Természet és Technika, 1950 (109. évfolyam, 1-12. szám)
1950-01-01 / 1. szám
specifikus mozgási momentuma egyenlő az őt felépítő részek átlagos specifikus momentumával. (Emlékeztetünk arra, hogy a bolygók fajlagos mozgási momentuma a pálya sugarának négyzetgyökével jíR, az ellipszis alakú pályán mozgó részecskének specifikus momentuma pedig a pálya paraméterének négyzetgyökével é/p arányos. A pálya paramétere mindig kisebb, mint a perihéliumban mért naptávolság kétszerese. Ezzel szemben az óriásbolygók olyan részekből alakultak ki, amelyek nem haladtak el a Nap közelében, nem égtek el a Nap sugaraiban és aránytalanul nagyobb gázkészletük maradt meg. Azok a hipotézisek, amelyek szerint a bolygók izzó gázok besűrűsödése útján keletkeztek, az óriásbolygók nagy légkörét azzal magyarázták, hogy ezek a bolygók nagyobb tömegükkel több gázt tudnak maguk körül megtartani, beleértve a hidrogén-gázt is. A bolygók légköre akkor állandó, ha a bolygó felszínén a „kifutási sebesség“ — azaz az a sebesség, amellyel egy molekulának vagy bármilyen testnek mozognia kell, hogy mindörökre elhagyja a bolygót — nem kisebb, mint a molekula középsebességének ötszöröse. Adott hőmérsékleten a könnyebb molekulák gyorsabban mozognak, mint a nehezek s ezért az atmoszféra szétszóródásakor elsősorban ezek mennek veszendőbe. A hidrogén a legkönnyebb gáz. Molekulája 3,5-szer gyorsabban mozog, mint az oxigén vagy a nitrogén molekulája. Az óriásbolygók nagy tömege folytán felszínükön olyan nagy a „kifutási sebesség“, hogy még izzó állapotban is meg tudták tartani maguk körül a hidrogént. Mint tudjuk, a hidrogén a Nap fő alkotórésze. Ezzel kapcsolatban a bolygókat a Napból származtató elméletek hívei így gondolkoztak: Az izzó naptömegből kondenzálódó óriásbolygók minden gázt, így hatalmas mennyiségű hidrogént is megtartottak maguk körül. Lehűlés közben a hidrogén vegyi reakcióba lépett más elemekkel és hidrogénben gazdag kötéseket, főleg metánt (IIK-,) és ammóniát (NHa) hozott létre. Innen van az, hogy az óriásbolygókat jelenleg hatalmas metán- és ammónia- atmoszféra veszi körül. Kisebb méretű testek kondenzálódása során a hidrogén szétszóródott a térben, ennélfogva légkörük csak súlyosabb gázokból áll. A Föld légköre főleg nitrogénből és oxigénből áll, a Vénusz atmoszférájában a még nehezebb széndioxidot találjuk. Ez az egész elgondolás felborult, amikor öt évvel ezelőtt a Szaturnusz legnagyobb holdján, a Titánon sikerült egy metánból és valószínűleg ammóniából álló hatalmas légkört kimutatni. A Titán nem nagy égitest. Átmérője háromszor, tömege 40-szer kisebb, mint a Földé. A kifutási sebesség a felszínén mindössze 3 km/sec. Óriás meteor becsapódása a Köves-Tunguszka folyamvidékén (Szibéria) 1908. június 30-án. A meteor széles erdőterületeket pusztított el és becsapódását távoli földrengésjelző-állomások műszerei is feljegyezték .