Textil-Ipar, 1938 (11. évfolyam, 1-26. szám)
1938-01-14 / 1. szám
Budapest, 1938 január 14. XI. évfolyam 1. szám Előfizetési ár: egy évre 24 pengő. Hirdetési díj : 1% sor 85 "fm-es hasábszélességben 50 fillér, és 8 fm-es hasábszélességben 40 fillér. FŐSZERKESZTŐ Dr. RADÓ GÉZA „A DETAILISTA“ „MAGYAR TEXTILTECHNOLOGUSOK LAPJA“ »»A KÖTSZÖVŐ“ A Textilipar Újság számára írta: Bornemisza Géza, magyar kit. ipar-, kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter A textiliparban Ugyanúgy, mint a többi iparágakban, a konjunktúra és a dekonjunktúra elsősorban a kereslet és a kínálat egymáshoz való viszonyától függ. Í1a tehát a magyar textilipar helyzetéről és jövőjéről képet kívánunk kapni, úgy a termelésre és a fogyasztásra döntő befolyással bíró különböző tényezőket kell megvizsgálnunk. Ezekből megállapíthatjuk, hogy ellentétben az utóbbi időben egyen helyekről felmerült aggodalmakkal, a textilipari termelés és a textiláru - fogyasztás helyzetében különös jelentőségű eltolódás Magyarországon nem állott be és így a szakma jelenlegi, vagy a közeljövőben várható válságáról nem beszélhetünk. A magyar textiliparnak a világháborút követő időszakban történt igen nagymérvű fejlődését a kormányzat tervszerűen támogatta. Az iparfejlesztési törvényben meghatározott állami kedvezményeket csak olyan textilipari vállalatok kapták meg, melyek létesítését a belső szükséglet indokolttá tette. Minthogy e kedvezményekre szinte minden nagyobb vállalkozás igényt tartott, végeredményben alig alakult olyan textilipari vállalat, mely a minisztérium iparfejlesztési programujjába ne lett volna beilleszthető. Ez pedig azt jelenti, hogy a meglevő üzemek kapacitása a normális szükséglethez van méretezve, avagy más szóval, hogy nálunk, ha csak nem áll elő nem várt fogyasztásbeli visszaesés, komoly méretű textilipari túlprodukció nem következhetik be. Azok a kisebb gyárak, melyek az állami kedvezményre nem tartottak igényt és így a minisztérium iparfejlesztési programján túlmenően keletkeztek, az össztermeléshez viszonyítva, különösebb jelentőséggel nem birnük. A fonó- és szövőipar termelési értéke 1931-ben kereken 315, 1932-ben 287, 1933-ban 337, 1934 -en 383, 1935-ben 419, 1936-ban 496 millió pengőt tett ki. Az 1936. évi színvonalat az 1937. évi termelés nem lépte túl, sőt éppen az utolsó hónapokban bekövetkezett üzemredukciók következtében valószínűleg kisebb mértékű termelési értékcsökkenéssel számolhatunk. Erre mutat a pamutfonóipar heti munkaidejének 144 óráról fokozatosan 88 órára való csökkenése és a gyapjúfonóipar foglalkoztatottságának kisebb mértékű visszaesése is. A C7 szövedék üzemidejének átmeneti redukciójáról is kaptunk jelentéseket. Mindezek azt mutatják, hogy az ipar bár igen érzékenyen, de észszerűen védekezik a fogyasztás pillanatnyi visszahúzódásával szemben. A textilnyersanyagok felhasználásának mérve sem mutat a fogyasztással arányban nem álló termelésre. A pamutbehozatali értékkeretek ma is változatlanok, így a csökkentett egységárak mellett a fonóipar a normálisnál nagyobb készleteket volt kénytelen felhalmozni. Ez a körülmény azonban, figyelembe véve a pamutfonóipari vállalatok nagy tőkeerejét és az iparban fennnálló kooperációt, nem tekinthető aggályosnak. A gyapjúkészleteket az érvényben lévő gyapjúszisztéma keretén belül az ipar fokozatosan felvásárolta és ha a polgári fogyasztás nem is merítette ki teljes egészében ezeket a mennyiségeket, a legutóbb megkötött közszállítások a gyárak feleslegeit feltétlenül igénybe veszik. Lentermelésünk ez évben nem sikerült a várakozásnak megfelelően és alig fedezi a belső szükségletet. Ez a tény előreláthatólag ez iparágban az árszínvonal megszilárdítását fogja maga után vonni. Kendertermelésünk 1937-ben nem alakult kedvezőtlenül. A készletek nagy része azonban a normális exportforgalom keretein belül talál elhelyezésre. — Kenderfeldolgozó gyártásunk készáru termelésének tekintélyes hányadát a múltban is külföldi országokban helyezte el; iparunk évtizedeken keresztül tervszerűen kiépített eladási organizációja ezt a kivitelt a jövőben minden bizonnyal még fokozni fogja. A fogyasztás terén sem találkozunk olyan momentumokkal, amelyek a kereslet és kínálat egyensúlyi helyzetének megbolygatására vezetnének. A legfontosabb fogyasztórétegnek, a mezőgazdaságnak, ez évi helyzete elég kedvezően alakult. A termés sikerült és a mezőgazdasági termények árszínvonala, külkereskedelmi megállapodásaink eredményeképpen, örvendetesen emelkedő irányzatot követett. Ilyen körülmények között a mezőgazdasági lakosság fogyasztóképességének emelkedésével számolhatunk. Ugyanez vonatkozik az ipari munkásságra is. Az 1937. évben életbe léptetett szociális intézkedésekkel igen sok munkanélküli ipari munkást sikerült a termelésbe beállítani és a már korábban biztos munkahelyeken dolgozó munkásság keresetét elfogadható színvonalon stabilizálni. A vidéki városokban, ahol a munkabérek szempontjából volt panaszra ok, a minimális munkabérrendszerek bevezetése lényeges többletjövedelmet biztosít a munkásságnak. A köztisztviselők vásárlóképessége az általános megélhetési index emelkedése következtében átmenetileg leromlott ugyan, azonban itt is megtalálta a módját a kormány a segítésnek és 1938 januártól kezdve az időközben megszavazott köztisztviselői fizetésemelés bizonyára ebben a relációban is éreztetni fogja jótékony hatását. A magántisztviselői rétegek kereseti viszonyaira a kormányzat kevésbbé gyakorolhat befolyást. A szabadfoglalkozásúak, mint vásárlótömegek, elsősorban Budapesten és a vidéki nagyvárosokban jelentősek és habár itt nem rendelkezünk egész pontos adatokkal a a fogyasztóképesség emelkedésének, vagy csökkenésének mértékére nézve, mégis bizonyos közvetett adatok remélni engedik, hogy ennél a rétegnél sem következik be fogyasztáscsökkenés a jelenlegi helyzettel szem-Nagy szolgálatot tehet a textiltermékek forgalmának fokozása terén a »Budapest-Divatváros«■ propaganda is.Nagy jelentőségű ebben a vonatkozásban a magyar textilgyárak divatanyagainak fokozódó sikere, amelyről büszkén állapíthatjuk meg, hogy még a párisi világkiállításon is reánk irányította a nemzetközi szakközönség figyelmét. Az elmondottak alapján megállapíthatjuk, hogy a fogyasztás diktálta szükséglet annak rendje és módja szerint rövid időn belül újból jelentkezni fog és a megnövekedett kereslet feltétlenül maga után fogja vonni a piac pillanatnyi hangulatának megjavulását is. Textiliparunk jövőjét tehát kedvezően ítélhetjük meg és számíthatunk arra, hogy azok az áldozatok, melyeket az ország textiliparunk kifejlesztéséért hozott, meg fogják érlelni a kívánt gyümölcsöket oly irányban is, hogy textiliparunk nyugodt és egészséges munkalehetőségei a jövőben is biztosíthatók lesznek. ÁLLANDÓ MELLÉKLETEINK Telefonszámaink: 1-282-70 és 1-161-86 Szerkesztőség és kiadóhivatal, Budapest, VI. kerület, Hunyadi-tér 7. szám SZERKESZTŐ RADÓ BÉLA TELEFON: 2-964-80 Kötőfonalak Horgolópamut Himzőpamut Kézimunka gyapjúfonalak Vasfonalgyár Bérmercerizáló Bérfehérítő Schüller és Társa r. 1. Budapest, VII. Róna u. 95 A Goldberger-gyár a párisi világkiállítás kétszeres Grand Prix nyertese Lapzártakor értesülünk arról a magyar textilipar világhíre szempontjából nagy jelentőségű kitüntetésről, amely a Goldberger Seim. F. és Fiai Részvénytársaságot érte a párisi világkiállítás legjobb bírálóbizottsága részéről. A kiállítás legnagyobb kitüntetését ,a Grand Prix-t ítélték oda két példányban a legrégibb magyar textilgyárnak, mégpedig külön a selyemnyomás és külön a pamutnyomás terén elért kiváló eredményeinek elismeréseképpen. [megjelenik MINDEN MÁSODIK PÉNTEKEN ! „IRIS“ gombÁrugyár r.t. Budapest III., Föld utca 54. Telefon: 16-31-03 paszományárugyár . xera^ A-U. '10' GS»r ■ imviáns zsinórzalok, Ш női Jival- F paszományos zsinór- ét pasoményárugyár Budapest, V. Erzsébet tér 7.