Textil-Ipar, 1938 (11. évfolyam, 1-26. szám)

1938-01-14 / 1. szám

Jibs ÀV tûhûjÜAGJA/ Emlékezetes mondatok vezér- cikkíróink tollából Í927-Í938-ig A Textil-Ipar Újság, a nagy nyugateurópai szaklapok házi szokásának megfelelően, min­den szám megjelenése előtt külön szerkesztő­ségi konferencián szokta megbeszélni a ve­zértémát. Fontosabb vezércikktéma megbeszé­léséhez illusztris vendégeket is meginvitálunk s nem egyszer valamely előkelő politikus, tudós, hires gyáros, nagykereskedő, de- tailkereskedő, iparművész, iparos, biztositási, vámpolitikai szakértő, mérnök, technikus, munkásegyesületi, ke­reskedelmi alkalmazotti vezetőember véleményének, tanácsának meghallgatása után fogott csak hozzá a munkatársi gárda a vezető cikkek megírásához. Fontosabb, nagyobb horderejű témák­nak diszes formábaöntését igen sok alkalommal arrivált közírók­nak adtuk ki. Vezércikkeinknek csiszoltsága, a hangnem megfontoltsága, a sorok közt rejlő száz százalékos szakmai tudás, szakmai lelke­sedés voltak azok a motorikus erők, amelyek viharszárnyon vitték a Textil-Ipar Ujság-ot a népszerűség felé. Divatot csináltunk abból, hogy a Textil-Ipar Újság vezér­cikkét el kell olvasni, annak tartalmát meg kell szívlelni, akár miniszteri bársonyszékben, akár a szövőszéknél üljön, vagy pult mellett álljon annak olvasója. Csokrot gyűjtöttünk össze tiz év alatt megjelent híresebb vezércikkeinknek emlékezetes mondataiból. Félő aggodalmak, erélyes intelmek, próféciák, időközben megvalósult szép programok csillognak, villognak az itt felsora­koztatott vezércikk-morzsákban.. . »Minden tekintetben elégtétel adandó az olyan gyárnak, amely egy speciális cikket, speciális elnevezéssel, speciális anyagból, óriási reklámmal gyárt, for­galomba hoz és a külföldön is ismertté tesz.« (1928 dec. 29) * »Az őszintesség mindenkor a legjobb üzlet­szerző.« ! (1929 aug. 18) * »A textilszakmában a kereskedelem a vevő befolyásos tanácsadója, nem vezet­het tehát célra a gyáros olyanirányu kö­zönségpropagandája, mely a kereskede­lem kikapcsolásával, vagy ellene törté­nik.« (1930 dec. 1) * *A mai nehéz megélhetési viszonyok kö­zött egyik fontos aktuális problémánk a ma­gyar szellemi munkások elhelyezése, munka- alkalomhoz juttatása. Magyarországon jelen­leg az a helyzet, hogy középfokú textil­iskolánk nincsen. A meglévő mesterképző is­kola nem felel meg annak a célnak, hogy a művelt középosztálybeli családok fiainak adjon megfelelő kiképzést a textilipar külön­böző ágaiból.« (1931 márc. 3) * »Az állam legfőbb reprezentánsai ne men­jenek el vállvonogatással régi pereskedő- házak pusztulása mellett.« (1931 jun. 8) * »Úgy 1 átszik. áldozati báránykát ke­resnek az országot ért és még mindig fennforgó bajokért és, mintha egy lyuk­ból indult volna el a szél, koncentrikus támadással a magyar textilipari teszik oda a közönség elkeseredésének pergő­tüzébe. Itt a Prügelknabe, üvöltik, — rúgjunk bele!« (1931 aug. 15) ♦ »Fokozni kell a vásárlási kedvet! Vásárol­junk, hogy a munka éljen, mert a munkában cl a társadalom és a munkanélküliségben él a bolsevizmus. És vásároljunk magyar á r u t, hogy a magyar munka él j e n, mert ez élteti a magyar államot és a magyar társadalmat, amiben mi élünk.« (1931 okt. 15) * »Miért csak az adóbehajtásra, vagy a statáriumra találnak ki gyors intézkedési módokat? Miért nincsen meg a textil­behozatali ügyeknek is a maga megfe­lelő Töreky-tanácsa, amely reggel összeül és napszállat előtt már végez is?« (1932 aug. 15) * »Paris masamódjai sem tudnak olyan bű­bájosán édes kalapokat kreálni, mint a mi istenáldott tehetségű belvárosi kalaposnőink! A pesti női szabász ollója nyisszantja a leg­szebb vonalakat! Világhírű szűcseink Hamu­pipőkékből démonokat faragnak, ha ördön- gősen megkonstruált prémjeikbe bugyolálják őket. Semmi akadálya, hogy mi legyünk Ke­let és Észak Parisa! Textilgyiárosok! Női sza­bók! Konfekciósok! Masamódok! Szűcsök! Előre! Budapestből Budapest-Divatvárost!« (1932 szept. 15) * »Előkelő cégeket nem képviselhet rongyos utazói gárda... Tessék visszaállítani az uta­zói gárda régi fényét és tekintélyét !« (1932 nov. 15) * »Л bankok önző hitelpolitikáját* sú­lyosan érzi a textilszakma ...« (1933 febr. 15) * »A kereskedő erkölcsi hitelének támasza és talpköve a becsületes szabott ár . . .« (1933 aug. 30.) * »Nem a festők, nem az Írók, nem a színigazgatók, nem a filmesek foglal­koznak legtöbbet a női szépséggel, ha­nem a textilesek ...« (1933 szept. 29) * »Nem igaz ugyanis, hogy' uj üzem uj munkaalkalmakat jelent, mert bizonyos, nem is tág határon túl tulprodukció, ,üzemreduk­ció, munkanélküliség1 és az életképes gyárak sorvadása lesz a felesleges üzem termelvén,ye.« (1934 febr. 23) * »Itt ma már nemcsak arról van szó, hogy melyik gyár birja tovább az árharcot, ha­nem arról is, hogy dőreség és megbocsát­hatatlan vétek a magyar textilpiacot árrom­bolással és tervszerűtlen túltermeléssel dest- ruálni akkor, amikor az egész világon az ipari cikkek árnivója emelkedőben van.« 1935 okt. 31.) * »Egyik oldalon az ipari pályára küld­jük a fiatalságot, a másik oldalon pe­dig — laboratóriumi hely hiányában •— elzárjuk előle az érvényesülést. Az Anyagvizsgáló Intézet fejlesztéséhez el­sősorban helyre van szükség!« (1935 dec. 13) * »A tisztességes kalkuláció és a reális verseny gyárost és nagykereskedőt egyaránt kötelez.« (1936 jan. 31) * »Azokat a szép és világraszóló termé­keinket, amelyeknek megszületéséről annyi sok szépet irtunk önzetlen kriti­káinkban, ne szégyeljiik, ha csak egy kis pulton is, a Vásár Textil-utcáján közszemlére kiállítani. Hadd lássa és hadd tapogassa a nagy világ ideözönlő népe textilipari termékeink csodálatos remekeit.« (1936 ápr. 10) * »... a sötétből előbukkant megint a textil­piac Zách1 а г о v-ja, aki, mint annak ide­jén, a Dávid-cég milliós váltóival pánikszerű árrombolást idézett elő főként a Harisnya- piacon, most viszont a lenárucikkek piacán süllyeszti fagypont alá a normális árakat...« (1936 ápr. 24) »Létminimumot a kereskedelmi alkalmazot­taknak! Rosszul fizetett, rosszul táplált, szegé­nyesen öltözött kereskedelmi alkalmazott nem segítőtársa, hanem örökös, titkos ellensége a boltosnak ...« (1936 szept. 11) * »Palotáktól a kunyhókig minden ma­gyar várja a Textilkiállitást! Nemcsak egyéni becsület, de nemzeti kötelesség is diktálja a textiliparnak a Vásáron való impozáns felvonulását!« (1937 febr. 26) * »liudapest székesfőváros elsőrangú érdeke, hogy világhírű legyen és Pesten legyen az ifjúság mindennemű textilipari kiképzése.« (1937 ápr. 9) ♦ »Ne bántsátok a textilgyárost! Az ő vállaira rakódik a legtöbb közteher, ő a 70 millió pengő forgalmi és egyencs- adót, vámot és illetéket szolgáltató jó fejőstehén s mégis ő az örökös bűnbak. De, mert szerelmese mesterségének, mert foglalkozása olyan, mint a művészé, ki folyton uj ideákat termel, viseli hót — irigyelt sorsát — s büszkén termel to­vább, 70 ezer munkást és 7 ezer tiszt­viselőt foglalkoztató gyáraiban ...« " (1937 jun. 4) 477.5 millió pengő termelési rekord a textiliparban A Magyar Statisztikai Szemle legutóbbi számában Farkasfalyy Sándor dr. »A gyáripar helyzete 1936-ban« cimü ér­dekes cikkében részletesen, ismerteti a magyar textilgyáriparban bekövetkezett eltolódásokat is. A fonó- és szövőipar fejlődését iga­zolja, hogy a textilgyárak száma 15-tel szaporodott. S a gyárakban 1936 okt. hó 1-én már 65.500 munkás dolgozott, 11.4 százalékkal több, mint az előző év­ben. Az ipartelepeken átlag 100 órával emelkedett az üzemben töltött idő, mig a munkások fejenkénti munkaóra tel- jesitménye meghaladta a 2.7 ezer mun­kaórát. Ami egyenként évi 42 óra több- letteljesitményt jelent. Lényegesen ki­bővült a gyárak gépi berendezése. A textilg várakban használt orsózó és szövőgépek száma 1936-ban Fonó Cérnázó Egyéb Mechanikai 0 г s ó к szövőgépek d a rab szá m Pamutipar 289.055 75.520 49.354 13.312 Lenipar 10.776 4.670 2.886 1.040 Kenderipar 14.324 5.104 2.450 442 Jutaipar 12.288 526 2.398 847 Gyapjuipar 95.276 27.455 6.594 2.209 Selyemipar 7.286 50.366 19.624 1.406 Összesen 429.005 163.641 83.306 19.256 A növekedés tehát a fonóorsóknál 5.70/0, a ccrnázóknál 4o/o, egyéb orsók­nál 10.10/0. A mechanikai szövőgépek száma 3.4o/0-kaI emelkedett. A szalaggyártás, a gépihurkolás (kötő- és kötszövőipar), továbbá a paszomány- áru gyártás körébe tartozó gyári jellegű ipartelepek 1530 fonóorsóval, 5941 cér- názóorsóval, 99.346 egyéb orsósai és 814 mechanikai szövőszékkel dolgoztak. A Textil-Ipar Újság — az utóbbi évek folyamán — időközönként beszámolt a gyáripari termelés állandó és gyorsütemü megerősödéséről, amit az indexszámok is igazolnak. A textilipar 1932. évi hely­zetéhez viszonyítva ugyanis a termelési index 1933-ban 118.2-re, 1934-ben 135.8-ra, 1935-ben 142.2-re és 1936-ban 154.6-ra emelkedett, tehát öt év leforgása alatt több mint 50 0/0-kai javult. 1935-ben a magyar textilgyárak 7.8 százalékkal növelték termelésüket. Te­hát kereken 30 millió pengő értékkel többet termeltek, mig 1936-ban, a ter­melési többletet megkétszerezve, 477.5 millió pengő értékű terme­léssel 64.5 millió többletet mutat­tak ki, ami 45.6o/0-os emelkedésnek felel meg. A termelési érték emelkedésénél azon­ban figyelembe kell venni a fonó- és szövőipari cikkek áremelkedését is, amely a felhasznált nyersanyag drágulását né­mely iparágban jóval meghaladta. (A Textil-Ipar Újságnak a 'segédanyagok drágulására vonatkozó kimutatását a Textilgyárosok Országos Egyesületének 1936. évi jelentése szószerint közölte.) A pamutipar 1936. évi 193.8 millió pengőt kitevő termelési értéke több mint 30 millió pengővel volt nagyobb az előző évűnél, tehát a textiliparban kimutatható érték- többletnek csaknem a fele a pa­mutipari termelés megnövekedésé­ből származott. Kiemelkedő javulás mutatkozott még a gyapfuiparban, melynek termelési ér­téke 15.60/0-ős gyarapodással megha­ladta a 80 millió pengőt, valamint a gépihurkoló és kikészítő iparokban is. Az előbbi osaknem 45 millióra, az utóbbi pedig közel 60 millióra emelte terme­lését, mellyel az előző évhez viszonyítva 6 millió, illetőleg 7 millió pengőt ki­tevő értéktöbbletet ért el. A len-, ken­der- és jutaipar 1936. évi teljesítménye csaknem az 1929. év csúcspontjáig emel­kedett. A műselyemáruk gyártásánál a kivitelt előmozdító exportkassza létesí­tése mutatkozott eredményesnek. A ruházati iparban is nagyobb arányú fellendülés jelentkezett. A fogyasztóké­pesség javulásának hatására erősebben volt foglalkoztatva a szabóipar és a szücsipar. A bőrcipő gyártás 18 millió pengő értékű árut termelt. Az üzemi termelési költségek alakulá­sánál látjuk, hogy a fonó- és szövőipar­ban a személyi kiadások 73.2 millió pen­gőre (15.30/0) rúgtak. Tüzelő- és vilá­git ó.a nyagokra 15.7 millió pengőt(3.3o/o) költöttek. A nyersanyagok és egyéb üzemi anyagok beszerzésére 261.1 millió pengőt fordítottak, ami a termelés 54.7 százalékának felelt meg. Az összes főbb üzemi és termelési költségek tehát ke­reken 350 millió pengőre rúgtak. A ruházati iparban százalékezeriien na­gyobbak voltak a 12,380.000 pengőt ki­tevő (22 0/0) személyi kiadások. Nyers­anyagokra és egyéb üzemi anyagokra 33.5 millió pengőt adtak ki (59.6 °/o). A tüzelő- és vi 1 ágitó anyagok ra fordított költségek megközelítették a 700.000 pengőt (1.2 0/0). Az egyes gyárak termelési kapacitá­sának vizsgálatánál kitűnt, hogy az ösz- szeis magyar gyáripari ágazatok között a fonó- és szövőiparban volt legnagyobb a gyárankénti átlagos termelési érték. — Példáid a vas- és fémipar egyes válla­latai 1936-ban átlagban 1.2 millió pengő értékű árut produkáltak. A gépgyártás­nál 1.3 millió pengő, a fonó- és szövő­iparban viszont 1,425.200 pengő volt a gyárankénti átlagos termelési érték. A ruházati iparban egy-egy vállalatra 341 ezer pengő évű átlagos termelés esett. ¥Íi»lli©YŰ gépkötő-, és kézimunhafonalak, mindennemű festeti kézimunkák, DMC és CB áruk állandó nagy raktára. ADLER BERTALAS Budapest, IV. Károly király-ut 4. Telefon: 1-891-08

Next

/
Thumbnails
Contents