A szikvízipar, 1932 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1932-01-01 / 1. szám

A SZIKVÍZIPAR A szakmai béke mellett foglalt állást a SzDSz közgyűlése Valamennyi felszólaló elismerte a szikvízvezérkar érdemeit „A Szíkvízipar” marad a szakma egyetlen lapja Öt, illetve tíz pengő lesz a tagdíj — A Szikvízipar tudósítójától — Az egység és a bizalom jegyében zajlott le január 27-én a budapesti Central kávéház külön termében a Szikvízgyárosok Országos Szövetségének a közgyűlé­se. A széksorok megteltek fővárosi és vidéki szikvíz­­gyárosokkal, akiket iparuk védelme hozott össze. A közgyűlésnek vidéki és fővárosi szikvízgyáros tagjai páratlan egyhangúsággal és lelkesedéssel ismerték el a két szövetség vezérkarának, de külö­nösen Lüsz Ödön a. v. elnöknek érdemeit, fáradha­tatlan tevékenységét, kitartó munkáját, nagyszerű célkitűzését egy jobb szikvizes jövendő kivívásáért. Bebizonyosodott az, amit A Szikvízipar állandóan hangoztat, hogy a szakmában nincsen vidéki és nincsen buda­pesti front, mert a szakma egyetlen meg­bonthatatlan tömb, amelyet ma már nem lehet pártokra szakítani. Szép és imponáló volt a népes közgyűlés hangu­latának lelkes megnyilatkozása a szikvizes vezérkar és Lüsz Ödön mellett. Azok a szakmai férfiak, akik valóban csodálatos energiával küzdenek legkülönbö­zőbb fórumokon a szakma érdekeiért, végre láthat­ták, hogy nincsenek elhagyatva, sőt ellenkezőleg, a vidéki szikvíziparosság is szívvel-lélekkel mögéjük tömörül. A közgyűlést Gedeon Tibor, a SzDSz társelnöke nyitotta meg, miután Dr. Szondy Károly, a SzDsz elnöke táviratban kimentette magát. Gedeon elnök miután megállapította a közgyűlés határozatképessé­gét és kijelölte a jegyzőkönyv hitelesítőit, felkérte Süsz Ödönt, hogy miután a küzdelemben övé volt az oroszlánrész, számoljon be az elért eredményekről. Süszt tapssal fogadta a közgyűlés, ebből is lát­ható volt, hogy a vidéki szikvíziparosság tudja mi­lyen heroikus küzdelem folyik Budapesten, azt is tud­ja tehát, hogy ebben Süsz vitte a vezérszerepet. Süsz Ödön azzal kezdte a beszámolóját, hogy megállapo­dás ellenére, egyesek jónak látták egy körlevéllel megzavarni pár száz vidéki szikvízgyáros nyugalmát, holot­t és Dr. Szondy Károly, továbbá a SzDSz és a Magyarországi Szikvíz Szövetség több vezetője meg­feszített munkával dolgoznak a szakma érdekeiért. Végzetes hibát követnek el a szakma ellen azok, akik ezekben a sorsdöntő időkben próbálják megbon­tani a szakma egységét és ezzel diszkreditálni a két szövetség elnökségét. Aki vidéki és budapesti külön érdeket emleget, az demagóg, mert egyetlen intelligens szikvízgyáros sem tételezheti fel, hogy a pesti és a vidéki szódásnak más és más az érdeke Az elért sike­rekről most taktikai hiba volna beszámolni. Ezért ezt mellőzni kénytelen, de türelmet és bizalmat kér. A szikvíziparosság meg fog róla győződni, hogy igen jól dolgoztak Budapesten. Beszéde végén még felpa­naszolta, hogy a vidéki szikvíziparosság fájdalmas nemtörődömséget mutat saját ügyei iránt, még a köz­érdekű levelekre sem reagál, megtörtént, hogy har­minc ajánlott levelet küldött szét, ezekhez aláírandó kérvényeket mellékelt, de választ alig kapott. Czirják Antal alelnök (Pécs) felszólalásában azzal magyarázta a szétküldött körleveleket, hogy tulajdonképen az igen elismerten működő Süsz Ödön­nek akartak vele segítséget nyújtani. Örömmel ismeri el Süsz működésének értékeit. Nagy Gyula (Ráckeve) vitatta azután, hogy a vidék igenis törődik ügyeivel és éppen ő járt el abban az irányban, hogy a SzDSz falanxként támassza alá a főváros törekvéseit. Egységesen akarnak tovább küzdeni. Barta Lipót (Budapest, felszólalásában rámuta­tott arra, hogy csak egy kis érdekcsoport küldhette széjjel a békebontó körleveleket, amelyről még ő, a SzDSz választmányi tagja sem tudott. Süszt nem kell védeni, mert mindenki tudja róla, hogy egész életét a szakmának szenteli. Gedeon elnök megállapítja, hogy a félreértést részben az okozta, hogy a körleveleket egyetlen pesti gyár sem írta alá, minden­esetre megnyugtató, hogy nincs jelentősége és a harmónia teljes. Englert József pénztáros beterjesztette ezután a múlt évi pénztárkimutatást. A SzDSz pénzügyi hely­zete, mondotta, azért szomorú, mert a Lauth-féle le­tiltó végzések miatt mindössze 1807 pengő folyt be, amivel szemben 1767 pengő volt a kiadás. Éppen a bizonytalan helyzet miatt nem tudja beterjeszteni az 1932. évi költségelőirányzatot és kéri a közgyűlés hozzájárulását ahhoz, hogy a költségelőirányzatot egy későbbi időpontban állapíthassák meg. Javasolta, hogy a SzDSz tagdíja ezentúl öt, illetve tíz pengő legyen. A közgyűlés az indítványt elfogadta. A megüresedett választmányi tagságok betölté­se következett. Nagy Gyula helyébe Kunszt Lajost (Pesterzsébet) választották meg, majd Nagy Gyulát megbízták az ügyvezető titkár teendőinek ellátásával. Czirják (Pécs) alelnök ezután előterjesztette azt az indítványát, hogy a SzDSz a már megszüntetett és A Szikvíziparba beolvasztott lapját saját kezelésébe vegye vissza. Az indítvány nagy konsternációt oko­zott, mert arra vallott, hogy a körleveleknek mégis volt rejtett céljuk. 3

Next