Vas- és Fémmunkások Lapja, 1928 (34. évfolyam, 1-25. szám)

1928-01-13 / 1. szám

5. OLDAL­AA­VAS- ÉS FÉMMUNKÁSOK LAPJÁ­N* 1. SZÁM fakadó minden nyomorúságot elszenvedni. Más államokban a munkabéregyeztető hivatalok azok, amelyek az ilyen statisztikai adatokat földolgozva, egyenesen utasítják a munkáltató­kat a munkabéreik fölemelésére. Nálunk, saj­nos, még ma is az a helyzet, hogy a munkabér a munkások és a munkáltatók szabad egyezke­désének tárgya, amely szabadság azonban csak addig terjed, amíg a munkásság a kereseti le­hetőség emelése érd­ekében komolyan síkra nem száll. Ha azután idefajul a helyzet, rögtön meg­mozdul a hivatalos apparátus, aminek a vége rendesen az szokott lenni, hogy a munka és a tőke harcából nem a nyomorgó munkás, hanem a jólétben dúskálkodó tőke szokott győztesen kikerülni, várjon ezt az eljárást is odasorozzuk-e azon szociálpolitikai ténykedések közé, amelyekkel a népjóléti minisztérium tájékán nap-nap után annyira kérkednek.­­ Az épületlakatosok és rokonszakmák agitáló­gárdája február hó 1-én, szerdán este 116 óra­kor a szövetségi házban igen fontos ügyben értekezletet tart. Kéretnek a gárda tagjai, hogy valamennyien tartsák kötelességüknek az értekezleten való pontos megjelenést. Szük­séges az rész­ben a munkabérek alacsony volta miatt, részben pedig azért, mert Szövetségünk ez évben ünnepli fönnállásának 25 éves jubi­leumát. Ezt az ünnepet a lakatos- és rokon­szakmák munkásai azzal ünnepelhetik meg a legméltóbban, ha a még szervezetlen munká­sokat egytől-egyig megszervezik. Nem szabad tehát addig pihenni, amíg a szakma minden munkása megszervezve, az emberi megélhetés pedig biztosítva nincsen. A villanyszerelők január hó 39-án, hétfőn este­­47 órakor, a Szövetség házában tagérte­­kezletet tartanak. A közüzemi munkások bizalmi férfiai január hó 13-án, pénteken délután 146 órakor jelenje­nek meg a titkárnál, VII. Thököly­ út 56. szám. A közüzemi munkások szervezőbizottsága felszólítja mindazokat a szaktársakat, akik a karácsonyi segélybélyegekkel még nem számol­tak el, hogy a bélyegeket legkésőbb január hó 15-ig szolgáltassák be a titkárhoz. A gyáripari kovácsok, kazánkovácsok, hajó- és hídépítőmunkások szervezőbizottsága kéri a karácsonyi bélyegkezelőket, hogy a megma­radt bélyegeket sürgősen szolgáltassák vissza A gyáripari lakatosok szervezőbizottsága felkéri mindazon szaktársakat, akik a munka­­nélküli gyáripari lakatosok részére karácsonyi­­segélybélyegeket vittek ki, hogy a legrövidebb időn belül szíveskedjenek a végelszámolást megejteni. Elszámolni lehet szombaton délután fél 5 és fél 6 óra között, valamint vasárnap délelőtt 9-től 1­ 12 óráig. A termelés racionalizálása Mint minden más téren, a háború a termelés terén is rendkívüli állapotokat teremtett. Meg­bontotta az államok közötti gazdasági együtt­működést és azt a rendszert, amely a termelés és az áruei­osztás terén némiké­pen az egyensúlyi helyzetet jelentette. A háborús szükségletek ki­elégítése a termelésben olyan tempót diktált, amilyent annakelőtte még elképzelni is lehetet­len volt. A megnövekedett szükséglet kielégí­tése céljából a gyárak egyre jobban terjeszked­tek, amit még az is kedvezően szolgált, hogy a katonai igazgatásnak a termelésbe való bevo­nása folytán nagy hasznok elérésére volt kilá­tás. Ez hatott biztatóan azokra a konjunktúra­­lovagokra is, akik annakelőtte vajmi keveset foglalkoztak árutermeléssel, élve a helyzet adta előnyökkel, szintén az árutermelésre tértek át. Ennek tulajdonítható nagyrészt, hogy a gyárak és iparvállalatok a normális számot messze túl­haladták. Az emberanyag háborús felhasználása meg­apasztotta az üzemekben foglalkoztatott mun­kások számát, miért is a termelésnél ily módon mutatkozott hiányt a géptechnika tökéletes ki­használásával kellett pótolni. Nagyon megrit­kult a a szakmailag képzett ipari munkások száma is, ami szintén új helyzetet teremtett, mert a technikai fejlődés mellett még arra is nagy súlyt kellett helyezni, hogy az újítások észszerű kihasználása olyan módon történjen, hogy az árutermelés körül a szakmát nem tanult munkások is érvényesülhessenek. A h­áború befejeződött. Ittmaradtak a háborús szükségletek kielégítésére berendezett gyárak, megrendelés és munka nélkül. A tőke sehogy sem tudott az új helyzetbe beleilleszkedni. A szükségletek csökkenésére a munkáslétszám csökkentésével felelt, ami már egymagában is­­olyan helyzet kialakulását jelenti, amely sok mindenre lehet jó, csak éppen arra nem, hogy általa a gazdasági helyzet megjavuljon. Ugyanis a szükségletek csökkenését nem a munkáslét­szám csökkentésével, hanem a legtökéletesebb technikai eszközök alkalmazásával és békecik­kek gyártásával kellett volna ellensúlyozni, ami kellő foglalkoztatást, munkabért és fogyasztást jelent. A tőke azonban csak keresni akar, amire a háborús konjunktúra igen alkalma© volt, nem pedig áldozat, ami a mostani helyzetben a kon­junktúra minden vonatkozásban való föllendü­lését jelenthetné. A háború azonban nemcsak ipari, hanem ke­reskedelmi szempontból is változott helyzetet teremtett. Ázsia és Afrika legtöbb államai, ame­lyek a háború előtt Európa piacai voltak, a há­ború alatt berendezkedtek ipari termelésre és így az európai piacról teljesen kikapcsolódtak. Igen fontos az is, hogy e piacok áruval való rész­beni ellátását kedvező tengeri fekvésénél fogva Amerika vette át. Amerika a háború utolsó éveiben maga is belesodródott az emberöldöklés csúnya munkájába és igy szintén, átment a fön­tebb vázolt nehézségeken. Ott is a géptechnika fejlődését kellett az emberi munkaerő pótlása­­képen az árutermelés szolgálatába állítani­, ott is —­ bár ez részben azelőtt is megvolt — a kép­zett munkásokat a nem tanult, vagy előzően be­gyakorolt munkásokkal kellett pótolni. Az e téren beállott változások tehát éppen úgy érin­tették Amerikát, mint Európát és csupán an­nak a mértéke, ahogyan ez történt, mutat némi különbséget. Amerika a háború alatt nemcsak a saját szükségleteinek kielégítése, hanem az antant­ államnok, továbbá a volt német, osztrák, magyar, román piacok részére is termelt.­ Ter­melése tehát úgyszólván megtöbbszöröződött, és mivel a tőke Amerikában is fölismerte azt az előnyös helyzetet, amelyet a háború a hasznot illetően jelent, szintén nyakra-főre alakították az új gyárakat. s* A háború befejezése Ugyanúgy érte Amerikát, mint Európát. Sőt ha figyelembe vesszük, hogy Amerika piacaiból azóta az antant és egyes ázsiai és afrikai piacok is kikapcsolódtak, azt is megállapíthatjuk, hogy Amerika e tekintet­ben még kedvezőtlenebb helyzetbe került, mint Európa. Az amerikai élelmesség azonban itt is csodákat művelt. A szükségletek csökkenésével és a konjunktúra hanyatlásával a tőkések nem a munkáslétszámot csökkentették, hanem — abból a helyes fölfogásból kiindulva, hogy munkás nélkül nincs termelés, termelés nélkül nincs ke­reset, kereset nélkül nincs fogyasztás, fogyasz­tás nélkül pedig nincsen haszon — munkásaikat mind megtartották. Tették pedig ezt azzal a számítással, hogy amint lehet jó árut készíteni, gyár­at építeni, városokat létesíteni. Ugyanúgy lehet jó konjunktúrát is csinálni. Minek vár­junk — mondották — arra a bizonytalan kon­junktúrára, amelynek még a kontúrjai sem lát­szanak és amely esetleg csak évtizedek vagy év­századok múltán fog bekövetkezni, amikor ugyanezt célirányos munkával rövid idő alatt a legnagyobb biztonsággal, minden nagyobb megrázkódtatás nélkül gyorsabban is meg lehet csinálni! Amerika a háború befejeztével nem a várako­zás álláspontjára helyezkedett, hanem gyorsan átszervezte az iparát békecikkek gyártására. A fogyasztópiacok szerzését sem a diplomácia bo­­szor­kányművészetére bízta, ami a legteljesebb bizonytalanságot jelenti, hanem a belső piacra, amely megvan és amelyet semmiféle diplomá­ciai ok­oskodás sem tud elvenni. Az amerikai tőke tehát a jövő boldogulásának lehetőségét az ipar átszervezésében és a belső piac kiépítésében igyekezett biztosítani és ez teljes sikerrel is járt. A termelés olyan változáson ment keresztül, amilyen európai fogalmak szerint úgyszólván elképzelhetetlen. Az a helyes szempont, hogy csak a belső piac és annak minél nagy­obb fel­vevőképessége adhatja a gazdasági boldogulás biztos alapját, minden téren a legnagyobb mér­tékben érvényesült. A gyárakat, a termelést és az üzemvezetést a legnagyobb tökéletességre emelték. Az egész vonalon megindult a termelés racio­nalizálása, a termelés észszerű­sítése, annak tüzetes ki­domborításával, hogy mindent céljának megfelelően kell a termelés és fogyasztás szol­gálatába állítani. A háborús gépberendezések az ócskavasba kerültek és helyükbe a technika legújabb alkotásai léptek. Az ósdi munka­­rendszerekre is a feledés homálya borult és he­lyettük a Taylor-, Gillbrecht-,­­­aller-, Holle­­rith-rendszerek felhasználásával tökéletesített termelés nyomult előtérbe. Mindaz, ami e rend­szerekben jó és a termelésben előnyösen haszno­sítható, megvalósult, aminek kézzelfogható bi­zonysága a Ford-üzemek páratlan tökéletességű technikai fölszerelése és termelőképessége. De nemcsak a Ford-üzemek racionalizálták a termelést, hauem Amerika valamennyi gyára, ami egyébként a lét kérdésével is szorosan ösz­­szefügg, mert minden lépés, amely az általános versenyben nem a haladást szolgálja, pusztu­lást jelent. Az ezáltal keletkezett verseny ered­mény© az az általánosan ismert valóság, hogy Amerikában a mai munkabérek a békeévekben fizetett munkabéreknél 120,3 százalékkal maga­sabbak, míg a szükségleti cikkek árai a béke-Vasas Zsebkönyv második kiadása meg­jelent. Az első kiadás két hét alatt elfogyott, ami a könyv érdekes volta és a szaktársak nagy­ érdeklődése mellett bizonyít, miért is egyetlen szaktárs se mulassza el megvenni. Ára 2 pengő. A zsebkönyv könnyebb beszer­zése céljából ez az összeg részletekben is fizet­hető. Kapható Budapesten és környékén a befizetőpénztárosoknál és a bizalmi férfiaknál. Egyéb felvilágosítással hétfői és csütörtöki napokon este 5 órától 8-ig, vasárnap pedig délelőtt 9-től 11-ig Kruppa Rezső szaktárs szol­gál, Thököly-út 56, I. emelet 31. szám. áraknál átlagban 18,6%-kal alacsonyabbak. Az Európában ezidőszint fizetett munkabérek — a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal megállapítása szerint — a háború előtti munkabérek 68—­72 /6-át teszik, vagyis a munkabérek emelkedés helyett csökkentek. Amerik­ában a termelés, a racionali­zálás folytán, 186%-kal emelkedett, ami a fo­­gyasztás, de egyben­­ a kivitel emelkedését is jelenti, míg Európában a termelés 63­%-kal csökkent, ami viszont a normális termelésnek csaknem a felét teszi. Well tanár megállapítása szerint Európa lakossága a közszükségleti cik­kek 78%-át nélkülözi, de ugyanekkor megálla­pítja azt is, hogy az erre vonatkozó számszerű adatok szerint e szükséglet kielégítése a terme­lés oly fokú föllendülését jelentené, amely a ma fennálló bajokat egy csapásra megszüntetné Hogy ez a megállapítás nem optimista elgondo­lás következménye, azt legjobban az amerikai eredmények bizonyítják. Amerika ma az egész világ bankárja. Aranytartalékai kimeríthetet­­lenek, a fogyasztóképesség emelkedésével pe­dig a dollár megtartotta rendes árfolyamát. Ipara a termelés céltudatos fejlesztésével hát­térbe szorította Európa iparát, kereskedelme pedig versenyképességével egész Európát összeomlással fenyegeti... • A racionalizálás nem új termelési rendszer, mint Taylor, Gilsbrecht, Walter, Hollerith rend­szerei, hanem olyan törekvés, amely a már meg­lévő és az ezután keletkező rendszerek alkalma­zásával a termelésben a legtökéletesebbet igyek­szik elérni. Hogy ez miképen lehetséges, azt Ford üzemei is mutatják, amelyeknek ter­melése az utóbbi évek többszörösére emelkedett, de ugyanekkor a munkabérek emelkedésével egy­­időben az automobilok árai is csaknem egyhar­madára csökkentek. A racionalizálás alapgondolata: valamit ész­szerűen, okszerűen alkalmazni, berendezni, meg­szervezni és a termelésre átvinni; a termelés menetét észszerűen úgy átformálni, hogy annak eredménye minél nagyobb, az árutermelésre fordított összeg pedig minél kisebb legyen. En­­nek lehetősége mindig attól függ, hogy mit, mi­ből, hogyan, mi célból akarunk átszervezni, al­kalmazni, termelni. A termelés racionalizálásá­nál tehát nem lehet általános szabályokat föl­állítani és azokat az árutermelés bármely ágá­ban kivétel nélkül alkalmazni, mert ami az egyik áru termelésénél jó, az még­ nem bizo­nyítja, hogy az más áru termelésénél is jó; vagy­ ami az egyik helyen a nyersanyag, a vasút és más alkalmatosságok közelléte miatt célszerű, az nem lehet célszerű ott, ahol a viszo­nyok ebben a vonatkozásban mást mutatnak. Ami a racionalizálásnál egységes, az a termelés gyors menetében, az üzemek koncentrációjában, a normáliák megállapításában és a típusrend­­szerhez való alkalmazkodásban mutatkozik. A termelés gyors menete alatt a folytonos vagy megszakítás nélküli munka (Fliessarbeit) értendő. Mint Taylor, úgy Gillbrecht rendsze­reinek alapját is főképen a szükségtelen mozdu­latok kiküszöbölése és ennek révén a termelés gyorsítása képezi. E rendszerek alkalmazásánál valamely tárgy elkészítését annyira fölapróz­zák, hogy az egyes műveletek ideje között alig van időbeli különbség: amíg az egyik munkás egy művelettel végez, már ott van kezénél egy másik tárgy, hogy rajta ugyanezt a műveletet elvégezze, Így megy ez percről-percre, megsza­kítás nélkül. Azonban e rendszer legtökélete­sebb alkalmazása mellett is előfordul, hogy egy­­egy tárgynak kézről-kézreadásában akadály áll be, ami a munka menetét az egész vonalon las­súbbá teszi, esetleg teljesen megszakítja. Ezt elkerülendő, Ford a kézről-kézre való adást szál­lítószalaggal helyettesíti, amely pontos idő­közönként viszi a megmunkálandó anyagot a munkás kezéhez. Ezzel nemcsak azt éri el, hogy kevesebb munkásra van szükség, hanem azt is, hogy a munka menete gyorsabb és ütemszerűbb lesz, amihez az emberi izomzat is könnyebben alkalmazkodik. A termelés racionalizálásának egyik kiegé­szítő része az üzemek koncentrációjában, össze­vonásában jelentkezik. Aki a Ford-üzemek tel­jesítőképességét ismeri, az tudja, hogy a racio­nalizálás előnye csak a nagy tömegben való ter­melésnél mutatkozik, miért is azok az üzemek, amelyek csak kisebb mennyiségben való terme­lésre vannak berendezve, racionális termelésre nem alkalmasak­. Vannak azonban a koncentrá­ciónak más esetei is, Németországban négy év előtt még 19 típusú üzemi motort gyártottak, amelyekhez hozzászámítandó 16 különféle típusú cséplőgép- és egyéb gazdasági célokat szolgáló motor. A német gazdasági gépkar­tel megalaku­lásával az utóbbi gépek típusainak száma 8-ra csökkent, de a jelek után ítélve, ez a szám még ennél is kisebb lesz. A gazdasági gépiparban a koncentráció más formában is mutatkozik. Ugyanis a gazdasági gépgyárak annakelőtte egyenként különféle gépek gyártására voltak berendezve, ami a munka intenzivitását nagy mértékben akadályozta. Ma a kartelhez tartozó gyárak a koncentrációt oly módon igyekeznek végrehajtani, hogy egy gyár sem szűnik meg, hanem mindegyik egy bizonyos gép gyártására rendezkedik be. Ezek az üzemek, kihasználva mindazt, ami a Taylor-, Gillbrecht-, Hollerith- és Walter-rendszerekben jó, szinte elképzelhe­tetlen tökéletességgel termelnek. A német ipar fejlettsége ellenére a német autóipar versenyképességének egyik akadálya

Next