Tejgazdasági Szemle, 1943 (23. évfolyam, 1-24. szám)

1943-01-15 / 1. szám

XXIII. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM. BUDAPEST, 1943. JANUÁR 15. EGYETEMES TEJGAZDASÁGI, TEJTERMÉKIPARI ÉS KERESKEDELMI SZAKLAP TEJGAZIL SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL, BUDAPEST,­­., VAK BOTTYÁN­ U. 3., IK­ TELEFON: 2-591-52. ______Hivatalos órák- naponta 10—12 óra között. •lUdfrpOil •A ty ■ Sri »»•KrrWin LAPTULAJDONOS FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS KIADÓ: Dr. Kovács Józsefné MEGJELENIK MINDEN HÓ 15-F­N ÉS 30-ÁN ELŐFIZETÉSI ÁRA NEGYEDÉVRE 4.80 P, FÉLÉVRE 9 P. Egyes szám 80 fill Külföldre a fenti árak kétszerese. Postatakarékpénzt *ri csekkszámla 49128. ’Ttáraejg.EMLE A magyar sajtipar múltja, jövője és a maga írta: Dr. Gratz Ottó. A hazai sajtipar szép fejlődését tagadhatatlanul a ma­gánvállalkozásnak köszönheti. Annak érdeme, hogy a kü­lönféle külföldi sajtféleség gyártása nálunk meghonosodott. A magyar sajtgyártás történetének lapjaiból kitűnik, hogy először egyes uradalmak, majd az azokra behozott kül­földi szakemberek voltak az első vállalkozók, akik sajtgyá­rakat létesítettek. Svájciak, bajorok, akik mint sajtmeste­rek jöttek be, később önállósították magukat. Egyik-másik­nak vállalkozása idővel nagyarányú lett. Amerikát megjár­tak hoztak onnan eszméket és nagy sajtipari vállalkozásba fogtak. Költséget, utánjárást nem kímélve hozattak kül­földi szakmunkásokat, megfelelő berendezést. Létesültek sajtkészítő szövetkezetek is, de ezek több­nyire nem voltak hosszúéletűek. .. legelsőkről, a csi­kinkről, ma már csak tejgazdaságunk történelme tud. Újhelyi mo­­sonmegyei, e század elején alapított, sajtszövetkezetei kö­zül, az ő megalapozó vezetésének bála, több maradt fenn. A legutolsó két évtizedben az OMTK szövetkezetei sajtgyár­tása fejlődött szépen állami támogatással. Tejüzemi statisztikánk nem sorolja fel külön a sajt­készítő üzemeket, így nem állapítható meg, hány szövetke­zeti és hány magánsajtgyárunk van. De például 1936-ban 516 és 1937-ben 483-al több, nem szövetkezeti alapon mű­ködő tesjfeldolgozó üzemet mutat ki az országban. A tej­termékkikészítés tehát általában és azon belül bizonyára a sajtgyártás, elsősorban a magánvállalkozás tárgya ha­zánkban ma is, így van ez a külföldön, a régi, parexcellence sajtké­­szítő államokban is. Svájcban a magánvállalkozó korsze­rűen berendezett szövetkezeti sajtkészítő üzemeket bérelhet, mert a tejszövetkezetek rájöttek arra, hogy az emmentáli­­gyártásban hátrányban vannak a magánvállalkozóval szemben. így van ez az Allgauban és Keletporoszországban, a Német Birodalom fő sajttermelő vidékein is. A nemzeti­­szocialista felfogás szerint nem lényeges kérdés az, hogy magánvállalkozás vagy szövetkezet készíti a tejterméket, hanem az, hogy az üzem gazdaságosan vezetett és az áru jó minőségű és tartós legyen. Nem részesíti tehát semmiféle különös kedvezésben a szövetkezeti tejtermékipart szem­ben a magánvállalkozással.* Olaszországban a grána, a gorgonzólagyártás nagy házak, magáncégek kezében van. Mattia Locatelli hatalmas tejipari vállalata pl. a világ min­den tájára szállítja sajtjait. Londonban, New-Yorkban, Buenos­ Airesban tart eladási szervet. A híres belpaese saj­tot, melyet ma mindenfelé igyekszenek utánozni, egy má­sik olasz magáncég, Galbani készítette első ízben. A francia­­országi comembert, brie, krémsajt és roquefortgyártást ugyancsak magáncégek virágoztatták fel nagyarányúvá. A Gervais soc. anonyme krémsajtja világszerte védett. A roquefortgyártás nagyszerű kifejlődését a Société des Caves réi­nis-nnk köszönheti Az Egyesült Államokban, Kanadá­ban, miután a farmokon készült sajt a piacot nem elégí­tette ki, már a múlt század hatvanas éveiben létesültek magánvállalkozásban sajtgyárak. Ma is harminc-negyven­­szer annyi sajt készül a gyárakban, mint a farmokon. De a tejszövetkezetek klasszikus hazájában, Dániában, Hollan­diában, Finnországban is dolgozik a magánsajtipar. • Annak oka, hogy a magánsajtipar, különösen a fino­mabb, kényesebb sajtok készítésében, háttérbe szorítja a szövetkezeti sajtgyártást, a következőkben rejlik. A sajt­gyártás és pedig kü­lön-kü­lön minden egyes sajtféleség gyártása, különleges ismereteket, gazdag tapasztalatokat feltételez. Még azok is, akik egyszerűen külföldi szakem­bert hoztak be, egy-egy sajtféleség nálunk való meghono­sítására, eleinte súlyosan ráfizettek, míg a hazai tejek és viszonyoknak megfelelő technikára rájöttek. Ezt a „lecke­pénzt“, melyet eleinte új üzem is gyakran megfizet, egy szövetkezet nem igen vállalja és a sikertelenség hamar el­kedvetleníti a tagokat. Nagy tőkét is szükséges továbbá a sajtgyártás, hiszen egyes sajtféleségeknél három, sőt hat és több hónapig tart, amíg pénzzé tehető a termék, addig pedig ki kell fizetni a tejet a termelőnek. Az egységes áru * Lásd: Deutsche Molkerei-Ztg. 62. évf. 1941. 8. szám, 162. lap. Tejgazdasági Zsebkönyv Törvények és Rendeletek Ura fűzve 10 P.

Next