez utóbbiak közül egy kis töredék a heti 60 órát is túlhaladta. . Egyik legjelentősebb eseménye volt szervezeti életünknek 1928-ban a június 24-én megtartott küldöttközgyűlésünk. A szokásos adminisztratív teendőkön kívül a szakszervezet pénzügyi megerősítéséről és a segélyezési rendszerünk továbbfejlesztéséről tárgyalt a küldöttközgyűlés. Továbbá, a szakmai viszonyok és a munkabérek, a munkanélküliség és a nyolcórás munkanap ügyéről. Az elfogadott határozati javaslatok és indítványok szerint előbbi esetben a tagjárulékok fölemelését ésa meglevő segélyek kiterjesztését, illetve újabb temetkezési segély megvalósítását tűzte ki célul a közgyűlés. Utóbbi esetben a munkabéreknek a drágaság arányában való fölemelését, illetve a régebbi szakmai, munkai feltételek helyreállítását. Mindeme célok megvalósítása érdekében pedig természetesen a leghathatósabb agitációt a szabómunkásság megszervezésére. Követelte a küldöttközgyűlés a munkanélküliség enyhítése érdekében szükséges kormányzati és törvényhozási intézkedések foganatosítását, a munkanélküliek segélyezésére, valamint a napi nyolcórás munkaidőre vonatkozó törvények megalkotását. Amidőn szakszervezetünk elmúlt évi eseményeit és ezzel kapcsolatban a szabómunkásság helyzetét végigtekintjük, sajnálattal kell látnunk, hogy egy küzdelemmel teljes és sikerekben egyáltalában nem gazdag esztendő áll mögöttünk. Látnunk kell azonban azt is, hogy bár Meghívó A Magyarországi Szabómunkások és Munkásunk Szakegyesülete budapesti csoportja 1929 január 27-én, vasárnap délelőtt 10 órakor, a szakegyesület helyiségében (VII. Almássy tér 2) taggyűlést tart a következő napirenddel: 1. Jelölőbizottság választási az 1929. évi vezetőség jelölésére. 2. Egyéb szervezeti ügyen.. Az összes egyesületi tagokat kérjük, hogy pontosan jelenjenek meg. Tagsági könyvét mindenki hozza maával. A csoport vezetősége: meghívó A Magyarországi Szabómunkások és Munkásunk Szakegyesülete budapesti csoporta 3929 február 24-én, vasárnap délelőtt 9 órakor, a szakegyesület helyiségében (VII. Almássytén 2 szám alatt) rendes évi közgyűlést tart, amelyre a csoport kötelékébe tartozó budapesti férfiszabó-, nőszabó-, verkonfekcteszabó-, férfikonfekciószabó-, továbbá a vásáriszabó munkásokat és munkásnőket ezennel meghívjuk. A közgyűlés napirendje: 1. A vezetőség jelentése: a) általános jelentés; b) pénztári jelentés; c) ellenőrök jelentése és ezzel kapcsolatban- határozathozatal -a) vezetőség felmentése iránt. 2. Új vezetőség választása. 2. Indítványok és egyéb szervezeti ügyek. . Kérjük a szaktársakat és szaktársnőket, hogy a közgyűlésen feltétlenül pontos időben jelenjenek meg. Ugyancsak fölhívjuk az egyesület mindazon tagjait, akik járulékaikkal nyolc héten túl hátralékban vannak, hogy azt egyenlítsék ki, mert különben a közgyűlésen nem vehetnek részt. A tagsági könyvét mindenki hozza el. A csoport vezetősége.