A szikvízipar, 1933 (8. évfolyam, 1-11. szám)

1933-01-01 / 1. szám

A SZIKVIZIPAR Védelmet a tisztességtelen verseny túlkapásai ellen! Új törvényt hoztak a tisztességtelen versenyről. Az államhatalomnak a mai nehéz időkben valóban erőteljesen kell védenie a kereskedelmet, mert még sohasem volt olyan nagy a létért való küzdelem és a kenyérrigység, mint éppen most. Tömérdek iskola­példáját láthatjuk a tisztességtelen versenynek, ha az utcán végigmegyünk és a kereskedők kirakatait, hangzatos reklámjait elolvassuk. A legkölönbözőbb trükkökkel próbálkoznak meg, csakhogy árujukon túladhassanak és igazán nagyon helyes, hogy a tör­vény éberebben áll őrt, nehogy a hangzatos hirdetés szédelgéssé fajuljon. Fájdalom azonban, olyan esetei is vannak a tisz­tességtelen versenynek, amelyek még a szédelgő feldicsérésénél is ártalmasabbak a kereskedelem és ipar menetére és mégis olyan ügyesen bujkálnak, hogy nagyon nehéz a tisztességtelen versenyről szóló törvény paragrafusait rájuk húzni. A dolog­ban az a legsajnálatosabb, hogy a legkártevőbb trükk épp a mi iparunkra vonatkozik. A mi ipa­runkra, amelyben kis tőkével, — de esetleg tőke nélkül is — lehet szikvízgyárat alapítani és a leg­lehetetlenebb verseny támasztásával a komoly tőké­vel dolgozó évtizedes cégeknek mérhetetlen káro­kat okozni. Ezek a tisztességtelen versenyt csináló alakulatok a legtöbb esetben nem szikvizet akarnak eladni,, hanem a szikvízgyárat. Az a céljuk, hogy megvesztegető árakkal hevenyé­ben összeszedett vevőkörüket és gyári leltárukat eladják. Kétszáz üveg is eleendő egy ilyen céllal alakuló vállalat számára, amelynek nem szempont a telje­sítőképesség, amely reális kalkuláció nélkül dol­gozik, mert hiszen nem a szikvíztermelésből és el­adásából akar megélni, mint azok a régi, bevezetett szikvízgyárak, amelyek kénytelenek körömszakad­táig védelmezni a piacukat, vevőkörüket és bizony sokszor kénytelenek termelésükkel az önköltségi ár alá menni, csakhogy vevőiket megtarthassák. A ta­pasztalat mégis azt mutatja, hogy a párszáz pengő tőkével induló szikvízgyár, ha nem is tud komoly vevőkörre szert tenni, ha nem is tudja a piac bizalmát megnyerni, mégis sokezer pengőre menő kárt tud a szakmának okozni, rezsivel, költséggel nem törődő megvesztegető áraival. Mit tegyen ilyenkor az iparos­ság? Ha más kiút nincsen, bizony sokszor kénytelen az ilyen tisztességtelen eszközökkel dolgozó szikvíz­gyárat megvásárolni. Ez a magyarázata annak, hogy a szikvíziparosság több ízben rákényszerült arra, hogy kényszervásárlásokat eszközöljön. Ilyenkor természetesen azt hangoztatják a szakma ellenségei, hogy ,,a kartel megint felszippantott egy új szik­vízgyárat”. Hányszor megtörtént már az is, hogy a még meg nem alakult szikvízgyár lehetetlen áraival toborzott néhány vevőt, de közben már felénk ka­csintgatott és azt súgta, hogy ha pénzt adtok, akkor nem fogunk megindulni... Ezeknek a kísérleteknek persze a szikvíziparosság nem ült fel. De másként kellett cselekednie azokban az esetekben, amikor azt látta, hogy a megélni nem tudó, de meghalni sem akaró új alakulat még az önköltségi ár körül mozgó szikvízárakat is le akarja törni. Csodálatos, hogy még a mai nehéz gazdasági viszonyok közepette is akadnak kalkulálni nem tudó, könnyen hivő tőkések, akiket be tudnak ugratni finanszírozónak olyan nincstelen emberek, akiknek semmi vesztenivalójuk nincsen, de mindent nyer­hetnek azzal, hogy egy állást tudnak maguknak ka­parintani a felállítandó szikvízgyárban. És megindul az új szikvízüzem, amely természetesen csak úgy tudja a piacon évtizedek óta dolgozó szikvízüzemek vevőit elhódítani, ha abnormálisan alacsony árakon kínálja áruját. Íme ebből adódik a tisztességtelen verseny iskolapéldája, mondhatjuk a teteje, amely mégis el tud bújni a törvény legszigorúbb paragra­fusai között is. Ezeken a szörnyű anomáliákon kellene első­sorban segítenie a törvénynek, hogy egy tisztes ipart meg tudjon védeni a tisztes­ségtelen verseny túlkapásaival szemben. Minden időben fontos volt, hogy az állam védelmébe vegye az ipart és a kereskedelmet a tisztességtelen verseny ellen, de sohasem volt olyan életbevágó do­log, mint éppen most, amikor úgy megszaporodtak a kétes egzisztenciák. A közegészségügy és a köz­­biztonsági szempontokon túl is indokolt tehát a szik­­vízszakma ama törekvése, hogy a szakmát végre ké­pesítéshez és zárt számhoz kössék. Nem szabad meg­engedni, hogy annyi megpróbáltatástól gyötört szakmánkat még a tisztességtelen verseny is pusz­títsa. Lüsz Ödön: MEGHÍVÓ A Magyarországi Szikvíz-, Üdítőital- és Ásvány­vízüzemek Országos Szövetsége 1933 március 29-én délután 5 órakor, a Központi Central Kávéház külön­­helyiségében (IV., Egyetem­ u. 1.) RENDES ÉVI KÖZGYŰLÉST tart, amelyre valamennyi tagját meghívja az Elnökség. A közgyűlés napirendje: 1. Elnöki megnyitó, jegyzőkönyvhitelesítők kijelö­lése. 2. Az évi jelentés előterjesztése. 3. Pénztári jelentés és az 1933. évi költségelőirány­zat előterjesztése. 4. Felmentvények miadása. 5. Elnökség és tisztikar megválasztása. 6. Indítványok. 3

Next