Szabók Szaklapja, 1931 (39. évfolyam, 1-11. szám)
1931-01-23 / 1. szám
1- XXXIX. évfolyam Budapest, 1931 január 23 _________________________________ I. ssaro SZAbóK SZAKLAPJA A MAGYARORSZÁGI SZABÓMUNKÁSOK ES MUNKÁSNŐK SZAKEGYLETENEK HIVATALOS KÖZLÖNYE Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII. ker., § Megjelentt ! Előfizetési díj: Egész évre 2 pengő 40 fillér, fél» Almássy-tér 2. Telefon: József 416—70. A lap ré-t . j . - i.a . $ évre 1 pengő 20 fillér. Egyes szám ára 20 fill. A szerszére közlemények és előfizetések ide küldendők 1 “»noen no aozepeng besztővel értekezni lehet délután 5—6 óra között 1 A. sz&kszex" vezetünk ISHIO-ban A válságosesztendők immár végtelennek tetsző sorozatában ismét túléltünk egy évfordulót az 1930-ik év elmúlásával, s még mindig neo állapíthatjuk meg, hogy a lejtő mélypontján túlhaladva, a fölfelé haladás útjára jutottunk. Szakmai és szervezeti szempontból is csak újabb — az eddigieknél is súlyosabb — megpróbáltatásokat hozott számunkra az elmúlt esztendő, s ugyanúgy a szaktársak és szabta,zenők tömegeire is. Ha a szabómunkásmozgalom szempontjából egyenleget kell vonnunk az elmúlt év eseményeiből, akkor azt kell mondanunk, miszerint a mostoha körülmények között eredménynek kell tekintenünk, hogy habár lefogyott erőkkel is, de még mindighatékony tényezőként áll itt a szakszervezetünk, védelmi erődöt és kiindulási támpontot alkotva a szabómunkások ésmunkásnők számára, akik öntudatos küzdelemmel harcolni akarnak az elnyomorodás és igazságtalan elnyomatás ellen. Nagy általánosságban a munkahiány volt szakmánkban az uralkodó planéta az elmúlt évben is, amelyet a munkabérek további leszorítására használtak ki a munkáltatók, mármost azokban a szakmákban és olyanok is, ahol egészen a legutóbbi időkig tartani lehetett a munkabéreket. Közmunkaalkalmak teremtése a kormányzat és egyéb illetékes tényezők részéről inkább csak a múltra vonatkozó beteljesületlen ígéret maradt, a nyomasztó jelen és a közeljövő kilátástalanságával szemben pedig még az ígéreteik is hiányoznak. A szakmai téren előforduló ilyen természetű kevés munkaalkalom pedig — sokszor panaszoltuk már — a tulajdonképpeni szadómunkásság számára nem jelent munkaalkalmat, amíg nem történik gondoskodás róla, hogy e munkákat csak olyan vállalkozók kapják, akik nem éhbérekkel kalkulálják az áraikat. Amilyen felelősségérzet nélkül nézik fölülről a munkanélküliség egyre inkább növekedő veszedelmét, anélkül hogy megfelelő munkaalkalmak teremtéséről igyekeznének gondoskodni, olyan csökönyösen zárkóznak el más oldalról az elől, hogy törvényes úton biztosítsák az önhibáinkon kívül kereset nélkül maradottak segélyezését. A munkásság szervezetei és képviselői, maguk a munkásság tömegei is, következetes és erőteljes küzdelemmel kényszerítették a reakciós kormányzatot a munkanélküliség enyhítése érdekében megfelelő intézkedések megtételére, mindez azonban kevésnek bizonyult eddig, hogy a kormány csökönyösségét megtörje. Ehelyett újabb terheket rakott a munkásság vállaira a kereseti adó megduplázásával, leszállította a társadalombiztosító intézetnél a beteg munkások járandóságait és szabad kezet biztosított a munkáltatóknak a munkabérek letörésére. Szakegyesületünk a rendkívül súlyos viszonyok ellenére is igyekezett teljesíteni feladatát kitűzött szociális céljai és a szabómunkásság érdekképviselete szempontjából, amennyire ezt a szaktársak támogatása is lehetővé tette. Részt vett a munkanélküliség enyhítése, a munkanélküliség esetébe szóló törvényes biztosítás és a nyolcórás napi munkaidő megvalósítása érdekében folytatott akciókban. Sajnos, hogy az e téren folytatott küzdelmek mindeddig nem vezettek megfelelő eredményre. Védekező állásban harcolt a munkabérek leszállítása ellen, sőt a szakma egyik ágazatánál a munkabérek fölemelésére is történt kísértet. Februárban a budapesti sérükon féketőszabómunkások és munkásnők új túr egyezményt létesítettek a kisiparosokkal, amelyben a leszállított béreket rendezték, augusztusban pedig szolidáris sztrájkba léptek velük együtt, hogy a nagykonfekciós cégektől a munkabérek följavítását kényszerítsék ki. A bérharc augusztus 11-től szeptember 8-ig tartott, amelyhez az utolsó héten a vásáriszabó kisiparosok és -munkások is csatlakoztak. A férfikonfekciószabók részéről 138 kisiparos, 278 férfi- és 75 nőmunkás, a vásáriszabók részéről pedig 41 kisiparos, 92 férfi- és 28 nőmunkás, vagyis összesen 652 személy vett részt 11 bérharcban. Az igen kedvezőtlen konjunktum-viszonyok, valamint a munkások és főleg a kisiparosok szervezetlensége következtében — sajnos — a kitartó harc árán sem sikerült a bérek följavítása. A vásáriszabó-munkások és -kisiparosok között ez alkalommal egy minimális béregyezmény létesült. A téli holtidény bekövetkezésével novemberben a budapesti férfi szabó munkáltatók kezdeményeztek egy tárgyalást a szakszervezetünkkel, hogy a daraii számos bérszabály megváltoztatásával leszállítsák a darabszám-béreiket a Sz. O. Sz. kebelébe tartozó azon munkál tatoknál, akik még megfizették a bérszabályszerű munkabéreiket, vagy a minimumon fölül fizettek. Szakegyesületünk tiltakozott az indokolatlan és észszerűtlen bérleszállítás ellen a nagymérvű munkahiány és a szaktársak nagy részének szervezetlensége következtében azonban nem sikerült megfelelő ellenállást szervezni a munkáltatóik támadásának visszaverésére, így, habár nem is egységesen és egyenlően, több-kevesebb bérlevonást vittek keresztül a Sz. O. Sz. kezdeményezésére a jobban fizető cégeknél is. Nagy erőfeszítésekre és a jelenleginél sokkal nagyobb és hatékonyabb szervezett, erőkre lesz szükség, hogy a mostani viszonyok vesztességeit helyrepótolni tudjuk. Vidéken a kaposvári férfiszabó szaktárlatok tettek eredményes kísérletet, a munkáltatók bér- fetörési igyekezetével szemben. Májusban, egységes munkabeszüntetéssel, háromnapi sztrájk után sikerült elérniük, hogy az előbb megvont varrókéltékeket továbbra is természetben kapják és hogy ne sorozzák önkényesen alacsonyabb béroosztályba a jobb munkákat is a munkáltatók. Ugyanott a munkáltatók azon törekvése ellen folytattak küzdelmet, legalább is részleges sikerrel, a szaktársaink, hogy iparjog kiváltására kényszerítsék a munkásokat azért, hogy így ezek terhére hárítsák a társadalombiztosítói járulékot és egyéb közterheket. Egyedül dolgozó vásárisza-író-kismesterek — tehátnyilvánvalóan otthonmunkások — azé ipárybgok visszíi'a'dásával kisérÁIícíi ’ mégi, ettől a méltánytalanul rájuk hárított tehertől szabadulni, sajnos azonban, hogy megfelelő erély és szervezetiség híján egyelőre nem sikerült ezt elérniük. A munkanélküli egyesületi tagok létszáma a rossz munkaalkalmak következtében állandóan aránylag igen nagy volt. A hontdőnkben 220—280 munkanélküli tagot tartott nyilván egyesületünk és a legkedvezőbb időszakban sem csökkent a létszám 150—180 főnélalább, ami 15—25 százalékos munkanélküliséget jelent a taglétszám arányában. Az egyesületi munkásközvetítésünk forgalma csökkenést mutat az előző évekhez képest, ami egyrészt a taglétszám csökkenésében leli magyarázatát, másrészt azonban abban is, hogy még a szervezeti ázadómunkások közül is igen sokan veszik igénybe — bár kevés sikerrel — az állami munkaközvetítőt és a munkáltatók két ipartestületi közvetítőjét. Az elmúlt évben 1638 esetben kerestek munkásokat szakegyesüle-tünknél a munkáltatók, munkanélküli szaktársak és szaktársnők pedig 2238 esetben jelentkeztek, akiket 1140 esetben lehetett elhelyezni. A munkanélküliség nagy mérvét mutatja az is, hogy a jelentkező munkanélküliek alig 50 százaléka kaphatott munkaalkalmat. A segélyre jogos munkanélküli tagoknak 7953 pengő segélyt űzetett ki egyesületünk. A leromlott kereseti lehetőségek és a szakszervezet gazdasági célkitűzéseinek megvalósítása tekintetében már évek óta mutatkozó nehézségek rendkívüli akadályokat támasztanak szakszervezetünk továbbfejlődése szempontjából. Emellett a kilátástalan, válságos helyzet, a reakciós és ultraforradalmi agitáció állandóan gyöngítik a tömegek bizalmát a bevált, nyugati módszerekkel küzdő, higgadt öntudatot, szívós, türelmet és áldozatkészséget igénylő szakszervezeti mozgalom iránt. Amúgy is alacsony kulturális viszonyaink mellett, nagyon nehéz feladat ilyen körülmények között az agitáció és meggyőzés erejével együtt tartani, sőt fokozni szervezetünk meglévő erőit. Mégis bíznunk kell benne és mindent el kell követnünk a viszonyok jobbra fordultáig is, hogy ez sikerüljön. Az 1930. évi végén 1 fővárosi és 15 vidék csoportja működött egyesületünknek. évköz- Meghívó A Magyarországi Szabómunkások és Munkásnők Szakegyesülete budapesti csoportja 1931 január 27-én, kedden este 147 órakor a szakegyesület helyiségében (VII. Almássy tér 2. sz.) taggyűlést tart a következő napirenddel: 1. Jelölőbizottság választása az 1931. évi vezetőség jelölésére. 2. Egyéb szervezeti ügyek. Az összes egyesületi tagokat kérjük, hogy pontosan jelenjenek meg. Tagsági könyvét mindenki hozza magával. A csoport vezetősége. A budapesti vásári szabómunkások és munkáskök 1931 január 28-án, szerdán este 7 órakor a szakegyesület helyiségében (VTT. Almássy ■tér 2. sz.) értekezletet tartottak. Napirend: 1. A szakmai kollektív szerződés és a munkabérek. 2. A vásári szabómunkásság, helyzete és a szervezkedés. Minden vásári szabómunkás és munkásnő jelenjen meg ezen az értekezleten. A szervezői bizottság rendes évi közgyűlést tart, amelyre a csoport kötelékébe tartozó budapesti férfiszabó-, nőiszabó-, nőikonfekciószabó-, férfikonfekciószabó-, továbbá a vásári szabómunkásokat és nmnkfzsnöket ezennel meghívjuk. A közgyűlés napirendje: 1. A vezetőség jelentése: a) általános jelentés; b) pénztári jelentés; c) ellenőrök jelentése és ezzel kapcsolatban határozathozatal a vezetőség fölmentése iránt. 2. Új vezetőség választása. 3. Indítványok és egyéb szervezeti ügyek. Kérjük a szaktársakat és szaktársnőket, hogy a közgyűlésen föltétlenül rendes időben jelenjenek meg. Ugyancsak fölhívjuk az egyesület, mindazon tagjait, akikjárulékaikkal nyolc héten túl hátralékban vannak, hogy azt egyenlítsék ki. mari. különben a közgyűlésen nem vehetnek részt. A tagsági könyvetmindenki hozza el. A csoport vezetősége. tér 2. sz.) manaaars Vidéki csoportok közgyűlései. Pécs: Január 26-án, hétfőn este Vt1 órakor. Sopron: Február 7-én, szombaton este Vs 8 órakor. Szombathely: Február 10-én, vasárnap délelőtt 10 órakor. 1980