Technikai Kurir, 1934 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1934-01-01 / 1. szám
V. évfolyam Budapest, 1934 január hó 1. szám TECHNIKAI KURÍR A MAGYAR KÉMIKUSOK EGYESÜLETÉNEK HAVI ÉRTESÍTŐJE iHiiuiiiiiitiliiiiiiiiiiiiiniiiniHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiilliiiiiiiiiiiiiiiiiillaiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiil MEGJELENIK HAVONTA EGYSZER SZERKESZTÉSÉRT ÉS KIADÁSÉRT FELELŐS PFEIFER IGNÁC NYUG. MŰEGYETEMI TANÁR, A MAGYAR KÉMIKUSOK EGYESÜLETÉNEK ELNÖKE , SZERKESZTŐSÉG: BUDAPEST VI. ANDRÁSSY ÚT 23. 1. PÉLDÁNYONKÉNT 20 FILLÉR ELŐFIZETÉSI ÁRA ÉVENKÉNT 20 AZ EGYESÜLET TAGJAI DÍJTALANUL KAPJÁK Vitamint Dr. Szentgyörgyi Albert egyet, nyilv. r. tanár 1933 dec. 20-án egyesületünkben tartott előadásának kivonata. Előadónak a C-vitaminra vonatkozó vizsgálatai közel egy évtizedre nyúlnak vissza és kiindulópontjait oly meggondolások voltak, melyeket annak idején még nem tudott megindokolni. Az volt már ugyanis akkor a meggyőződése, hogy egy oly alapvető folyamatban, mint a sejtlélegzés, nem lehet különbség az állati és növényi organizmus között és úgy érezte, hogy az állati szervezetben a mellékvesének ezen folyamatban valamiképpen feltétlenül fontos szerepe lehet. Ezen gondolatmenet igazolására irányuló kísérletet vezettek el azután a mellékveséből általa először izolált kristályos anyaghoz, amelyet az első tájékoztató kémiai vizsgálatok alapján, mint a cukrokkal összefüggésben álló uronsavat ismert meg és ezért hexuronsavnak nevezett el. Már az első kísérletek felhívták a figyelmét arra, hogy itt egy rendkívül érdekes anyaggal áll szemben, amelynek feltűnő kémiai aktivitása folytán feltétlenül jelentős szerepet kell játszania a biológiai folyamatokban. De a kísérletek végrehajtásában akár a biológiai problémák megoldása céljából, vagy akár kémiai konstitúció felderítése céljából gondolni sem lehetett addig, amíg a drága és az aránylag nagyobb tömegekben nehezen összegyűjthető mellékvese volt a kiindulási anyag a hexuronsav előállítására. A kérdés megoldását a Mayo Foundation anyagi támogatása tette továbbra lehetővé, amelynek segélyével 12 gr-ot sikerült előállítani több száz kilogramm mellékveséből. Azonban a mellékvese, mint a hexuronsav nagyobb méretű előállításának kiindulási nyersanyaga nemcsak a drágasága miatt nem bizonyult alkalmasnak, hanem a feldolgozásnál is rendkívül nagy technikai nehézségek mutatkoztak a hexuronsav előállítása folyamán. Ilyen módon kilátástalannak mutatkozott a hexuronsavnak oly tömegekben való előállítása, amely a kitűzött kémiai és biológiai problémák megoldására elegendő lett volna. Visszatérve az eredeti elgondoláshoz, a növényi organizmusban is feltételezte ugyanezen anyag jelenlétét és a megindult kutatásai ezt a feltevést igazolták is. Számos növényben sikerült kimutatni a hexuronsavat, de az előállítás szempontjából a probléma megoldása így sem jutott sokkal előbbre, mivel a feldolgozás ezen esetekben is nehéz volt és csak igen rossz termelésekkel lehetett a hexuronsavhoz eljutni. Szerencsére a véletlen folytán a szegedi paprika feldolgozása is belekerült a kutatás munkaprogramjába. A vizsgálatok kimutatták, hogy a szegedi paprikában, viszonyítva a citromhoz vagy narancshoz, aránylag a legtöbb hexuronsav van és ami a legfontosabb, a hexuronsav előállítására is sokkal kedvezőbbek a viszonyok, mint bármely más eddig ismert kiindulási anyag esetében. Ezen felismerés után már csak egy lépés választotta el a nagyobb mennyiségű hexuronsav előállításának lehetőségétől. Egy hazai vegyészeti gyár is belekapcsolódott ekkor a kutatás munkájába és hamarosan sikerült a hexuronsav előállítására ,egy iparilag is kivihető eljárást kidolgozni. Az intenzív munka hamarosan meghozta gyümölcsét és rövid idő alatt sikerült néhány kilogramm hexuronsavat előállítani. A szegedi egyetem orvoskémiai intézete egy nemes gesztussal a legnagyobb előzékenységgel bocsájtotta ezen értékes anyagot a kutatók rendelkezésére, akik vállvetett munkával siettek a hexuronsav biokémiai jelentőségének a tisztázására. Ugyanis Szentgyörgyi már néhány év előtt a római biológiai kongresszuson tartott előadásában bejelentette, hogy kísérletei megállapították, hogy az addig ismeretlen antiskorbutikus vitamin azonos az általa előállított hexuronsavval. Ez a bejelentés számos ellenvetéssel és kételkedéssel találkozott, ami érthető, ha elgondoljuk a vitamin-problémák igen kényes kutatási módszereit. Most, hogy nagyobb mennyiségű anyag állott már rendelkezésre, megindulhattak a rendszeres vizsgálatok a C-vitamin kérdés tisztázására, amelyek azután számos kutató vizsgálatainak egybehangzó eredményei alapján megállapították Szentgyörgyi megfigyelésének helyességét, vagyis azt, hogy az antiskorbutikus vitamin, a C-vitamin, azonos a hexuronsavval. A kísérletek ugyanis bebizonyították, hogy skorbut diétán tartott patkányoknál napi 1 mgr hexuronsav adagolása mellett a skorbut kifejlődése megakadályozható és viszont a skorbutban megbetegedett állatok napi 5 mgr hexuronsav etetésével meggyógyíthatók. Az eddig ismert vitaminok védő és gyógyító adagjai a hexuronsav említett adagjainál sok százszor kisebbek és éppen ezért számos kutató azt az ellenvetést tette, hogy nem valószínű, hogy maga a hexuronsav a hatásos anyag, hanem a hatásos anyag ebben az esetben valószínűleg csak mint a hexuronsavnak kémiailag ki nem mutatható csekély mennyiségű szennyezése van jelen. Szent-