Vas- és Fémmunkások Lapja, 1933 (39. évfolyam, 1-13. szám)

1933-01-13 / 1. szám

■ VHO" ló rum A MAGYARORSZÁGI VAS- ÉS FÉMIPARI mi: XXXIX. évfolyam. 1. széni Ili Előfizetési ár: A Szövetség tagjai részére heti járulékok ellenében, magánosok részére egész évre 9 pengő 60 fillér, félévre 4 pengő S0 fillér. Rokonezervezeteknek külön meg­egyezés szerint. Egyes szám ára 40 fillér. Hirdetések díjszabás ssérintt számíttatnak MUNKÁSOK ÉRDEKEIT KÉPVISELŐ LAP ne Budapest. 1&53 január 13 □Ili Megjelenik minden hó másodiké» negyedik péntekén. Szerkesztőség és fciaclóhjvatqű: Vili, Magdolna ucca 5* Telefon: 38—-(>-—53. Szerkesztőségi zárlat a lap megjelenése előtt négy nappaJ. A szerkesztővel értekeani lebet mindeu nap 12-2 óra között 1933 Valamikor egy évforduló, ha örömet nem is, de némi bizakodást mégis hozott abba a re­ménytelen és sok keserűséggel teli életbe, ame­lyet a. dolgozók öntudatra ébredésük óta élnek. Ü.i esztendő küszöbén, a politikai és gazdasági élet eredményeiről rendszerint számadást, illetve mérleget szoktak készíteni. Bármilyen legyen is ez a. számadás, bizonyos, hogy akinek rossz eredményt mutat, az remónyteltebb vára­kozással nézi az lij esztendő várható ered­ményeit és következményeit. Akinek jót mutat a. számadása, azt az új esztendő egy még jobb, az örömöknek még bővebb lehetőséget nyújtó munkálkodásra sarkalja. Sajnos, ma. már ott tartunk, hogy azok is, akik munkájukkal — ne kutassuk, hogy mi­lyen szenvedések árán —, de valamennyire megelégedetten zárhatták le multesztendoi szá­madásukat, a legteljesebb bizonytalansággal néznek a jövő felé. Mert a helyzetet ismerve, közelfekvő, hogy az általános elnyomorodás könnyen magával ránthatja a ma még vala­hogyan élni tudó egzisztenciákat is. Ehhez nem hiányzik sok sem időből, sem anyagi vo­natkozásokból, amit a multesztendei számadás eredményei is bizonyítanak. I)e van egy másik, úgy gazdasági, mint em­beri szempontból sokkal fontosabb kérdett, hogy mit mutathat ki a munkásság az új esztendő küszöbén az elmúlt év eredménye­ként? Mit mutat az ő könyvelése, melyek azok a pozitívumok, amelyek a „Bevétel“ és a „Ki­adás“ rubrikáiban föllelhetők. Szinte még reá- gondolni is rettenetes arra, hogy a munkások milliói mennyit szenvedtek az elmúlt esz­tendőben. Borzalom fut végig az emberen, ha reágondol arra, hogy ezek az emberek miből éltek, hogyan tudták magukat fenntartani az esztendők óta húzódó, de különösen az elmúlt évi munkanélküliség ideje alatt? Az ezzel kap­csolatos számadás megmutatja azt a szomorú és elképesztő valóságot,'hogy milyen kis rub­rikában foglal helyet az állam és városok gondoskodása: megmutatja a jótékonykodás üres frázisokat tartalmazó akcióit, az e réven nyújtott alamizsnafilléreket. a természetben nyújtott segélyek komikusán ható módszerét; megmutatja, hogy mennyire felülmúlja, a pestszentlörjnei szeméttelep, az ilyen emberi „jószívűségből“ eredő támogatást, föltárná a világ előtt, a. szakszervezeteknek e téren ki­fejtett tevékenységét, hogy mennyire az ere­jüket túlhaladó mértékben voltak ezek a szervezetek a. saját hibájukon kívül nyo­morba jutott munkáséin berek segítségére. Igen, ezt kellene most az új év küszöbén szem­léltetően bemutatni, ezzel kellene megfelelő választ adni arra a szociális érzéketlenségre, amellyel illetékesek a magyar dolgozókat, ide­jétmúlt. jelszavak hangoztatása mellett kezelik. Ha a munkásság', mint a gazdasági élet leg­fontosabb tényezője, lezárja az elmúlt esz­tendőt, a leglényegesebb dolgokról, a családok koplalásáról, az egyre növekvő házbéradóssá- gokról. a zálogba tett holmikról és a végre­hajtási végzésekről, akkor ebből még ceruza és papír uélkü.1 is kimutatható ennek ered­ményeként, hogy a jövő év még reménytele­nebbnek mutatkozik, mint az elmúlt volt. Azon már minden munkás túlvan, hogy hivatalos helyről hangoztatott, és javulást ígérő szónoklatokban higgyen, ha azokat mingyárt nem kisebb személy teszi, mint maga a miniszterelnök. A munkásság már régen megtanulta a gazdasági törvények könyör­telenségét, ha nem is a gazdasági élet bonyo­lult szerkezetén keresztül, de a saját bőrén. És ez a tanulság nagyon elevenen beloékelodött a fogékony munkás agyakba. Csalódottságában azért nem néz a munkásság arrafelé, ahonnan a- remónytkeltő hangok olyan kifogyhatatla­nul, de eredményekben semmit sem mutatva bugyognak, hanem bár hallja a szép szavak tömegét, azoknak mégsem tud hitelt adni. De ugyanekkor kiterjeszti figyelmét a múlt esz­tendő számadása alapján arra a bizonytalan, kétségbeejtő jövőre, amit maga előtt lát és gondolkozik. Ugyanekkor lelki szemeivel maga előtt látja önmagát, nyomorgó családját és éhező muu­kástestvércit. Mindezek láttán feldobban szí­vében azon tudat érzése, hogy a munkás, ami­kor nekiindul az életnek, mennyi verejték és könny között plántálja magába azt az erős akaratot, hogy minél jobb,! minél hasznosabb munkása legyen az iparnak és a. társadalom­nak. mert ez nemcsak .önmagával, hanem az egész emberiséggel szembeni kötelességét, is jelenti. Tele ambícióval vág neki a világnak, hogy hazajőve kellő -szakértelemmel végez­hesse munkáját. Családot alapít és azután ...? Vagy a másik munkás, aki most szabadult fel. de marás munkátlanul kóborol az cocá­kon. Az öreg munkás, csakúgy mint. a fiatal, kényszerű lemondással kell hogy nézze, mini, lesz simává kérges keze a tétlenségtől, ami egyben nyomorának is hű kifejezője. Nézi a lelkében felgyülemlett keserűség ködfátyolán át, mint tűnnek el előle az élet. reménysugarai. A vas- és fémmunkások nemzetközi végre­hajtóbizottságának elnöksége november hó 22-én és 23-áu Párizsban ülést tartott, amelyen elhatározta, hogy tekintettel az állandóan fo­kozódó óriási munkanélküliségre, a végrehajtó; bizottságot a lehető legsürgősebben egybe keli hívni. A végrehajtóbizottságot, flg Konrád, szaktárs, a Nemzetközi Vas- és Fémmunkás- szövetség titkára folyó évi január hó 5„ 6. és 7. napjára hívta össze Prágába, mely alkalom­mal a végrehajtöbizottság' tagjai csukáim* tel­jes száanbau megjelentek. Képviselve voltak: Anglia, Írország, Svédország, Norvégia. Né­metország, Luxemburg, Finnország, Csehszlo­vákia. Ausztria, Spanyolország, Dánia, Hollan­dia, Franciaország. Svájc, Belgium. Észak- Amerika írásban mentette ki magát, mivel az idő rövidségére való tekintettel nem volt mód­jában küldöttet küldeni. Rósztvett még Ma­gyarország. Románia, Lengyelország és Jugo­szlávia. Az, utóbbi négy államot Csapó Sámuel szaktárs képviselte a végrekajtóbizottságba-n. A végreha.itóbizottságot Dg Konrád szaktárs. a nemzetközi titkár üdvözölte és rámutatott arra a borzalmas munkanélküliségre, amelyet a világválság teremtett és amely az utóbbi időben mindinkább fokozódik és amelynek ja­vulását. sajnos, alig egy pár államban lehet csak tapasztalni. Az észnélküli racionalizálás Európában ás Észak-Amerikában. közel négy­millió vas- és fémipari munkást tett munka­nélkülivé. Bejelentette, hogy különösen azok­ban az országokban súlyos a munkanélküli vas- és fémmunkások helyzete, ahol sem az államtól, sem a. várostól segélyt uem kapnak, hanem teljesen a szakszervezetek segélyezésére szorulnak. A végrehajtöbizottság a következő napirendi pontokat tárgyalta: 1. A nemzetközi titkár általános jelentése. 2. Magyarország. Lengyelország. Románia. és Jugoszlávia■ vas- és fémmunkásainak helyzete. 3. A belga, vas- és fémmunkások beadványa, a bekövetkező nagy harc esetére. 4. A Nemzetközi Szakszervezeti Szövetség jelentése az 1932. évi szeptember hó 22—-23-án megtartott, üléséről.. 5. A nemzetközi titkár pénztári jelentése a. járulékok befizetéséről, valamint az esetleges külön járulékok kivetéséről a. krízis tartamára, 6. A Genfi Nemzetközi Munkaügyi Hivatal­hoz bejelentendő s a munkabér me pállapító bi­zottságba a Vasas Internaciondle részéről 1 tag megválasztása. 7. A negyvenórás munkaidő bevezetése és a hatórás fölváltási rendszer bevezetése a nehéz- vas ipar ban. 8. A nemzetközi vas- és fémmunkáskongresz- szus idejének és helyének megállapítása. 9. A nemzetközi titkár különféle előterjesz­tései. A fötati napirendet a végrehajtóbizottság melyek valamikor megtört testét melengették. Néz és gondolkodik. A kétségbeesés kirob­banni készülő vulkánja feszíti izmait, erejét, de még nem tudja áttörni az öntudat, erős sziklarótegét. Az öntudat, sziute hihetetlen ereje magyarázza azt a nagy csodát, hogy a háborgó vulkán még nem tört ki. De az ön­tudatnak ez az óriási ereje más csodatétéire is képes, ami akkor már dcui is lesz csoda, hanem természetes, folyománya a nyomor, és nélkülözés okozta szenvedéseknek. Az elmúlt esztendő mérlege a keserűséget, a nyomort, a szenvedést, a nélkülözést, a meg­alázást, az emberi méltóság semmibevételét mutatja eredményeként. A jövőbe veteti te­kintet még ennél is rosszabb eredménnyel kecsegtet, ha minden úgy marad, mint uho­három napon át tárgyalta. Egy teljes napol vett, igénybe Magyarország, Lengyelország, Románia és Jugoszlávia vas- és fémmunkásai helyzetének ismertetése. A második napirendi ponthoz több ízben szólt, hozzá Csapó Sámuel szaktárs és az ezzel kapcsolatos vitá ban részt- vett majdnem valamennyi európai állam ki­küldöttje. Különösen nagy érdeklődést tanúsí­tott a fönti négy állam helyzete iránt, Anglia. Svédország. Dánia, Hollandia, Franciaország. Németország, valamint Csehszlovákia kikül­döttje. Igen erélyes határozatot hozott a végre- hajtóbizottság a belga konfliktus ügyében és tudomásul vette a. Nemzetközi Szakszervezeti Szövetség által előterjesztett határozati javas­latot, amelyet, helyszűke ,miatt, nincs módunk­ban leközölni. Ezután beválasztották a, Genfi Nemzetközi Munkaügyi Hivatal bérmegálla­pító bizottságába Georg Reinheit (Berlini, Me. Kémia (London), Léon Ohevalmc (Párizs) és l. G. Köuwet (Brüsszel). A vógrehajtóbizotiság egyben kimondta, hogy kérni fogja, a Nemzet­közi. Munkaügyi Hivataltól, hogy még egy delegátust küldhessen ki a munkubcrmegálla- pító bizottságba a keleti országok részéről. A nemzetközi titkár által előterjesztett, pénz (ári jelentést a végrehajtóbizottság tudomásul vette, továbbá határozatot hozott a járulék ügyében. Ugyancsak határozott a végrehajtó- bizottság a nemzetközi vas- és fémműnkás- kongrespzus Idejének és helyének megállapí­tása ügyében is. Közel egy napig tartott, a 40 órás munkahét és 6 órás fölváltási rendszernek a uehózvas- iparban történő bevezetése üdvében tett előter­jesztés megtárgyalása, amely ponthoz a végrehajtóbizottság valamennyi tagja hozzá­szólt és hosszabb vita után a következő hatá­rozati javaslatot fogadta, el: Határozati javasló.!. A Nemzetközi Va6- ás Fámul unkássezövetség köz­ponti bizottsága 1933. övi január hó 5. és 7-én Prá­gában megtartott ülésén állást foglalt, a mai gazda­sági és politikai helyzettel kapcsolatos kérdésekben, de különösen azok következményeivel szemben. Hi­vatkozással a mostani ülést megelőzően hozott, ha­tározatokra, ez alkalommal az alábbi követeléseket, emelte határozattá: a) A munkásság elhárítja, magáról a felelősséget a gazdasági élet azon fejlődéséért, amely az embe­riséget a gazdasági és szociális összeomlás felé hajtja. Mindezekért, a felelősséget, azon körökre há­rítja, amelyek a. gazdasági és politikai élet intézését a kezükben tartják. b) A központi bizottság e komoly pillanatokban ismételten rámutat a mai helyzetet előidéző politikai kérdések sürgős megoldásának szükségességére és a világ békéjét megzavarni készülő újabb háborús izgatásra. Követeli a kölcsönös árucsere lehetőségé­nek biztosítását és az államok közötti bizalom meg­gyen volt, De maradhat-o ez így?! A Imii Jnteuuscioitáte e Otília zvtt&ágá ■ pi iqoi illése Európában és ÉssaK-Amennaban Közel négymillió vas- és fémmttnhds van munKa nélbiil é Minden dolgozó szaklórs fizesse ponlosan járulékát, hogy Szövetségünk megfelelhessen a segélyre szoruld tagokkal szembeni kötelességének 4

Next

/
Thumbnails
Contents