Természet és Társadalom, 1956 (115. évfolyam, 1-10. szám)
1956-01-01 / 1. szám
1956. JANUÁRI TÁRSADALOM- ÉS TERMÉSZETTUDOMÁNYI ISMERETTERJESZTŐ TÁRSULAT HAVI FOLYÓIRATA CXV. ÉVF. 1. SZÁMesiLTÁRSADALOM KOMLÓ EGYKOR ÉS MOST BODAY GÁBOR, a Komlói Szénbányászati Tröszt minőségtermelési főmérnöke, a Társulat Baranya megyei Szervezetének tagja A felszabadulás előtti Magyarországon hazai szénbányászat alatt elsősorban a bankok és a nagytőke érdekköréhez tartozó bányákat értették, a Magyar Általános Kőszénbánya RT tatabányai üzemeit, a Salgótarjáni Kőszénbánya RT északnógrádi és dunántúli bányatelepeit. Ismerték még a Rimamurányi RT borsodi ipartelepeit és a Dunagőzhajózási RT pécsvidéki bányáit. Azok a napi 30—80 vagonos kisebb bányák, amelyek egyik tőkecsoporthoz sem tartoztak, elkeseredett kettős harcot vívtak a bányászattal együttjáró elemi erők és a kapitalista tőke még fojtogatóbb monopolisztikus törekvései ellen. Nagyon kevesen tudták, hogy valahol Délbaranyában a nagy és korszerű pécsi bányák tőszomszédságában egy Komló nevű kis bánya van, amely azonban igen jó fekete szenet termel. Még kevésbé tudták, hogy ez az ország egyetlen állami szénbányája. A komlói bányának is voltak valamikor — 1911- ben — a bányászat akkori fejlődésének megfelelő új, korszerű berendezései, de ezek idővel elavultak. Későbben, 1938-ban a kormány figyelme még egyszer Komló felé fordul, amikor a templomot, az iskolát és a kultúrházat építette, de a bánya műszaki jellege ezáltal nem változott. Évtizedeken tartotta az egyenletes napi 300 tonnás termelését, amely csak szénigényes időkben szökött fel kb. napi 500 tonnára. Senki sem értette meg, hogy a kormánynak mi az elgondolása és szándéka ezzel a dombóvári vicinális vonal végén zöld erdők közé betemetett, majdnem elfelejtett bányával. Más országokban, pl. a Ruhrvidéken és Bulgáriában az ország szénvagyonának jelentékeny része állami kézben volt, de ezek a külföldi bányák hatalmas jövedelmet biztosítottak az államháztartásnak és mint mintaüzemek a bányászat fejlődését a leghatásosabban segítették elő. A komlói bánya stagnálása annál kevésbé volt érthető, mert a bánya nagyarányú fejlesztésére minden előfeltétel meg volt. E száraz bányát vízbetörések nem fenyegették, mint Dorogot vagy Tatabányát A sújtólégveszélyről ismert pécsi bányákkal ellentétben az akkori komlói bányában alig volt metán. Hatalmas szénvagyonnal rendelkezett és a számos művelésre érdemes telepei között egy 8—20 m vastag meddőmentes főtelepe is volt, amelynek magas értékű, 6200 —6500 kalóriás szene kokszgyártásra is, elsőrangú kovácsszén előállítására is alkalmas. Mi sem mutatja jobban a kapitalista állam ferdeállásfoglalását az ország természeti kincseinek kiaknázása tekintetében, mint az erre vonatkozó kérdésemre egyszer illetékes helyről kapott válasz , hogyaz állami bányának nem szabad gazdasági versenybe szállni a magánbányákkal, vállalkozási szellemüket elkedvetleníteni, hanem csak árszabályozó szerepet gyakorolhat.« Jelentéktelensége miatt a komlói bánya ezt a szerepet sem tudta betölteni. „Felfedezik“ Komlót Gazdasági életünknek talán egyetlen területén sem következett be olyan mélyreható változás a felszabadulás nyomán, mint a bányászatban. A párt irányításával a bányák magánkapitalista korlátait lerombolták, és a bányák köztulajdonba vétele egy eddig nem sejtett fejlődés lehetőségeit teremtette meg A bányák államosítása nemcsak a természeti kincsek magánérdekű és önkényes kihasználását szüntette meg hanem a tervező és termelő bányamérnökök előtt is hatalmas perspektívákat nyitott. Az újszerűségben, ütemben és terjedelemben egyedülálló feladatok szuggesztív hatása az addig szűk vállalati keretek közé szorított bányamérnökök zömét arra késztette, hogy teljes tudásukat és munkaképességüket az új kor szolgálatába állítsák. Ennek iskolapéldája a komlói bántya fejlesztése. 1 1