Tejgazdasági Szemle, 1935 (15. évfolyam, 1-24. szám)

1935-01-15 / 1. szám

238 TEJGAZDASÁGI SZEMLE 1935. január 15. gyarország tehénállományának kb. 25%-a tuberkulótikus, tehát a tej­ megfelelő kezelés nélkül közfogyasztásra bo­csátva, a legnagyobb közegészségügyi veszélyt jelenti. De fontos az ü­zemileg kezelt tej kötelező volta az egészség­­ügyi ellenőrzés hatékony érvényesítése szempontjából is. Csak akkor képesek a hatóságok ezt az ellenőrzést ered­ményesen gyakorolni, ha a nagyváros ellátására szánt nagy tejmennyiségek néhány üzemben koncentrálódnak, ahol az ellenőrzés tényleg megvalósítható. Több ezer helyre decent­ralizált tejárusnál ily ellenőrzést megvalósítani nem lehet. Előzőkben ismertetett tényeket tette magáévá a ma­gyar kormány is, amidőn 1932-ben a tejkérdésnek Buda­pest tejellátásával kapcsolatos rendezése során, a militáré kérdés ügyében úgy intézkedett, hogy a főváros környé­kén a többnyire kistermelők által termelt tej közvetlen árusítását korlátozta és elrendelte, hogy az ily módon ter­melt tej községenként összegyűjtve a városi üzemekbe szállítandó, vagy pedig megfelelően berendezett üzemek­ben történt kezelés után szállítható a főváros területére. Ez a rendelkezés közegészségügyi szempontból rendkívül fontos és üdvös volt, mert szigorúan végrehajtva megszün­tette volna ezt a valóban nem európai színvonalú állapo­tot, hogy több ezer kistermelő és batyuzó kofa, olyan tej­jel házalva lássa el a fővárost, amelynek egészségügyi ellenőrzése teljesen lehetetlen. Most, amikor a földmívelésügyi kormány új tejrende­let kiadását vette tervbe, talán nem lesz felesleges előzők­ben hangsúlyozott szempontokat újból megvilágítani, ne­hogy az említett, egyedül helyes fejlődés irányában esetleg retrograd intézkedések tétessenek. Ez ugyanis annyival nagyobb veszedelemmel járna, mert a fővárost környező körzetnek tejtermelése, az utóbbi években rosszul alkal­mazott rendszabályok folytán, oly mérvben megduzzadt, hogy onnan a régebbi, kb. napi 25.000 liter tej helyett, napi kb. 140.000 liter tejet szállíthatnak Budapestre. Ismételten hivatkozunk arra, hogy ily mennyiségű tej­nek ellenőrzése, ha decentralizáltan kerül beszállításra, teljesen lehetetlen. Nem felesleges e kérdésről megemlékezni azért sem, mert tudomásunk szerint az új tejrendelet a forgalom kö­töttségének lazítása, valamint a részleges felszabadítás je­gyében készül. Azonban ne essünk abba a hibába, amely a „kötött forgalom’’ fogalmát, az „üzemi kényszer” fogalmával azo­nosítja. E kettő nem azonos. A tejellátásnak az üzemi kényszer elvén történő fel­építése, elsősorban közegészségügyi rendszabály, amely a szabad kereskedelmi forgalom rendszerével egyáltalában nincs ellentétben. Ez oly intézkedés, amelynek követelése a főváros lakossága részéről egészségvédelme szempontjá­ból feltétlenül jogos. A milimáré szabad batyuzása és házalásának engedé­lyezése esetében előre megjósolható, hogy a főváros tej­ellátása összeomlik és egyúttal a legnagyobb közegészség­­ügyi veszedelem megindítója lesz. Csakis rendelésre készül, tehát sohasem állott, a külföldi készítmé­nyekkel teljesen egyenértékű Laktolabor vaskultúra­ ­ (Streptococcus cremoris) és Laktolabor yoghurt ferment Termeli és forgalomba hozza: Dr. KERTÉSZ TIU909R BAKTERIOLÓGIAI LABORATORIUMA Budapest, VIII., Sándor­ utca 46. sz. Telefon: 38-2­ 63. — Rendelések felvétele:­­d. u. 3 és 6 között. AZ ÚJJÁSZERVEZETT MEZŐGAZDASÁGI MUZEUM TEJGAZDASÁGI CSOPORTJA. A m. kir. Mezőgazdasági Muzeum létesítésének az eszméje 1896-ban merült fel először, az akkor rendezett országos kiállí­tás alkalmával ,s az erre a kiállításra összegyűjtött mezőgazda­­sági vonatkozású anyag képezte a későbbi gazdag gyűjtemény­nek az alapját. Az Országos Magyar Gazdasági Egyesület kezde­ményezését az akkori nagynevű földművelési miniszter, Darányi Ignác magáévá tette s megindította az építkezést, amelynek befe­jezte után 1907. júniusában ünnepélyes keretek között átadatott a múzeum a rendeltetésének. A magyar gazd­a közönség oktatására létesült múzeum idők folyamán a megnehezült gazdasági viszonyok, különösen a há­ború alatt és az­­azt követő nyomasztó viszonyok között nem tudott lépést tartani a haladással annál kevésbbé, mert a mező­­gazdasági technika terén óriási fejlődés indult meg. Időszerűvé vált tehát, hogy ,a mezőgazdasági múzeum a kor kívánalmainak megfelelően átszerveztessék, az anyag a szükséghez mérten fel­­frissítttessék és kiegészíttessék. Nagy­kállói Kállay Miklós föld­művelési miniszter az ország legkiválóbb szakférfiúit állította az átszervezés és átrendezés hatalmas munkájába. Az eredmény a legteljesebb mértékben kielégítheti a legszigorúbb, elfogulatlan kritikát is, mert az így átszervezett muzeum tökéletes képet nyújt minden tekintetben. A­z. év tavaszán a Buda­pesten tartott nem­zetközi mezőgazdasági kongresszus ülésszaka idejében nyitotta meg azt a kormányzó ünnepélyes keretek között s így nagyszámú idegen szakembernek is módjában volt meggyőződést szerezni a magyar mezőgazdaság haladásáról és fejlődéséről. A múzeu­mot kiegészíti a mintegy 35.000 kötetet számláló mezőgazdasági szakkönyvtár. A múzeum tejgazdasági csoportja impozáns és tanulságos lát­ványt nyújt. A terem közepén emelvényen vannak elhelyezve a tejtermelést, tejkezelést és feldolgozást, sajt-, vajgyártást, palack­­tej készítést bemutató különböző legmodernebb gépek. Jobb olda­lon a falon művészi kivitelű víz­festmények, fényképek és rajzok mutatják a tej szállításának, árusításának, kimérésének a külön- Az Országos Tejgazdasági Bizottság december hóra az elsőrendű pasztőrözött teavlaj nagybani elszámolási árát az árkiegészítő alap hozzájárulásának betudásával kg-ként 2,35 pengőben állapította meg.

Next