Magyar Vasmunkások Lapja, 1940 (1. évfolyam, 1-11. szám)
1940-02-15 / 1. szám
i A A betű erejével... Egyévi kényszerű szünetelés után újból lapja van a szervezett magyar vasmunkásságnak. Vészterhes időkben indul útjára, a „Magyar Vasmunkások Lapja“. Abban az élet halálküzdelemben, amely Európában dúl, kiemelkedő szerep jut a vasnak és a vas formálójának, a vasmunkásnak. Mindennél nagyobb érték ma a vas a nemzetek életében, és a magyar vasipari munkásság tudatában van annak a felelősségnek, amely vállalva nehezedik, amikor a föld legnagyobb kincsének megmunkálójává rendeltetett. A mások elé sokszor követendő példaként állított vasas-öntudat mellett a mai időkben hivatástudatot ad ez számára. A magyar vasipari munkásság érzi, tudja, hogy egyik nélkülözhetetlen alkat eleme az állam gépezetének és feltételezi, hogy ugyanazt érzi az ország minden más fontos tényezője is. A pás- és fémipar fontossága kölcsönözte mindig a szakma munkásainak azt a képességet, hogy bármin fordult, is a sors kereke, józanul bírálta az eseményeket, ami azonban sohasem jelentette azt, hogy ha a körülmények úgy kívánták, ne az acél keménységével állja azt a harcot, amelyet rákényszerítettek. Rendkívüli idők rendkívüli feladatokat rónak mindenkire és a szervezett vasmunkásság ezeket a feladatokat ugyanazzal a kötelességtudással vállalja, mint a szürke hétköznapok munkáját. Teszi ezt, mert tudja, hogy minden kalapácsütése, reszelősimítása egy-egy darab tégla az országépítés munkájában. Mindig tudatában volt annak, milyen helyet foglal el a nemzet életében és milyen szerepet játszik az ország gazdasági erejének növelésében. Napjainkban, amikor oly sok szó esik a munkásságról, érdemes szólni arról, hogy a szociálpolitikai ellátottság kielégítő legyen és tényleg a munkásság érdekeit szolgálja. Amidőn a mai rendkívüli idők rendkívüli kötelességeket rónak a munkásságra és az azt zokszó nélkül teljesíti, joggal elvárható, hogy a munkássággal szemben is rendkívüli módon nyilvánuljon meg a megbecsülés jele. A társadalom egyik legfontosabb tényezője a munkásság és ezért méltán megérdemli, hogy a munka jogának élvezete részére biztosítva legyen. A szervezett vasipari munkásság tisztában van azzal, hogy a szociálpolitikai ellátás szükségességének követelésével a küzdők első soraiba állott. Ugyanekkor megállapítható, hogy a lezajlott áldozatos küzdelmek nélkül ma alig lehetne szó szociálpolitikai alkotásokról. A munkaidő törvényes szabályozására vonatkozó rendelkezés sok hibát rejt magában. Ezek kiküszöbölése ép oly fontos, mint a minimális munkabéreknek olyan színvonalon való megállapítása, hogy általuk a tényeges megélhetés biztosítva legyen. A nyári fizetett szabadság csak akkor vezethet kitűzött céljához, ha annak mértéke a munkában elfáradt, testvek tényleges kipihenését eredményezi. Elégtelen a gyermeknevelési pótlék összege is. Ezek a szociálpolitikai alkotások kielégítő változtatásokra szorulnak. Ugyanekkor gondoskodni kell a szociálpolitikai rendelkezések igaz, komoly végrehajtásáról. Az ellenőrzésbe bele kell vonni a munkásság érdekképviseleteit olyan módon, hogy a szociálpolitikai alkotások ne menjenek veszendőbe. Mindezeknek kielégítését várja a vasipari munkásság abban a tudatban, hogy amidőn teljesíti kötelességét, akkor teljesítsenek vele szemben is kötelességeket a szociálpolitikai alkotások terén és a munka jogának megteremtésében. E rövid, beköszöntő keretei nem elegendők arra, hogy minden részletében megvilágítsuk, milyen érdemei vannak a magyar vasmunkások szervezettségének és mi köszönhető annak, hogy nem szétszórtan, hanem szervezetten, gazdasági küzdelmekben nem magára hagyottan, hanem mögöttük a védelmet nyújtó szakszervezettel, nem kulturátlanul, hanem szaktudással és általános műveltséggel teljesítette kötelességét. Ez a kiindulópontja szervezetünk megalapozásának. Az összefogás hirdetése sohasem volt nálunk frázis, hanem a gyakorlatba átvitt valóság. Ezt hirdetjük most is, mert csak összetartással lehet azokat a nagy feladatokat teljesíteni, amelyek most és az elkövetkezendő időkben az ország javát szolgálják. A betű erejével előharcos és szószóló kíván lenni, a „Magyar Vasmunkások Lapja“. Cikkeivel és közleményeivel, pedig hűséges küzdőtársa a szervezett vasipari munkásságnak. A drágaság kérdése az utóbbi időkben egyre erőteljesebben folul előtérbe. Különösen a munkásháztartás gondjait szaporítják a napról napra emelkedő árak és ma már kétségbevonuhatatlanul bebizonyítható, hogy a megélhetés gondjai immár teljesen elviselhetetlenné váltak. A drágaság alakulását különböző indexszámok mutatják, amelyek a megélhetés drágulásáról ezideig csodálatos módon nem tanúskodnak reális, számszerű adatokkal. Ennek magyarázata kizáróan abban rejlik, hogy a drágaságmérő adatok összeállítása olyan időpontban történt, amidőn a világháború már dúlt és ennek következtében a normális áraktól eltérő, magasabb árak képezték a drágaságmérés kiindulópontját. Ez a helytelenség több mint negyedszázadon át akadályozója volt az életszínvonal megfelelő kialakulásának, miért is elérkezett az ideje annak, hogy a hibák kiküszöböltessenek és a megélhetést képező bérek arányba hozassanak a kialakuló árakkal. A tényleges bevásárlások alkalmával lehet megállapítani legjobban, hogy az elsőrendű élelmi és közszükségleti cikkek árai az utóbbi hónapokban milyen mértékben emelkedtek. Az árellenőrző kormánybiztosság időnként kibocsátja hivatalos híradásait, amelyekkel megnyugtatni iparkodik a közvéleményt, hogy gátat emel minden drágulásnak. Az árak a kormánybiztosi megállapítással nem törődve, mégis erőteljesen emelkedő irányzatot mutatnak. A megélhetés problémája az, amely minden háztartást érdekel. Érthető tehát, hogy a munkássást, amelynek keresete, egyébként sem kielégítő, állandóan foglalkozik a megélhetés drágulásával és keresi azokat az utakat és módszereket, amelyekkel nehéz helyzetén könynyíteni tud. Nem akarunk ez alkalommal összegszerűen is rámutatni az árak alakulására, mert amit ma számadatokban leírunk, a legközelebbi napokban már megváltoznak. Ez okból elegendő utalni arra, hogy a legelsőrendű élelmicikkek, a zsír, a burgonya, a tojás, a tej, a vaj, a hús stb. ára lényegesen emelkedett. Emelkedett az elsőrendű közszükségleti cikkek ára is. Ezek közé tartoznak az összes textiláruk, bőráruk (ruha, cipő stb.), amelyeknek ára szinte ellenőrizhetetlen módon emelkedett, de amellett a minőség rosszabbodott. Mindezek együttvéve igazolják annak a szükségességét, hogy amikor a hivatalos hatalom nem tud gátat vetni a megélhetés rosszabbodásának, utat kell engedni a munkabérek kiegyenlítődésének, mert ellenkező esetben olyan állapot alakulhat ki, amely különösen a mai időkben nem szolgálhatja az ország érdekeit. A vasipari munkásság a különböző összejöveteleken hónapok óta foglalkozik ezekkel a kérdésekkel és sürgeti az elkerülhetetlenül szükséges bérkiegyenlítést. Ennek következtében Szövetségünk illetékes testületei, közöttük legutóbb a főbizalmi testület is foglalkozott az egyre elviselhetetlenebbé váló megélhetési kérdésekkel. Egyben elhatározta, hogy a drágaság ellensúlyozása céljából a Magyar Vasművek és Gépgyárak Országos egyesületét, mint a munkáltatók érdekképviseletét írásos beadvánnyal kell megkeresni és a munkabérek rendezésére felkérni. A beadvány február hó 1-én jutott el a munkáltatótestülethez, amelyet tájékoztatás céljából egész terjedelmében közlünk. A Magyar Vasművek és Gépgyárak Országos Egyesülete tekintetes Igazgatóságának Budapest. Tekintetes Igazgatóság! Alulírott Szövetség, mint a vasipari munkásság érdekképviselete, tisztelettel azzal a kérelemmel fordulunk a tekintetes Igazgatósághoz, hogy a nagybecsű irányításuk alnt álló Egyesület, kötelékébe, tartozó üzemekben alkalmazott munkások jelenlegi keresetét a mai viszonyoknak megfelelően feljavítani szíveskedjenek. A kérelem előterjesztése alkalmával megemlítjük, hogy az érdekelt, munkások különösen az utóbbi hetekben egyre erőteljesebben vitatják a különböző összejöveteleken a munkabérek felemelésének szükségességét, mert a jelenlegi munkabérek színvonala nincsen arányban a megdrágult megélhetés számadataival. A megélhetési életnívó alakulását különösen az utóbbi hetekben nagy figyelemmel kísérjük és ennek következtében kétséget kizáróan megállapítottuk, hogy igen sok elsőrendű élelmi és közszükségleti cikk ára, lényegesen emelkedett, miért is a munkás háztartás anyagi gondjai elviselhetetlenné váltak. A megélhetési indexszámok kimutatásában érthetetlen okokból a drágulás egész terjedelmében nem bontakozik ki, aminek magyarázata a nyilvántartás helytelen összeállításában és továbbvezetésében található. Erre való tekintettel ezek az adatok perdöntőknek nem tekinthetők a megélhetés tényleges drágulásával szemben, miért is a munkabérek arányos feljavítása, elkerülhetetlenül szükséges. A munkabérek, felemelésének szükségességét indokolja még az a tény is, hogy a szüntelenül emelkedő árak nagyfokú nyugtalanságot és bizonytalanságot szültek a munkások körében és miután a munkabérek felemelése még nem következett be, az elégületlenség is egyre jobban fokozódik, ami a kielégítő termelés mértékét veszélyeztetheti. Tekintetes Igazgatóság! A fentiekben összefoglalt indokok alapján tisztelettel kérjük, hogy előterjesztésünket benaló meggondolás tárgyává, tenni és nagybecsű elhatározásukról bennünket írásban értesíteni szíveskedjenek. Reménykedve a tekintetes igazgatóság megsértő intézkedésében, azt előre is megköszönve vagyunk Budapest, 1940 február 1. teljes tisztelettel Kábák Lajos, szövetségi titkár, országi gyűlési képviselő• A vasipari munkásság a beadvány elküldése óta élénken ügyeli az események alakulását és várja a munkáltatók megértő intézkedését. Közben teljes mértékben végzi kötelességét, mert meg van győződve arról, hogy igazságos ügyet vetett fel és hogy ebben már azért sem maradhat, alul, mert ha az árak alakulásával szembeállítjuk a munkabérek színvonalát, akkor kétségbevonhatatlanul megállapítható, hogy a munkabérek színvonala nem áll arányban az árak alakulásával. Ez okból az életszínvonal hétről hétre csökken, aminek veszedelmes kihatásai lehetnek. A vasipari munkásság teljes tudatában van annak hogy rendkívüli időket élünk, miért is távol áll tőle az a gondolat, hogy azt a maga javára kihasználni igyekezzék. Annyit azonban mégis teljes joggal megkövetelhet, hogy amidőn hónapokon keresztül nyugalommal viselte az életszínvonal megrosszabbodását, belátásnak kell lenni abban a tekintetben is, hogy elérkezett az időpont, amikor a munkásság az áldozatok terén nem mehet tovább és a tőkének az alkotó munkaerő megvédése érdekében áldozatokat kell hozni. A vasipari munkásság mindenkor teljesítette kötelességét az ország érdekében és azt teszi most is. Mindig ügyelemmel volt az ország helyzetére és éppen a legsúlyosabb időkben tartotta távol magát olyan cselekményektől, amelyek az ország érdekeit sérthetnék. Ez alkalommal azonban a munkáltatók sértik az ország érdekeit, ha továbbra is a mai színvonalon tartják a munkabéreket, mert a megélhetés erőteljes drágulása mellett a mostani munkabérszínvonal megtartása a munkateljesítmény csökkenéséhez vezethet, illetve a rosszul táplált munkás nem tudja teljes képességeit a termelés szolgálatába állítani. A munkásság bérszínvonalának az árak alakulásával való arányosítása bűnösön országos érdek. Ez okból a vasipari munkásság teljes joggal várja, hogy a munkáltatókon kívül az illetékes kormányzati tényezők is közreműködjenek az elvi láthatatlanul jogos kívánság teljesítése érdekében. A drágaság és a munkabérek színvonala A MAGYARORSZÁGI VAS- ÉS FÉMMUNKÁSOK KÖZPONTI SZÖVETSÉGE HIVATALOS KÖZLÖNYE Kéziratot nem adunk vissza. Megjelenik minden hónap 15-én. Szerkesztőség és kiadóhivatal: A Szövetség tagjai a lapot díjtalanul kapják Első évfolyam, 1. Szám, Budapest, 1940 február 15 Budapest VIII. Magdolna u. 5. Tel: 138-053