Vas- és Fémmunkások Lapja, 1933 (39. évfolyam, 1-13. szám)
1933-01-13 / 1. szám
4 Minden dolgozó szaktárs fizesse pontosan járulékát, hogy Szövetségünk megfelelhessen a segélyre szoruló tagokkal szembeni kötelességének ■ WHO" fórum A MAGYARORSZÁGI VAS- ÉS FÉMIPARI mi. XXXIX. évfolyam. 1. szenieli MUNKÁSOK ÉRDEKEIT KÉPVISELŐ LAP ne Budapest, 1953 január 13 □Ili Megjelenik minden hó második és negyedik péntekén. Szerkesztőség és feiadóhivatal: Vili, Magdolna ucca 5* Telefon: 38—()—53. Szerkesztőségi zárlat a lap megjelenése előtt négy nappal. A szerkesztővel értékelni lehet minden nap 12-2 óra között Előfizetési ár: A Szövetség tagjai részére heti járulékok ellenében, magánosok részére egész évre 9 pengő 60 fillér, félévre 4 pengő 60 fillér. Rokonszervezeteknek külön megegyezés szerint. Egyes szám ára 40 fillér. Hirdetések díjszabás szerintt számíttatnak . 1933 Valamikor egy évforduló, ha örömet nem is, de némi bizakodást mégis hozott abba a reménytelen és sok keserűséggel teli életbe, amelyet a dolgozók öntudatra ébredésük óta élnek. II. esztendő küszöbén, a politikai és gazdasági élet eredményeiről rendszerint számadást, illetve mérleget szoktak készíteni. Bármilyen legyen is ez a számadás, bizonyos, hogy akinek rossz eredményt mutat, az reményteliebb várakozással nézi az ij esztendő várható eredményeit és következményeit. Akinek jót mutat a számadása, azt az új esztendő egy még jobb, az örömöknek még bővebb lehetőséget nyújtó munkálkodásra sarkalja. Sajnos, ma már ott tartunk, hogy azok is, akik munkájukkal — ne kutassuk, hogy milyen szenvedések árán —, de valamennyire megelégedetten zárhatták le múltesztendei számadásukat, a legteljesebb bizonytalansággal néznek a jövő felé. Mert a helyzetet ismerve, közelfekvő, hogy az általános elnyomorodás könnyen magával ránthatja a ma még valahogyan élni tudó egzisztenciákat is. Ehhez nem hiányzik sok sem időből, sem anyagi vonatkozásokból, amit a múltesztendei számadás eredményei is bizonyítanak. Ide van egy másik, úgy gazdasági, mint emberi szempontból sokkal fontosabb kérdétt, hogy mit mutathat ki a munkásság az új esztendő küszöbén az elmúlt év eredményeként? Mit mutat az ő könyvelése, melyek azok a pozitívumok, amelyek a „Bevétel“ és a „Kiadás“ rubrikáiban föllelhetők. Szinte még reágondolni is rettenetes arra, hogy a munkások milliói mennyit szenvedtek az elmúlt esztendőben. Borzalom fut végig az emberen, ha reágondol arra, hogy ezek az emberek miből éltek, hogyan tudták magukat fenntartani az esztendők óta húzódó, de különösen az elmúlt évi munkanélküliség ideje alatt? Az ezzel kapcsolatos számadás megmutatja azt a szomorú és elképesztő valóságot,hogy milyen kis rubrikában foglal helyet az állam és városok gondoskodása: megmutatja a jótékonykodás üres frázisokat tartalmazó akcióit, az e réven nyújtott alamizsnafilléreket, a természetben nyújtott segélyek komikusan ható módszerét; megmutatja, hogy mennyire felülmúlja, a pestszentlörinci szeméttelep, az ilyen emberi „jószívűségből“ eredő támogatást, föltárná a világ előtt, a szakszervezeteknek e téren kifejtett tevékenységét, hogy mennyire az erejüket túlhaladó mértékben voltak ezek a szervezetek a saját hibájukon kívül nyomorba jutott munkásemberek segítségére. Igen, ezt kellene most az új év küszöbén szemléltetően bemutatni, ezzel kellene megfelelő választ adni arra a szociális érzéketlenségre, amellyel illetékesek a magyar dolgozókat, idejétmúlt jelszavak hangoztatása mellett kezelik. Ha a munkásság, mint a gazdasági élet legfontosabb tényezője, lezárja az elmúlt esztendőt, a leglényegesebb dolgokról, a családok koplalásáról, az egyre növekvő hátbéradósságokról, a zálogba tett holmikról és a végrehajtási végzésekről, akkor ebből még ceruza és papír nélkül is kimutatható ennek eredményeként, hogy a jövő év még reménytelenebbnek mutatkozik, mint az elmúlt volt. Azon már minden munkás túlvan, hogy hivatalos helyről hangoztatott, és javulást ígérő szónoklatokban higgyen, ha azokat mindjárt nem kisebb személy teszi, mint maga a miniszterelnök. A munkásság már régen megtanulta a gazdasági törvények könyörtelenségét, ha nem is a gazdasági élet bonyolult szerkezetén keresztül, de a saját bőrén. És ez a tanulság nagyon elevenen beleékelődött a fogékony munkás agyakba. Csalódottságában azért nem néz a munkásság arrafelé, ahonnan a reményt keltő hangok olyan kifogyhatatlanul, de eredményekben semmit sem mutatva bugyognak, hanem bár hallja a szép szavak tömegét, azoknak mégsem tud hitelt adni. De ugyanekkor kiterjeszti figyelmét a múlt esztendő számadása alapján arra a bizonytalan, kétségbeejtő jövőre, amit maga előtt lát és gondolkozik. Ugyanekkor lelki szemeivel maga előtt látja önmagát, nyomorgó családját és éhező munkástestvéreit. Mindezek láttán feldobban szívében azon tudat érzése, hogy a munkás, amikor nekiindul az életnek, mennyi verejték és könny között plántálja magába azt az erős akaratot, hogy minél jobb, minél hasznosabb munkása legyen az iparnak és a társadalomnak, mert ez nemcsakönmagával, hanem az egész emberiséggel szembeni kötelességét, is jelenti. Tele ambícióval vág neki a világnak, hogy hazajőve kellőszakértelemmel végezhesse munkáját. Családot alapít és azután ...? Vagy a másik munkás, aki most szabadult fel, de marás munkátlanul kóborol az cocákon. Az öreg munkás, csakúgy mint a fiatal, kényszerű lemondással kell hogy nézze, mint, lesz simává kérges keze a tétlenségtől, ami egyben nyomorának is hű kifejezője. Nézi a lelkében felgyülemlett keserűség ködfátyolán át, mint tűnnek el előle az élet reménysugarai. A vas- és fémmunkások nemzetközi végrehajtóbizottságának elnöksége november hó 22-én és 23-án Párizsban ülést tartott, amelyen elhatározta, hogy tekintettel az állandóan fokozódó óriási munkanélküliségre, a végrehajtó bizottságot a lehető legsürgősebben egybe kell hívni. A végrehajtóbizottságot, míy Konrád, szaktárs, a Nemzetközi Vas- és Fémmunkásszövetség titkára folyó évi január hó 5- 6. és 7. napjára hívta össze Prágába, mely alkalommal a végrehajtóbizottság tagjai csukáim a teljes számban megjelentek. Képviselve voltak: Anglia, Írország, Svédország, Norvégia, Németország, Luxemburg, Finnország, Csehszlovákia, Ausztria, Spanyolország, Dánia, Hollandia, Franciaország, Svájc, Belgium. Észak- Amerika írásban mentette ki magát, mivel az idő rövidségére való tekintettel nem volt módjában küldöttet küldeni. Résztvett még Magyarország, Románia, Lengyelország és Jugoszlávia. Az utóbbi négy államot Csapó Sámuel szaktárs képviselte a végrehajtóbizottságban. A végrehajtóbizottságot D. Konrád szaktárs, a nemzetközi titkár üdvözölte és rámutatott arra a borzalmas munkanélküliségre, amelyet a világválság teremtett és amely az utóbbi időben mindinkább fokozódik és amelynek javulását, sajnos, alig egy pár államban lehet csak tapasztalni. Az észnélküli racionalizálás Európában és Észak-Amerikában, közel négymillió vas- és fémipari munkást tett munkanélkülivé. Bejelentette, hogy különösen azokban az országokban súlyos a munkanélküli vas- és fémmunkások helyzete, ahol sem az államtól, sem a várostól segélyt nem kapnak, hanem teljesen a szakszervezetek segélyezésére szorulnak. A végrehajtó bizottság a következő napirendi pontokat tárgyalta: 1. A nemzetközi titkár általános jelentése. 2. Magyarország, Lengyelország, Románia, és Jugoszlávia■ vas- és fémmunkásainak helyzete. 3. A belga, vas- és fémmunkások beadványa, a bekövetkező nagy harc esetére. 4. A Nemzetközi Szakszervezeti Szövetség jelentése az 1932. évi szeptember hó 22—-23-án megtartott, üléséről.. 5. A nemzetközi titkár pénztári jelentése a járulékok befizetéséről, valamint az esetleges külön járulékok kivetéséről a krízis tartamára. 6. A Genfi Nemzetközi Munkaügyi Hivatalhoz bejelentendő s a munkabér megállapító bizottságba a Vasas Internacionále részéről 1 tag megválasztása. 7. A negyvenórás munkaidő bevezetése és a hatórás fölváltási rendszer bevezetése a nehézvas iparban. 8. A nemzetközi vas- és fémmunkáskongreszszus idejének és helyének megállapítása. 9. A nemzetközi titkár különféle előterjesztései. A fölati napirendet a végrehajtóbizottság melyek valamikor megtört testét melengették. Néz és gondolkodik. A kétségbeesés kirobbanni készülő vulkánja feszíti izmait, erejét, de még nem tudja áttörni az öntudat, erős sziklarétegét. Az öntudat, szinte hihetetlen ereje magyarázza azt a nagy csodát, hogy a háborgó vulkán még nem tört ki. De az öntudatnak ez az óriási ereje más csodatételre is képes, ami akkor már aicli is lesz csoda, hanem természetes, folyománya a nyomor, és nélkülözés okozta szenvedéseknek. Az elmúlt esztendő mérlege a keserűséget, a nyomort, a szenvedést, a nélkülözést, a megalázást, az emberi méltóság semmibevételét mutatja eredményeként. A jövőbe vetett tekintet még ennél is rosszabb eredménnyel kecsegtet, ha minden úgy marad, mint ahogyan volt. De maradhat-e ez így?! három napon át tárgyalta. Egy teljes napot vett, igénybe Magyarország, Lengyelország, Románia és Jugoszlávia vas- és fémmunkásai helyzetének ismertetése. A második napirendi ponthoz több ízben szólt, hozzá Csapó Sámuel szaktárs és az ezzel kapcsolatos vitában résztvett majdnem valamennyi európai állam kiküldöttje. Különösen nagy érdeklődést tanúsított a fenti négy állam helyzete iránt, Anglia, Svédország, Dánia, Hollandia, Franciaország, Németország, valamint Csehszlovákia kiküldöttje. Igen erélyes határozatot hozott a végrehajtóbizottság a belga konfliktus ügyében és tudomásul vette a Nemzetközi Szakszervezeti Szövetség által előterjesztett határozati javaslatot, amelyet, helyszűke ,miatt, nincs módunkban leközölni. Ezután beválasztották a Genfi Nemzetközi Munkaügyi Hivatal bérmegállapító bizottságába Georg Reinheit (Berlin), Me. Kémia (London), Léon Chevalme (Párizs) és J. G. Keuwet (Brüsszel). A végrehajtó bizottság egyben kimondta, hogy kérni fogja, a Nemzetközi Munkaügyi Hivataltól, hogy még egy delegátust küldhessen ki a munkabérmegállapító bizottságba a keleti országok részéről. A nemzetközi titkár által előterjesztett, pénztári jelentést a végrehajtó bizottság tudomásul vette, továbbá határozatot hozott a járulék ügyében. Ugyancsak határozott a végrehajtóbizottság a nemzetközi vas- és fémmunkáskongresszus idejének és helyének megállapítása ügyében is. Közel egy napig tartott, a 40 órás munkahét és 6 órás fölváltási rendszernek a nehézvasiparban történő bevezetése üdvében tett előterjesztés megtárgyalása, amely ponthoz a végrehajtó bizottság valamennyi tagja hozzászólt és hosszabb vita után a következő határozati javaslatot fogadta el: Határozati javaslat 1. A Nemzetközi Vasás Fámulunkásszövetség központi bizottsága 1933. évi január hó 5. és 7-én Prágában megtartott ülésén állást foglalt, a mai gazdasági és politikai helyzettel kapcsolatos kérdésekben, de különösen azok következményeivel szemben. Hivatkozással a mostani ülést megelőzően hozott, határozatokra, ez alkalommal az alábbi követeléseket, emelte határozattá: a) A munkásság elhárítja, magáról a felelősséget a gazdasági élet azon fejlődéséért, amely az emberiséget a gazdasági és szociális összeomlás felé hajtja. Mindezekért, a felelősséget, azon körökre hárítja, amelyek a gazdasági és politikai élet intézését a kezükben tartják. b) A központi bizottság e komoly pillanatokban ismételten rámutat a mai helyzetet előidéző politikai kérdések sürgős megoldásának szükségességére és a világ békéjét megzavarni készülő újabb háborús izgatásra. Követeli a kölcsönös árucsere lehetőségének biztosítását és az államok közötti bizalom meg A Imii Intelluscipitate e Otíliazottsága ■ pi iqoi illése Európában és Észak-Ameriában Közel négymillió vas- és fémmirihos van munka nélkül