Technikai Kurir, 1935 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1935-01-01 / 1. szám
2 TECHNIKAI KURÍR összetételétől. Nevezetesen az aránylag kemény vizeket mechanikai úton savtalanítjuk, mert hiszen nem ajánlatos a víz keménységét újabb mész hozzáadásával növelni, viszont lágy vizek esetén a kémiai eljárás a szokásos, esetleg a két eljárás kombinációja. Amint már említettem, a legegyszerűbb oxidációs eszköz a levegő oxigéntartalmának a felhasználása. A légoxidációs módszerek 3 főcsoportra oszthatók: zárt, nyílt és kombinált rendszerre. 1. A zárt szűrőrendszer. A zárt szűrőrendszernél a levegőadagolás légkompresszorral történik a zárt tartályba. Ha a vas mellett mangán is jelen van a tisztítandó vízben, ez esetben legtöbbször a mangán eltávolítása külön szűrőrétegben történik, hacsak aránylag nem nagyon kis mennyiségben van jelen, amikor is lehetséges a mangánt ugynazon a szűrőrétegen is eltávolítani. A levegő adagolása és annak a vízzel való keverése a tartályhoz vezető csőrendszerben történik. A bizonyos mennyiségű szénsavat felvett fölös levegőnek az eltávolítása a tartály tetején levő légtelenítő berendezésen át történik. A szűrőanyag a célnak megfelelő szemnagyságú kvarc. A vas oxidációjának a folyamata a következő: a víz a levegővel keveredve a levegő oxigénje által az oldott vas egy része direkt oxidálódik éspedig elsősorban hydrosolkoloid állapotban lévén, eleinte oldatban marad, később hydrogél állapotban kicsapódik. A vas kiválasztása jelentékeny mértékben történik a szűrőanyag felületén lévő oxidált vasvegyületek katalitikus hatására. Ezeknek katalitikus hatása természetszerűleg annál nagyobb, minél nagyobb az oxigén tartalma, ami a vízbe adagolt levegő mennyiségétől, továbbá a szűrősebességtől függ. A jelentékeny oxigéntartalmú vasvegyületek bizonyos mértékű mész abszorbeáló hatással bírnak, amely mész mennyisége a vas kiválasztása szempontjából fontossággal bír, amennyiben a felületet alkalizálja. A víz hidrogén ion koncentrációja igen jelentős szerepet játszik és a vas gyors és tökéletes kiválasztása szempontjából a 7.4—7.0 pH érték közepes keménységű vizeknél optimálisnak mondható. A pozitív töltésű kolloid vas koagulálására a negatív töltésű hydroxil ionok mennyisége van befolyással. Bizonyos üzemidő után a szűrőnek az ellenállása megnő, úgy hogy a szűrőn lerakodott vasvegyületeket onnan el kell távolítani. Ez a szűrő visszaöblítésével történik. A szűrő kifogástalan működése szempontjából igen fontos követelmény, hogy a szűrő egyenletesen kiöblíthető legyen, vagyis a szűrőben kiöblítés után sem csomók, sem pedig járatok ne maradjanak, röviden szólva a szűrő az öblítés után az egész réteg,ben egyenletesen szűrjön. Ugyanis ha a szűrőben járatok maradnak, akkor a víz elsősorban azokon halad keresztül és így a szűrősebesség oly mértékben megnövekszik, hogy sem mechanikai szűrésre, sem pedig a kémiai tisztulásra szükséges idő nincs meg, s így a vaskiválasztás tökéletlen. A szűrőnek öblítése a szűréssel ellenkező irányú áramlású vízzel történik. Az áramlás sebességének az öblítésnél természetszerűleg nagyobbnak kell lenni, mint a rendes szűrési periódusban. A hatásosabb öblítés céljából az öblítés alkalmával vízzel együttesen levegőt is adagolunk. A szűrőtartály alsó részén a víz elvezetésére szolgáló berendezés, mely egyúttal az öblítővíz hozzávezetésére, valamint a levegő hozzávezetésére is szolgál, nagyon különféle konstrukciójú lehet. Minden elgondolásnak azonban az a célja, hogy lehetőleg a tökéletes kiöblítést biztosítsa. 2. A nyílt rendszerek. A nyílt rendszereknél a levegő adagolása egy nagyobb térben történik azon elvek szerint, ahogyan a savtalanítással kapcsolatban már előbb ismertettem. A víz a levegőztetés után, vagy azonnal a szűrőágyakra jut, vagy pedig a levegőztetés után előzőleg üllepítő medence van alkalmazva, amely mint reakciótér fogható fel. Ebben az üllepítő medencében tartózkodik a víz legalább egy óra hosszat, mielőtt a szűrőre kerül. A reakciótérnek a célja, hogy a kolloid vasvegyületek már nagy részben koagulálódjanak a szűrőtér előtt. A koagulált vashydroxid adszorbtív hatással bír a vízben levő színeződést okozó anyagokra és az esetlegesen jelenlévő szerves anyagokra is. Elegendő oldott oxigén jelenlétében magasabb oxidációs vasvegyületek is keletkeznek, amelyek katalitikus hatásokra képesek, ép úgy, mint a szűrőanyag felületéről leváló vasvegyületek. A reakciótér alkalmazásának egy másik célja a szűrők tehermentesítése, t. i. a kivált vasvegyületek az üllepitő medence lejtős fenekén összegyűlve, annak legmélyebb része felé mozognak és onnan időnként eltávolíthatók. A harmadik hivatása ilyen ülepítő medencének, hogy amennyiben szükséges, itt történik a vegyszereknek, nevezetesen a mésznek vagy az aluminiumszulfátnak adagolása a vízhez. Vastalanítás esetében akkor van szükség vagy a mész, vagy az aluminiumszulfát, esetleg mind a kettőnek egyszerre való adagolására, hogy ha a vas legalább aliquot részben szerves kötésben van jelen. A szűrőágyakban a szűrőanyag 1.5—2.0 m/m nagyságú kvarc. A szűrőréteg vastagsága 60—80 cm., a szűrősebesség 4—6 m/óra. A szűrők öblítése itt szintén vízzel és levegővel történik. A szűrők öblítésénél tekintettel a zárt szűrők nagyobb szűrőfelületére, az öblítőberendezés kivitele nagy gondosságot igényel. Egy szűrőágynak a felülete normális körülmények között 15 m2, amelynél az egyenletes öblítés még kifogástalanul keresztülvihető. 3. A vegyes rendszerű vastalanító berendezésnél a levegőztetés az ülepítőmedence nyílt, a szűrés maga zárt rendszerben történik. A légoxidációs rendszereknél, legyenek azok akár nyíltak, akár zártak, a mangántalanítás, mint már említetem, külön szűrőrétegen történik. A man-