Tejgazdasági Szemle, 1923 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1923-01-01 / 1. szám

I 5i III. ÉVFOLYAM 1. SZÁM BUDAPEST 1923 JANUÁR 1 EJGOZKMAGI MIMIÉ EGYETEMES TEJTERMÉKIPARI ÉS KERESKEDELMI SZAKLAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VI., Dessewffy-utca 13. sz AZ ORSZÁGOS TEJGAZDASÁGI SZÖVETSÉG HIVATALOS KÖZLÖNYE Telefon: 72-40 MEGJELENIK HAVONTA KÉTSZER Előfizetési árak: Félévre: ________ 800 K Negyedévre: _____ 400 K Ujesztendő (h) A jövendő nagy misztériumát rejti el előttünk az ujesztendő. Négy gyötrelmes és súlyos év kálváriáját jártuk a háború óta. Van-e elegendő hit a magyar sorsunkért ag­gódó szivekben arra, hogy várjuk és remélhessük, hogy a ránk következő idők békésebbé, szebbé és jobbá varázsolhat­ják életünket? A magyar közgazdaság égboltozatán bizony nem derengenek a jobb jövő csillagai. Csupa vigasztalan sötétség, ami előreveti árnyékát. A jóvátétel nagy és függő kérdése magyarul hadisarcot jelent és ez a hadisarc rémes teherként sújtja az egyetemes gazdálkodást, ezzel együtt minden teremtő erő és minden dolgos kéz munkáját és törekvését. Ez a hadisarc az oka és forrása azoknak a mérhetetlen terheknek, amelyek adók, illetékek, szállítási dijak, üzemi kiadások, munkabérek formá­jában a kiadások számoszlopainak mind rettenetesebb meg- duzzadása során jelentkeznek. A magyar nemzetvagyon fel nem becsülhető kincse és értéke a magyar föld, az őstermelés minden ága, ezek sorá­ban a magyar tejgazdálkodás, amelynek erejét, színvonalát és hivatottságát ismeri az egész világ. A tejtermelés és a tej- feldolgozó ipar gazdasági teljesítőképességére méltán építhet minden várakozás, amely bízik a természetadta lehetőségek fejlődésének eredményes sikereiben. Sajnos, kegyetlen akadá­lyok állják útját a fejlődés kívánatos menetének. Újra meg újra el kellene panaszolnunk mindazokat a sérelmeket és igazságtalanságokat, amelyek útját állják annak, hogy a ma­gyar tejgazdálkodás ereje és képessége szerint vegye ki ré­szét a gazdasági újjáépítés nagy munkájában. Még mindég nem ment át az illetékes fórumok meggyőződéses tudatába a nagy igazság, hogy a tejtermelés, a feldolgozóipar és a ke­reskedelem érdekei a végső célkitűzések távlatával azonosak. A kívánatos összhangot még mindig megbontják olyan jelen­ségek, amelyek a gazdasági termelés egyik faktorát kijátszik a másik ellen. Uj alakulásokról hallunk, amelyek állami ked­vezményekre tartanak igényt. Pedig nem ez a módja a magyar tejtermelés és tejgazdálkodás segítésének. Az államnak igenis vannak kötelességei a magyar tejgazdálkodás nagy ügyében, de e kötelességek tiszta és igazságos szempontjait nem sza­bad megzavarni hamis jelszavakkal. Ma már nem elmélet, de a gazdasági élet gyakorlati igazsága és gyakorlati direktívája, hogy pénz és pénz, koro­na és korona csak olykép mérhető össze, ha a fizetési esz­köz változó mértékének jelenségeire f gyelünk. A gondos gaz­da és a gondos kereskedő évi mérlegének szaldója csak ab­ban az esetben adja és adhatja a valóságot, ha ez a mérleg nem mellőzi el a pénz értékváltozását. A bonyolult kérdésnek az a nagy bonyodalma, amit egyszerűen drágaságnak szok­tak nevezni, éppen azzal függ össze, hogy a pénz már rég elvesztette a stabilis értékmérés szerepét. Innét van, hogy megbuknak sorjában a drágaságot elméletek szemüvegén át méricskélő tudósok, és megbuknak csakhamar az első pilla­natra helyesnek látszó doktrínáik is. Mondottuk elégszer, és mindannyiszor beigazolódott álláspontunknak az igaza, hogy szinte nem is érdemes a drágaság dolgában kifaragni az eme­letes teóriákat, mert hiszen ami igaz ma, azori átgázol már holnap a drágaság és a drágulás ki sem számítható szágul­dása. Ami a tejgazdálkodást illeti, itt a drágaság pontján a szomorú okok és szomorú okozatok végzetes kölcsönhatása játszik közbe És az árakat vizsgáló, az árakat irányitó ille­tékesek ne feledjék el, hogy a tejtermelés és a tejellátás te­rén jelentkező drágaság semmikép sem elszigetelt jelenség. Minden egyes adott esetben mondottuk és most általánosság­ban is azt hangsúlyozzuk, hogy aki segíteni akar a bajokon az szilárd elhatározással, teljes ügyszeretettel és a szakma is méretének avatottságával fogja meg elsősorban a baj okozóit. Az állam e téren a legjobb példával járhat elől, — ha végre ránk köszöntene a boldogabb idő, amikor nem hallunk már adónak, illetéknek, tarifának meg-megujuló emeléséről. A magyar tejtermelés és az egyetemes tejgazdaság nagy ügye valóban megérdemelné a boldogabb uj esztendő jobb és szebb lehetőségeit. Hozza-e a kilencszázhuszonhárom a gaz­dasági újjáéledés rendesebb és békésebb atmoszféráját? Hozza-e a magyar erő és a magyar munka szebb eredmé­nyeit? És hozza-e a szivünkből rég elröppent elégedettséget és nyugalmat? — Ezek azok a nagy kérdések, amelyeket vi­gasztalanul rejt előlünk az uj esztendő sötét kárpitja. Be rzép volna, ha végre a hívők és optimisták győzedelmeskedhet­nének. T

Next

/
Thumbnails
Contents