Tejgazdasági Szemle, 1930 (10. évfolyam, 1-24. szám)
1930-01-15 / 1. szám
E33 auTM«, Z0P&7-X. ÉVFOLYAM__________________________1. SZÁL. - __________BUDAPEST, 1930. JANUÁR 15 TEJGAZDASÁGI SZEMLE EGYETEMES TEJTERMÉKIPARI ÉS KERESKEDELMI SZAKLAP szerkesztései, És kiadóhivatal :I AZ ORSZÁGOS TEJGAZDASÁGI SZÖVETSÉG s megjelenik havonta kétszer BUDAPEST, Vill. JÓZSEF-KÖRÚT 31/b II. 3 HIVATALOS KÖZLÖNYE előfizetési óra: Hivatalos órák: hétfő, szerda, péntek 8-12-ig |__________Özv. Dr. Kovács Józsefné________|_____ Postaakaré^pinzíkr^dekk ^ámlThorzs. TELEFON: József 428—10. I Felelős szerkesztő és felelős kiadó: 1 NEGYEDÉVRE 4.800 FÉLÉVRE P Árjegyző bizottság : folyó hó 29-én csütörtökönt délután 6 órakor tartja legközelebbi árjegyző ülésé a szövetség helyiségében. Juhtejgazdaságunk és fejlesztésének eszközei Írta: Grats Ottó dr. (Folytatás) Az oltó alkalmazásában és a gomolyakészítés további szakaszaiban inkább lehet hibákat találni, melyek az alföldi rosszabb gomolyákat, a rossz juhturó nyersanyagot magyarázzák. De már magában a nyersanyagban, a tejben is lehet a hiba, sőt igen gyakran abban van. Kimerítően nem lehet ezekkel foglalkoznom, csak röviden pontonként kívánom felsorolni a fontosabb megállapított hibákat a következőkben: 1. A gyapjas birka tejéből készült juhsajton valahogy a „birka“ vagy „bundasz“ jobban megérzik, mint a fejősfajták (racka) tejéből készülten. (Indokolt lenne kevés, 10% -ig tehéntej keverése a juhtejhez, jobb gomolyák nyerése végett.) 2. A tej igen sokszor savanykás amire feldolgozásra kerül, mert egyszerre nem dolgozható fel, vagy mert nem elegendő egy gomolyához, vagy mert messzire kell szállítani és a nagy melegben megsavanyodik. Az alvadás túl gyors, emiatt és a sav miatt száraz, morzsáiddá, nem jó gomolyát és juhturót kapunk. 3. A tulságba vitt fölözéssel is rontják helyenkint a gomolyák és juhturó minőségét, száraz lesz. 4. Az alvadási idő hossza véletlen esélyektől függ, 1—2 perctől órákig eltart. A túl rövid alvadási idő kemény, morzsás, száraz gomolyát és túrót eredményez. Ha siet, sok oltót tesz a juhászné a tejhez, hogy előbb szabaduljon, összecsapja a sajtot. Láttuk azt is, hogy a reggel beoltott tej estig állt és csak akkor került feldolgozásra, így nem lehet jó, egyenletes minőségű sajtot várni. Kevesebb az eltérés, bár hőmérő nélkül történik a hőmérsék-meghatározás, a beoltási hőfok körül. Ezt elég jól eltalálják a gomolyakészítők, lőgymelegre hevítik hőmérő használata nélkül, kézzel állapítva meg a hőfokot. Általában 28—32 fokúnak találtuk méréseinknél. 5. A gomolyák a túlmeleg, forró eresz alatt nincsenek megfelelő helyen, túlságos gyorsan kiszáradnak, a zsírt kiizzadják. Hűvös helyen kell tartani a gomolyát. 6. A juhtúró rossz minősége sokszor onnan van, hogy túl öreg gomolyák kerülnek feldolgozásra, melyekben az érés előrehaladott szakban van. A leegjobb juhtúró a pár napos gomolyából lesz, melyek még csak féjsavas és nem „sajtos“ érésben vannak. Lássuk, mik lennének a teendők a fejős juhászat fejlesztése és a gomolyakészítés megreformálása érdekében? Kétségkívül a mai helyzeten javítani, változtatni nem egyszerű és könnyű dolog. Évekre terjedő rendszeres és állandó munkának kell itt előbb folynia, amíg gyökeres eredményt lehet elérni. Amint láttuk, a juhtenyésztés gazdasági és üzemi viszonyai olyanok, hogy abból sok minden baj folyik. A gazdák nemtörődömsége, a hozzáértés hiánya e gazdasági ágakhoz, különösen a juhtejfeldolgozás és értékesítéshez, nagymértékűen oka a mai állapotnak. Ezeken kell tehát változtatni elsősorban. Ha a gazda nagyobb ügyet fog vetni a juhtejhaszonra, ha nem fogják azt egyszerűen fizetésképen átadni a bacsónak, juhásznak és abból bizonyos részt magának követelni, hanem ha maga minőségileg és mennyiségileg fokozni fog igyekezni juhászaiénak a tej haszonban jelentkező részét, sok visszásság meg fog szűnni és akkor végül a juhtermékek is mások lesznek. Részben megrögzött régi rendszer, szokások feladásáról van itt szó és ez az, ami mindig nehéz, ami mindig kerékkötője volt az emberiség haladásának, más téren is, mindenütt a világon. Ez áll nemcsak a gazdákra, a juhok tulajdonosaira, hanem a juhászokra, a bacsókra, kiknek kezében nyugszik ma a juhtejgazdaság. Az utóbbiaknál különösen nehéz lesz változtatni, mert egyszerű, műveletlen, legtöbbször írni-olvasni sem tudó emberekről van szó. A bács, a bácsné ősi nomád módon űzik apáról-fiúra, vagy anyáról-leányra szállt mesterségüket. De azután a csekély haszon is, amit ma a juhtej ad, nem tesz lehetővé befektetést, költséget, több kiadást, mert nem bírja el. Ez utóbbi talán a legnehezebb része a kérdésnek. A felvilágosító, tanító, oktatómunka tehát az egész vonalon indokolt és szükséges, hogy mennyiségi és minőségi tekintetben előbbre vigyük a juhtejgazdaságot. A termelőnél a juhtejgazdaság, a fejősjuhászat fejlesztésére, a termelés fokozására kell hogy irányuljon a munka. A fésűs gyapjas juhok fejésének általánosítása lenne itt az egyik cél. Láttuk, hogy csak 20—30 % -át fejik a juhoknak még oly vidéken is, ahol a juhfejés szokásos. A Dunántúlon jóformán egyáltalán nem fejnek. A nagyobb gomolyatermelést tehát el lehetne érnünk, ha a juhászatok a fejest általánosan bevezetnék. Ezzel azután helyenként talán oda is eljutnánk, hogy a juhtejet több gazdaságból érdemes lenne összpontosítani a gomolyakészítés céljából, ahogyan az ma nem lehetséges, mert a kis szétszórt tejkvantumok mellett ez nem fizetődik ki. De a juhok tejhozamát fokozni is lehetne a jobban tejelő egyedek utódainak továbbtenyésztésével, amint ez ma a szarvasmarhatenyésztésnél már erősen terjedőben van a tejelés ellenőrzés révén. A juhoknál is meg kellene valósítani a tejelés ellenőrzést. A juhok fejési átlaga emelésének jó példáját szolgáltatja a francia larsak-fajta. 1830-ban egy larsak juh után csupán 8—9 kg. sajtot számítottak, ma 16—25 kg.-ot, sőt néha 25 kg.-nyi is esik egy juh után. Rendszeres kitartó tenyésztői munka árán jutottak ide a franciák.