Tejgazdasági Szemle, 1942 (22. évfolyam, 1-24. szám)

1942-01-15 / 1. szám

A TEJGAZDASÁGI SZEMLE 1942. január 15. gyermezettségén kívül — jól bedolgozott, alaposan átgondolt szervezetet igényel. Az egymás mellett és nem ritkán egy­más ellen működő számtalan mezőgazdasági érdekképvise­­lelet helyére az egységes célkitűzés szolgálatában álló, egy­­irányítást követő, az összesség érdekét szolgáló apparátus, a Reichsnährstand lépett. Ez a szervezet nemcsak horizontá­lis, hanem vertikális tagozottsággal is rendelkezik, azaz ma­gában foglalja az összes élelmiszerek valamennyi lehető ága­zatát, a termelőtől a feldolgozón át a nagy- és kiskereske­dőig, sőt a nagy- és kiskereskedőn keresztül a fogyasztóig. Ennek közönheti rendkívüli eredményességét. Felbecsülhetetlen fontossága van az igen gyorsan dol­gozó hivatalos német statisztikai hírszolgálatnak is. A né­met statisztika, mint tudjuk, minden egyes kis parasztgaz­daság adatait feldolgozta. Ez adatok jó kiértékelése az in­tézkedések sikerének záloga. Ezt a statisztikai kiértékelési tevékenységet a németek szinte a tökéletességig fejlesztet­ték és ez a jól kidolgozott rendszer a fő élelmiszerek, mint kenyér-, burgonya-, cukor-, hús-, zsiradékellátás zökkenő­­mentes, előrelátó biztosításának egyik legfőbb eszköze. Az élelmiszerek igazságos elosztására egészen különös gondot fordítottak. A vezérelv nem az, hogy „mindenkinek ugyanazt“, hanem „mindenkinek, ami megilleti“. Az elmúlt világháborúban ez nem volt lehetséges azért sem, mert hiányzott az egész birodalomra kiterjedő egységes szervezet s a meglévő elosztási szervek sem voltak megfelelők. Az élelmiszerek helyes elosztásának másik döntő jelen­tőségű előfeltétele a jól kiegyensúlyozott árrendszer, még­pedig úgy a termelő, mint a feldolgozó, mint az elosztó, mint pedig a fogyasztó felé. Akárcsak az 1914—18. évi világhábo­rúban, ma is rögzített árakkal dolgoznak, de ellentétben a múlttal, ezek a mai rögzített árak most sikeresen alkalmaz­hatók, mégpedig azért, mert minden árura kiterjednek és féltő gonddal ügyelnek arra, hogy az egyes cikkek árai egy­séges összhangban legyenek egymással. A németek által felmutatott kétségkívül párját ritkító eredmények azonban csak igen alapos, minden irányban ki­fejtett előmunkálatok, kellő befektetések és szívós szakérte­lemmel telített munka mellett voltak elérhetők. A termelés növelésének alapozási munkálataiba bepil­lantást enged, a Donauland területén, a Reichsnährstand ál­tal, az Anschluss után indított akció adatai. Ennek során 1940. június 30-ig 23.225 takarmányerjesztőt építettek 470.777 ms űrtartalommal. A mesterséges trágyatelepek fe­lületét 94.400 m2-rel, a trágyalégödrök űrtartalmát pedig 91.800 m3-rel növelték. Az istállók modernizálása 225.000 m2 istállófelületre terjedt ki, 2000 új istálló és 700 új csűr épí­tését fejezték be. Kereken 3.000.000 márka állami támoga­tást nyújtottak mezőgazdasági gépek beszerzéséhez. A kü­lönböző akciók keretében 220 traktor, 3196 cséplőgép, 1509 kévekötő-, 6768 fűkaszálógép, 2395 szénagyűjtőgép, 718 von­­tatókészülék, 603 vetőmagtisztító berendezés, 1311 cséplőmo­­tor, 1135 forgatóeke, 1045 kombinált gép és több ezer külön­féle mezőgazdasági gépet állítottak be. A konyhakertészet előmozdítására ugyancsak terjedelmes listára való felszere­lést­ szereztek be. A műtrágyafogyasztást az Anschluss előtti évi 14.628 vagonról évi 34 571 vagonra emelték. A fejőgép­akció keretében 653 fejőgépet vettek használatba. A mező­­gazdaság különböző ágazataiban ilyen és hasonló előkészü­letek tették lehetővé a méltán megcsodált eredmények el­érését. A német sikerek titka a termelés minden lényeges rá­­vonatkozását tökéletesen felölelő s a legkisebb részletekig gondosan kidolgozott, szakszerű, a legkisebb vonatkozások­ban és a legnagyobb összefüggésekben is harmonizáló ezer és ezer találó, a dolgok előbbre vitelére valóban alkalmas, gyakorlatias intézkedésekben, ezeknek hallatlan szorgalom­mal és komolysággal való végrehajtásában rejlik. „Harc a zsírblokád ellen“ jelszóval a német mezőgazda­ság minden erőtényezőjét sorompóba állították a tejterme­lési csata sikeres megvívására. 1940. február havában, tehát nem is egészen két évvel ezelőtt Göring birodalmi marschall azt a feladatot tűzte a német tejgazdaság elé, hogy termeltessék évi 2 milliárd li­ter tejjel több mint idáig, hogy ezáltal az évi 80—90.000 tonna külföldről importált vaj belföldi termeléssel pótolható le­gyen. 1940. márciusában Darré birodalmi földmívelésügyi miniszter és parasztvezér felhívta az összes, a tejtermelés­ben és feldolgozásban résztvevő erőket a több tejtermelés megindítására. Az első lépést ebben az irányban Göring tette meg azzal, hogy felemelte a tej- és vajárakat és beve­zette az egész vonalon a tej zsírtartalom szerinti fizetését. A termelő így megkapta tejéért a kielégítő árat, sőt szíve­sen invesztált is, hogy állatállományát javítsa. A tejtermelés és tejbeszállítás növelésére 4 utat jelölt ki, mégpedig: 1. A teljes tej felhasználásának korlátozása a gazda ház­tartásában és gazdaságában. 2. Új tejtermelő vidékek felkutatása, régi és új tejter­melők maradéktalan üzemi beszervezése, a tejüzemek leg­magasabb teljesítőképességre való emelése. 3. A tejtermelés fokozása a takarmányok fokozottabb ter­melésével s a takarmányozásnak megfelelő átállításával. 4. A fejőszemélyzet oktatása és jutalmazása. A tejtermelési csata sikere érdekében ezer és ezer ter­melői és paraszt összejövetelen tartottak oktató előadást a körzeti parasztvezetők, a tejüzemi vezetők, a gazdasági szak­tanácsadók és szakértők. Állandóan rámutattak a tejterme­lés növelésének, a tejjel legmesszebbmenő takarékosságnak s a minél több tej szállításának rendkívüli fontosságára. Minden körzetben bemutatókat tartottak, amelyek a köz­vetlen tapasztalás erejével különösen hatásosnak bizonyul­tak, mert ezeken személyes érintkezésbe hozták a termelő­ket a csúcsteljesítményt felmutató gazdákkal. Az aprólékos és nagy lelkesedéssel végzett munka nem is maradt ered­mény nélkül. A beszállított tej mennyisége az egyes körzetekben 12,57 százalék emelkedést mutatott. A tejelést ellenőrző egyesü­letek által ellenőrzött gazdaságok száma 76°/o-kal, az ellen­őrzött szarvasmarhák száma 53%-kal emelkedett s így Gö­ring birodalmi marschall által meghirdetett „tejtermelési csata“ valóban példátlan eredményt hozott. Az egyik bajor körzetben pl. az előző évivel szemben elért több tejtermelés kereken 1 millió ember részére biztosítja a hivatalos vaj­­adagot. Az utolsó békeévben, 1938-ban az évi tejtermelés 22.6 milliárd liter volt s ez a mennyiség 1939-ben elérte a 25.­4 milliárdot, tehát 2.8 milliárd liter az emelkedés. Hogy ez mekkora mennyiség, kitűnik, hogy 1937-ben Magyarország egész évi tejtermelése 1.6 milliárd litert tett ki. Németor­szág évi vajtermelése 40.000 vágón volt s emellett még 8—9000 vágón vajbevitelre szorultak a háború előtt, az 1940. év bezártáig nemcsak a hiányt pótolta, hanem azt messze túlhaladta, mert évi vajtermelése 70.000 vagonra emelkedett. A zsírblokád ellen meghirdetett harc első évének egyik eredménye gyanánt a gazdák háztartásában 10 °/o-kal,­az ál­latnevelésnél pedig 14%-kal kevesebb teljes tejet használ­tak fel, ami évi 1 milliárd liter tejnek felel meg. Az egyéb intézkedések eredményét is számbavéve, mint zsírelvonás, sajtok zsírtartalmának csökkentése, stb. 1940. évben Német­ország vajtermelése az 1938. évvel szemben 44 °/c-kal emel­kedett. Ezzel a teljesítménnyel az új Németország a hata­lom átvétele előtti vajtermelést megkétszerezte s ma a világ második legnagyobb vajtermelő állama, az első USA. .(Folytatjuk.)

Next