Textil-Ipar, 1938 (11. évfolyam, 1-26. szám)

1938-01-14 / 1. szám

Textil-Ipar Újság, 1938 január 14 JAJ5ZflVdK a fütetlen vil~ ЫПО.ЮК ШЛТТ Villamos­reformot követel... Vácról kellemesen fütött, kényelmes vonaton sokszor hamarább lehet a Nyu­gatihoz eljutni, mint mondjuk a Farkas­rétről, Kispestről — csonttá fagyva ... Az egész világon úgy áll a helyzet, hogy a villamosok fejlődése nem tudott lépést tartani a korral, s egyetlen tech­nikai vívmány volt, hogy mindenütt be­vezették a villamosok fűtését, az utazó­­közönség kényelmére és örömére. Kü­lönösen járványos, influenzás időben ál­dás a fűtött villamos, mert az átázott, átfázott emberek a meleg levegőjű, de azért kellően szellőztethető kocsikban kevésbbé inklinálnak a betegségekre. Most, hogy a tantusz-krach folytán csődöt mondott a »futballisták« által szakszerűtlenül vezetett egész Beszkárt­­intézmény, joggal vetődik fel a kérdés, nem lett volna-e célszerűbb és kifizető­dőbb a drága perselyek és számoló­­szerkezetes tantuszurnák, valamint költ­séges tantuszautomaták helyett olcsó fűtőtesteket szerelni az ülések alá, így legalább a publikum kapott volna va­lami ellenszolgáltatást a drága pénzéért. A textilmunkások, textilkereskedelmi alkalmazottak ma rosszabbul vannak táplálva, hiányosabban öltözködve, mint a világháború előtti időkben, sok sze­gény áruházi alkalmazott úgyszólván reg­geli nélkül megy el hazulról vékonyka öltözetében, így tehát szociális népegész­ségügyi szempontok is megkívánják, hogy a legmagasabb szociális fórum, a bel­ügyminisztérium rendészeti osztálya kö­telezze a Beszkárt-ot a villamoskocsik fűtésének azonnali bevezetésére. A gyáriparnak és kereskedelemnek teszünk kötelességszerű szolgálatot, mi­dőn ezeket az anomáliákat a dolgozó nagy tömegek érdekében szóvátesszük és teljes eréllyel magunk is követeljük a fűtött villamoskocsit! részvénytársaságot alakítottak, amely textilgyártással és textiliák forgalomba­­hozatalával foglalkozik. A vállalatba a »Paris« szövőgyár 2,5 millió lej értékben aportként viszi be gépberendezését. * A magyarországi magánalkalmazottak túlnyomó része — öregségi biztosítás szempontjából — a Magánalkalmazottak Biztosító Intézetéhez, a kisebbik része különböző elismert vállalati nyug­díjpénztárakhoz tartozik. A textilgyári nyugdíj­pénztárak vagyoni helyzetére és 1936. évi be­vételeire vonatkozólag­ a következő táblázat nyújt felvilágosítást: Érdekes, hogy a textiliákat tekintélyes mennyi­ségben forgalomba hozó Hangya Szövetke­­z­e­t­nek nyugdí­jpénztára egymaga több mint 6.5 millió pengő tiszta vagyonnal rendelkezik, ak­tív tagjainak létszáma 812 s a nyugdíjjárulék 1936-ban 812.931 f-et bevételezett. Megemlít­jük még, hogy a magyarországi nyugdíjpénztárak között első helyen áll a Magyar Általános Kő­szénbánya, amelynek 16.9 millió pengő tiszta vagyona 275 aktív és 56 nyugdíjazott tag kö­zött oszlik meg. * KALOCSAI TEXTILIPAR­i név alatt Deutsch Vilmos textilkereskedő kötő- és szövőüzemet lé­tesített Kalocsán. Szt. István­ u. 55. sz. alatti telepén egyelőre a kötöttáruosztályt helyezte üzembe. . . . ötvenezer textilmunkás, tizenötezer textilkereskedelmi és áruházi alkalmazott, valamint textilkereskedők és más textil­szakmabeliek sokezer főnyi tömege A közelmúlt napok csontfagyasztó, szibériai hideges felszínre dobtak egy évek óta vajúdó s most kínzóan aktuá­lissá lett témát, a pesti, újpesti és környéki villa­mosközlekedés súlyos hibáinak sür­gős orvoslását úgy az ipari, mint a kereskedelmi élet zavartalanságának biztosítása érdekében. Textilgyáripari munkások tízezreinek képviselői, textilkereskedelmi alkalma­zottak érdekképviseleteinek megbízottai, de maguk a gyárosok, kereskedők, áru­­háztulajdonosok is nagy számmal for­dulnak hozzánk minden télvíz idején a villamosközlekedés elleni súlyos pana­szaikkal, hogy közérdekből sürgessük az ország egyik legnagyobb ipari és ke­reskedelmi orgánumában a villamosmi­zériák megszüntetését. Azonban soha annyi jogos panasz nem hangzott el, mint most, a mínusz 20— 27 fokos hideg napok idején. A pesti villamosközlekedés égbekiáltó hibáit nem kell külön ismertetni és ki­színezni, hiszen ezek, mint a pesti és környéki ember napi bosszúsága, benne élnek a köztudatban. Egyrészt a termelési rend, másrészt a népegészségügy, harmadsorban és leg­főképp pedig a szociális elbánás szem­pontjából kell végre a Beszkárt köz­lekedéspolitikájának gyarlóságait a nyil­vánosság előtt megvitatni s mindezekre az illetékesek figyelmét felhívni. A pontatlan közlekedés és a mun­­kába induláskor indított kevés kocsi miatt a textilmunkások és textilkereskedelmi alkalmazottak tízezrei nem tudják sose kiszámítani, hogy mikor kell hazulról elindulniuk. Vagy félórával hamarább érkeznek szolgálati helyükre, s hóban, fagyban, szakadó esőben kell várakoz­­niok a gyári kapu, vagy boltajtó nyitá­sára, vagy pedig, ha több egymásutáni, túlzsúfolt villamost lekéstek, elkésik munkaidejüket. A budapesti közlekedési rendőrség is kénytelen volt már egy izben a Beszkárt­­pontatlanság miatt példát statuálni, s közlekedési kihágás miatt rendőrbírói ítélettel sújtani a Beszkártot, mert egyik forgalmas útvonalán kevés kocsit indí­tott,­­ s ezeket is késedelmesen. Megtör­tént tehát az az egész világon egyedül­álló eset, hogy egyik hatóság rendbír­sággal sújtotta a másik hatóságot. (Tudniillik nálunk a villamosvasúti kö­zeg hatósági közegnek számít...) Nagy a panasz amiatt is, hogy az egész művelt világon Budapest az egyetlen nagyváros, ahol a villa­moskocsik télen nincsenek fűtve, s a világ leglassabb közlekedési eszkö­zén, a pesti villamoson, a dolgozó tömegek csonttá fagyva érkeznek meg munkahelyükre. Órákig tart, amíg a textilgyári mun­kás, textilkereskedelmi, áruházi alkal­mazott a villamoson való emberkínzó utazástól m­eggém­beredett tagjait any­­nyira átmelengetheti, hogy hasznavehe­­tően munkaképes állapotba kerül. Ke­mény téli reggeleken, hozzáértők becs­lése szerint, 60—80 ezer munkaóra po­csékolódik el ilyenformán. Valósággal irigyeltek azok a textilgyári munkások és kereskedelmi alkalmazottak, akik Pesttől messzi vidékeken, Vácon, Gödön, Palotán, Rákoshegyen laknak, mert eze­ket jólfűtött, kényelmes MÁV-gyorsvo­­natok röpítik a fővárosba és teszik le a centrumban, akár a nyugati, akár a keleti­­pályaudvaron. Hozzá még fele­annyiért utaznak, mint a budapesti szi­bériai villamoson, s ezért van az, hogy sokezer munkás és bolti alkalmazott a perifériák helyett kiköltözött a közeli vidékre, a kényelmesebb, olcsóbb, euró­­paiabb közlekedés miatt, mert például Tiszta Aktív vagyon tagok Nyugdíj­járulék 1935 dec. létszáma és egyéb bevétel 31-én Filtex 114 Peng 83.851 . 312.149 Goldberger Sám. F. és Fiai 91 117.427 803.980 Magyar Pamutipar 217 150.599 1,241.604 Magyar Textilfestő­gyár 37 43.216 491.500 Mechanikai Szövőgyár 42 77.551 661.302 összesen 501 472.644 3,510.535 Dzsentimén megállapodás a csomagfonal nagykereskedelemben A csomagfonalak eladásával foglalkozó négy budapesti nagykereskedés: a Jár­mai Sándor Fiai cég, az Uni Fonal-, Cérna- és Textiláru Rt., Vidor Zsigmond és Weltner István és Tibor cégek évekig a legnagyobb árharcot vívták. De nem­csak az árak terén konkurrálták le egy­mást, hanem egyik a másiknak a ve­vőjét is a legkülönfélébb praktikákkal igyekezett a maga üzletébe beterelni. Olyan hírek terjedtek el a piacon, hogy ez a négy cég most csomagfonal kartelt alakított. Ez a hír ebben a formában nem helytálló, tény azonban, hogy a minimális eladási árakra vonatkozólag a közeljövőben kezdődő csomagfonal sze­zon tartamára dzsentimén megállapodást kötöttek. Ezáltal egy időre lezárult a csomagfonalszakmában évek óta dúló háborúskodás. Egyébként közöljük olvasóinkkal a leginkább kelendő csomagfonalak árait. Az árak 5 fontos (2,25 kg) csomagokra vonatkoznak, fehérített minőségben, 30 napon belül történő fizetésnél, 5 l/6 skon­tóval: 12/2 10.90, 16/2 11.60,20/2 12.10 pengő. Egyágy 3—6-ig 9.90. 8-as 10.05, 10-es 10.15 pengő. Elkeseredett háborúság Pártos Zsigmond és a Czeke-Hohenberg cég között Az ágygarnitúra kartel felbomlása óta az árak meglehetősen letöredeztek. A Pártos Zsigmond cég, illetve a tulajdo­nát képező Budapesti Bútorszövet- és Szőnyeggyár és a Czeke és Hohenberg cég között a kartel felbomlására okot adó differenciából támadt pereskedés a végsőkig elmérgesítette a helyzetet. A per állítólag igen nagy összeg miatt in­díttatott és szakmai körök nagy érdek­lődéssel tekintenek annak kimenetele elé. Jól beavatott helyen valószínűnek tartják, hogy a garnitúra kartel szét­esését követni fogja a bútorszövet kar­tel felbomlása is, tekintve, hogy ennek a kartelnek is tagjai a Pártos és a Czeke-Hohenberg cégek, akiknek a to­vábbi együttműködése — legalább is egyelőre — semmilyen vonatkozásban sem képzelhető el. — Mivel a bútor­szövet kartel felbomlása előreláthatólag éles árharcot von maga után, a szakma­beli kereskedők a kínálatokkal szemben a legnagyobb rezerváltságot tanúsítják. Az üzlet bútorkelmékben teljesen stag­nál. Piaci körökben sokat beszéltek az egyik jelentős textilnagykereskedő cég fi­zetési, nehézségeiről. Értesülésünk szerint a cég­­ egyezkedési tárgyalásai eredmény­nyel jártak. A hitelezők elfogadták a felajánlott 756/c-os kielégítési kvótát, amelynek betartásáért a cégfőnök fele­sége, akinek a fővárosban értékes in­gatlana van, teljes garanciát vállalt.­­ A nyersáru és nyomó egyezmény lét­rehozása érdekében hónapokkal ezelőtt megindult tárgyalások egy idő óta szü­netelnek. December hónapban és január első felében sem az egyik, sem a másik egyezmény ügyében nem voltak újabb megbeszélések és a piac mai hangulata mellett nem is valószínű, hogy egyhamar konkrét elhatározások jöhessenek létre ezekben a­­ nagyfontosságú kérdésekben.­­ A fésüsfonal egyezmény múlt hónap­ban történt aláírása óta a fonalárak nem változtak. Az egyezmény termelési és értékesítési programját és az ezzel kapcsolatos intézkedéseket Altmann Gyula miniszteri tanácsos, a kartel ügy­vezetője már pontosan kidolgozta és kü­lön irodát is szervez az egyezmény ügy­vitelének zavartalan lebonyolítása cél­jából. * Mint köztudomású,­­Duklai Tibor fo­nalügynök hosszú időn át finanszírozta a Weltner I­sóvári és Tibor fonalnagy­kereskedelmi céget. Mint annak idején megírtuk, ezt­­ a finanszírozási kapcso­latot Duklai Tibor 1937 első felében felmondotta és a cégnél elhelyezett tő­kéit fokozatosan visszavonta. Duklai és a Weltner cég között a végleges elszá­molás a legközelebbi hetekben befeje­ződik. * A Selmeczi Fivérek évekkel ezelőtt még jól ismert magyar textilgyárosok voltak. Győri csipkefüggöny gyáruk an­nak idején csődbement és a Selmeczi Testvérek áttették működésüket Romá­niába. Úgy látszik, hogy Romániában nagyobb sikerrel tevékenykednek, erre mutat, hogy Bukarestben »SAPITEX« S. A. néven ötmillió lej alaptőkével új Gellért Imre leoni fonó-, paszomány- és gombkötő üzem 25 éves jubileuma A céget 1913-ban Gellért Sándor alapította, meghonosítva ezzel, az arany- és ezüstfona­lak gyártását hazánkban. A szép eredménnyel­­működő üzemet fia Gel­lért Imre ,— mint képesített paszományos és gombkötő — korszerűen továbbfejlesztette és az arany- és ezüstfonalak készítésén és feldolgo­zásán kívül egyéb paszományáruk gyártásával is kibővítette. A 25 éves jubileum alkalmából Gellért Imre azzal­ a figyelmes előzékenységgel viszonozza ve­vői bizalmát, hogy részükre 1938. évben rend­kívüli árengedményt nyújt. * AZ IDÉN IS MEGJELENT a Külkereskedelmi Hivatal exportpropaganda naptára, a Magyar Export-Kurír kiadásában. A naptár, az elmúlt években megjelenteknél is fokozottabb művészi nívó keretében ismerteti meg a külföldi ér­deklődőkkel a magyar mezőgazdasági és ipari termelés exportcikkeit magyar, német, francia, angol és olasz nyelven. A művészi kivitelű, mély nyomású naptár évről évre nagyobb ke­lendőségnek örvend és exportvállalataink egyre nagyobb példányszámban küldik szét külföldi vevőiknek. ,A kollektív propagandának ez a módja egyik legsikerültebb propagandaakciója a Külkereskedelmi Hivatalnak. ,A naptárt a Ma­gyar Export-Kurir (V., Széchenyi­ u. 1. Tel.: 119-115.) hozza forgalomba. * A HÁZIIPARI EXPORT terén jelentős ered­ményeket elérő ORSZÁGOS MAGYAR IPAR­MŰVÉSZETI TÁRSULAT ,1937 tavaszán kiállí­tást rendezett Norvégiában, mely nagy erkölcsi és anyagi sikert aratott. VII. Haakon norvég király személyesen nyitotta meg Osló­ban a kiállítást és az Iparművészeti Társulat hódoló feliratára ,— kabinetirodája útján — köszönőlevéllel válaszolt. * »4!).41. .. 3. oldal­ a m Vidéki textilcég 100 éves jubileuma Az ELSŐ BICSKEI NAGYÁRUHÁZ, amelynek Bicskén, Dorogon és Felsőgallán igen nagy for­galmú üzletei vannak és 32 alkalmazottat foglal­koztat, ebben az évben ünnepli fennállásának százéves fordulóját. A céget 1838-ban Lederer Salamon alapította, aki hosszú éveken át, alkal­mazott nélkül, egészen kis keretek között dol­gozott. Az utódok bámulatára méltó szorgalom­mal, tisztességgel, szakismerettel fejlesztették a kis céget a mai nívóra és szerezték meg ma­guknak a bicskei, dorogi és felsőgallai környék lakosságának szeretét és tiszteletét. A Puplinokban, továbbá legfinomabb svájci nyári divatanyagokban nagy vá­lasztékot mutat be tavaszi kollekciójá­ban a márkás fehérárusról közismert Strausz és Reicher cég.

Next