Tejgazdasági Szemle, 1942 (22. évfolyam, 1-24. szám)
1942-01-15 / 1. szám
XXII. ÉVFOLYAM, I. SZÁM, BUDAPEST, 1942. JANUÁR 15. EGYETEMES TEJGAZDASÁGI, TEJTERMÉKIPARI EbkukkeKEDELMI SZAKLAP TARTALOM: 1. Löderer Béla: A tejgazdaság megszervezése Németországban és ennek tanulságai. 2. Kinevezések, előléptetések és címadományozások a földművelésügyi minisztériumban. 3. Hírek. 4. Budapesti tej és tejtermékpiac. 5. Hirdetmények. 6. Hirdetések. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: BUDAPEST, I., VAK BOTTYÁN U. 3., III. 5 TELEFON: 2—591--52. ______Hivatalos órák naponta 10—12 óra között. LAPTULAJDONOS FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS KIADÓ: Özv. Dr. Kovács Józsefné MEGJELENIK Minden HÓ 15-FN is LOÁN ELŐFIZETÉSI ÁRA NEGYEDÉVRE 4.8'.1 P, FÉLÉVRE 9 P. Egyes szám 80 fill Külf Idr" a fenti árak kétszerese. Pns'a'akarék-én't n r !■' ks/ámla 49128. A tejgazdaság megszervezése Németországban és ennek tanulságai Az Országos Magyar Gazdasági Egyesület tejgazdasági bizottságának a múlt év december 15-én tartott ülésén Léderer Béla, az Országos Magyar Tejszövetkezeti Központ vezérigazgatója fenti címmel nagy érdeklődéssel kísért, rendkívül tartalmas és nagy hozzáértésről tanúskodó előadást tartott. A kitűnő tanulmányt, lapunk szűkreszabot keretei miatt nem tudjuk teljes egészében közreadni. Azonban a legfontosabb és leglényegesebb részeket az alábbiakban közöljük. Alkalmam volt az 1920-as évek németországi tejgazdaságát és tejkereskedelmét megismerni. Az akkori Németország Európa legjobb átvevő piaca volt, ha nem az árak, de mindenesetre a minőség szempontjából. A német tejipar ekkor igen kezdetleges fokon állott és a Németországban termelt vaj minősége meg sem közelítette a főleg Dániából, Hollandiából, Skandináviából, New-Zeelandból, Kanadából és a balti államokból behozott vajak minőségét. A német vaj részben mint ilyen került közvetlen fogyasztásra, részben az említett külföldről importált vajakkal keverve került forgalomba. Ugyanez volt a magyarországi vajak helyzete is. Amidőn első vajfeleslegeinkkel Németországban megjelentünk ezeket a még háború előttről Magyarországgal összeköttetést fenntartott cégek útján hoztuk forgalomba. Főleg Drezda és kisebb mértékben Berlin voltak az átvevő helyek. Vajunk igen nagy része a külföldi vajakkal keverve került fogyasztásra és csupán mint hordóáru volt a magyar márkázott vaj ismeretes a kereskedői forgalomban. Ebben az időben a német piacot jellemezte a minőséggel szembeni teljes igénytelenség, nem volt olyan hibás minőségű vaj, amit árengedménnyel a német piac át ne vett volna. Az 1914—18-iki világháborúban a német agrártermelés 25 százalékkal csökkent. A csökkenésnek három fő oka volt: a munkaerő-, műtrágyahiány és a termelésre zavaróan visszaható árpolitika. Tudnunk kell, hogy 1909—13. átlagában Németország élelmiszer fogyasztásának 80 '/o-át. fedezte belföldi termelésből és csak 20°/o erejéig szorult importra. A falusi lakosságnál és a katonaságnál, tehát az összlakosság kb. 50 százalékánál a békebeli élelmezésen változási háború alatt sem igen következett be. A lakosság másik 50®/-ánál, főleg a városi lakosságnál tehát 40°/o-kal kevesebb élelmiszer állt rendelkezésre. Emellett a termelt mennyiségek elégtelen összegyűjtése, igazságtalan elosztása, áruzsora és zugkereskedelem teljes piaci anarchiára vezetett. Ugyanekkor a termelés még 25 n/o-kal csökkent is. Elháríthatatlanul bekövetkezett az az ismert helyzet, hogy a városok részére már alig-alig jutott élelmiszer, ami azután az ellenállás megtöréséhez és végül is a teljes összeomláshoz vezetett. Ezekből a szörnyű és keserű tapasztalatokból azonban az új Németország levonta a tanulságokat. A tejtermelés, tejfeldolgozás, tejértékesítés és áruelosztás problémáinak minél tökéletesebb és közérdekű megoldása céljából a németek Hitler uralomra jutása után olyan szervezetet építettek ki, amely az elmúlt évek során a tűzpróbát nemcsak a békében, de a háborúban is teljes sikerrel kiállotta, amely szervezet eredményeiről csak a legnagyobb elismerés hangján lehet megemlékezni. A kitűzött gazdasági célok minél eredményesebb elérése végett a Birodalmat körzetekre osztották. E körzeten belül a Reichsbauerführerschaft, a Hauptvereinigung der deutschen Mitel- und Fettwirtschaft, illetve a Reichsstelle für Milcherzeugnisselle und Fette működnek. E szervezetekben a gyakorlati életben nevelődött elsőrendű szakemberek foglalnak helyet és a szó legszorosabb értelmében valóban irányítják körzetükben az egész tejgazdasági életet. Az egész tejgazdasági élet irányítója maga a Milch- und Fettwirtschaftsverband, termelési, feldolgozási és értékesítési vonatkozásban. Termelési vonatkozásban a parasztszövetségek, értékesítési vonatkozásban a Reichsstellék a kiegészítő testvérszervezetek. A tejgazdasági szövetségekben futnak össze a tejtermelés, feldolgozás, elosztás és értékesítés összes szálai. A tejgazdasági szövetségek állandóan irányítják és ellenőrzik a termelőket, a feldolgozó üzemeket, az áruelosztást, az értékesítési tevékenységet s mindezek eredményét. Állandó megfigyelés alatt tartják körzetükben az egyes gazdasági egyedek, üzemek teljesítményét, eredményeit, s ahol a tevékenység vonalával, az elért eredményekkel nincsenek megelégedve, ott beavatkoznak, segítségre sietnek s mindent elkövetnek a jobb eredmény, azőrehaladás érdekében. Az élelmezés biztosítása terén foganatosított intézkedések végeredményben a következő négy fő cél szolgálatában állnak: 1. Az agrártermelés biztosítása, 2. Behozatal biztosítása, azaz a blokád áttörése. 3. A termelt élelmiszerek maradéktalan megfogása és az élelmiszerek igazságos szétosztása. 4. Az árak rögzítése. A termelt élelmiszerek maradéktalan megfogása és igazságos elosztása elsősorban is a termelő és fogyasztó fe