Tejgazdasági Szemle, 1922 (2. évfolyam, 1-12. szám
1922-07-01 / 1. szám
A TEJGAZDASÁGI SZEMLE Fölfedezték a száj- és körömfájás kultúráját? Németországból érkezik a szenzációs híradás, hogy az orvostudomány végre korszakos stációhoz érkezett el abban a küzdelemben, amelyet a száj- és körömfájás ellen évtizedek óta folytat. A legutóbbi eredmények, — ahogy ezt a Tejgazdasági Szemle berlini munkatársa jelenti, — már a német birodalmi egészségügyi hivatalt is foglalkoztatják. A birodalmi egészségügyi hivatal elnöke, dr. Bumm, a Reichstag egyik bizottsági ülésén ugyanis bejelentette, hogy dr. Dietze, az egészségügyi hivatal főtanácsosa, jelentékeny eredményeket ért el a száj- és körömfájás ellen való oltás terén. Dr. Dietzenek e szerint sikerült olyan kultúrákat tenyésztenie, amelyeket két és három nemzedéken át tovább tenyésztett, és sikerrel végezte e kultúrákkal az oltás műveletét. A hivatalos jelentés hangsúlyozza azonban, hogy biztos és vitathatatlan bizonysága egyelőre nincs annak: vájjon e kultúrák a száj- és körömfájás okozóival azonosak-e? Eddig ugyanis nem sikerült még az egészséges állatok beoltása során e kultúrák révén a betegséget létrehozni.. Ami a felfedezés előzményeit illeti, Németországban különösen az utóbbi tíz esztendőben erősen és szívósan dolgoznak az irányban, hogy felfedezzék és kitermeljék a száj- és körömfájás okozóját. Ezen a téren különösen Löffler tanár, a néhai greifswaldi bakteriológus, a berlini járványos betegségek intézetének igazgatója, vitte előbbre eredményes sikerrel a kérdést. Rügen szigete mellett a maga és munkatársai számára kísérleti állomást létesített a kormány, ahol a száj és körömfájás okozójának felkutatatása mellett azzal is foglalkoztak, hogy mikép volna lehetséges rendszeres védekezést teremteni a tehenészet, a marhaállomány és a tejgazdálkodás nagy veszedelmével szemközt. Löffler tanár kísérletei és tudományos eredményei adták meg mindenesetre az útját és menetét a további kutatásoknak, amelyeknek korszakos eredménye Dietze dr. egyelőre rezerváltan tartott megállapítása. A magyar állategészségügy tudományos és gyakorlati szakemberei nyilván kellő figyelemre fogják méltatni a németországi felfedezést. Igen kívánatos volna végre, ha nem háziszerekkel pepecselnének tehenészetekben, sőt mintagazdaságokban is, a nagy veszedelemmel szemben. A közigazgatási hatóság rendszabályai legjobb esetben csak a baj továbbterjedését tudják meggátolni. Aki azonban elejét fogja venni e veszedelemnek, vagy aki megtalálja majd a gyógyítás módját, az korszakos munkát végez az állategészségügy területén. Megérdemelt várakozással figyelhetjük hát: mi válik be a német fölfedezés ígéretéből? A túró és gomolyafélék készítése A tej sajtanyagának kiválasztása kétféle módon történik. Mégpedig 1. ) természetes savanyítással 2. ) oltás útján. Az oltás útján készült sajtfélék három csoportját ismerjük u. m. a) lágy-, b) félkemény- és c) keménysajtokat. A lágysajtok csoportjában a legfontosabb szerepet a túró és gomolyafélék töltik be. Mindkettő úgy savanyítással, mint oltással készíthető és pedig teljes tejből (kövér lágysajt) részben lefölözött, vagy pedig soványtejjel felkevert teljes tejből (félzsíros) és csak teljesen lefölözött u. n. soványtejből (sovány). A készítés módja a tej mindhárom minőségére egyforma, azonban oltás útján csak kizárólag édes tejből, míg savanyítás, illetve melegítés útján úgy az édes, mint a savanyú tejből egyaránt választható ki a sajtanyag (casein). A kétféle módon készült túró és gomolyaféléknél első pillantásra megállapítható: vájjon savanyítással, vagy beoltással készültek-e? Az elsőnek említett módon készültek ugyanis kisebb-nagyobb szemcsékből állanak, amelyeket csupán magas víz-, illetve savótartalma és esetleg a vajzsír tapaszt össze. Mihelyt azonban a túró vagy gomolya víztartalma akár beszáradás, akár pedig mesterséges eljárás folytán csökken, az anyag szemcséire szétesik és marad a tulajdonképeni túró. Íze-szemcséi folytán érdes és később mind édesebb és csípősebb lesz. A beoltás útján készült túró és gomolyafélék: összetartóbb anyag, egyáltalán nem szemcsés, hanem masszaszerű, tapintatra simulékony, ízre kellemes tejre emlékeztető, nyelvhez tapadó (Mundgerecht). Félkemény és kemény sajtok kizárólag csak beoltással készíthetők, mert masszaszerűségükkel formázhatók és sokkal tartósabbak. Ami a készítési módozatokat illeti, a következő szabályok követése ajánlatos : 1. tehéntúró. A tejet (akár sovány akár kövér) lehetőleg édes állapotban és lehetőleg rögtön a sajtüstbe öntjük. A tej megsavanyításához 3—5°/0 előző napi, tehát már meglehetősen megsavanyodott sovány tejet vagy pedig aznapi hvót (8—10°/o-ot) hozzákeverünk, felkavarjuk és az üst tartalmát: a) ha finom asztali túrót kívánunk készíteni 30—35° b) ha túrógyártáshoz szükséges szárazabb anyagot akarunk készíteni, 38—42°-ra, ha pedig casein gyártásra alkalmas 1922 Július 1 Amerika tejgazdasági világkongresszusra készül A Rómában ülésező Nemzetközi Mezőgazdasági Intézet tanácskozásaira az Északamerikai Unió kiküldte a maga megbízottját H. E. Normann urat. Norman úr a kongreszszuson való részvételen felül még egy speciális megbízatást is kapott: az Északamerikai Unió megbízta ugyanis azzal, hogy irányítsa az Amerikában tartandó jövő esztendei tejgazdasági világkongresszus előmunkálatait. Római jelentések ezzel kapcsolatban beszámolnak arról, hogy Normann az Olaszországból való visszautazása során meglátogatja Svájcot, Franciaországot, Németországot, Svédországot, Norvégiát, Dániát és Angolországot. E látogatása során fogja az amerikai megbízott az illető országokat meghívni a világkongresszuson való részvételre.