Újítók Lapja, 1951 (3. évfolyam, 1-21. szám)

1951-01-01 / 1. szám

Újítómoz­­almunk múltévi méllyei és tanulságai írta: HEVESI GYULA AZ ELMÚLT ESZTENDŐ ÚJÍTÓMOZGALMUNK TOVÁBBI HATALMAS FELLENDÜLÉSÉNEK, mennyiségi és minőségi emelkedésének éve volt. Kibontakozott a termelés minden területén a szo­cialista verseny legmagasabb formája, a Sztaha­­nov-mozgalom, amely tudvalévően az előző év de­cemberében, kiváló szovjet sztahanovisták közvet­len­ segítségével, szinte robbanásszerű erővel tört elő Sztálin elvtárs 70. születésnapjának országos ünneplésével kapcsolatban. Pártunk vezetőinek, Rákosi és Gerő elvtársaknak a magyar Sztahano­visták Első Országos Tanácskozásán elhangzott szavai, majd később Rákosi elvtárs beszéde a nagybudapesti pártválasztmány értekezletén, azok az alapvető útmutatások, amelyeknek elsősorban köszönhetjük a szocialista verseny, az újító- és Sztahanov-mozgalom ezévi nagyszerű eredmé­nyeit. Pártunknak a szakszervezetek munkájára vonatkozó legutóbbi határozata, a minisztertanácsi és pártvezetőségi együttes határozatok az építő­iparról, a szénbányászatról, az általános norma­­rendezésről, és sok más egyéb intézkedés is, szem­léltető tanúságot tesznek arról a mérhetetlen figyelemről és gondosságról, amellyel népi demo­kráciánk az újítók, feltalálók és sztahanovista kezdeményezők munkáját segíti, s amelynek alap­ján újító- és Sztahanov-mozgalmunk ma már egész népgazdaságunk egyik döntő jelentőségű hajtóerejévé vált. AZ ÚJÍTÓMOZGALOM TERVSZERŰ IRÁNYÍTÁ­SÁRA VALÓ ÁTTÉRÉST kell elsősorban kiemel­nünk, amit szintén a Szovjetunió tapasztalataiból vettünk át. Az iparági és üzemi feladattervek nemcsak szorosabban kapcsolják össze az újító­mozgalmat a népgazdaság és az egyes termelő üzemek alapvető feladataival, de nagymértékben elősegítik a kollektív újítómunkának, a fizikai és értelmiségi dolgozók együttműködésének megszer­vezését is. Bár újítási feladatterveink ma még igen tökéletlenek, mégis már ez évben is jelentősen éreztették hatásukat. Fizikai és értelmiségi dol­gozókból álló komplex­ brigádok százai működnek már eredményesen egy-egy újítási feladat meg­oldásán, sőt az Akadémia és több kutatóintézetünk kezdeményezésére kialakulóban van a tudomá­nyos kutatás és az újítómozgalom szorosabb össze­kapcsolódása is. A tapasztalatcsere fejlesztése és az újítómozgalom népszerűsítése szempontjából egyaránt igen nagy jelentőségűnek bizonyult a II. Országos Újító Ki­állítás és az ezt követő vidéki kiállítások. Ez a kiállítás mind méreteiben, mind műszaki színvo­nalát és mozgalmi jelentőségét illetően egyaránt messze felülmúlta I. Országos Újító Kiállításun­kat. Először jutott itt kifejezésre kutatóintézete­inknek műszaki haladásunk előmozdítása érdeké­ben folytatott hatalmas újító tevékenysége. A be­mutatott újítások országos elterjesztését nemcsak nagyszámú tapasztalatcsere-konferencia segítségé­vel igyekeztünk elérni; a kiállításon individuáli­san bejelentett több mint 4000 újításátvételi ja­vaslat az O. T. H. szigorú ellenőrzése mellett került ki az üzemekbe, s azok ténylegesen el is jutnak az illetékes újítási bizottságok elé. Ilyen módon a kiállítás népgazdasági hatályosságát sok­kal intézményesebben sikerült biztosítani, mint ahogyan az az első kiállításnál történt. FONTOS LÉPÉST JELENTETT ÚJÍTÓMOZGAL­­MUNK FEJLESZTÉSÉRE az 1950 május 31-én megjelent 151. sz. kormányrendelet, amely még szélesebb alapokra helyezte az újítótevékenység ösztönzését, s kiküszöbölte az előbbi rendeletek­nek a tapasztalat által felderített hiányosságait. E rendelethez fűződött az újítási megbízottak isko­lájának lefolytatása, amelyen mintegy 600 újítási megbízott nyert elméleti kiképzést és ismerkedett meg a mozgalom eddigi országos tapasztalataival. Az iskola nem kis mértékben járult hozzá az újítási ügyek intézésének javulásához üzemeink­ben. Kialakult az év folyamán az újítómozgalom fej­lesztésének néhány igen hatályos új formája, ame­lyet szintén a Szovjetunió gyakorlatából vettünk át. Ezek közé tartozik az ötletnapok rendezése, amelyek nagy népszerűségre tettek szert dolgo­zóink körében és alkalmasaknak bizonyultak arra, hogy a dolgozók igen széles rétegeiből váltsanak ki a termelés javítására irányuló újító kezdemé­nyezést. Ugyanilyen tömegjelegűek és sikerültek voltak az év utolsó hónapjaiban először összehí­­ v

Next