Vas- és Fémmunkások Lapja, 1938 (44. évfolyam, 1-12. szám)
1938-01-14 / 1. szám
BUDAPEST, 1938. ÉVI JANUÁR HÓ 14 NEGYVENNEGYEDIK ÉVFOLYAM, 1. SZ. A A4- TEChM,! FA1\MU2.\ rnsr SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: BUDAPEST VIII, MAGDOLNA UCCA 5—7. SZ. — TELEFONSZÁM: 188-053. — SZERKESZTŐSÉGI ZÁRLAT A LAP MEGJELENÉSE ELŐTT NÉGY NAPPAL A MAGYARORSZÁGI VAS- ÉS FÉMIPARI MUNKÁSOK ÉRDEKEIT KÉPVISELŐ LAP ELŐFIZETÉSI ARA: A MAGYARORSZÁGI VAS- ÉS FÉMMUNKÁSOK SZÖVETSÉGE TAGJAI A JÁRULÉK ELLENÉBEN DÍJTALANUL KAPJÁK. MAGÁNOSOK RÉSZÉRE EGY ÉVRE 960 PENGŐ, ROKONSZERVEZETEKNEK KÜLÖN MEGEGYEZÉS SZERINT, MEGJELENIK MINDEN HÓNAP 2. ÉS 4. PÉNTEKÉN. A SZERKESZTŐVEL ÉRTEKEZNI LEHET MINDENNAP 12-2 ÓRA KÖZÖTT. KÉZIRATOK NEM ADATNAK VISSZA Új harcok előtt Ismét elmúlt egy év és a nagy világtörténések, az egymást követő események felvonulásában alig van idő, hogy néhány órára megállva, áttekintsünk az elmúlt év eseményei fölött. Pedig meg kell állanunk, hogy megállapíthassuk, mit tettünk jól vagy rosszul és hogy miképen küzdjünk továbbra is lankadatlanul a munkásérdekekért. Az elmúlt év nagy megpróbáltatásai ellenére meg kell állapítanunk, hogy munkánk nem volt meddő. A munkaalkalmak növekedésével alkalom nyílott arra, hogy a munkabéreket, melyeket a munkáltatók a nehéz konjunkturális idők folyamán leszállítottak, följavítsák. Ez irányban indult meg a küzdelem, amely — talán nem kielégítő módon —, de mégis eredménnyel járt. Ez az eredmény azonban nagyrészt csak a gyáriparban és ennek is csak azon üzemeiben mutatkozik, amelyekben a munkások szervezve vannak. A kisiparban az eredmény már elenyészőbb, ami a kisipar sajátosságainak, de nagyrészt a kisiparban foglalkoztatott munkások szervezetlenségének tudható be. Pedig éppen ebben az iparágban volna legnagyobb szükség a munkabérek emelésére. Szinte rejtély, hogy ezek a munkások a 25—30 —40 filléres órabérek mellett keresetükből hogyan tudnak családjaikkal megélni. Mindebből pedig a tanulság az, hogy eredményeket csakis szervezkedés útján lehet elérni. A szervezkedés terén az elmúlt év óriási eredményeket hozott. A Szövetségünkbe belépett új tagok száma 6759, ami a dolgozó szaktársak lelkes munkájának az eredménye, akik összefogva a központi vezetőséggel, a szervezőbizottságokkal és a bizalmi férfiakkal, mindent megtettek, amit megtenni szükségesnek mutatkozott. A munkabérek emelése terén elért eredmények kifejezetten ennek a lelkes és odaadó munkának tudhatók be. A nyolcórás munkanap kérdése az elmúlt évben egy pillanatra sem került le a napirendről. Ügy a közületekben, valamint a gyárakban és minisztériumokban egymást érték Szövetségünk beadványai, amelyekben a nyolcórás munkanap bevezetését követeljük. És amíg a kisebb szakmákban, így a bádogos-, vízvezeték- és gőzfűtés szakmában már bevezették a nyolcórás munkanapot, a gyáriparban e kérdés megoldása még mindig vajúdik. Tudjuk, hogy milyen befolyások játszanak közre e kérdés megoldásának elnyújtásában, amiből csak azt a következtetést lehet levonni, hogy ez is a szervezeti erőn múlik és amint miniszteri közbenjárás nélkül oldottuk meg nagyrészt a munkabéremelés kérdését, ugyanúgy a nyolcórás munkanap ügyében is a saját erőnkre kell támaszkodnunk. A fizetéses szabadság is most áll megoldás előtt és a jelek után ítélve szaktársaink nagy része már az idén ennek élvezetébe is lép. A fizetéses szabadságnak a kormány által tervezett megoldása azonban még közel sem kielégítő. Nagy rétegei a vas- és fémmunkásoknak rekesztődnek ki a fizetéses szabadságból, amibe belenyugodnunk nem szabad. Habár az elmúlt év a fenti szűkreszabott összefoglalásban eredményeket mutat, ez még korántsem jelenti, hogy most már minden rendben van és minden vas- és fémmunkás lábhoz teheti a fegyvert. Nem! Ennek nem szabad megtörténnie. A harcok katonái vagyunk, az osztályharc katonái. Tudjuk, hogy a kapitalizmus önként nem ad semmit, hanem minden eredményt ki kell küzdeni. Minden szaktársat hasson tehát át az újévben is ugyanaz a lelkesedés, amely őt az elmúlt év harcaiban fűtötte. Folyjon tovább az agitáció a még szer Jubileumi és segédavató ünnepélyünk Szövetségünk székházának dísztermében december 19-én a 25 éves tagok érdemeinek méltatására és az 1937. évben felszabadult szaktársak segédavatására ünnepélyt tartottunk, mely alkalommal a dísztermet zsúfolásig megtöltötték a megjelentek. Az ünnepélyt a zenekar a „Fel, szocialisták“ című dallal nyitotta meg, majd a Vasas Dalkor adott elő nagy sikerrel néhány dalt, utána pedig Baló Elemér színművész adta elő Kruppa Rezső szaktárs „Huszonöt év“ című ünnepi versét. Az ünnepi beszédet Csapó Sámuel szaktárs, a Szövetség főtitkára mondotta. Bensőséges szeretettel köszöntötte a megjelenteket a központi vezetőség és a nagy vasas család nevében. Egyben tolmácsolta Ila Konrád szaktárs üdvözletét, aki a Nemzetközi Vas- és Fémmunkások Szövetsége nevében küldi mindnyájuknak szeretetteljes jókívánságait. Ezek után Csapó szaktárs az elmúlt 25 év történetét ismertette a következőkben: 1912. év elején 60 budapesti és környékbeli gépgyárban hirdetményt függesztettek ki a már akkor fennálló Vasművek és Gépgyárosok Egyesülete által aláírva, hogy ha a 24 hét óta harcoló fegyvergyári ,szaktársainik nem veszik fel a munkát és nem veszik tudomásul a hirdetményben foglaltakat, akkor 25.612 munkást, tehát az összes vasipari munkásokat kizárják. Ezt követte az 1912. évi május 23-i, a magyar munkásmozgalom történelmi nevezetességű, hatalmas, örökké emlékezetes választójogi tüntetése, amely igen sok halálos áldozatot is követelt. Néhány hónap múlva 31 vádlottat 3 évi fegyiházra, 4 évi börtönre s négy és félhónapi fogházbüntetésre ítéltek, ezeknek a fele vasmunkás volt. Ezt követte a Rimaururány Salgótarjáni Vasmű Rt. nagy harca. Először a Korompiai Vasgyárban, ahol a vasas szaktársaink leveleit a postáskisasszony nem a címzettnek, hanem a vasgyár igazgatójának kézbesítette. Hirdetmény jelent meg a vasgyárban, hogy aki be mer lépni Szövetségünkbe, azt 1-től 20 koronáig terjedő pénzbüntetéssel sújtják és felmondás nélkül azonnali hatállyal elbocsátják. Ezután esküt vettek a munkásoktól, hogy nepp lépnek be Szövetségünkbe és mindenben szó nélkül tudomásul veszik a hirdetményben foglaltakat. Ezt követte a Ganz villanygyári vasasok, majd a vas- és rézbútoros szaktársaink kizárása. Az 1913. évben a Tisza-féle választójogi törvény ismét harcba szólította a vasas szaktársakat, ami tömegsztrájkban jutott kifejezésre. Ezt követi Szövetségünk 10 éves jubileumi ünnepélye, továbbá a fiumei Ganz hajógyár munkásainak kizárása. Ugyanebben az éviben sikerült Csepelen megkötni a kollektív szerződést, a mai igen nevezetes esemény Szövetségünk történetében. 1913. év őszén kitört a Ganz vagongyári harc, mely küzdelemben a sztrájktörők agyonlőtték Oroszky János szaktársunkat, akinek mártírhalálát a nagy vasas család örök emlékébe zárta és kegyelettel őrzi. Az 1914-es év gazdasági válsággal kezdődik és ezért úgy Budapesten, mint az egész országban vasas gyűléseket tart a Szövetség. A füleki láncgyárban a rossz bánásmód és az alacsony munkabérek miatt a szaktársaink harcba léptek. A gyárigazgatóság fegyveres erővel kényszerítette a munkásokat a hosszú munkaidő és alacsony munkabérek mellett való dolgozásra. A losonci főszolgabíró szaktársa inkat 15—15 napi elzárással és 2—300 korona pénzbüntetéssel sújtotta. A továbbiakban felolvasta Csapó szaktárs egy egri vasasi levelét, amelyet az illető 1915 május 15-én intézett a Szövetség vezetőségéhez, amelyet mint történelmi dokumentumot itt közlünk: „Nem bírom tovább a borzalmas kizsákmányolást, inkább bevonulok katonáékhoz. A családomból már huszonnégyen vannak a harctéren és inkább akarok a huszonötödik lenni, de nem megyek vissza semmiért sem abba a gyárba, ahol dolgozom. Ha fegyveresen visszavisznek, inkább mérget iszom, mégsem maradok ott többé.“ Majd ismertette azt az óriási küzdelmet,amelyet a Szövetség a tagjai érdekében a háború alatt folytatott, továbbá azokat a hatalmas összegeket, amellyel Szövetségünk a vasmunkás ,hadbavonultak családtagjait segélyezte. Így múlt el huszonöt esztendő a szaktársak fölött dicsőséges harcokban, nagyszerű győzelmekkel. Nem egyszer reménytelennek látszó éjszakában az üldöztetéseknek néha kétségbeejtő nehézségei közepette, de mindig a szocialista szolidaritás fénye lebegett felettünk. Heroikus negyedszázad volt ez, de szaktársaink soha nem rendültek meg öntudatukban, szocialista meggyőződésükben, a jövőbe vetett töretlen hitükben és a Szövetség iránti szeretetükben. Emelt fővel álltuk a csapásokat, mert tudtuk és tudjuk, hogy elkövetkezik még a győzelem órája és a vasasok is hozzákezdhetnek annak az új gazdasági és társadalmi rendnek a felépítéséhez, amelyben nem lesz többé helye a barbár erőszaknak, a nyomornak, a kulturálatlanságnak és a szenvedésnek. Lelkünk mélyén ünnepi érzéssel gondolunk mindazokra, akik ennek a nagyszerű mozgalomnak felépítői, részesei és becsületes harcosai voltak. Köszönet nekik hűségükért, kitartásukért, harcaikért és áldozatkész munkáinkért. Köszönetünk szava, szálljon azok felé is, akik nem lehetnek itt ma közöttünk egyrészt mivel Csehszlovákiában, Romániában, Jugoszláviában, Ausztriában és Olaszországban vannak, másrészt pedig azok felé, akik nem lehetnek közöttünk, mert a nyomorúság akadályozta meg őket abban, hogy ma itt sorainkban megjelenjenek. Köszönjük önökön keresztül mindazonszaktársaknak, akik lehetővé tették a Szövetségünk naggyá és hatalmassá való kiépítését, és akik elősegítették ennek a gyönyörű székháznak a felépítését. Meleg szeretettel gondolunk e pillanatban Magyarország összes szervezett vas- és fémmunkására, és reméljük, hogy a magyar vasmunkásság is éppen úgy, mint a nyugati államokban lakó szaktársaink, ki fogják küzdeni mindazokat a szociálpolitikai törvényeket, amelyek már a Nyugaton megvannak: a 48 órás és a 40 órás munkaidőt, a fizetett szabadságot hogy maguknak és családjuknak szebb és boldogabb jövőt teremthessenek. Fiatal szaktársaim! Titeket pedig arra kérlek, vegyetek rólunk példát, akiket az üldöztetés gránitkeménnyé acélozott, egyeztessétek össze gazdasági érdekeiteket a nagy vasas család egyetemes érdekeivel. A technika szédítő fejlődése, a gépkorszak tökéletesedése, a rádiókorszak, mind-mind arra kell hogy serkentsen benneteket, hogy velünk együtt harcoljatok az eljövendő szabadságért és a szocializmusért. Hűséget, bizalmat és kötelességteljesítést mutassatok tehát a szakszervezettel és a szocializmussal szemben, ne hagyjátok magatokat félrevezetni, legyetek résen, tanuljatok a német, osztrák és olasz szaktársaink szenvedéséből és legyetek harcos pionérjai Szövetségünknek és foglaljátok el méltó helyeteket a világvasmunkásság küzdelmében és dolgozzatok velünk karöltve a szocializmus győzelméért. Barátság! Csapót szaktárs beszédét a jelenlévők nagy lelkesedéssel fogadták. Rövid szünet után a zenekar újból megnyitotta az ünnepélyt, melynek második részében R. Laurisin Irén és Szíliéti Sándor énekeltek igen szépen és nagy tetszés mellett operaáriákat és dalokat. Baló Elemér színművész szavalt verseket, amelyeket a jubiláló közönség ugyancsak nagy tetszéssel fogadott. Majd a zenekar zárta be az ünnepélyt Mozart „Török induló“-jával. veretlen vas- és fémmunkások megszervezése érdekében. Terjesszüktovább a szocializmus eszméjét, ami ha megtörténik, úgy a következő év sokkal eredményesebb lesz, mint amilyen az elmúlt volt. IlllHM .......--......... ! Illuireszmalmet rendez a vas- és rézesztergályosok és rokonszakmák szervezőbizottsága 1938 február 27-én, vasárnap délelőtt pont 10 órai kezdettel a szövetségi Székház dísztermében. Mindenkit szeretettel vár a Szervezőbizottság