Magyar Vasmunkások Lapja, 1940 (1. évfolyam, 1-11. szám)

1940-02-15 / 1. szám

A MAGYARORSZÁGI VAS- ÉS FÉMMUNKÁSOK KÖZPONTI SZÖVETSÉGE HIVATALOS KÖZLÖNYE Kéziratot nem adunk vissza. Megjelenik minden hónap 15-én. Szerkesztőség és kiadőhivatai: A Szövetség tagjai a lapot díjtalanul kapják Első évfolyam, 1. Szám. Budapest, 1940 február 15 BudapestVIII, Magdolna u. 5. Tel: 138-053 A betű erejével... Egyévi kényszerű szünetelés után újból lapja van a szervezett magyar vasmunkásságnak. Vészterhes időkben indul útjára, a „Magyar l asmunkások Lapja“. Abban az élet halál­küzdelemben, amely Európában dúl, kiemelkedő szerep jut a vasnak és a vas formálójának, a vasmunkásnak. Mindennél nagyobb érték ma a vas a nemzetek életében, és a magyar vas­ipari munkásság tudatában van annak a. fele­lősségnek, amely vállalva nehezedik, amikor a föld legnagyobb kincsének megmunkálójává rendeltetett. A mások elé sokszor követendő példaként állított vasas-öntudat mellett a mai időkben hivatástudatot ad ez számára, A ma­gyar vasipari munkásság érzi, tudja, hogy egyik nélkülözhetetlen alkat eleme az állam gé­pezetének és feltételezi, hogy_ ugyanazt érzi az ország minden más fontos tényezője is. A pás- és fémipar fontossága kölcsönözte mindig a szakma munkásainak azt a. képessé­get, hogy bármin! fordult, is a sors kereke, józanul bírálta az eseményeket, ami azonban sohasem jelentette azt, hogy ha a körülmények úgy kívánták, ne az acél keménységével állja azt a harcot, amelyet rákényszerítettek. Rendkívüli idők rendkívüli feladatokat ró­nak mindenkire és a szervezett vásmunkásság ezeket a feladatokat ugyanazzal a kötelesség- tudással_ vállalja, mint a szürke hétköznapok munkáját. Teszi ezt, mert tudja, hogy minden kalapácsütése, reszelősimítása egy-egy darab tégla az országépítés munkájában. Mindig tu­datában volt annak, milyen helyet foglal el. a nemzet életében és milyen szerepet játszik az ország gazdasági erejének növelésében. Napjainkban, amikor oly sok szó esik a mun­kásságról, érdemes szólni arról, hogy a szociál­politikai ellátottság kielégít 6.le gyen és tényleg a munkásság érdekeit szolgálja, Amidőn a mai rendkívüli idők rendkívüli ' kötelességeket ró­nak a munkásságra és az azt zokszó nélkül teljesíti, joggal elvárható, hogy a munkásság­gal szemben is rendkívüli módon nyilvánuljon meg a megbecsülés jele. A társadalom egyik legfontosabb tényezője a munkásság és ezért méltán megérdemli, hogy a munka jogának élvezete részére biztosítva legyen. A szervezett vasipari munkásság tisztában van azzal, hogy a szociálpolitikai ellátás szük­ségességének követelésével a küzdők első so­raiba állott. V gyanekkor megállapítható, hogy a lezajlott áldozatos küzdelmek nélkül ma alig lehetne szó szociálpolitikai alkotásokról. A munkaidő törvényes szabályozására vo­natkozó rendelkezés sok hibát rejt magában. Ezek kiküszöbölése ép oly fontos, mint a mini­mális munkabéreknek olyan színvonalon való megállapítása, hogy általuk a ténleges meg­élhetés biztosítva legyen. A nyári fizetett sza­badság csak akkor vezethet kitűzött céljához, ha annak mértéke a munkában elfáradt, test­vek tényleges kipihenését eredményezi. Elégte­len a gyermeknevelési pótlék összege is. Ezek a. szociálpolitikai alkotások kielégítő változta­tásokra. szorulnak, Ugyanekkor gondoskodni kell a szociálpolitikai rendelkezések igaz, ko­moly végrehajtásáról. Az ellenőrzésbe bele kell vonni a munkásság érdekképviseleteit olyan módon, hogy a szociálpolitikai alkotások ne. menjenek veszendőbe. Mindezeknek kielégíté­sét várja a vasipari munkásság abban a tudat­ban, hogy amidőn teljesiti kötelességét, akkor teljesítsenek vele szemben is kötelességeket a szociálpolitikai alkotások terén és a munka jogának megteremtésében. E rövid, beköszöntő keretei nem elegendők arra, hogy minden részletében megvilágítsuk, milyen érdemei vannak a magyar vasmunká­sok szervezettségének és mi köszönhető annak, hogy nem szétszórtan, hanem szervezetten, gazdasági küzdelmekben nem magára hagyot­ton, hanem mögöttük a védelmet nyújtó szak- szervezettel, nem. kulturátlanul, hanem szak­tudással és általános műveltséggel teljesítette kötelességét. Ez a kiindulópontja szervezetünk megalapozásának. Az összefogás hirdetése soha­sem volt nálunk frázis, hanem a gyakorlatba átvitt valóság. Ezt hirdetjük most. is, mert csak összetartással lehet azokat a nagy felada­tokat teljesíteni, amelyek most és az elkövetke­zendő időkben az ország javát szolgálják. A betű erejével előhareos és szószóló kíván lenni, a „Magyar Vasmunkások Lapja“. Cikkeivel és közleményeivel, pedig hűséges küzdőtársa a szervezett vasipari munkásságnak. A drágaság és a munkabérek színvonala A drágaság kérdése az utóbbi időkben egyre erőteljesebben tolul előtérbe. Különösen a munkásháztartás gondjait szaporítják a nap­ról napra emelkedő árak és ma már kétsógbe- vonihatatlanul bebizonyítható, hogy a megél­hetés gondjai immár teljesen elviselhetetlenné váltak. A drágaság alakulását különböző indexszámok mutatják, amelyek a megélhetés drágulásáról ezideig csodálatos módon nem tanúskodnak reális, számszerű adatokkal. Ennek magyarázata kizáróan abban rejlik, hogy a drágaságmérő adatok összeállítása olyan időpontban történt, amidőn a világ­háború már dúlt és ennek következtében a normális áraktól eltérő, magasabb árak képez­ték a drágaságmérés kiindulópontját. Ez a helytelenség több mint negyedszázadon át aka­dályozója. volt az életszínvonal megfelelő ki­alakulásának, miért is elérkezett az ideje an­nak, hogy a hibák kiküszöböltes.senek és a megélhetést képező bérek arányba hozassanak a kialakuló árakkal. A tényleges bevásárlások alkalmával lehet megállapítani legjobban, hogy az elsőrendű élelmi és közszükségleti cik­kek árai az utóbbi hónapokban milyen mérték­ben emelkedtek. Az árellenőrző kormány biztosság időnként kibocsátja hivatalos híradásait, amelyekkel megnyugtatni iparkodik a közvéleményt, hogy gátat emel minden drágulásnak. Az árak a kormánybiztosi megállapítással nem törődve, mégis erőteljesen emelkedő irányzatot mu­tatnak. A megélhetés problémája az. amely minden háztartást érdekel. Érthető tehát, hogy a muD- kássásr, amelynek keresete, egyébként spm ki­elégítő, állandóan foglalkozik a megélhetés drágulásával és keresi azokat az utakat és módszereket, amelyekkel nehéz helyzetén köny- nyíteni tud. Nem akarunk eza.lkalommal összegszerűen is rámutatni az árak alakülá- sára, rnert amit ma számadatokban leírunk, a legközelebbi napokban már megváltoznak. Ez okból elegendő utalni arra. hogy a legelső- rendű élelmicikkek, a zsír, a burgonya, a tojás, a tej. a vai. a hús stb. ára lényegesen emelke­dett. Emelkedett az elsőrendű közszükségleti cikkek ára is. Ezek közé tartoznak az összes textiláruk, bőráruk (ruha, cipő stb.). amelyek­nek ára szinte ellenőrizhetetlen «lódon emel­kedett, de amellett a minőség rosszabbodott. Mindezek együttvéve igazolják annak a szük­ségességét, hogy amikor a hivatalos hatalom nem tud gátat vetni a megélhetés rosszabbo­dásának. utat kell engedni a munkabérek ki­egyenlítődésének. meri ellenkező esetben olyan állapot alakulhat ki. amely különösen a mai időkben nem szolgálhatja az ország érdekeit. A vasipari munkásság a különböző össze­jöveteleken hónapok óta foglalkozik ezekkel a kérdésekkel és sürgeti az elkerülhetetlenül szüskéges bérkiegyenlítést. Ennek következté­ben Szövetségünk illetékes testületéi, közöttük legutóbb a főbizalmi testület is foglalkozott az egyre elviselhetetlenebbé váló megélhetési kér­désekkel. Egyben elhatározta, hogy a drága­ság ellensúlyozása céljából a Magyar Vasmű­vek és Gépgyárak Országos egyesületét, mint a munkáltatók érdekképviseletét írásos bead­vánnyal kell megkeresni és a munkabérek ren­dezésére felkérni. A beadvány február hó 1-én jutott el a munkáltatótestület,bez. amelyet tájé­koztatás céljából egész terjedelmében közlünk: A Magyar Vasművek és Gépgyárak Országos Egyesülete tekintetes Igazgatóságának Budapest. Tekintetes Igazgatóság! Alulírott Szövetség, mint. a. vasipari munkás­ság érdekképviselete, tisztelettel azzal a kére­lemmel fordulunk a tekintetes Igazgatósághoz, hogy a nagybecsű irányításuk akiit álló Egye­sület, kötelékébe, tartozó üzemekben alkalma­zott munkások jelenlegi keresetét a mai viszo­nyoknak megfelelően feljavítani szívesked­jenek. A kérelem előterjesztése alkalmával megem­lítjük, hogy az érdekelt, munkások különösen az utóbbi hetekben egyre erőteljesebben vitat­ják a különböző összejöveteleken a munka­bérek felemelésének szükségességé*, mert a jelenlegi munkabérek színvonala nincsen arányban a megdrágult megélhetés számada­taival. A megélhetési életnívó alakulását különösen az utóbbi hetekben nagy figyelemmel kísérjük és ennek következtében kétséget kizáróan meg­állapítottuk, hogy igen sok elsőrendű élelmi és közszükségleti cikk ára, lényegesen emelkedett, miért is a munkás háztartás anyagi gondjai el­viselhetetlenné váltak. A megélhetési indexszámok kimutatásában érthetetlen okokból a drágulás egész terjedel­mében nem bontakozik ki, aminek magyará- *zata a, nyilvántartás helytelen összeállításában és továbbvezetésében található. Erre való te­kintettél ezek az adatok perdöntőknek nem tekinthetők a megélhetés tényleges drágulásá­val szemben, miért is a munkabérek arányos feljavítása, elkerülhetetlenül szükséges. A munkabérek, felemelésének szükségességét indokolja még az a tény is, hogy a szüntelenül emelkedő árak nagyfokú nyugtalanságot és bizonytalanságot szültek a munkások körében és miután a munkabérek felemelése még nem következett be, az elégületlenség is egyre job­ban fokozódik, ami a kielégítő termelés mér­tékét veszélyeztetheti, Tekintetes Igazgatóság! A fentiekben össze­foglalt indokok alapján tisztelettel kérjük, hogy előterjesztésünket ben aló meggondolás tárgyává, tenni és nagybecsű elhatározásukról bennün­ket írásban értesíteni szíveskedjenek. Reménykedve a tekintetes Igazgatóság meg* értő intézkedésében, azt előre is megköszönvey vagyunk Budanest, 1940 február 1. teljes tisztelettel Kábák Lajos, szövet.séf/i titkár, or szá fi gyűlési képviselő• A vasipari munkásság a beadvány elküldése óta élénken ügyeli az események alakulását és várja a munkáltatók megértő intézkedését. Közben teljes mértékben végzi kötelességét, mert. megvan győződve arról, hogy igazságos ügyet vetett fel és hogy ebben már azért sein maradhat, alul, mert ha az árak alakulásával szembeállítjuk a munkabérek színvonalát, akkor kétségbevonhatatlanul megállapítható, hogy a munkabérek színvonala nem áll arány­ban az árak alakulásával. Ez okból az életszín­vonal hétről hétre csökken, aminek veszedel­mes kihatásai lehetnek. A vasipari munkásság teljes tudatában vau annak hogv rendkívüli időket élünk, miért is távol áll tőle az a gon­dolat, hogy azt a maga javára kihasználni igyekezzék. Annyit azonban mégis teljés jog­gal megkövetelhet, hogy amidőn hónapokon keresztül nyugalommal viselte az életszínvonal megrosszabbodását, belátásnak kell lenni ab­ban a tekintetben is, hogy elérkezett az idő­pont, amikor a munkásság az áldozatok terén nem mehet tovább és a tőkének az alkotó munkaerő megvédése érdekében áldozatokat kell hozni. A vasipari munkásság mindenkor teljesítette kötelességét az ország érdekében és azt feszi most is. Mindig ügyelemmel volt a.z ország helyzetére és épper. a legsúlyosabb időkben tartotta távol magát olyan cselekmé­nyektől, amelyek az ország érdekeit sérthet­nék. Ez alkalommal azonban a munkáltatók sértik az ország érdekeit, ha továbbra is a mai színvonalon tartják a munkabéreket, mert a megélhetés erőteljes drágulása mellett a mos­tani rnunkahérszínvonal megtartása a munka- teljesítiüénv csökkenésiéhez vezethet, illetve a rosszul táplált munkás nem tudja teljes képes­ségeit a termelés szolgálatába állítani. A mun­kásság bérszínvonalának az árak alakulásával való arányosítása i bűnödön országos érdek. Ez okból a vasipari munkásság teljes joggal várja, hogy a munkáltatókon kívül az illeté­kes kormányzati tényezők is közreműködjenek' az elvi láthatatlanul jogos kívánság teljesítése érdekében. i A

Next

Sign up   
/
Thumbnails
Contents