Technikai Kurir, 1932 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1932-01-01 / 1. szám

III. évfolyam Budapest, 1932 január hó 1. szám TECHNIKAI KURÍR A MAGYAR KÉMIKUSOK EGYESÜLETÉNEK HAVI ÉRTESÍTŐJE MEGJELENIK HAVONTA EGYSZER SZERKESZTÉSÉRT ÉS KIADÁSÉRT FELELŐS PFEIFER IGNÁC NYUG. MŰEGYETEMI TANÁR, A MAGYAR KÉMIKUSOK EGYESÜLETÉNEK ELNÖKE SZERKESZTŐSÉG : BUDAPEST VI, DESSEWFFY-UTCA 47. SZÁM PÉLDÁNYONKÉNT 20 FILLÉR ELŐFIZETÉSI ÁRA ÉVENKÉNT 2 P AZ EGYESÜLET TAGJAI DÍJTALANUL KAPJÁK lllllllllllllllllllllllllllllllllllllltlllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllilllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllilllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll m ггиъ Dehydratisatiós kísérletek bauxitokkal és bauxitásványokkal Kivonat Györki József oki. vegyészmérnöknek a Magyar Kémikusok Egyesületében 1931 november 25-én tartott előadásából A bauxit — Magyarországnak a szén mellett legtekinté­lyesebb bányakincse aluminiumérc, de ha az aluminium mellett vasat is jelentékeny mennyiségben tartalmaz, vas­ércnek is lehet tekinteni. A bauxilot mint aluminiumércet lúgos feltárással készítik elő a kohósitásra, illetve lúgokkal előbb tiszta aluminiumoxidot (Al2()3) állítanak elő belőle. Hz az utóbbi körülmény okozza azt, hogy a bauxittal szem­ben igen erős minőségi kikötések vannak a szennyező alkatrészeknek tekinthető vas kovasav és titanoxid tekinté- tében. A bauxitok nagy vasoxid tartalma miatt esetleg a vas is gazdaságosan kitermelhető volna belőlük s igy a vas­oxid szeparálásának és dúsításának kérdése is felvetődik. Mindazok a kísérletek, melyeket előadó a gánti bauxitok nál pl. a kovasav mentesítésére vonatkozólag tett, többé­ke vésbé negativ eredménnyel igazolást nyertek az ameri­kai Bányászati Hivatal (Bureau of Mines) által végrehaj­tott kísérletekkel, melyeket legutóbb B. W. Gandrud és Fred D. Vaney publikáltak. Nem mondhatók eddig ered- ménvesnek a vas szeparálására vonatkozó eljárások sem. Mindez arra ösztökélte az előadót, hogy elsősorban termé­szetesen a gánti-bauxitok alkatával foglalkozzék, hogy a szeparálhaitóság és dusithatóság kérdését ebből kiindulva lehessen eldönteni. Szükségesnek mutatkozott a hauxit jaink kémiai és mineralögiai szempontból való vizsgálata, mert hiszen az idevonatkozó irodalöm e tekintetben hiányos, sőt a gánti bauxitok keletkezésével, génézisériek elfogadható magyarázatával is adós a geológia. Szádeczky „A Bihar- hegvség aluminiumérceiről“ irt munkájában értékes felso­rolását találjuk a bihari bauxitokban található ásványok­nak, de sem ő, sem pedig a gánti bauxitokkal foglalkozó szerzők nem tesznek említést pl. a technológiai szempont­ból leglényegesebb szennyező alkatrésznek a kovasavanhid ridnek (SIÓ*) szerepéről, illetve kötésmódjáról. A megejtett vizsgálatok kiindulási pontjául az a meg- tigyelés szolgált, hogy a bauxitot alkotó vegyiiletek kevés kivétellel hydrátok. Ilyenek: az aluminiumoxid mono- és trihydrátja. melyeket a mineralogia diaszpor és hydrargillit néven ismer, a vasoxid hydrátjai, a limonitok, továbbá aluminiumhydroszilikátok, mint például a kaolin, vagy ennek megfelelő, több vizet tartalmazó hydrátok (A IjS io H H L-O+xf НО). Természetesen e hydrátok mel­lett. melyekhez még a titánoxid hydrátja is társulhat - vannak, vagy lehetnek nem hydralizáll ásványok is, mint a hematit, FesÖa, Ilmen it (Fe, Ti) 2O*, Kvarc (SiOj), de mégis и bauxitokat elsősorban alkatrészeinek hydratizált álla pala jellemzi. Ebből a felismerésből kiindulva, meg lehetett keresni a bauxitjainkban levő ásványokat vagy vegyiileteket oly módon, hogy előbb maguknak a minearolgiailag és chéiniai- lag tiszta ásványoknak dehydratisálásál tanulmányoztuk. Minthogy F. Groth szerint a vasoxid-, aluminiumoxid-, man- gánoxidnak hydrátjainak elegykristályai nem ismeretesek, csak keverékei, mineralogiailag is adva van a lehetőség arra, hogy az egyes ásványok dehydratisálásának tanulmá­nyozása utján módot találjunk a bauxitokban foglalt ásvá­nyok, illetőleg vegyiiletek meghatározására. Kísérleti anya­gok voltak: Diaszpor és hydrargillit a Magyar Nemzeti Muzeum gyűjteményéből. Mindkét ásvány a teoretikus tisztaságot megközelíti tisztaságban. Limonit, 2 minta, a Magyar Nemzeti Muzeum és a Földtani Intézet gyű jteményéből. Az egyikben a Fe*Os : H20 1 : 1.1. a másikban ez az arány 2 : 2.8. Kaolin, az Al2H2Si2()e. 1I20 teoretikus összetételnek meg­felelő tisztaságban előállítva elektröosinotikus utón sáros­pataki kaolinföldből. Ami a kaolin dehydratizálását illeti, Le Chatelier még 1887-ben megállapította, hogy az 500° C-on elveszti vizét és úgy ő. mint utána kevés kivétellel több szerző is azt találta dehydrat ixálási kísérletek alapján, hogy a kaolinban foglalt két-két OH gyök/symmetrikusan az alumíniumhoz van kötve. Ezzel szemben a tiszta kaolinnal végzet! kísérle­tekből arra kell következtetni, hogy a kaolin dehvdratizá- lása pontosan két teljesen elválasztható (50—50%) részben folyik le (a hevítés alkalmával előbb SiO-_>-t és AlO (OH)-t ad és igy a benne levő két-két OH külön-külön az alumí­niumhoz és szilíciumhoz van kötve. A kaolinnal és a kaolint tartalmazó agyagokkal Rieke és Wohl in foglalkoztak. Wohlin már bauxitokkal is vég­zet I dehydratizálási kísérleteket és diaszport is vizsgált, de hydrargillith I nem végzett kísérleteket. Wohlin módszere, éppúgy mint Rieke dehydratizálási módszere Le Chatelier- től származik: 75 perces hevítéssel megállapította a vizsgált anyagok endothermikus töréspontjail1) és ily módon diasz- porral és hydrargillit typusu bauxitok viztelenitésének segít­ségével megállapította azt, hogy a bauxitok két tvpusra oszthatók: és pedig hydrargillit typusu bauxitokra, melyek endotermikus víztelenítési pontja 310° Celsius és diaszpor ') Az Al-ОЯ-пá 1 és APOS-at tartalmazó ásványoknál ész­lelhető exotermikus jelenségek e kutató munkából ki voltak kapcsolva.

Next

/
Thumbnails
Contents