Vas- és Fémmunkások Lapja, 1929 (35. évfolyam, 1-24. szám)

1929-01-11 / 1. szám

V A MAGYARORSZÁGI VAS- ÉS FÉMIPARI HE XXXV. évfolyam, 1. szám _|||J E lőfizetési ár: A Szövetség tagjai részére hetijárnlékok ellenében, magánosok részére egész évre 9 pengő 60 fillér, felévre 4 pengő S0 fillér. Rokonszervezeteknek külön meg­egyezés szerint. Egyes szám ára 40 fillér. Hirdetések díjszabás szerint számíttatnak MUNKÁSOK ÉRDEKEIT KÉPVISELŐ LAP MZ Budapest, 1929 január 11 □III Megjelenik minden liö második és negyedik péntekén. Szerkesztőség és kiadóhivatalt Vili, Magdolna-vi. 3. Telefon: József 080—53. Szerkesztőségi zárlat a lap megjelenése előtt négy nappal. A szerkesztővel értekezni lehet minden nap 12—3 óra között Nehéz harcok előtt Ismét fordult egyet az idő kereke. Ismét el­múlt egy szomorúsággal, kétségbeeséssel és a képzeletek határán járó nyomorúsággal tele esztendő, hogy egy még bizonytalanabbnak nézzünk elébe. Nem az első eset, bogy a dolgo­zók jövőbekereső tekintete ít legsötétebb bizony­talanságba vész el. Az a munkásellenes politika, amelyet az ellenforradalom uralomra jutása óta tapasztalunk és az a féktelen . gyülölség, amellyel a kapitalizmus a munkásiigyeket ke­zeli, a múltak tapasztalatai után semmi re­ményt sem nyújt, arra, hogy az nj esztendőben olyirányu változások töi’ténnek, amelyek a munkásság érdekeit szolgálják. Az a.hit, amely eddig sokakat táplált és a képzeletben színe­sebbre, szebbre festette a jövőt, azt hisszük, hogy mindenkinél szertefoszlott. Az a bizako­dás, amellyel á sokat hangoztatott gazdasági konszolidáció bekövetkezését vártuk, semmivé zsugorodott és mindazoknak, akiknek okuk van keseregni sorsuk fölött, lelkűkben élhet az önmarcangolás, semmitevésük és a bizakodás száraz emlőin való táplálkozásuk miatt, Mert mit ígér a jövő1? Mi az, ami a bizakodás szikráját, kicsiholhatja a hamuvá égett re­ménységek porából! Hol mutatkozik az a fénysugár, amely a kiutat mutatja a uyomo- ruságnak és szenvedésnek abból a posványából, amelybe a magyarországi dolgozók a háború befejezése óta jutottak! Sok mindent kellene visszaidéznünk, ha föl akarnók sorolni mind­azt a sok mulasztást és. balkezes cselekedetet.- amit az elmúlt esztendőkben minden sürgetés dacára programjukból kihagytak, illetve a munkásság érdekéi ellenére végeztek. Á gazdSiSági boasi^Hdéeió terén nein történt: olyan intézkedés, amely a munkásság javat szolgálta volna. Nem alkották meg a nyolcórás munkaidőről szóló törvényt, bár szóban na­gyon is együttéreztek- a munkanélküliek 'ka­tasztrofálisan' megnövekedett' nyomorúságával.' De "kiszolgáltatták a;; munkásságot teljesen a- profitban tobzódó kapitalizmusnak és nem nyújtottak támogatást ahhoz, hogy lelketlen taktikázással ne kényszerithessenek sokezer munkást az utcára. Még mindig hatalmi kéz­zel kezelik azt a legelemibb emberi jogot, amely némikép megvédi a munkásságot a féktelen kizsákmányolással szemben. Még min­dig nem kapta meg a munkásság egyesülési és gyülekezési jogát. Az a bérdikíatura, amely­ből a kapitalizmus a munkássággal szemben él, a kizsákmányolásnak egy olyan foka, amely igen hatékonyan járul ahhoz, hogy az ország közgazdasági állapotai olyan kétségbeejtők, mint amilyenek. A fogyasztóképesség növe­lése, amely egyetlen módja a súlyos gazda­sági helyzeten való javításnak, megtörik a ka­pitalisták ellenállásán. Az a mód és azok az érvek, amelyeket a ka­pitalisták ezen lelketlen és az ország érdekei ellen való cselekedetükre fölhoznak, az üres kifogások jelentőségével birnak. ha azt keres­sük. hogy ezzel szemben miképeu kívántak segíteni az ország dolgozóin. Itt elsősorban a szociális ténykedések felé kell fordítani te­kintetünket. És amit itt látunk, nemhogy en­gesztelőén hatna a gazdasági téren felgyü­lemlő keserűséggel szemben, hanem éppen el­lenkezően. A munkanélküliség esetére vonat­kozó biztosítást nem iktatták törvénybe. Ehe­lyett megalkották az öregség, rokkantság, stb. elleni biztosítást, csekély szolgáltatások ellené­ben olyan újabb terheket róva vele a munkás­ságra, amelynek terhét a mai súlyos körülmé­nyek között viselni szinte a képtelenséggel határos. Fölemelték a járulékot a betegség- és balesetbiztosításnál is. Jóllehet, ezzel szemben a járandóság is némileg emelődött. De ha figyelembe vesszük azt a bánásmódot, amelyet az autonómiájától megfosztott betegsegélyző- pénztárnál tapasztaltunk és amelynek bizonyo­san az volt az irányelve, hogy minél kevesebb táppénzt kelljen fizetni, akkor már eleve is teljes bizonyossággal mondhatjuk,, hogy a ma­gasabb táppénzek kiutalásától még jobban fognak tartózkodni és az eddig fölgyülemlett keserűségek még szaporodni fognak. Amig a munkásság érdekében semmi olyan intézkedést nem látunk, anii úgy jogainak, mint megélhetésének javítását mozdítaná elő, addig a'tőke és a hatalom bástyáihoz közel Középeurópa nehézvasipari munkásaihoz! Szaktársak! A n éhé svasi pari vállalatok kar- teljti olyan kizsákmányolási politikát akar végrehajtani, amely a munkásság már amúgy is elviselhetetlen helyzetét még nehezebbé teszi.. Ebből adtak Ízelítőt a rUhr vidéki nehézvasipari munkáltatók, amikor csaknem negyedmillió munkást zártak ki a munkából, illetve tettek utcára. Ezen eljárásukat a munkáltatók azzal magyarázzák, hogy nem bírják a magas ter­melési költségeket, de ugyanakkor a munkál­tatók haszna egyre nagyobb lesz. A ruhrvidéki harc Severing szaktárs német-' hirodalmi belügyminiszter közbenjárása foly­tán befejezést nyert'. A kizártak követeléseit a miniszter döntése alapján a munkáltatók el­ismerték, ami azonban csak játék a munkások türelmével, mert máris hangoztatják, hogy a munkáltatókat ért ezen támadást vissza fogják verni. A valóság tehát az, hogy a harc folyta­tódik és tart mindaddig, amíg Középeurópa nehézvasipari munkássága megélhetését bizto­sítva nem látja. Német szaktársaink harca, mindnyájunk részére azt a, tanulságot eredmé­nyezte, hogy Középeurópa minden államában e r ő s h a r c i szervezete k r e v a n s s ü k- ség. hogy igy a nemzetközi körteibe tömörült nehézvasipari tökével fölvehessek a harcot. A középeurópai nehézvasipari munkásság végrehajtóbizottsága, elismerését tolmácsolja a német szaktársaknak egységes magatartásukért és azon szervezeti fegyelmükért, amelyet a ki­zárás alatt tanúsítottak és amiből Európa ne­hézvasipari munkásai igen sokat tanultak. Hogy ez a harc sikerrel járt, még nem jelenti, hogy most már gúlába rakhatjuk fegyverein- -JSéft ■ A m-hésvas­ipari munkásának föl kell készülni a harcra, mert létét csakis igy képes biztositahi, A középeurópai nehézvasipari munkások végrehajtóbizottsága, az előző évi konferencia, után, ismét összeült tanácskozásra, mely alka­lommal megállapította, hogy a munkáltatók elsősorban a nyolcórás munkanapot nehezmé­nyezik. Ott, ahol ez már megvan, azt kijátszani igyekeznek, ott pedig, ahol ez még nincs meg, különböző ürügyekkel igyekeznek a nyolcórás munkanap bevezetése ■ elé akadályokat gördí­teni. A rövidebb munkanappal szembeni küz­delem méltó társa a termelés racionalizálása, ami rendszerint úgy lesz végrehajtva, hogy annak minden előnyét cs hasznát a munkálta­tók élvezik. Hogy a munkások harcai a nehézvasipari lökével szemben sikeresek legyenek, egységes föllépésre és egységes cselekedetre van szükség. Ez okból a középeurópai nehézvasipari munká­sok végrehajtóbizottsága Briinnb.cn 1920 már­cius 2-án és 3-án értekezletet tart, amelyen Németország, Ausztria, Csehszlovákia, Magyar- ország, Lengyelország, Románia, és Jugoszlávia nehézvasipari munkásai lesznek képviselve. Az .értekezlet napirendje: 1. A' végrehajtó- bizottság jelentése. 2. A középeurópai vasipar helyzete. (A német harc tanulságai.) 3. A ne­hézvasipari munkásság szervezeti és szociál­politikai helyzete és a bérezés kérdése, í, A végrehajtóbizottság ujjáválasztása, A napirendből következtetve, mindenki előtt tisztán áll az a nehéz munka, amelyet az érte­kezletnek el kell végezni. Ezt a, munkát kell hogy kövesse az üzemekben kifejtett agitáció, hogy igy azoknak a, határosatoknak a végre­hajtása, amelyeket az értekezlet hozni jog, mindf nképen biztosítva legyen. f’-öi r-efrift a - ürmffráraf' 'S zfhrt ttunk ráto k! A Középeurópai Nehézvasipari Munkások Végrehajtóbizottságp, ..............■■■■■ ■ ii- -- in - Tnr-n m eghúzódó, társadalmi-rétegeknél a segítésnek oly módjait - látjuk, amelyek az ország dolgo­zóinak rovására mennek. Nem érezzük szük­ségét annak, hogy ezekre bővebben kitérjünk és mind fölsoroljuk, csupán csak a nagyobba­kat tartjuk szükségesnek megemlíteni. Itt van a Tálbot-ügy, a gyufa-ügy és az autótaxirend- számok _ ügye. Ha visszatekintünk az elmúlt esztendő gazdasági eredményei fölött, kutató tekintetünk előtt szomorúan vonul föl a nyo­morúságában kétségbeesett tömeg. S amig fe­szülő készséggel igyekszik — sajnos, ' ered­ménytelenül — azon, hogy két keze hasznos munkájával szerezhesse meg családjának a mindennapi betevő falatot, addig a felőle való gondoskodás az ellenséges érzületek mérges talajából burjánzik. föl. Még mindig nagyobb az*adóteher annak, aki két keze munkája után él. mint annak, aki tétlenségben tölti napjait. És ha csökkentésről van szó, nem a közterhektől agyonnyomott munkás az. aki ezen kérdés fölvetésénél mint arra legilletékesebb, szóba jön. így indulunk neki az uj esztendőnek. Ha­muvá porladt a bizakodás lángja, összeomlot­tak a szebb jövő bitével épített várak és a sötét bizonytalanságba visz az utunk, ha to­vábbra is azzal a közömbösséggel vagy félig- akarással törődünk sorsunkkal, mint eddig. A teher sulyosodik, a nyomorúság nő. Az a bér- diktatura, amelyet a kapitalizmus napjainkban is gyakorol — és amint a jelek mutatják, mindjobban és jobban ki akar építeni — a hatalom támogatásában részesülve, a rab­szolgasorsig akarja lealázni a huszadik szá­zad munkását. Ezt nem engedhetjük. Tiltako­zik ellene emberi érzésünk, tiltakozik ellene munkás voltunk, amelyből az a teremtő erő fakad, amely nélkül az ország gazdasági talpraállitása el nem érhető. Ezt az erőt meg kell becsülni. Ha van valaki, aki ezt kicsinyes önző érdekből nem látja be. nekünk kell meg­teremtenünk .mindazt, ami ezen igazságnak érvényt szerez és olyan állapotokat teremt ebben az országban, bogy a dolgozók részére is biztosítva legyen az emberi megélhetés le­hetősége. Ezt azonban csak lankadatlan szer­vezési munkával, a szocializmus győzelmébe vetett megingathatatlan hittel érhetjük el. Ez vezéreljen tehát az uj évben végzendő mun­kánkban. amit ha megteszünk, az eredmény sem fog elmaradni. — fér — A kiválás ügye Az országos közgyűlést követő lapunk egyik szá­mában már ismertettük szaktársaiukkal országos köz­gyűlésünk azon határozatát, amely a kiválás likvi­dálására vonatkozik. Ugyanekkor hoztuk ezen napi­rendi pont előadójának teljes referátumát is, hogy szaktársaink tisztán láthassák azt az intenciót, amely az országos közgyűlést és a központi. vezetőséget ebben a kérdésben vezérli. A meghozott határozatból és az előadó referátumából szaktársaink meggyőződ­hettek, hogy Szövetségünk mindkét fóruma arra tö­rekszik, hogy az évek óta tartó áldatlan harc meg­szüntetésével a béke megköttessék. Azonban alig múlt el néhány nap a közgyűlés után, máris olyan hangok hallatszottak, hogy a kiváltaknak eszük- ágában sinesen a békét megkötni, mert ezzel egyes emberek további aknamunkája lehetetlenné válna. Központi vezetőségünk ennek ellenére is megindí­totta a tárgyalásokat és az érdekelt felek novem­ber hó 3-án jöttek össze a közgyűlés után először, hogy a békéről tárgyaljanak. Ezen a- tárgyaláson Esztergályos János szaktárs, mint a tárgyalóbizott- ság elnöke ismertette a kiváltakat képviselő küldöt­tekkel országos közgyűlésünk határozatát, kérve, hogy ezen az alapon most már iüduljanak meg a béke . végleges megkötését célzó tárgyalások. A: ki­váltak ezen fölszólitásra válaszolva kijelentették, hogy megbízóik nevében ragaszkodnak a kiválás százszázalékos likvidálásához, vagyis ahhoz a javas­lathoz, amelyet a kiváltak annak idején ez ügyben tettek. Ezen javaslat szerint a kiváltak a százszáza­lékos likvidálást úgy értelmezik, hogy „Haekspaeher mint a Szövetség tisztviselője visszatér, mint a szakma, titkára a szervezőbizott­ságban mindaddig működik, amig az uj taggvülés úgy a szervezőbizottságot, mint a titkárt meg nem választja. Azon esetben, ha Haekspaeher személye a választásnál elesne mint titkár, úgy mint szö­vetségi tisztviselő továbbra is alkalmaztassák. Ugyanez szól Szalay Eszterre is. A fönti kívánsá­gok teljes mértékben való teljesítése esetén a kivált esztergályosok és rokonszakmákéi! munkások vissza­térnek az anyaszövetségbo és szervezeti életüket ott bonyolítják le.“ A kiváltak kijelentése után nem maradt más hátra, minthogy Szövetségünk megbízottai a kiváltaktól kapott választ központi vezetőségünk elé vigyék. Központi vezetőségünk december hó 3-án megtartott ülésén foglalkozott az üggyel és a következő hatá­rozatot hozta:--■-------- —---——5 Ü ütüiifii teiiratór ii# M-átm a s2Ri§w©fs©ipi sxilicliáíxlssiii?

Next

/
Thumbnails
Contents