Technikai Kurir, 1935 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1935-01-01 / 1. szám

2 TECHNIKAI KURÍR összetételétől. Nevezetesen az aránylag kemény vize­ket mechanikai úton savtalanítjuk, mert hiszen nem ajánlatos a víz keménységét újabb mész hozzáadásá­val növelni, viszont lágy vizek esetén a kémiai eljá­rás a szokásos, esetleg a két eljárás kombinációja. Amint már említettem, a legegyszerűbb oxidációs eszköz a levegő oxigéntartalmának a felhasználása. A légoxidációs módszerek 3 főcsoportra oszthatók: zárt, nyílt és kombinált rendszerre. 1. A zárt szűrőrendszer. A zárt szűrőrendszernél a levegőadagolás légkompresszorral történik a zárt tartályba. Ha a vas mellett mangán is jelen van a tisztí­tandó vízben, ez esetben legtöbbször a mangán eltávo­lítása külön szűrőrétegben történik, hacsak aránylag nem nagyon kis mennyiségben van jelen, amikor is lehetséges a mangánt ugynazon a szűrőrétegen is eltávolítani. A levegő adagolása és annak a vízzel való keverése a tartályhoz vezető csőrendszerben történik. A bizonyos mennyiségű szénsavat felvett fölös leve­gőnek az eltávolítása a tartály tetején levő légtele­nítő berendezésen át történik. A szűrőanyag a célnak megfelelő szemnagyságú kvarc. A vas oxidációjának a folyamata a következő: a víz a levegővel keveredve a levegő oxigénje által az oldott vas egy része direkt oxidálódik éspedig elsősorban hydrosolkoloid állapot­ban lévén, eleinte oldatban marad, később hydrogél állapotban kicsapódik. A vas kiválasztása jelentékeny mértékben történik a szűrőanyag felületén lévő oxi­dált vasvegyületek katalitikus hatására. Ezeknek ka­talitikus hatása természetszerűleg annál nagyobb, minél nagyobb az oxigén tartalma, ami a vízbe adagolt levegő mennyiségétől, továbbá a szűrősebességtől függ. A jelentékeny oxigéntartalmú vasvegyületek bi­zonyos mértékű mész abszorbeáló hatással bírnak, amely mész mennyisége a vas kiválasztása szempont­jából fontossággal bír, amennyiben a felületet alka­­lizálja. A víz hidrogén ion koncentrációja igen jelen­tős szerepet játszik és a vas gyors és tökéletes kivá­lasztása szempontjából a 7.4—7.0 pH érték közepes keménységű vizeknél optimálisnak mondható. A po­zitív töltésű kolloid vas koagulálására a negatív töl­tésű hydroxil ionok mennyisége van befolyással. Bizonyos üzemidő után a szűrőnek az ellenállása megnő, úgy hogy a szűrőn lerakodott vasvegyületeket onnan el kell távolítani. Ez a szűrő visszaöblítésével történik. A szűrő kifogástalan működése szempontjá­ból igen fontos követelmény, hogy a szűrő egyenle­tesen kiöblíthető legyen, vagyis a szűrőben kiöblítés után sem csomók, sem pedig járatok ne maradjanak, röviden szólva a szűrő az öblítés után az egész réteg­,­ben egyenletesen szűrjön. Ugyanis ha a szűrőben já­ratok maradnak, akkor a víz elsősorban azokon ha­lad keresztül és így a szűrősebesség oly mértékben megnövekszik, hogy sem mechanikai szűrésre, sem pedig a kémiai tisztulásra szükséges idő nincs meg, s így a vaskiválasztás tökéletlen. A szűrőnek öblítése a szűréssel ellenkező irányú áramlású vízzel történik. Az áramlás sebességének az öblítésnél természetsze­rűleg nagyobbnak kell lenni, mint a rendes szűrési periódusban. A hatásosabb öblítés céljából az öblítés alkalmával vízzel együttesen levegőt is adagolunk. A szűrőtartály alsó részén a víz elvezetésére szolgáló be­rendezés, mely egyúttal az öblítővíz hozzávezetésére, valamint a levegő hozzávezetésére is szolgál, nagyon különféle konstrukciójú lehet. Minden elgondolásnak azonban az a célja, hogy lehetőleg a tökéletes kiöblí­tést biztosítsa. 2. A nyílt rendszerek. A nyílt rendszereknél a le­vegő adagolása egy nagyobb térben történik azon el­vek szerint, ahogyan a savtalanítással kapcsolatban már előbb ismertettem. A víz a levegőztetés után, vagy azonnal a szűrőágyakra jut, vagy pedig a levegőztetés után előzőleg üllepítő medence van alkalmazva, amely mint reakciótér fogható fel. Ebben az ülle­pítő medencében tartózkodik a víz legalább egy óra hosszat, mielőtt a szűrőre kerül. A reakciótérnek a célja, hogy a kolloid vasvegyületek már nagy rész­ben koagulálódjanak a szűrőtér előtt. A koagulált vashydroxid adszorbtív hatással bír a vízben levő színeződést okozó anyagokra és az esetlegesen jelen­lévő szerves anyagokra is. Elegendő oldott oxigén je­lenlétében magasabb oxidációs vasvegyületek is ke­letkeznek, amelyek katalitikus hatásokra képesek, ép úgy, mint a szűrőanyag felületéről leváló vasvegyüle­tek. A reakciótér alkalmazásának egy másik célja a szűrők tehermentesítése, t. i. a kivált vasvegyüle­tek az üllepitő medence lejtős fenekén összegyűlve, annak legmélyebb része felé mozognak és onnan időnként eltávolíthatók. A harmadik hivatása ilyen ülepítő medencének, hogy amennyiben szükséges, itt történik a vegyszereknek, nevezetesen a mésznek vagy az aluminiumszulfátnak adagolása a vízhez. Vas­­talanítás esetében akkor van szükség vagy a mész, vagy az aluminiumszulfát, esetleg mind a kettőnek egyszerre való adagolására, hogy ha a vas legalább aliquot részben szerves kötésben van jelen. A szűrőágyakban a szűrőanyag 1.5—2.0 m/m nagyságú kvarc. A szűrőréteg vastagsága 60—80 cm., a szűrősebesség 4—6 m/óra. A szűrők öblítése itt szintén vízzel és levegővel történik. A szűrők öblítésé­nél tekintettel a zárt szűrők nagyobb szűrőfelü­letére, az öblí­tőberendezés kivitele nagy gondosságot igényel. Egy szűrőágynak a felülete normális körül­mények között 15 m2, amelynél az egyenletes öblí­tés még kifogástalanul keresztülvihető. 3. A vegyes rendszerű vastalanító berendezésnél a levegőztetés az ülepítőmedence nyílt, a szűrés maga zárt rendszerben történik. A légoxidációs rendszereknél, legyenek azok akár nyíltak, akár zártak, a mangántalanítás, mint már említetem, külön szűrőrétegen történik. A man-

Next