A szikvízipar, 1932 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1932-01-01 / 1. szám
A SZIKVÍZIPAR A szakmai béke mellett foglalt állást a SzDSz közgyűlése Valamennyi felszólaló elismerte a szikvízvezérkar érdemeit „A Szíkvízipar” marad a szakma egyetlen lapja Öt, illetve tíz pengő lesz a tagdíj — A Szikvízipar tudósítójától — Az egység és a bizalom jegyében zajlott le január 27-én a budapesti Central kávéház külön termében a Szikvízgyárosok Országos Szövetségének a közgyűlése. A széksorok megteltek fővárosi és vidéki szikvízgyárosokkal, akiket iparuk védelme hozott össze. A közgyűlésnek vidéki és fővárosi szikvízgyáros tagjai páratlan egyhangúsággal és lelkesedéssel ismerték el a két szövetség vezérkarának, de különösen Lüsz Ödön a. v. elnöknek érdemeit, fáradhatatlan tevékenységét, kitartó munkáját, nagyszerű célkitűzését egy jobb szikvizes jövendő kivívásáért. Bebizonyosodott az, amit A Szikvízipar állandóan hangoztat, hogy a szakmában nincsen vidéki és nincsen budapesti front, mert a szakma egyetlen megbonthatatlan tömb, amelyet ma már nem lehet pártokra szakítani. Szép és imponáló volt a népes közgyűlés hangulatának lelkes megnyilatkozása a szikvizes vezérkar és Lüsz Ödön mellett. Azok a szakmai férfiak, akik valóban csodálatos energiával küzdenek legkülönbözőbb fórumokon a szakma érdekeiért, végre láthatták, hogy nincsenek elhagyatva, sőt ellenkezőleg, a vidéki szikvíziparosság is szívvel-lélekkel mögéjük tömörül. A közgyűlést Gedeon Tibor, a SzDSz társelnöke nyitotta meg, miután Dr. Szondy Károly, a SzDsz elnöke táviratban kimentette magát. Gedeon elnök miután megállapította a közgyűlés határozatképességét és kijelölte a jegyzőkönyv hitelesítőit, felkérte Süsz Ödönt, hogy miután a küzdelemben övé volt az oroszlánrész, számoljon be az elért eredményekről. Süszt tapssal fogadta a közgyűlés, ebből is látható volt, hogy a vidéki szikvíziparosság tudja milyen heroikus küzdelem folyik Budapesten, azt is tudja tehát, hogy ebben Süsz vitte a vezérszerepet. Süsz Ödön azzal kezdte a beszámolóját, hogy megállapodás ellenére, egyesek jónak látták egy körlevéllel megzavarni pár száz vidéki szikvízgyáros nyugalmát, holott és Dr. Szondy Károly, továbbá a SzDSz és a Magyarországi Szikvíz Szövetség több vezetője megfeszített munkával dolgoznak a szakma érdekeiért. Végzetes hibát követnek el a szakma ellen azok, akik ezekben a sorsdöntő időkben próbálják megbontani a szakma egységét és ezzel diszkreditálni a két szövetség elnökségét. Aki vidéki és budapesti külön érdeket emleget, az demagóg, mert egyetlen intelligens szikvízgyáros sem tételezheti fel, hogy a pesti és a vidéki szódásnak más és más az érdeke Az elért sikerekről most taktikai hiba volna beszámolni. Ezért ezt mellőzni kénytelen, de türelmet és bizalmat kér. A szikvíziparosság meg fog róla győződni, hogy igen jól dolgoztak Budapesten. Beszéde végén még felpanaszolta, hogy a vidéki szikvíziparosság fájdalmas nemtörődömséget mutat saját ügyei iránt, még a közérdekű levelekre sem reagál, megtörtént, hogy harminc ajánlott levelet küldött szét, ezekhez aláírandó kérvényeket mellékelt, de választ alig kapott. Czirják Antal alelnök (Pécs) felszólalásában azzal magyarázta a szétküldött körleveleket, hogy tulajdonképen az igen elismerten működő Süsz Ödönnek akartak vele segítséget nyújtani. Örömmel ismeri el Süsz működésének értékeit. Nagy Gyula (Ráckeve) vitatta azután, hogy a vidék igenis törődik ügyeivel és éppen ő járt el abban az irányban, hogy a SzDSz falanxként támassza alá a főváros törekvéseit. Egységesen akarnak tovább küzdeni. Barta Lipót (Budapest, felszólalásában rámutatott arra, hogy csak egy kis érdekcsoport küldhette széjjel a békebontó körleveleket, amelyről még ő, a SzDSz választmányi tagja sem tudott. Süszt nem kell védeni, mert mindenki tudja róla, hogy egész életét a szakmának szenteli. Gedeon elnök megállapítja, hogy a félreértést részben az okozta, hogy a körleveleket egyetlen pesti gyár sem írta alá, mindenesetre megnyugtató, hogy nincs jelentősége és a harmónia teljes. Englert József pénztáros beterjesztette ezután a múlt évi pénztárkimutatást. A SzDSz pénzügyi helyzete, mondotta, azért szomorú, mert a Lauth-féle letiltó végzések miatt mindössze 1807 pengő folyt be, amivel szemben 1767 pengő volt a kiadás. Éppen a bizonytalan helyzet miatt nem tudja beterjeszteni az 1932. évi költségelőirányzatot és kéri a közgyűlés hozzájárulását ahhoz, hogy a költségelőirányzatot egy későbbi időpontban állapíthassák meg. Javasolta, hogy a SzDSz tagdíja ezentúl öt, illetve tíz pengő legyen. A közgyűlés az indítványt elfogadta. A megüresedett választmányi tagságok betöltése következett. Nagy Gyula helyébe Kunszt Lajost (Pesterzsébet) választották meg, majd Nagy Gyulát megbízták az ügyvezető titkár teendőinek ellátásával. Czirják (Pécs) alelnök ezután előterjesztette azt az indítványát, hogy a SzDSz a már megszüntetett és A Szikvíziparba beolvasztott lapját saját kezelésébe vegye vissza. Az indítvány nagy konsternációt okozott, mert arra vallott, hogy a körleveleknek mégis volt rejtett céljuk. 3