Szabók Szaklapja, 1931 (39. évfolyam, 1-11. szám)

1931-01-23 / 1. szám

1- XXXIX. évfolyam Budapest, 1931 január 23 _________________________________ I. ssaro SZAbóK SZAKLAPJA A MAGYARORSZÁGI SZABÓMUNKÁSOK ES MUNKÁSNŐK SZAKEGYLETENEK HIVATALOS KÖZLÖNYE Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII. ker., § Megjelentt ! Előfizetési díj: Egész évre 2 pengő 40 fillér, fél» Almássy-tér 2. Telefon: József 416—70. A lap ré-t . j . - i.a . $ évre 1 pengő 20 fillér. Egyes szám ára 20 fill. A szer­szére közlemények és előfizetések ide küldendők 1 “»noen no aozepen­g besztővel értekezni lehet délután 5—6 óra között 1 A. sz&kszex" vezetünk ISHIO-ban A válságos­­esztendők im­m­ár végtelennek tetsző sorozatában ismét túléltünk egy évfor­dulót az 1930-ik év elmúlásával, s még mindig neo­ állapíthatjuk meg, hogy a lejtő mélypont­ján túlhaladva, a fölfelé haladás útjára jutot­tunk. Szakmai és szervezeti szempontból is csak újabb — az eddigieknél i­s súlyosabb — megpróbáltatásokat hozott számunkra az el­múlt esztendő, s ugyanúgy a szak­társak és szabta,zenők tömegeire is. Ha a szabómunkás­­mozgalom szempontjából egyenleget kell­ von­nunk az elmúlt év eseményeiből, akkor azt kell mondanunk, miszerint a mostoha körülmé­nyek között eredménynek kell tekintenünk, hogy habár lefogyott erőkkel is, de még mindig­­hatékony tényezőként áll itt a szak­szerveze­tünk, védelmi erődöt és kiindulási támpontot alkotva a szabómunkások és­­munkásn­ők szá­mára, akik öntudatos küzdelemmel harcolni akarnak az elnyomorodás és igazságtalan el­nyomatás ellen. Nagy általánosságban a munka­hiány volt szakmánkban az uralkodó planéta az elmúlt évben is, amelyet a munkabérek további leszo­rítására használta­k ki a munkáltatók, mármost azokban a szakmákban és olyanok is, ahol egé­szen a legutóbbi időkig tartani lehetett a munkabéreket. Közmunkaalkalmak teremtése a kormányzat és eg­yéb illetékes tényezők ré­széről inkább csak a múltra vonatkozó betelje­sületlen ígéret maradt, a nyomasztó jelen és a közeljövő kilátástalanságával szemben pedig még az ígéreteik is hiányoznak. A szakmai té­ren előforduló ilyen természetű kevés munka­alkalom pedig — sokszor panaszoltuk már — a tulajdonképpeni sza­dómunkásság számára nem jelent munkaalkalmat, amíg nem törté­nik gondoskodás róla, hogy e munkákat csak olyan vállalkozók kapják, akik nem éhbérek­kel kalkulálják az áraikat. Amilyen felelősségérzet nélkül nézik fölülről a­ munkanélküliség egyre inkább növekedő ve­szedelmét, anélkül hogy megfelelő munka­alkalmak teremtéséről igyekeznének gondos­kodni, olyan csökönyösen zárkóznak el más oldalról az elől, hogy törvényes úton biztosítsák az önhibáinkon kívül kereset nélkül maradot­tak segélyezését. A munkásság szervezetei és képviselői, maguk a munkásság tömegei is, következetes és erőteljes küzdelemmel kény­szerítették a reakciós kormányzatot a munka­nélküliség enyhítése érdekében megfelelő in­tézkedések megtételére, mindez azonban kevés­nek bizonyult eddig, h­ogy a kormány csökö­nyösségét megtörje. Ehelyett újabb terheket ra­kott a munkásság válla­ira a kereseti adó meg­duplázásával, leszállította a társadalombizto­sító intézetnél a beteg munkások járandóságait és szabad kezet biztosított a munkáltatóknak a munkabérek letörésére. Szakegyesületünk a rendkívül súlyos viszo­nyok ellenére is igyekezett teljesíteni feladatát kitűzött szociális céljai és a szabóm­unkásság érdekképviselete szempontjából, amennyire ezt a sza­ktársak támogatása is lehetővé tette. Részt vett a munkanélküliség enyhítése, a mun­kanélküliség esetébe szóló törvényes biztosítás és a nyolcórás napi munkaidő megvalósítása érdekében folytatott akciókban. Sajnos, hogy az e téren folytatott küzdelmek mindeddig nem vezettek megfelelő eredményre. Védekező állás­ban harcolt a munkabérek leszállítása ellen, sőt a szakma egyik ágazatánál a munkabérek fölemelésére is történt kísértet. Februárban a budapesti sérükon fékető­­szabómu­n­kások és munkásnők új túr egyez­ményt létesítettek a kisi­parosokkal, amelyben a leszállított béreket rendezték, augusztusban pedig szolidáris sztrájkba léptek velük együtt, hogy­ a nagykonfekciós cégektől a munkabérek följavítását kényszerítsék ki. A bérharc augusz­tus 11-től szeptember 8-ig tartott, amelyhez az utolsó héten a­ vásár­is­za­bó­ kisiparosok és -mun­kások is csa­t­lakoztak. A férfikonfekciószab­ók részéről 138 kisiparos, 278 férfi- és 75 nőmunkás,­­ a vásáriszabó­k részéről pedig 41 kisiparos, 92 férfi- és 28 nőmunkás, vagyis összesen 652 sze­mély vett részt 11 bérharcban. Az igen kedve­zőtlen konjun­k­tum-viszony­ok, valamint a mun­kások és főleg a kisiparosok szervezetlensége következtében — sajnos — a kitartó harc árán sem sikerült a bérek följavítása. A vásári­­szabó-munkások és -kisiparosok között ez al­ka­­lommal egy minimális b­éregyezmény létesült. A téli holtidény bekövetkezésével novem­berben a budapesti fér­fi szabó­ munkáltatók kezdeményeztek egy tárgyalást a szakszerve­zetünkkel, hogy a daraii számos bérsza­bály meg­­változtatásával leszállítsák a­ darabszám-bérei­ket a Sz. O. Sz. kebelébe tartozó azon munkál­ tatoknál, akik még megfizették a bérszabály­szerű munkabéreiket, vagy a minimumon fölül fizettek. Szakegyesületünk tiltakozott az indo­kolatlan és észszerűtlen bérleszállítás ellen a nagymérvű munkahiány és a szak­társak nagy részének szervezetlensége következtében azon­ban nem sikerült megfelelő ellenállást szer­vezni a munkáltatóik támadásának visszaveré­sére, így, habár nem is egységesen és egyen­lően, több-kevesebb bérlevonást vittek keresz­tül a Sz. O. Sz. kezdeményezésére a jobban fizető cégeknél is. Nagy erőfeszítésekre és a jelenleginél sokkal nagyobb és hatékonyabb szervezett, erőkre lesz szükség, hogy a mostani viszonyok veszt­ességeit helyrepótolni­ tudjuk. Vidéken a kaposvári férfiszabó szak­tárlatok tettek eredményes kísérletet, a munkáltatók bér- f­etörési igyekezetével szemben. Májusban, egy­séges munkabeszüntetéssel, háromnapi sztrájk után sikerült elérniük, hogy az előbb megvont varrókél­tékeket továbbra is természetben kap­ják és hogy­ ne sorozzák önkényesen alacso­nyabb béroosztályba a jobb munkákat is a mun­káltatók. Ugyanott a munkáltatók azon törek­vése ellen folytattak küzdelmet, legalább is részleges sikerrel, a szaktársaink, hogy ipar­jog kiváltására kényszerítsék a munkásokat azért, hogy így ezek terhére hárítsák a társa­dalom­biztosí­tói járulékot és egyéb közterhe­ket. Egyedül dolgozó vásárisza-író-kismesterek — tehát­­nyilvánvalóan otthonm­unkások — azé ipárybgok vi­sszíi'a'dá­sával kisérÁIícíi ’ m­égi, ettől a méltánytalanul rájuk hárított tehertől szabadulni, sajnos azonban, hogy megfelelő erély és szervezeti­ség híján egyelőre nem si­került ezt elérniük. A munkanélküli egyesületi tagok létszáma a rossz munkaalkalmak következtében állan­­dóan aránylag igen nagy volt. A hontdőnk­ben 220—280 munkanélküli tagot tartott nyil­ván egyesületünk és a legkedvezőbb idő­szakban sem csökkent a létszám 150—180 főnél­­alább, ami 15—25 százalékos munk­anélkülisé­­get jelent a taglétszám arányában. Az egyesü­leti munkásközvetítésünk forgalma csökkenést mutat az előző évekhez képest, ami egyrészt a taglétszám csök­kenésében leli magyarázatát, másrészt­ azonban abban is, hogy még a szer­­vezeti ázadómun­kások közül is igen sokan ve­szik igénybe — bár kevés sikerrel — az állami munkaközvetítőt és a munkáltatók két ipar­­testületi közvetítőjét. Az elmúlt évben 1638 esetben kerestek munkásokat szakegyesüle-­­tünknél a munkáltatók, munkanélküli szaktár­­sak és szak­társnők pedig 2238 esetben jelentkez­tek, akiket 1140 eset­ben lehetett elhelyezni. A munkanélküliség nagy mérvét mutatja az is, hogy a jelentkező munkanélküliek alig 50 szá­zaléka kaphatott munkaalkalmat. A segélyre jogos munkanélküli tagoknak 7953 pengő se­gélyt űzetett ki egyesületünk. A leromlott kereseti lehetőségek és a szak­­szervezet gazdasági célkitűzéseinek megvaló­sítása tekintetében már évek óta mutatkozó ne­hézségek rendkívüli akadályokat támasztanak szakszervezetünk továbbfejlődése szempont­jából. Emellett a kilátástalan, válságos helyzet, a reakciós és ultraforradalmi agitáció állan­dóan gyöngítik a tömegek bizalmát a bevált, nyugati módszerekkel küzdő, higgadt öntuda­tot, szívós, türelmet és áldozatkészséget igénylő szakszervezeti mozgalom iránt. Amúgy is ala­csony kulturális viszonyaink mellett, nagyon nehéz feladat ilyen körülmények között az agi­táció és meggyőzés erejével együtt­ tartani, sőt fokozni szervezetünk meglévő erőit. Mégis bíznunk kell benne és mindent el kell követ­nünk a viszonyok jobbra fordultáig is, hogy ez sikerüljön. Az 1930. évi végén 1 fővárosi és 15 vidék­ csoportja működött egyesületünknek. évköz- Meghívó A Magyarországi Szabómunkások és Mun­­kásnők Szakegyesülete budapesti csoportja 1931 január 27-én, kedden este 147 órakor a szakegyesület helyiségében (VII. Almássy tér 2. sz.) taggyűlést tart a következő napirenddel: 1. Jelölőbizottság választása az 1931. évi ve­zetőség jelölésére. 2. Egyéb szervezeti ügyek. Az összes egyesületi tagokat kérjük, hogy pontosan jelenjenek meg. Tagsági könyvét mindenki hozza magával. A csoport vezetősége. A budapesti vásári szabómunkások és mun­­kásk­ök 1931 január 28-án, szerdán este 7 órakor a szakegyesület helyiségében (VTT. Almássy ■tér 2. sz.) értekezletet ta­rtottak. Na­pirend: 1. A szakmai kollektív szerződés és a munka­bérek. 2. A vásári szabómunkásság, helyzete és a szervezkedés. Minden vásári szabómunkás és munkásnő jelenjen meg ezen az értekezleten. A szervezői bizottság­ rendes évi közgyűlést tart, amelyre a csoport kötelékébe tartozó bu­dapesti férfiszabó-, nőiszabó-, nőikonfekció­­szabó-, férfikonfekciószabó-, továbbá a vásári szabómunkásokat és nmnkfzsnöket ezennel meg­hívjuk. A közgyűlés napirendje: 1. A vezetőség jelentése:­ a) általános jelentés;­­ b) pénztári jelentés; c) ellenőrök jelentése és ezzel kapcsolat­ban határozathozatal a vezetőség föl­­mentése iránt. 2. Új vezetőség választása. 3. Indítványok és egyéb szervezeti ügyek. Kérjük a szaktársakat és szaktársnőket, hogy­ a közgyűlésen föltétlenül rendes időben jelenjenek meg. Ugyancsak fölhívjuk az­ egyesület, mindazon tagjait, akik­­járulékaikkal nyolc héten túl hátralékban vannak, hogy azt egyenlítsék ki. mari. különben a közgyűlésen nem vehetnek részt. A tagsági könyvet­­mindenki hozza el. A csoport vezetősége. tér 2. sz.) manaaars Vidéki csoportok közgyűlései. Pécs: Január 26-án, hétfőn este Vt1 órakor. Sopron: Február 7-én, szombaton este Vs 8 órakor. Szombathely: Február 10-én, vasárnap dél­előtt 10 órakor. 1980

Next