A szikvízipar, 1931 (6. évfolyam, 3-12. szám)
1931-03-01 / 3. szám
A SZIKVÍZIPAR Sorakozó a szikvízrendelet-tervezet ellen. Az első szikvízrendeletet évtizedekig közmegelégedésre tartották érvényben az illetékes hatóságok, majd 1912- ben újra rendezték rendeleti úton a szikvízkérdést. Ismét 8—10 év telt el, míg egy újabb szikvízrendeletet bocsájtottak ki, amelyet rövid időn belül hatályon kívül helyeztek, hogy ismét a jó 1912. éves rendeletet hozzák érvénybe. Csaknem 16 évig volt irányadó ez a szikvízrendelet, míg végre 1928-ban megjelent az új szikvízrendelet. Évekig tartott, amíg ankétozások és hosszú hónapokig tartó szakviták után ez a rendelettervezet rendeletté vált. A szikvíziparosok ezt a rendeletet, bár annak egyes rendelkezései nagy anyagi áldozatokat kívánnak, rendben végrehajtották s örültek, hogy a rendelet kérdése végre megoldódott, mert a rendelet vajúdása alatt, majd két évig, az értekezletek és ankétok sorozata s az iparunkat fenyegető veszedelmek folytán az egész szakma megdermedt és így akármilyennek is tűnt fel a 67.077. számú miniszteri rendelet, mégis megkönnyebbülést hozott, mert az ipar az izgalmak mögé pontot tehetett. A rendelet megjelenése után azonban már pár hónapra egy pótrendelet, majd egy rendeletmagyarázat és végül most egy rendelettervezet akarja iparunkat megbénítani. Mi ennek az oka? Bombasztikus frázisokkal szikvízkartelről beszélnek, amely egyáltalában nem létezik. A szikvíziparosok, sajnos, nemcsak hogy kartelbe nem tudtak tömörülni, hanem a legféktelenebb árharcot folytatják egymás ellen s amikor a fővárosban 54, Kecskeméten 11, Szegeden 20-on felüli a szikvíziparosok száma, nem nagyon irigylésreméltó a szikvíziparos száraz kenyere. Minek kell ezt a 2400 becsületes iparost újabb rendelettervezettel nyugtalanítani, minek kell mintegy 15.000 szikvízgyári munkásnak kenyerét kockára tenni? A mai szomorú gazdasági viszonyok mellett a kereskedelmi kormányzatnak iparvédelmi politikát kellene folytatnia. Ha igazak azok a vádak, hogy egyes szikvízgyárosok hibákat követtek el, úgy sújtsa őket legszigorúbban a törvény, de nem lehet az egész szakmát egyesek hibájáért megbénítani és tönkretenni. Szakmánkat alaptalan rágalmakkal halmozzák el, ítélnek felettünk anélkül, hogy a vádak valódiságáról meggyőződést szereztek volna, sőt mikor igazunkat bizonyítjuk, érveink nem találnak meghallgatásra. Mi nem riadunk vissza a küzdelemtől. Igazságunk tudatában, iparunk védelméért időt és fáradságot nem sajnálva megteszünk mindent s most már bizton reméljük, hogy az igazság győzedelmeskedni fog. Minden reményünk megvan arra, hogy ezt a döntő küzdelmünket siker fogja koronázni és a kereskedelmi kormányzat be fogja látni, hogy a tízezreket foglalkoztató ipart kötelessége megvédeni. Egy olyan ipart, mely kötelezettségeinek mindenkor eleget tett, amely évenként cca 4.500.000 pengő adót fizet, nem juttathatja a kereskedelmi minisztérium, a népjóléti minisztériummal együttesen, a higiéné és a közbiztonság rovására a kontárok kezébe. Nem jöhet olyan rendelkezés, amely a tulajdonjog szentségét figyelmen kívül hagyva, iparunkat, a higiéné, a közegészség lezüllesztésével, a pusztulásba viszi. Nincsen oly szikvíziparos, aki az ilyen rendelkezésnek egy pillanatig is örülni tudna, mert ezt csak az fogadhatja kárörömmel, aki a szakmán kívül áll, akinek a szakmához semmiféle köze nincs. Szövetségünk memorandumban fejtette ki ellenérveit és kívánságait. Hangsúlyoztuk, hogy az üvegek nyomáspróbája, illetve a hitelesítés ismét új terheket róna a szakmára és így minden józan szikvízgyáros tiltakozik e rendelkezés ellen, mert nem lehet cél az, hogy az üveggyárak tehermentesítve legyenek az üveg eltöréséből származó felelősség alól. A tankkérdés, amely évek óta Damoklesz-kardként függ a fejünk felett, sajnos, oly veszedelmet jelent, amelyet a szikvíziparosság nem eléggé mérlegel. Az 5 literes tank is súlyos veszélyt rejt. A közegészségügyi, közbiztonsági kérdéseken kívül rámutattunk a gazdasági szempontokra is s vétót mondtunk az ellen, hogy iparunkat elviségesítsék és kontárok kezébe juttassák. Nagy munkánkban a hála és elismerés szavaival kell megemlékeznünk kollegáinkról és fegyvertársainkról, akik a szikvíziparosságot e nagy munkánkban támogatják s akik egy vonalban harcolnak a rendelettervezet sérelmes pontjai ellen a szikvizesekkel. Úgy a szifonosok, mint a szénsavasok és üveggyárosok, akik felismerték a rendelettervezetben levő veszélyeket, vállvetve dolgoznak a két szövetség oldalán a szikvízérdekekért. De nemcsak a rokonszakmák sorakoztattak fel meggyőző érveket a kereskedelmi minisztériumhoz benyújtott memorandumukban, hanem hathatós fegyvertársunk a rendelettervezet ellen való küzdelmünkben az ásványvízszakma is. Ők is velünk együtt, a legodaadóbb szívóssággal küzdenek nemcsak a tankveszedelem ellen, hanem önzetlenül a szikvízipar képesítéshez kötését is szorgalmazzák. A rendelettervezet annyi hibás rendelkezést tartalmaz, hogy 5 Valódi ZWACK -féle „TIPP“-védjegyű gazőrök gyártásához narancs, citrom, málna, eper, alma-ízű alapanyagokat csak a Zwack J. és Társai likőrgyárnál Budapest, IX., Soroksári út 26 vásárolhat . Megfelelő mennyiségű címkék és nyakszalagok ingyen.