Természet és Társadalom, 1954 (113. évfolyam, 1-12. szám)

1954-01-01 / 1. szám

(JXIIL ÜVK 1. SZÁMTI: I­ M­EXZET ) TÁRSADALO­M 1954. JANUÁR A TÁRSADALOM ÉS TERMÉSZETTUDOMÁNYI ISMERETTERJESZTŐ TÁRSULAT HAVI FOLYÓIRATA Köpernikm elmélete és a gravitáció kérdése im­i A tudomány a hibák, előítéletek és hamis néze­tek elleni küzdelemben fejlődik. Amikor a re­naissance új világnézetéről, az ember új természet­­szemléletéről beszélünk, tudnunk kell, hogy bár az új világfelfogás az antik kultúrához kapcsolódik, egyben harcol is ellene. Megkérdezhetjük, melyek voltak azok a hibák és hamis nézetek, melyeket a középkor hagyott reánk és amelyek ellen a renais­sance fiatal tudományának harcolnia kellett? Három alapvető tévedést kapott örökségül a re­naissance. Az első Ptolemaiosz elmélete, amely szerint a Föld a világmindenség mozdulatlan középpontja, körülötte kering a Nap és a bolygók. A második tévedés Arisztotelésztől származik. Szerinte az ideális mozgás az egyenletes körmozgás s a bolygók, az úgynevezett »tévelygő csillagok« ilyen egyenletes mozgással keringenek körpályákon, vagy legalább is ilyen egyenletes körmozgásokból összetevődő mozgást végeznek. A harmadik, talán a legjobban megcsontosodott és a legnehezebben kiküszöbölhető tévedés Ariszto­telész idejéből való. Ez a téves felfogás az erő fogal­mával állott kapcsolatban és azt mondta ki, hogy a testek sebessége a mértéke a rájuk ható erőnek és nem a testek sebességének megváltozása, a gyorsu­lás. Az első, s ezért legfontosabb lépést e tévedések megcáfolásában Kopernikusz tette meg, aki elvetette Ptolemaiosz rendszerét és kidolgozta a héliocentri­­kus elméletet. Az ő felfedezésével kezdhette meg az emberiség a világegyetem kikutatását. Ma már a távoli csillagrendszereket is megismerhetjük. Ezt annak köszönhetjük, hogy Kopernikusz az első, nagy bátorságot igénylő lépést megtette. Cikkünkben nem annyira Kopernikusz nagy­ságát akarjuk méltatni, hanem inkább a tudomány későbbi fejlődésére gyakorolt hatását vázoljuk. Igen érdekes az, hogy Kopernikusz bátran, me­rész tudományos fantáziával legyőzte az említett tévhitek közül az elsőt. De ezt a felfedezését leg­alább is részben annak köszönhette, hogy szilárdan hitt a második tévedésben, abban tehát, hogy a bolygók az Arisztotelész-féle ideális mozgással kör­pályákon egyenletesen keringenek. Kopernikusz úgy gondolta, hogy éppen a héliocentrikus elmélet segítségével győződhetünk meg arról, hogy Ariszto­telésznek ez a feltevése helyes. Hetven évnek kellett átélnie, amíg Kepler ezt a második tévedést is megcáfolta. Ha emlékezetünkbe idézzük Kepler ismert há­rom törvényét, ezeket meglehetősen bonyolultaknak találjuk. Ezek a törvények azonban Kepler korá­ban igen fontos felfedezéseket jelentettek. Kepler volt az első, aki határozottan kimon­dotta, hogy a bolygók nem köralakú, hanem ellipszis­alakú pályákon keringenek. Három híres törvényét Kepler Ticho de Brahe megfigyelései alapján al­kotta meg. Ez azonban nem ment könnyen. Először azt kutatta, hogy a bolygók különböző elgondolható pályagörbéi közül melyik az igazi, majd mikor meg­állapította, hogy a pályák ellipszisalakúak, eleinte abban a hiedelemben volt, hogy a Nap az ellipszis középpontjában van és nem az egyik gyújtópontban. Végezetül azután felismerte azt is, hogy a Nap az ellipszis egyik gyújtópontjában helyezkedik el és hogy a bolygók a Nap körül nem egyenletes mozgás­sal keringenek. Kepler felismerte, hogy a bolygók mozgása nem egyenletes, a bolygók sebessége a pálya külön­böző pontjaiban más és más, így a bolygók sebes­sége ott a legkisebb, ahol a Naptól való távolság a legnagyobb. Ezt mondja ki, valamivel pontosabb alakba öltöztetve Kepler második törvénye. A harmadik Kepler-törvény összefüggést álla­pít meg a bolygók Naptól mért távolsága és kerin­gésideje között. Azt mondja ki, hogy a Naptól mért középtávolságok köbei az egyes bolygók esetében úgy aránylanak egymáshoz, mint ezen bolygók ke­ringésidejének négyzetei. Idézzük Keplernek saját felfedezéséről írott szavait (a »Harmonices mundi« — A világminden­­benség harmóniája című, 1619-ben megjelent mun­kájából):­­Bebizonyítottam, hogy a bolygók pályája ellipszisalakú és a Nap egy ellipszis gyújtópontjá­ban áll. Ezen dolgoztam Ticho de Brahe-val életem nagy részén át... Alea iacta est — a kocka el van vetve. Megírtam könyvemet. Mindegy számomra, hogy ezt már most elolvassák-e vagy csak az utó­kor fogja elolvasni. Akár száz esztendeig is vár­hatok olvasóra, hiszen az úristen is hatezer évig várt a törvény fölfedezőjére.« Kopernikusz és Kepler munkássága lezárja a csillagászat fejlődésének azt a korszakát, mely a jelenségek leírásával foglalkozott. A fizikai jelen­ségekkel kapcsolatban, ezeknek a jelenségeknek ta­nulmányozása során ugyanis általában két szakaszt különböztethetünk meg. A leírás szakaszát és az ennél sokkal nevezetesebb periódust, az előrejelzé­sek, a jövőre vonatkozó következtetések, a tudomá­nyos jóslások szakaszát. A mechanika is két részre oszlik, a kinematikára, amely megfelel a leírás sza­kaszának és a dinamikára, mely megfelel a második periódusnak. A kinematika leírja a különböző moz-

Next