Vas- és Fémmunkások Lapja, 1938 (44. évfolyam, 1-12. szám)

1938-01-14 / 1. szám

BU­DA­PEST, 1938. ÉVI JANUÁR HÓ 14 NEGYVENNEGYEDIK ÉVFOLYAM, 1. SZ. A A4- TEChM,! FA1\MU2.\ rnsr SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: BUDA­PEST VIII, MAGDOLNA UCCA 5—7. SZ. — TELE­­FONSZÁM: 188-053. — SZERKESZTŐSÉGI ZÁRLAT A LAP MEGJELENÉSE ELŐTT NÉGY NAPPAL A MAGYARORSZÁGI VAS- ÉS FÉMIPARI MUNKÁSOK ÉRDEKEIT KÉPVISELŐ LAP ELŐFIZETÉSI ARA: A­ MAGYARORSZÁGI VAS- ÉS FÉMMUNKÁSOK SZÖVETSÉGE TAGJAI A JÁRULÉK ELLENÉBEN DÍJTALANUL KAPJÁK. MAGÁNOSOK RÉSZÉRE EGY ÉVRE 9­60 PENGŐ, ROKONSZERVEZE­TEKNEK KÜLÖN MEGEGYEZÉS SZERINT, MEGJELENIK MINDEN HÓNAP 2. ÉS 4. PÉNTEKÉN. A SZER­KESZTŐVEL ÉRTEKEZNI LEHET MINDENNAP 12-2 ÓRA KÖZÖTT. KÉZIRATOK NEM ADATNA­­K VISSZA Új harcok előtt Ismét elmúlt egy év és a nagy világtörténé­sek, az egymást követő események felvonulá­sában alig van idő, hogy néhány órára meg­állva, áttekintsünk az elmúlt év eseményei fö­lött. Pedig meg kell állanunk, hogy megállapít­hassuk, mit tettünk jól vagy rosszul és hogy miképen küzdjünk továbbra is lankadatlanul a munkásérdekekért. Az elmúlt év nagy megpróbáltatásai ellenére meg kell állapítanunk, hogy munkánk nem volt meddő. A munkaalkalmak növekedésével alkalom nyílott arra, hogy a­ munkabéreket, melyeket a munkáltatók a nehéz konjunkturá­lis idők folyamán leszállítottak, följavítsák. Ez irányban indult meg a küzdelem, amely — talán nem kielégítő módon —, de mégis ered­ménnyel járt. Ez az eredmény azonban nagy­részt csak a gyáriparban és ennek is csak azon üzemeiben mutatkozik, amelyekben a munká­sok szervezve vannak. A kisiparban az ered­mény már elenyészőbb, ami a kisipar sajátos­ságainak, de nagyrészt a kisiparban foglalkoz­tatott munkások szervezetlenségének tudható be. Pedig éppen ebben az iparágban volna leg­nagyobb szükség a munkabérek emelésére. Szinte rejtély, hogy ezek a munkások a 25—30 —40 filléres órabérek mellett keresetükből ho­gyan tudnak családjaikkal megélni. Mindebből pedig a tanulság az, hogy eredményeket csakis szervezkedés útján lehet elérni. A szervezkedés terén az elmúlt év óriási eredményeket hozott. A Szövetségünkbe belé­pett új tagok száma 6759, ami a dolgozó szak­­társak lelkes munkájának az eredménye, akik összefogva a központi vezetőséggel, a szervező­­bizottságokkal és a bizalmi férfiakkal, mindent megtettek, amit megtenni szükségesnek mutat­kozott. A munkabérek emelése terén elért ered­mények kifejezetten ennek a lelkes és odaadó munkának tudhatók be. A nyolcórás munkanap kérdése az elmúlt év­ben egy pillanatra sem került le a napirendről. Ügy a közületekben, valamint a gyárakban és minisztériumokban egymást érték Szövetségünk beadványai, amelyekben a nyolcórás munka­nap bevezetését követeljük. És amíg a kisebb szakmákban, így a bádogos-, vízvezeték- és gőz­fűtés szakmában már bevezették a nyolcórás munkanapot, a gyáriparban e kérdés megoldása még mindig vajúdik. Tudjuk, hogy milyen be­folyások játszanak közre e kérdés megoldásá­nak elnyújtásában, amiből csak azt a követ­keztetést lehet levonni, hogy ez is a szervezeti erőn múlik és­ amint miniszteri közbenjárás nélkül oldottuk meg nagyrészt a munkabér­­emelés kérdését, ugyanúgy a nyolcórás munka­nap ügyében is a saját erőnkre kell támasz­kodnunk. A fizetéses szabadság is most áll megoldás előtt és a jelek után ítélve szaktársaink nagy része már az idén ennek élvezetébe is lép. A fizetéses szabadságnak a kormány által terve­zett megoldása azonban még közel sem ki­elégítő. Nagy rétegei a vas- és fémmunkások­nak rekesztődnek ki a fizetéses szabadságból, amibe belenyugodnunk nem szabad. Habár az elmúlt év a fenti szűkreszabott összefoglalásban eredményeket mutat, ez még korántsem jelenti, hogy most már minden rend­ben van és minden vas- és fémmunkás lábhoz teheti a fegyvert. Nem! Ennek nem szabad megtörténnie. A harcok katonái vagyunk, az osztályharc katonái. Tudjuk, hogy a kapitaliz­mus önként nem ad semmit, hanem minden eredményt ki kell küzdeni. Minden szaktársat hasson tehát át az újévben is ugyanaz a lel­kesedés, amely őt az elmúlt év harcaiban fű­tötte. Folyjon tovább az agitáció a még szer­ Jubileumi és segédavató ünnepélyünk Szövetségünk székházának dísztermében de­cember 19-én a 25 éves tagok érdemeinek mél­tatására és az 1937. évben felszabadult szaktár­sak segédavatására ünnepélyt tartottunk, mely alkalommal a dísztermet zsúfolásig megtöltöt­ték a megjelentek. Az ünnepélyt a zenekar a „Fel, szocialisták“ című dallal nyitotta meg, ma­jd a Vasas Dal­kor adott elő nagy sikerrel néhány dalt, utána pedig Baló Elemér színművész adta elő Kruppa Rezső szaktárs „Huszonöt év“ című ünnepi versét. Az ünnepi beszédet Csapó Sámuel szaktárs, a Szövetség főtitkára mondotta. Bensőséges szeretettel köszöntötte a megjelenteket a köz­ponti vezetőség és a nagy vasas család nevé­ben. Egyben tolmácsolta Ila Konrád szaktárs üdvözletét, aki a Nemzetközi Vas- és Fémmun­kások Szövetsége nevében küldi mindnyájuk­nak szeretetteljes jókívánságait. Ezek után Csapó szak­társ az elmúlt 25 év történetét ismer­tette a következőkben: 1912. év elején 60 budapesti és környékbeli gépgyárban hirdetményt függesztettek ki a már akkor fennálló Vasművek és Gépgyárosok Egyesülete által aláírva, hogy ha a 24 hét óta harcoló fegy­vergyári ,szaktársainik nem veszik fel a munkát és nem­ veszik tudomásul a hir­detményben foglaltakat, akkor 25.612 munkást, tehát az összes vasipari munkásokat kizárják. Ezt követte az 1912. évi május 23-i, a magyar munkásmozgalom történelmi nevezetességű, hatalmas, örökké emlékezetes választójogi tün­tetése, amely igen sok halálos áldozatot is követelt. Néhány hónap múlva 31 vádlottat 3 évi fegyih­ázra, 4 évi börtönre s négy és fél­hónapi fogházbüntetésre ítéltek, ezeknek a fele vasmunkás volt. Ezt követte a Rimaururány Salgótarjáni Vasmű Rt. na­gy harca. Először a Korompiai Vasgyárban, ahol a vasas szaktársaink leveleit a postáskisasszony nem a címzettnek, hanem a vasgyár igazgatójának kézbesítette. Hirdet­mény jelent meg a vasgyárban, hogy aki be mer lépni Szövetségünkbe, azt 1-től 20 koronáig terjedő pénzbüntetéssel sújtják és felmondás nélkül azonnali hatállyal elbocsátják. Ezután esküt vettek a munkásoktól, hogy nepp lépnek be Szövetségünkbe és mindenben szó nélkül tudomásul veszik a hirdetményben foglaltakat. Ezt követte a Ganz villanygyári vasasok, majd a vas- és rézbútoros szaktársaink kizárása. Az 1913. évben a Tisza-féle választójogi tör­vény ismét harcba szólította a vasas szak­­társakat, ami tömegsztrájkban jutott kifeje­zésre. Ezt követi­ Szövetségünk 10 éves jubi­leumi ünnepélye, továbbá a fiumei Ganz hajó­gyár munkásainak kizárása. Ugyanebben az éviben sikerült Csepelen megkötni a kollektív szerződést, a mai igen nevezetes esemény Szövet­ségünk­­ történetében. 1913. év őszén kitört a Ganz vagongyári harc, mely küzdelemben a sztrájktörők agyonlőtték Oroszky János szaktársunkat, akinek mártír­halálát a nagy vasas család örök emlékébe zárta és kegyelettel őrzi. Az 1914-es év gazdasági válsággal kezdődik és ezért úgy Budapesten, mint az egész ország­ban vasas gyűléseket tart a Szövetség. A füleki láncgyárban a rossz bánásmód és az ala­csony munkabérek miatt a szaktársaink harcba léptek. A gyárigazgatóság fegyveres erővel kényszerítette a munkásokat a hosszú munka­idő és alacsony munkabérek mellett való dol­gozásra. A­ losonci főszolgabíró szak­társa inkat 15—15 napi elzárással és 2—300 korona pénz­­büntetéssel sújtotta. A továbbiakban felolvasta Csapó szaktárs egy egri vasas­i levelét, amelyet az illető 19­15 május 15-én intézett a Szövetség vezetőségéhez, amelyet mint történelmi dokumentumot itt közlünk: „Nem bírom tovább a borzalmas ki­zsákmányolást, inkább bevonulok katonáékhoz. A családomból már huszonnégyen vannak a harctéren és inkább akarok a­­ huszonötödik lenni, de nem megyek vissza semmiért sem abba a gyárba, ahol dolgozom. Ha fegyveresen visszavisznek, inkább mérget iszom, mégsem maradok ott többé.“ Majd ismertette azt­ az óriási küzdelmet,­­ame­lyet a Szövetség a tagjai érdekében a­ háború alatt folytatott, továbbá azokat a hatalmas összegeket, amellyel Szövetségünk a vasmun­kás ,hadbavonultak családtagjait segélyezte. Így múlt­ el huszonöt esztendő a szaktársak fölött dicsőséges harcokban, nagyszerű győzel­­­mekkel. Nem egyszer reménytelennek látszó éjszakában az üldöztetéseknek néha kétségbe­ejtő nehézségei közepette, de mindig a szocia­lista szolidaritás fénye lebegett felettünk. Heroikus negyedszázad volt ez, de szaktár­saink soha nem rendültek meg öntudatukban, szocialista meggyőződésükben, a jövőbe vetett töretlen hitükben és a Szövetség iránti szerete­­tükben. Emelt fővel álltuk a csapásokat, mert tudtuk és tudjuk, hogy elkövetkezik még a győzelem órája és a vasasok is hozzákezdhet­nek annak az új gazdasági és társadalmi rend­­nek a felépítéséhez, amelyben nem lesz többé helye a­ barbár erőszaknak, a nyomornak, a kulturálatlanságnak és a szenvedésnek. Lelkünk mélyén ünnepi érzéssel gondolunk mindazokra, akik ennek a nagyszerű mozga­lomnak felépítői, részesei és becsületes har­cosai voltak. Köszönet nekik hűségükért, ki­tartásukért, harcaikért és áldozatkész munká­inkért. Köszönetünk szava, szálljon azok felé is, akik nem lehetnek itt ma közöttünk egyrészt mivel Csehszlovákiában, Romániában, Jugo­szláviában,­­ Ausztriában és Olaszországban vannak,­ másrészt pedig azok felé, akik nem lehetnek közöttünk, mert a nyomorúság aka­dályozta meg őket abban, hogy ma itt soraink­ban megjelenjenek. Köszönjük önökön ke­­resztül mindazon­­szaktársaknak, akik lehetővé tették a Szövetségünk naggyá és hatalmassá való kiépítését, és akik elősegítették ennek a gyönyörű székháznak a felépítését. Meleg szeretettel gondolunk e pillanatban Magyarország összes szervezett vas- és fém­munkására, és reméljük, hogy a magyar vas­­munkásság is éppen úgy, mint a nyugati álla­mokban lakó szaktársaink, ki fogják küzdeni mindazokat­­ a szociálpolitikai törvényeket, amelyek már a Nyugaton megvannak: a 48 órás és a 40 órás munkaidőt, a fizetett szabad­ságot hogy maguknak és családjuknak szebb és boldogabb jövőt teremthessenek. Fiatal szak­társaim! Titeket pedig arra kérlek, vegyetek rólunk példát, akiket az üldöztetés gránitkeménnyé acélozott, egyeztessétek össze gazdasági érde­keiteket a nagy vasas család egyetemes érde­keivel. A technika szédítő fejlődése, a gépkor­szak tökéletesedése, a rádiókorszak, mind-mind arra kell hogy serkentsen benneteket, hogy velünk együtt harcoljatok az eljövendő szabad­ságért és a szocializmusért. Hűséget, bizalmat és kötelességteljesítést mutassatok tehát a szakszervezettel és a szocializmussal szemben, ne hagyjátok magatokat félrevezetni, legyetek résen, tanuljatok a német, osztrák és olasz szaktársaink szenvedéséből és legyetek harcos pionérjai Szövetségünknek és foglaljátok el méltó helyeteket a világvasmunkásság küzdel­mében és dolgozzatok velünk karöltve a szocia­lizmus győzelméért. Barátság! Csapó­t szaktárs beszédét a jelenlévők nagy lelkesedéssel fogadták. Rövid szünet után a zenekar újból megnyitotta az ünnepélyt, mely­nek második részében R. Laurisin Irén és Szí­li­éti Sándor énekeltek igen szépen és nagy tetszés mellett operaáriákat és dalokat. Baló Elemér színművész szavalt verseket, amelyeket a jubiláló közönség ugyancsak nagy tetszéssel fogadott. Majd a zenekar zárta be az ünnepélyt Mozart „Török induló“-jával. veretlen vas- és fémmunkások megszervezése érdekében. Terjesszük­­tovább a szocializmus eszméjét, ami ha megtörténik, úgy a következő év sokkal eredményesebb lesz, mint amilyen az elmúlt volt. IlllHM .......--......... ! Illuireszmalmet rendez a vas- és rézesztergályosok és rokonszakmák szervezőbizottsága 1938 február 27-én, vasárnap délelőtt pont 10 órai kezdettel a szövetségi Székház dísztermében. Mindenkit szeretettel vár a Szervezőbizottság

Next