Vas- és Fémmunkások Lapja, 1932 (38. évfolyam, 1-13. szám)
1932-01-08 / 1. szám
Technológia Budapest.VIII.József ki ’ A MAGYARORSZÁGI VAS- ÉS FÉMIPARI inc XXXVIII. évfolyam, 1. szám Ilii Előfizetési ár: A Szövetség tagjai réssére hetijárnlékok ellenében, magánosok részére egész évre 9 pengő 60 fillér, félévre 4 pengő 80 fillér. Eokonszervezeteknek külön megegyezés ezerint. Egyes szám ára 40 fillér. Hirdetések díjszabás szerint számíttatnak MUNKÁSOK ÉRDEKEIT KÉPVISELŐ LAP MII Budapest, 1932 január 8 □Ili Megjelenik minden bő második és negyedik péntekén. Szerkesztőség es kiadéhivatal: Vili. Magdolua u.5. Telelőn: József 380—53. Szerkesztőségi zárlat a lap megjelenés* előtt négy nappal. A szerkesztővel értekezni lehet minden nap 12—2 óra között .......................................................................................... S zövetségünk A ikapitaíjsztikns termelési reiídszer válsága végiggázol az egész világ népén. Millióit éheznek, rongyosodnak, pusztulnak világszerte, inig a szent magántulajdon imádód kapkodnak Iához, iához, hogy meghosszabbítsák esődbe- került rendszerüket, megmentsél!, kiváltságaikat és élhessék tovább azt a fényűző életei, amely a milliók sanyarú sorsán 'épült föl. Minden nap nyilvánvalóbb lesz, bogy ez most már hiábavaló erőlködés, a kapitalizmus nem képes többé visszaállítani világuralmát, ideje lejárt és jönni kell egy új világnak, amely a munkán, a tudomány és a technika vívmányain és a tömegek egyetemes jólétén épül föl. Az, amit ma a kapitalista gazdálkodás bölcsei világválságnak neveztek el, uem is válság már. kanom ama ó.i világ vajúdása az j idő méhébeu, amelynek .jönnie kell és aanely- í uek eljövetelét .sem a militari sztikus fölkészü- I lés, sem a kapitalizmus politikája neon tudja megakadályozni. Kartellek, trösztök, akroba- J.isztikus finánctornászat már csak kámfor- injekciói-: a kapitalista termelési rendszer rothadó testébe, amelyekkel meghosszabbítják az agóniát, de új életerőt nem adhatnak bele. A munkásosztály tragédiája az, hogy ezt a | kuuúlási processzust a legnagyobb nyomorba taszítva kell végigvárnia és csak részben vau módjában siettetni a végleges összeomlást, i amely után a feltámadást várai lehet. Az új i v'lúg hordozójaa szocializmus, ha még olyan : erős is már és átöleli a világ minden népeit, mégis a dolgozók száz és százimillióit nem számíthatja még a táborába és ezek az öntudatlan, szervezetlen nagy, milliós tömegek halott hullaként csüngenek a küzdő szocialista mun- fca&moz^aLrnort. _ Megszervezésük, öntudatra- ehregztésíik ..hibetetlew. . erőfeszítést, munkát« igényéi, amit mesterség-esőn is gátolnak évszázados^ évezredes erők, amelyeket a .kapitalista világrend szervezett meg a maga uralmának; biztosítására, E szervezetlen tömegek tévelygését, ki út kér e sósét láthatjuk a német bitlerizmus föiduzzadósában, az angol választások meglepő kimenetelében, az olasz fasizmusban, a bolsevizmus eifőlködéleiben és száz és száz egyéb jelenségben, amelyekben a dolgozni akaró nineset] en tömegek magukat a magánka pítalisztikus világrend vcdőlovagjainak pórázára főzetik. Keresztényszocializmus, frontharcosok, acél sisakosok, bajtársi szövetségek, ligák, mind a munkásság és parasztság sorából rekrní alják 1 ömegetket, megitatván őket a nacionalizmus, a fajgyűlölet mákomyos' italával és elsősorban saját- osztálytársaik, uz öntudatosan szervezett szocialisták frontja ellen vezénylik őket, jól látván, bogy a kapitalista világrendnek ettől a tábortól van leginkább félnivalója. Ne csodálkozzon hát egyetlen öntudatos munkás sem azon, bogy a -küzdelem menete- lassú és fáradságos, hogy csuk lépésről lépésre juthatnak előre harcos seregeink, mert a szocializmus győzelmének útján sok és erős ellenségek állanak fegyverben, akik mögött sok évszázados múlt bástyái tornyosulnak és nekünk ezeket a. bástyákat egyenként kell bevennünk és őrseregeik proletár részét a magunk oldalára hódítanunk. A mai idők itt megfestett képe mellé állítjuk azt a képet, amely Szövetségünk 1931. évi működését- tárja szaktársaink elé. A múlt, év december havában tartott ülést Szövetségünk nagy választmánya, amelyen a központi vezetőség beszámolt az 3931-es esztendőben lefolyt eseményekről ős a Szövetség szolgálatában kifejtett működéséről. Szakszervezeteink — és így Szövetségünké is _— sikeres vagy sikertelen tevékenysége elsősorban az általános gazdasági helyzet állásától van liiggövé téve és csak másodsorban R helyes irányítástól és vezetéstől. Magyar- OTszág általános gazdasági viszonyai 1324 óta adandó romlás felé hanyutlíajiak. A mi szakmánkban — a vas,, fém- és gépiparban — 1924 óta 1931-ig Budapest és környékén 27 üzem, vidéken 8 üzem szüntette meg működését, együttesen 35 olyán vállalat, amelyekben tízezernyi munkás talált munkaalkalomra, keli yérkeresetre. Az üzemek számának csökkenése nagy részben a magyar vasipari kapitalizmus centralizáló törekvéseivel függ össze és a kapitalisztikus termelés racionalizálásával. A megszűnt üzemeket tolszívták a nagyobb vállalatok, ami uem volt nehéz föladat, mert az így megszüntetett üzemek tulajdonosai, részaz 1931. évben vényesei teljes kárpótlásban részesültek és további profitjuk is biztosítva van a számukra élőállott ú.j helyzetben.: A racionalizálás már nem ment ilyen sikere&on, mert a ilehamyatló ipari konjunktúra, a világpiacok eldugulása, a mezőgazdasági termékek árának letörése egyrészt fölöslegessé is tették «uz ipari üzemek tökéletesebb fölszerelését, másrészt lehetetlenné a megszüntetett üzemek munkásainak és alkalmazottainak fölvételét, a racionalizált üzemekbe. így azután a csillogó kapitalista álomból nálunk nemigen maradt egyéb valóság, mint rengeteg mennyiségű ócskavas, lerombolt gyártelepek üres telkei rés kenyértelenné tett dolgos emberek tízezrei; A Magyar Vasművek és Gépgyárak Szövetsége kötelékébe tartozó üzemekben 1924 első felében még 45.238 munkás állott alkalmazásban, ebből Budapestre és környékére 40.622 munkás esett, a többi távolabbi területekre. Ez a munkáslétszám 1931 augusztus 1-re leesett országos viszonylatban 30.125-re, Budapest és környékén 27.372-re. A munkások létszámának csökkenése tehát — csak az e szövetséghez tartozó üzemekben — 1924-től 1931-re országosan 15.115 fő, Budapest és környékén 13.320 főnyi. Az elmúlt esztendőben tovább romlott a helyzet, mert amíg 1931 január 1-én 29.950 volt ezen üzemek munkáslólszáma, ez a szám augusztus 1-re 27.372-re csökkent ti. budapesti és környéki üzemekben. Rosszabbodott a helyzet a szakmunkásokat illetően is. a.mesjy- nyibon 1931 január 1-én a budapesti ás környéki összmunkáslétszúmból 11.599 volt a szakmunkás, ez a létszám 1931 augusztus 1-re 10.384-re csökkent, országos viszonylatban pedig az 1924. évi munkáslétszámból 1931 utolsó negyedéig 5643-mal kevesebb a -ühiuB szak- munkások _ száma. Az ól táján os gazdasági helyzet további rom* Jását. .Jelzi, bogy a még dolgozó üzemek legtöbbjében rövidített munkaidőt dolgoznak és igen uagy számban szabadságolnak munkásokat- így — többi között —. egyik legnagyobb gyárüzernün írből három hónap alatt több mint 600 munkást bocsátottak el és mintegy 1800-at szabadságoltak bizonytalan időre. Ez azonban csak a. nagyipari helyzetnek a kepe, amihez hozzá kell vennünk a nagyvállalatok szervezetéhez nem tartozó középipari és •kézműipari üzemeket, az armatúrákat, éréU ét- vasalási és fölszerelési vállalatokat, műhelyeket. amelyekben ugyancsak tízezrei a vas- és learn I u n k ás ok na k találtak elhelyezést, amelyek azonban ma teljes tehetetlenségbeu néznek tarkaSszemet a végpusztulással. Összefoglalva a pusztulásnak és leromlottságnak e szomorú adatait, megérthetjük, hogv Szövetségünk tagjai sorából ma több mint 8000-en állnak munka nélkül és 4000-nél több azoknak a száma, akik csonka munkaheteket, vagy csak egyes munkanapokat dolgoznak. A helyzet javulására pedig annál kevesebb a kilátásunk, mert a kormány tehetetlen gazdaságpolitikája a különböző pénzügyi rendelkezésekkel annyira megrontotta az ipari tevékenység lehetőségeit, bogy a munkanélküliség további emelkedésével kell számolnunk. Ilyen gazdasági atmoszférában folyt, le Szövetségünk 1931. évi működése és ha e borzalmas állapotok ellenére sem panaszkodhatunk taglétszámunk katasztrófái is visszaeséséről, lm meg- mindig 20.UÖ0-nél több harcos vas- és fémmunkást számíthatunk a sorainkban állóknak, meg kell állapítanunk, hogy szak társaink olyan * amijeiét adják öiitudatosságuknak, szervezeti hűségüknek, amelyre nemcsak mi vasasok lehetünk büszkék, hanem ennek ;lz országnak minden szocialista munkása. A nagyarányú munkanélküliség íemiészele- seu erősen próbára tette Szövetségünk teherbíróképességét is. Mindamellett lehetővé vált, hogy a Szövetség az 1931. év folyamán akadálytalanul folyósítsa igényjogos tagjaink munkanélküli- és egvéb segélyeit, valamint hogy eleget tudott tenni másirányú nagy anyagi kötelezettségeinek is. Közben aionhan a vezetőség a, maga részéről is sürgette — a Szakszervezeti Tanáccsal és a többi szakmák szervezeteivel karöltve — az állami, illetve törvényesen rendezett ruiinkanélkiilibizkmtás bevezetését, mert a munkásság szervezetei az anyagi kimerülés szélén állanak és a legnagyobb leikellenség a kormányzat vészéről, hogy magára hagyja, a munkásosztályt, hogy aa úgy »egitsen magán, ahogy tud, meg hogy a teljesen leromlott bérviszonyok között tengődő, még munkában levő munkások osszák meg falatjukat a kapitalizmus uccára vetett, éhező, nyomorgó áldozataival. A halál is erősen arat sorainkban évek óta. Szövetségünk 28 éve áll- fönn és akik unnak idején megalakították, már férfikorbau állottak. Sokan értele az élet alkonyához, a nyomorúság betegsége is bontja sorainkat és így özvegy- és árvaságéiyalapui)knál is nagyobb teljesítményt követel az élet. Ezen alapnál 1931 január 1-én 23.747 pengő hiány mutatkozott, aminek folytán a központi vezetőség kénytelen volt előterjesztést lenni a nagy választmány mik a temetkezési segélyösszegek revíziójára. A nagyvá laszt ináuly határozata lehetővé tette, hogy az alap hiánya december 1-re 4925 |>en göre apadt le. Sajnos, ennél az alapnál mintegy 150.000 pengő künnlevő hátralék vau és jelentékeny hátralék van a szövetségi .járulékokból is, ami ugyancsak a bennünket fojtogató nyomorúságnak a bizonysága. Szervezeti életünk rugalmassága mellett bizonyít, hogy az elmúlt év folyamán szervezőbizottságaink 409 ülést tartottak, 204 értekezletet, 68 taggyűlést és 177 esetben tanácskoztak bizalimiférfilestiiieteink. Ez napi 20 esetben való tanácskozást jelent a szervezeti élet és a szövetségi tagok érdekében. Munkabeszüntetéssel járt sztrájkmozgalom és kizárás 10 üzemben és ti esetben fordult elő. E mozgalmakban 5392-en voltak érdokelve és az elveszett munkaórák szánta meghaladta az 592.000-et. Ennek a veszteségnek nagy része a Gáinz-gyári kizárásra esik, amelyben 5000 ember volt érdekelve és a harc két hétig tartott, mellyel u Bedaux-rendszert igyekeztek szaktársaink elhárítani. A harcok különben S esetben eredménnyel végződtek, 3 esetben nemi A küzdelem célja minden esetben a tervezett bérle,\'imások 'mc^k«dátynznsár 'v'oll.' s^#iSffc-' lésre irányuló támadó harcokra nem lehetett gondolni, amit az adott gazdásági viszonyok eléggé érthetővé tesznek. Összefoglalva mindent, Szövetségünk az 1931-es, legválságosabb esztendőben is igyekezett megállni helyét, hogy irányítója és tá-1 jnasza jegyen Magyarország vas- , és fémmunkásságának. Szaktársainkra, tagjainkra kell bíznunk annak eldöntését, mennyire sikerült központi vezetőségünknek, liélykssoporLjamk vezetőségeinek és mozgalmunk többi testületéinek jószándékaik valóravállása. Az elért eredményekéit azonban külön elismerés illeti bizalmiférütestüleícSiiikei és bi- z-almiférfiainkat külön-külön személyükben is, akik u nehéz viszonyok mellett is önfeláldozó önzetlenséggel és magas fokon álló szocialista öntudattal végezték nehéz föladatukat: új tagok szerzését, a csüggedők bátorítását, a szövetségi hűség és kötelességtéljceítes apostoli hirdetését. IKI'<3B-:IS4l<3£>:l!BI<3E>:ISBIÍIJI<S>:i0l<3E>'illi!IIK3E>lilll Új törvény az ipartestületekröl A magyarországi kisiparosság sorsa — eltekintve néhány száz kivételtől — sohasem ' olt irígylésremélló. A fővárosban és a vidéki városokban kiemelkedtek egyes kézmiilparo- sok az áttagsorbók vagyont cs tekintélyt szereztek, de a többség megmaradt földhözragadt robotosnak, 12—18 órát dolgozó munkásnak és a bérmunkástól csak abban különbözött, hogy a maga gazdája lehetett, önálló polgár, olyan úriéle, de kérges tenyerekkel és gondoktól ráncolt homlokkal. Tőkeszegénységét, üzeme primitív berendezettségének hátrányait ingyenes munkaerők:, inasok tartásával iparkodott kiegyenlíteni, hogy az erősebbekkel a versenyt fölvebesse és nem magas életigónyeit valami kép kielégíthesse. Négyven-ötven év előtt még csak ment valahogy a kisipari vállalkozás is. de azóta; a gyáripari termelés rendkívül sok olyan iparcikk gyártását sajátította, ki magának, amelyeket azelőtt a kisipar készített, aminek hatása. alatt a kisipari termelés hanyatlásnak indult és egyes iparágakban végképpen meg is szűnt. A mai kisipar már csak a termelés morzsáin él, tengődve, küzdve nap-nap után az elmerülő» ellen. Az ősi kisipar szelleme, élíctőeleipo a céhrendszer volt. ennek bukásával kezdődött a kisipar hanyatlása és« tört. azóta a mai napig is. Sok évtizedei pazaroltak el kisiparosaink a céhrendszer visszasírásávál, azokkal az