Textil-Ipar, 1939 (12. évfolyam, 1-26. szám)

1939-01-13 / 1. szám

Dr. I /K­ati János díjnyertes pályaműve: A kereskedők és hozzá­tartozóik öregség, rokkant­ság, özvegység és árvaság esetére való biztosítása* I. Biztosításra kötelezett: 1. Mindaz, aki az 1868. évi VI. t.-c. 27. §-a értelmében kereskedelmi és ipar­kamarai illeték fizetésére köteles, de nem tartozik az ipartörvény hatálya alá, azaz nem ipartestületi tag, hanem kereskedő, id­e tartoznak az állami monopóliumok (dohánytőzsde stb.) elárusításával foglal­kozók és a gyógyszertárak is. 2. Az is, aki kereskedelmi és iparka­marai illeték fizetésére nem köteles ugyan, de a közfelfogás szerint keres­kedőnek minősül, még­pedig arra te­kintet nélkül, hogy nyílt üzlethelyiségben vagy máshol űzi foglalkozását. (Vándor­­árusok stb.) 3. A kereskedelmi vállalatok, részvény­­társaságok, szövetkezetek, korlátolt fele­lősségű társaságok stb. alkalmazotti biz­tosításra nem kötelezett vezetői, igazga­tói, ügyvezetői stb. 4. Társas cégeknél a társak mind­egyike külön-külön biztosításra kötelezett tag. Ha mindkét házastárs önálló keres­kedő, úgy mindegyik külön-külön bizto­sításra kötelezett, önkéntesen biztosíthatják magukat: 1. A gyáriparosok. 2. szabad szellemi foglalkozásúak kö­zül azok, akik nem tagjai az ügyvédek vagy­ orvosok országos nyugdíjintézeté­nek. 3. Az iparosok (kisiparosok). 4. Az 500 pengő havi fizetésen felüli javadalmazású magántisztviselők. II. A biztosító intézet szervezete A biztosító intézet az összes szakmákra kiterjedő egységes központi szervet ké­pez. Székhelye: Budapest. Az intézet, mint ilyen, önálló jogi személy, mely saját nevében járhat el, jogokat szerezhet és kötelezettségeket vállalhat, aktív és passzív perképességgel bír. Ezen jogok a vidéki szervekre is átruházhatók. Az intézet közvetlenül a kereskede­lemügyi miniszter alá van rendelve. Az egyes megyeszékhelyeken és tör­vényhatósági joggal felruházott városok­ban székelő kereskedelmi egyletek ké­pezik a biztosító intézet vidéki tagoza­tait. A kereskedők egyletei, mint érdekkép­viseleti alapon álló magánegyesülések, megfelelő jogkörrel ruháztatnak fel (nyilvántartások vezetése, pénzeknek kü­lön csekkszámlán kezelése, járadékok fo­lyósítása, stb.). A biztosítással kapcsolatos jövedelmekről és költségekről nyilvános számadásra vannak kötelezve és általában az OTI kerületi pénztáraihoz hasonló jogállással bírnak. Feladatuk tehát min­den a biztosítással kapcsolatos tennivaló ellátása. Illetékességük kiterjed a megye, illetve város területére. A központi szerv­nél a szükség szerinti számú tisztviselőt kell felvenni. A vidéki tagozatoknál legalább egy — jól díjazott — tisztviselőt kell beállítani. A központi szervnek országos választ­mánya és igazgatósága van. A választ­mány tagjait az összes biztosításra köte­lezettek választják titkos szavazással öt évre. A biztosítás egész ügyvitelének feje a főigazgató, aki a központi szerv ve­zetője is. Az összes tagozatok felett a főigazgató gyakorolja a felügyeletet, azok működését, vagyonkezelését ellenőrzi, illetve ellenőrizteti. Az egységes ügyvitel és eljárás érdekében rendeleteket ad ki. általános érdekű megállapodások, szer­ződések létesítése (üdülőkkel, kórházak­kal stb.), dologi szükségletekről való gondoskodás (pl. egységes nyomtatvá­nyok stb.) végett az elnökség, illetve a választmány elé javaslatot készít stb. Az elnökség hatáskörét a választmány szabja meg. A központi szerveken kívül a helyi tagozatoknál a Kereskedők Egyletének választmánya működik. III. A biztosítási dijak a) A dijak esedékessége: A biztosítási dijak előzetesen havonta válnak esedékessé és pedig fix esedékes­ségi napig (10-éig). Az esedékességi nap elmulasztása ket­tős hátránnyal jár. Az egyik, hogy az esedékesség napjától kezdve a befizetés napjáig minden megkezdett hónapra Va°/o kamat jár. A másik következmény az, hogy a biztosított hat hónapnál hosszabb idejű díjfizetési elmaradás esetén szer­zett jogait elveszti (és azok csak bizonyos feltételek mellett élednek újra fel). b) Az osztályba sorolás alapja: Az osztályba sorolás a kereseti adóalap szerint történik. A biztosító intézet meg­alakulásakor az adóhivatalok hivatalból közlik, új tag jelentkezésekor pedig az intézet válaszos nyomtatványon átír az illetékes adóhivatalhoz, mely 8 nap alatt köteles közölni a biztosítási kötelezettség alá eső kereskedők előző évre kivetett kereseti adóját. A besorolás hatálya egy-egy évre ter­jed. Az új adó kivetése és annak az adó­hivatalok részéről történt közlése után az intézet a csoportba sorolásokat hiva­talból felülvizsgálja és az esetleges vál­tozást — a biztosított megfelelő értesí­tésével — keresztülvezeti a kartoték­lapon. A besorolás 6 csoportba történik. Az egyes csoportok értékhatárai a követ­kezők : I.csop.évi 0P-■tői40 P­-ig, II. 11 TI 40P01 f-től100 P-ig, III.­ TI 100P01f-től200 P-ig, IV. TI TI 200P01f-től 350 P-ig, VI. TI TI 350P01 f-től600 P-ig és V. TI­ 600P01f-től végig. A biztosítási díjak az igazgatási és ke­zelési költségek, valamint a létesítendő alapok és tartalékok fedezésére szolgál­nak és minden egyes biztosított által külön fizetendők. A biztosítási díjakat más célra felhasználni vagy igénybevenni nem lehet. Számításainknál a minimális 10.000 tagból indultunk ki, ebből az I—IV. cso­portokra átlag 2000, az V. csoportra át­lag 1500, a VI. csoportra átlag 500 biz­tosítottat számoltunk. Országos összesí­tésben könnyen kiszámítható tehát, hogy a fenti létszám és a fix havidíjak rend­szere mellett az egy évi díjbevétel­ összesen: 1.131.000 P-t tenne ki. Ha tehát az avatatlan szemlélő előtt a fentiekben közölt havi díjösszegek talán magasnak látszanának is, ez az összeállí­tás meggyőzheti őket is arról, hogy az évi díjbevétel nem tenne ki oly összeget, ami országos szempontból jelentős lenne. Nem szabad továbbá szem elől tévesz­teni azt a tényt sem, hogy a kereskedő­­társadalom életszínvonala aránylag ma­gas, igényei és életfeltételei jóval meg­haladják pl. az OTI-nál biztosított­­ipari munkásságét és kb. a magántisztviselői karnak felel meg. Nála tehát jóval maga­sabb járadékösszegekkel kell számot­­vetni, mint a kötelező biztosítás intéz­ményeinél, ennek a követelménynek azonban csak megfelelő összegű díjfize­téssel is lehet eleget tenni. *) A 80 oldalas tervezet rövid, kivonatos ösz­­szefoglalását adjuk folytatólagos közleményekben. IV. A kötelező várakozási idő A biztosítási rendszert gyakorlatilag helytállóan csak az u. n. tőke- vagy váro­­mányfedezeti rendszerre lehet felépíteni. Ebből következik, hogy a biztosítottak jogai csak bizonyos kisebb-nagyobb u. n. várakozási idő eltelte után nyílhatnak meg. Szükséges ez az idő arra is, hogy a biztosítás anyagilag megerősödjék, a jövő súlyos terheinek viselését kiegyensúlyoz­hassa, egyszóval kellő összegű tőkét gyűjthessen. Nem sérelmes ez a feltétel a ma élő kereskedőnemzedékre sem, mert minden biztosítás függővé teszi a szolgáltatások nyújtását bizonyos idejű befizetésektől, sőt még az állam sem ad nyugdíjat azon­nal alkalmazottainak. A kötelező várakozási idő az öregségi járadéknál 10 év, a rokkantsági jára­déknál 5 év. Ha a biztosított mindkét szemére a biztosítási viszony tartama alatt meg­vakul, úgy rokkantsági járadékához 2 évi tagság elégséges. A várakozási időbe be kell számítani azokat az időszakokat, amelyekre 1. a biztosítási kötelezettség fenn­állott, 2. amely időtartamok alatt az igénylő önkéntesen biztosított volt, vagy 3. amely idő alatt a díjakat önként tovább fizette. V. A fokozódó járadékrész A biztosítás-matematikai számítással felépített öregségi biztosításnál az egyen­súly szempontjából igen fontos kérdés az, hogy a befizetett díjak a járadék megállapításánál milyen mértékben vé­tessenek számításba. Számításaink szerint kötelezett tagok­nál a fokozódó járadékrész a befizetett dijak З50/0-a. önkéntesen biztosított tagoknál a fo­kozódó járadékrész a befizetett dijak 25 0/0-a. Kötelező biztosítás esetén: ide csak 300 pengő maximális járadék járna. VI. Az öregségi biztosítás egyéb bevételei a) Az önkéntes adományok: Nagyobb vállalatok, jogi személyek évenkénti juttatásai, jobbmódú kereske­dők hagyományozásai stb. b) A kereskedelmi számlákra ragasz­tandó biztosítási bélyegek: Nincs még egy biztosítás, mely ezt a módszert igénybevehetné, míg a keres­kedőtársadalomnál ez a jelentős bevé­teli mód könnyűszerrel megvalósítható lenne. Mindenki, aki viszonteladó kereskedő­nek árut szállít (gyárosok, nagykereske­dők stb.), köteles a számla értékének 1 ezrelékét (de legalább 2 fillért) bé­lyegben a számlára ragasztani. A bélyeg értéke a számlában felszámítható és ugyanazon áru után csak egyszer rovandó le. A felszámított bélyeg árát a keres­kedő köteles megtéríteni. Azok a kereskedők, akik árujukat vagy annak egy részét közvetlenül kis­termelőktől szerzik be (gabonakereske­delem, vegyeskereskedés, általában az élelmezési kereskedelem), bélyeg ragasz­tására nem kötelesek. Ha azonban az árut viszonteladónak továbbadják, úgy ők is bélyeg lerovására vannak kötelezve. Az intézetnek a törvény a bélyegle­rovás mikénti megtörténtének ellenőrzé­sére jogot ad.* Ez alkalommal még rá akarunk mu­tatni arra, hogy nem tartjuk helyesnek azt az elgondolást, mely a bélyeglero­vásnak magasabb (4!) ezrelékben való megszabásával azonnali nyugdíj­folyósítá­sokat kíván lehetővé tenni, még­hozzá az egyénenkénti befizetések mellőzésével. Minden öregségi biztosítás a jövőre épít. Lényegében nem más, mint taka­rékbetét a jövőben előálló szükséglet biztosítására. Bármennyire szépen hangzó és — ismerjük el — szükségletet pótló volna is a nyugdíjak azonnali folyósí­tásának lehetősége, bármennyire sajná­latos is a kereskedő társadalom egyes tag­jainak mai, segélyre szoruló állapota, mégis ki kell tartanunk azon álláspont mellett, hogy a tervezett intézmény­biz­tosítás és nem segélyakció, nem jóté­konysági alapon nyújtott segély, hanem a befizetett összegek ellenértékeként járó nyugdíj. Az azonnali nyugdíjfolyósítás a jelen és jövő nemzedékére tolná ennek a terhét, mert azok már csak évekig vagy évtizedekig tartó bélyeglerovások után jutnának segélyhez. A csupán csak számlabélyeglerov­ásos tervezeteknek legélesebben kiütköző fo­gyatékossága, hogy nem épülnek fel az egyenlő teherviselésen. Míg ugyanis a textil-, vas-, bőr-, általában a ruházati stb. kereskedelem a nagy termelőhelyek­től való beszerzés révén a számlabélyeg lerovási kötelezettségének maradéktala­nul eleget kell tegyen, addig a fűszer-, gabona-, baromfi- stb. általában az élel­miszerkereskedelem nagy része, mely közvetlenül a sok százezernyi őstermelő­től vásárol, bélyeglerovási kötelezettsé­gének nem tenne, mert nem tehetne ele­get s igy a kereskedőtársadalom ezen része minden különösebb fizetés ,vagy ellenszolgáltatás nélkül jutna nyugdíjhoz vagy öregségi stb. járadékhoz. Éppen ezért a kereskedők biztosításá­nál sem szabad eltérni az általános és helyes alapelvtől: biztosítás csak egyenlő terhek és jogok mellett létesíthető. Tervezetünkben a kisméretű — l°o0-ee — lerovási kulcsot alkalmazva, ennek igazságtalansága nem bír nagyobb jelen­tőséggel egyik érdekelt félnél sem. VII. A járadékhoz való hozzájárulás A hozzájárulás összege minden egyes járadéknemnél évi 300 pengő. Az ön­kéntes tagok járadékának megállapításá­nál hozzájárulás figyelembe nem vehető. (Folytatjuk.) c) A biztosítási dijak: I- csop. havi 4 P, évi 48 p, II- „ TI 6 P, évi 72 P, III­TI 8.50 P, évii 102 P, IV. „ TI 12 P, évi 144 p, V. „ TI 15.50 P, évi 186 P, VI. „ TI 20 P, évii 240 P. I. csop. évi 96.000 P II....................• 144.000 P III- „ „ 204.000 P IV.................... 288.000 P V. „ 279.000 P VI. „ 120.000 P I. 48 P 5 év u!án 32 P — f 10 „ «i 39 P — f 40 „ 81 P — f (Számítás): 5 évi dij 240 P x 35‡‡/p = 84 P 300 P­­384 P.12 hónappal = 32 P.) II. 72 P 5 év után 35 P 50 f 10 „ 11 46 P — f 40 „„ 109 P — f III. 102 P 5 év után* 39 P 88 f 10 „ ‡i 54 P 75 f 40 „ ii 144 P — f IV. 144 P 5 év után 46 P — f 10 ,.„ 67 P — f 40 „ ‡1 193 P — f V. 186 P 5 év után 52 P 13 f 10 „ I 1 79 P 25 f 40 „1» 242 P — f VI. 240 P 5 év után 60 P — f 10 „f 95 P — f 40 „ N­ 305 P — f selyem, mű se­l­yem és gyapjúszövetet gyárt. ÖNMŰKÖDŐ GOMBLYUKVARRÓGÉP Ezzel a rendkívül gyors és megbíz­ható v­arrógéppel tökéletes gomb­lyukakat lehet előállítani. Megindítás után a gép a gomblyukazást teljesen önm­ű­ködően végzi SINGER VARRÓGÉP RÉSZVÉNYTÁRSASÁG BUDAPEST, SINGER HÁZ. VII. RÁKÓCZI­ ÚT 16.

Next