Textil Ipar, 1929. (2. évfolyam, 1-19. szám)

1929-01-16 / 1. szám

BUDAPEST. 1929. JANUÁR 16. m L­II. ÉVFOLYAM 1. SZÁM 3 TEXTIL? IPAR Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VI. Hopyadi-tér 7. sz. Szerkesztőségi tél.: Aut. 282-70. Kiadóhivatall telefon: L. 961-86. Megjelenik havonta kétszer. ~ Előfizetési ár: egész évre 24 P Hirdetés dij: 1 mm. sor 1 hasáb szélességben számonkint 30fill. Postatakarékpénztár 40542 A textilipar és kereskedelem min­den ágát felölelő független szaklap. Unabhängiges Fachorgan für sämtliche Zweige ~ der Textilindustrie und des Textilhandels ~ Spezialfachblatt für Färbereien, Druckereien, Bleichereien, Appretur­anstalten, Maschinenfabriken der Textilindustrie etc. Redaktion und Administration: Budapest, VI. Hunyadi-tér Nr. 7 Tel.: Aut. 282-70. und L. 961-86 Erscheint monatlich zweimal. ~ Bezugspitis pro Jahr 24 Pengő Anzeigepreis 1 mm Höhe der 85 mm breiten Spalte —.30 Pengő. Ung. Postsparkassa No. 4C542 Textilexport-Revue der Nachfolgestaaten u. des Balkans. Olvasóinkhoz! Lapunk a textilszakma minden fontosabb műszaki és kereskedelmi mozza­natának hű krónikása. A legkiválóbb hazai és külföldi szakembereknek, vala­mint fiókszerkesztőségeinknek közreműködésével az 1929. évben fokozottabb mértékben szolgáljuk olvasóink ipari és erkölcsi érdekeit. Bizonyára saját érdekében cselekszik, ha az 1929. évre szóló előfizetési dijat [24 pengői] kiadóhivatalunkhoz juttatja. A szaksajtó a közgazdasági élet nélkülözhetetlen szerve, melynek fenn­tartását elősegíteni: nemzeti kötelesség! Kiváló tisztelettel a „TEXTIL IPAR“ SZERKESZTŐSÉGE ÉS KIADÓHIVATALA Export A kereskedelmi mérleg passzivitásának kérdése a közgazdasági körök elsősorban megoldandó pro­blémájává lett és az illetékesek és illetéktelenek egész rajának javaslatai döngetik a közgazdasági miniszteiium kapuit. Egyelőre az exportintézetek felállítását könyvelhetik el aktívum gyanánt az ex­port terén érdekeltek és aggódva várják, hogy mit és hogyan fog dönteni a kormány a vitába bele­dobott exportprobléma, tarifába kedvezmények, for­galmiadé visszatérítés, exportkölcsön, hitelbiztosítás, nostai taHtncsökkeníés és sok más aktuális kérdés­ben. A textilipart különösen érdek'ik az export elő­mozdításával kapcsolatos tárgyalások, mivel a bel­földi piac felvevőképességét számos cikkben a ma­gyar termelés jelenlegi kapacitása olyannyira felül­múlja, hogy az export minden áron való fokozása egyben a hazai textilipar prosperitásának biztosí­tását is jelentené. A textilipar mai igen nehéz helyzetéért, ami főleg az exporttevékenység minimális voltában leli magyarázatát, sok vonatkozásban maga az ipar, elsősorban pedig egyes mammutvállalatok vezetői a felelősek. Még a legutóbbi hetekben is volt alkal­munk egyik legnagyobb textilkoncernünk vezetőjétől olyan kijelentést hallani, hogy neki az export nem sürgős, nem is fontos, eddig is megélt kiviteli tevékenység nélkül; egyidejűleg azonban a nyilvá­nosság számára megfujta Lehel kürtjét, hogy bele­kiáltsa a többi gyár fülébe unalomig ismételt nyi­latkozataiban, hogy sürgősen kutassanak export­területek után, mivel különben nem lesz kint a mai sivár helyzetből. De hogy gyárai exportálnak-e és mennyit, arról elfeledkezett most is nyilatkozni. Az ilyen kétlaki politika igen káros hatású. De még károsabb a sorozatos statisztikáké, amelyek ki­mutatták, hogy a magyar textilipar, fokozatos fej­lődése révén, a belföldi szükséglet milyen százalékát képes fedezni. A szobatudós teoretikusok kimu­tatásait olvasva, öröm dagasztotta minden jó ma­gyar keblét, hisz a legutóbbi statisztikák már 80 százalékos belföldi ellátásról beszéltek. A gyárak termelési kapacitását véve alapul és az egész ma­gyar termelést értékben és súlyban egy nevezőre hozva, egyben pedig a hitelviszonyok és a fo­gyasztóképesség fluktuációjának kérdéseit számítá­son kívül hagyva, a hivatalos statisztikusoknak igazuk volt. Azonban itt a dekonjunktúra a maga rideg valóságában, amely az élet tapasztalataival mutatja a statisztikák ferde igazságainak hamis voltát. Az élet azt mutatja, hogy a statisztikát cikkenként kell elkésziteni, hogy látva lássuk a termelés rend­szertelenségét és a szakértelem hiányait. Az élet statisztikája szerint igen sok cikkben, főleg a tömeg­cikkekben, 200—300°/o-ig aktív a magyar textil­ipar, számos más cikkben, kivált a finomabb kate­góriákban 100°/o-ig passzív. A háború következményei eltolták a gazdasági határokat, széttépték a korábbi kapcsolatokat. A külföldi textilipar sietve használta ki az ipari és kereskedelmi össze-visszaságot, uj összeköttetéseket teremtett, speciális helyi igényeknek megfelelő cik­keket kreált és rávetette magát a Balkánra, Egyip­tomra, Kisázsiára, Perzsiára, Indiára, Kínára, a dél- amerikai államokra és Afrikára. Az uj olasz textil­ipar nagy erővel jelent meg a régi szállítók1 mellett és a japán iparral együtt a legemlitésreméltóbb hódításokat érte el. Ismerünk olasz textilgyárat, nem is a legnagyobbat, amelynek évi exportja meg­haladja az összes magyar textilgyárak 32 millió pengővel számított kivitelét. Ebben a versenyben a magyar textilipar nem vett részt. Elzárkózott a maga szűk1 határai közé, a teoretikusok tanácsára sok gyár tulfejlesztette üzemét, hogy a termelési statisztika a belföldi fogyasztás 1 OOo/o-áig emelkedhessék1. A jó bankár az elhelyezendő tőkék biztonságát a sokfelé való placirozásban látja. Csodák cso­dája, hogy azok a magyar bankok, amelyek a magyar textiliparban erősen éidekelve vannak, nem alkalmazták saját iparvállalataiknál ezt a gyakorlati igazságot és tűrték, hogy az investált tőkék egyedül a kis magyar piactól várják kama­toztatásukat. Most egy kicsit késő már, de még sem helyrehozhatatlanok a mulasztások. Sürgő­sen indítsák meg a gyárak, egyenként, különleges helyzetüknek megfelelően, a propagandát, a szám- bajöhető exportterületeken, utaztassanak, organizál­janak, költséget nem' kiméivé tanulmányozzák a jól bevált külföldi gyártási rendszereket. Specializál­ják a termelést, hogy az előállítási költségek csök­kenthetők legyenek és ha esetleg egyes ágaza­tokban ráfizetés árán is, de exportáljanak. A ta­pasztalat azt mutatja, hogy a leállított gép többet fogyaszt költségben, méterre átszámítva, mint egy bizonyos százalékú exportveszteség. Ez a vesz­teség csak átmeneti, mivel az uj vevő és az uj fo­gyasztási terület a legértékesebb aktivuma az iparnak. Nem szabad arra várni, hogy az állam: adjon mankókat a döcögő export alá, mert ma minden perc helyrehozhatatlan késést jelenthet. —ó. A magyar textilipar pártolásáról és fejlesztéséről Irta: Rothauser Mihály, a Rothauser Dénes csipke­szalag- és paszományárugyár r. t. ügyvezető igazgatója Elmúlt a magyar hét, volt impozáns felvonulás, voltak. ötletes plakátok, film-bemutatások és ezek mind azt szolgálták, hogy a »magyar ipart« első­sorban idehaza ismerje meg a nagyközönség, ta­nulja megbecsülni, tisztelni és szeretni; hiszen ipa­runkat csak a nemzet fiai emelhetik azzá, amit méltán megérdemel és amire predesztinálva van. Azonban sajnos, hogy a nagy áldozattal megrende­zett propaganda-hét ma már a feledés homályába merült, senki sem emlékezik rá, szép álom volt csupán és jön a valóság, a felébredés, amely gon­dolkodóba ejt, amely feltárja a mai helyzetet: minden a múlté! Ez ellen a meg nem1 értés ellen kell küzdeni, de ezt a küzdelmet eredményesen csak úgy lehet felvenni, ha a magyar textilipar tényezői szoros együttműködést kezdenek a ke­reskedelemmel, vagyis azokkal az összekötő kap­csokkal, amelyek a közönséggel közvetlenül érint­keznek. Minden gyermeket elsősorban a szülők nevelnek, csak azután az iskola és legvégül az élet iskolájának tapasztalatai tanítják, hogy be tudjon illeszkedni a társadalom keretei közé. Tekintsük az ipart ennek a gyermeknek, amely már kifejlő­dött, a gyermekbetegségeken túl van, itt áll nagy kiterjedésével, fedettségével, most már csak arra van szükség, hogy a társadalomban, vagyis a közönség között, a gyártmányainak jó minőségénél fogva kedveltségnek örvendjen és elhelyezésre ta­láljon. Sokat hallottunk és olvastunk különféle tervekről: magyar védjegyekkel lássuk el például a magyar ipari termékeket stb. Ilyen kijelentések hangzottak el élőszóval és a sajtóban, de ezzel szemben az országban előállított jóminőségü árucikkeket mégás kénytelen a gyáripar hamis márkákkal ellátva for­galomba hozni. Ez ugyan végzetes nagy hiba a gyáripar részéről, másrészt azonban a nehéz hely-__ zetet mérlegelve, meg1 kell ezt is értenünk, mivej/áj^űí kereskedelem és a vásárló közönség bizonyos szá­zaléka averzióval viseltetik a magyar textilá/j^al szemben. A textiláruk a háború előtt nagyrÉSEt mind külföldről: Angliából, Csehországból, Ndprefe ; országból és Franciaországból jöttek be. Temfcíty szetes dolog, hogy a külföldi gyárak az expom*^* m’ készült árut a legelsőrangubb anyagból állították elő, ezt csupán azért jegyeztem meg1, mivel ezek az árucikkek jól beváltak és mindenkor a keres­kedő és a fogyasztó teljes megelégedését szol­gálták. Az angol posztó, a barmeni csipke, a cseh kanavász és francia selyem magyar kéz mun­kájával és magyar ész irányításával is előállíthatok már, mert semmi boszorkányság sincs abban, hogg ugyanolyan jó minőségű árut állíthassanak elő a magyar gyárak, mint a külföldiek, hiszen ugyan­olyan gépekkel, felszereléssel, nyersanyaggal és tudással rendelkeznek már nálunk is, sőt minden önhittség nélkül megállapíthatjuk, hogy a technika fejlettségénél fogva, az újonnan alakult magyar gyárak technikai berendezése sokkal modernebb, gépeik sokkal újabbak és így a termelés is jobb, vagy legalább is olyan jó, mint a külföldi gyáraké. Ha objektivek akarunk lenni, megállapíthatjuk, hogy nem a magyar ipari termékek minőségében van a hiba, hanem az organizáció és propaganda hiánya a bajok okozója. Hogy ezeken a bajokon segítsünk, elsősorban fontos, sőt égetően szükséges, hogy a gyáripar a magyar kereskedelemmel kar­öltve dolgozzék és az áruk jó minőségéről első­sorban a kereskedőket győzze meg, hogy bátran, minden veszély és kockázat nélkül ajánlhatja a RICHTER GEDEON vegyészeti gyár r.-t. Budapest, X. Cserkész-utca 63. Teleton: József 464-69. | Hydrogen szuperoxid »/„.os fehérítés! célokra A TEXTILIPAR­BAN KITÜNŐEN BEVÁLT A SZAB. „NECKAR“ FÉLE VÍZTISZTÍTÁS Kazántáplálásnál folytonos iszapelve­zetéssel kombinálva TÖBB MINT 4000 REFERENCIA FOCUS Tüzeléstechnikai és Hőgazdasági R. T.. Bndapest, V., Vilmos császár-ut 32 Tel. aut. 274—30. Textilipari gyárak részére CHLORAMIN Chemia Magyar Vegyiipari RT. vegytiszta és technikai árut minden mennyiség- __ b en legolcsóbban szállít: Budapest, III. Bécsi-ut 96. :: Telefon: Automata 625-83

Next

/
Thumbnails
Contents