Tejgazdasági Szemle, 1922 (2. évfolyam, 1-12. szám

1922-07-01 / 1. szám

A TEJGAZDASÁGI SZEMLE Fölfedezték a száj- és köröm­fájás kultúráját? Németországból érkezik a szenzációs híradás, hogy az orvostudomány végre korszakos stációhoz érkezett el abban a küzdelemben, amelyet a száj- és körömfájás ellen évtizedek óta folytat. A legutóbbi eredmények, — ahogy ezt a Tejgazdasági Szemle berlini munkatársa jelenti, — már a német birodalmi egészségügyi hivatalt is foglalkoztatják. A birodalmi egészség­­ügyi hivatal elnöke, dr. Bumm, a Reichstag egyik bizottsági ülésén ugyanis bejelentette, hogy dr. Dietze, az egészségügyi hivatal főtanácsosa, jelentékeny eredményeket ért el a száj- és körömfájás ellen való oltás terén. Dr. Dietzenek e szerint sikerült olyan kultúrákat tenyésztenie, amelyeket két és három nemzedéken át tovább tenyésztett, és sikerrel végezte e kultú­rákkal az oltás műveletét. A hivatalos jelentés hangsúlyozza azonban, hogy biztos és vitathatatlan bizonysága egyelőre nincs annak: vájjon e kultúrák a száj- és körömfájás okozóival azonosak-e? Eddig ugyanis nem sikerült még az egészséges állatok beoltása so­rán e kultúrák révén a betegséget létrehozni.. Ami a felfedezés előzményeit illeti, Németországban különösen az utóbbi tíz esztendőben erősen és szívósan dolgoznak az irányban, hogy felfedezzék és kitermeljék a száj- és körömfájás okozóját. Ezen a téren különösen Löffler tanár, a néhai greifswaldi bakteriológus, a berlini járványos betegségek intézetének igaz­gatója, vitte előbbre eredményes sikerrel a kérdést. Rügen szigete mellett a maga és munkatársai számára kísérleti állo­mást létesített a kormány, ahol a száj és körömfájás okozó­jának felkutatatása mellett azzal is foglalkoztak, hogy mikép volna lehetséges rendszeres védekezést teremteni a tehenészet, a marhaállomány és a tejgazdálkodás nagy veszedelmével szemközt. Löffler tanár kísérletei és tudományos eredményei adták meg mindenesetre az útját és menetét a további kuta­tásoknak, amelyeknek korszakos eredménye Dietze dr. egye­lőre rezerváltan tartott megállapítása. A magyar állategészségügy tudományos és gyakorlati szakemberei nyilván kellő figyelemre fogják méltatni a német­­országi felfedezést. Igen kívánatos volna végre, ha nem házi­szerekkel pepecselnének tehenészetekben, sőt mintagazdasá­gokban is, a nagy veszedelemmel szemben. A közigazgatási hatóság rendszabályai legjobb esetben csak a baj tovább­terjedését tudják meggátolni. Aki azonban elejét fogja venni e veszedelemnek, vagy aki megtalálja majd a gyógyítás mód­ját, az korszakos munkát végez az állategészségügy területén. Megérdemelt várakozással figyelhetjük hát: mi válik be a né­met fölfedezés ígéretéből? A túró és gomolyafélék készítése A tej sajtanyagának kiválasztása kétféle módon történik. Még­pedig 1. ) természetes savanyítással 2. ) oltás útján. Az­ oltás útján készült sajtfélék három csoportját ismer­jük u. m. a) lágy-, b) félkemény- és c) keménysajtokat. A lágysajtok csoportjában a legfontosabb szerepet a túró és gomolyafélék töltik be. Mindkettő úgy savanyítással, mint oltással készíthető és pedig teljes tejből (kövér lágysajt) részben lefölözött, vagy pedig soványtejjel felkevert teljes tej­ből (félzsíros) és csak teljesen lefölözött u. n. soványtejből (sovány). A készítés módja a tej mindhárom minőségére egy­forma, azonban oltás útján csak kizárólag édes tejből, míg savanyítás, illetve melegítés útján úgy az édes, mint a sava­nyú tejből egyaránt választható ki a sajtanyag (casein). A kétféle módon készült túró és gomolyaféléknél első pillantásra megállapítható: vájjon savanyítással, vagy beoltással készültek-e? Az elsőnek említett módon készültek ugyanis kisebb-nagyobb szemcsékből állanak, amelyeket csupán magas víz-, illetve savótartalma és esetleg a vajzsír tapaszt össze. Mihelyt azonban a túró vagy gomolya víztartalma akár beszáradás, akár pedig mesterséges eljárás folytán csök­ken, az anyag szemcséire szétesik és marad a tulajdonképeni túró. Íze-szemcséi folytán érdes és később mind édesebb és csípősebb lesz. A beoltás útján készült túró és gomolyafélék: összetartóbb anyag, egyáltalán nem szemcsés, hanem massza­­szerű, tapintatra simulékony, ízre kellemes tejre emlékeztető, nyelvhez tapadó (Mundgerecht). Félkemény és kemény sajtok kizárólag csak beoltással készíthetők, mert masszaszerűségük­­kel formázhatók és sokkal tartósabbak. Ami a készítési módozatok­at illeti, a következő szabályok követése ajánlatos : 1. tehéntúró. A tejet (akár sovány akár kövér) lehetőleg édes állapotban és lehetőleg rögtön a sajtüstbe öntjük. A tej megsavanyításához 3—5°/0 előző napi, tehát már meglehetősen megsavanyodott sovány tejet vagy pedig aznapi hvót (8—10°/o-ot) hozzákeverünk, felkavarjuk és az üst tartalmát: a) ha finom asztali túrót kívánunk készíteni 30—35° b) ha túrógyártáshoz szükséges szárazabb anyagot aka­runk készíteni, 38—42°-ra, ha pedig casein gyártásra alkalmas 1922 Július 1 Amerika tejgazdasági világ­kongresszusra készü­l A Rómában ülésező Nemzetközi Mezőgazdasági Intézet tanácskozásaira az Északamerikai Unió kiküldte a maga megbízottját H. E. Normann urat. Norman úr a kongresz­­szuson való részvételen felül még egy speciális megbízatást is kapott: az Északamerikai Unió megbízta ugyanis azzal, hogy irányítsa az Amerikában tartandó jövő esztendei tej­­gazdasági világkongresszus előmunkálatait. Római jelentések ezzel kapcsolatban beszámolnak arról, hogy Normann az Olasz­országból való visszautazása során meglátogatja Svájcot, Fran­ciaországot, Németországot, Svédországot, Norvégiát, Dániát és Angolországot. E látogatása során fogja az amerikai meg­bízott az illető országokat meghívni a világkongresszuson való részvételre.

Next