Magyar Vasmunkások Lapja, 1942 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1942-01-15 / 1. szám
3 oldal 1912 MAGYAR VASMUNKÁSOK LAPJA A vas- és rézesztergályosok, gépmunkások és rokonszakmák február 8-án, vasárnap délelőtt10 órakor rendeznek a szövetségi székház dísztermében a munkanélküliek, a bevonultak és az öreg szaktársak javára, szabadidővel alig rendelkező tömés pedig nem lehet előmozdítója gazdaságnak és forgalomnak. Rá kell csak mutatni az iparilag előrehaladottabb államok szociálpolitikai törvényhozására, amely az illető országok ipari fejlődésének legbiztosabb hajtóereje. A munkásság szervezetei a helyzet ismeretében mind nagyobb tevékenységre ösztönzik az államok munkásügyi törvényhozását. A nyolcórás munkanap ma már nálunk megvalósult és a helyes beosztását jelenti az üzemi munkának. Az utóbbi években a szociálpolitikai alkotásoknak egész sora jött létre, amelyek egyre inkább hozzásegítik a munkásságot a magasabbrendű emberi élet követelményeihez. Ezeknek az intézkedéseknek hiányosságait megszüntetni és újabb alkotásokat létrehozni tehát a legfontosabb feladat. Kertvárosok létesítése, a betegség és baleset esetére való biztosítás továbbfejlesztése, az anya- és csecsemővédelem további kiterjesztése, a gyári választmányok működése, a napközi szünetek és az évi szabadságidő megreformálása, az otthonmunkások védelme, a minimális bérek alapos végrehajtása, a kollektív szerződések érvényessége, az emberséges bánásmód biztosításai és még sok más reform az, amelynek biztosítására kell törekednie a szociálpolitikának. Persze, nem elégséges az, ha jó munkásvédő törvények vannak, hanem gondoskodni kell arról is, hogy azokat a gyakorlatban végrehajtsák. Pontos tehát a jól kiépített, munkásokkal kibővített, iparfelügyelői rendszer. De még fontosabb, hogy a munkások ismerjék az idevágó törvényes rendelkezéseket és hogy azok pontos betartását keresztülvigyék. Fejlett iparnak és kereskedelemnek velejárója a fejlett szociálpolitika és kell, hogy az ország egyetemes érdekeinek szolgálatában tisztánlátó szemmel hozzálássunk e fontos feladatok elvégzéséhez, hogy ezzel is megnöveljük az ország erejét és megoltalmazzuk az ország legnagyobb kincsét: a munkaerőt. IFJAINK Tanoncok a tanoncokra! Nagyüzemben dolgozunk. Mintegy ötvenen tanuljuk itt az autószerelő szakmát. De vajjon milyen szakembereket nevelnek belőlünk, ha — ellenére a nagyüzemekkel járó tökéletes fölszerelésnek — a műhely részéről semmi, vagy nagyon kevés hajlandóság mutatkozik aziránt, hogy tanoncsal megfelelő oktatásban részesítsék. A segédek, akik az ilyen nagyüzemekben a munka óriási irama miatt nem képesek a tanoncokkal foglalkozni, sokan nem viselik a lelkiismeretükön a tanoncok ügyét és ezt sokszor embertelen bánásmóddal is helyettesítik. De hát a műhely, az csak tehetne valamit! Hiszen neki is érdeke, hogy majd egykor jó szakembereklegyünk. Miért nem részesíti tanoncait megfelelő szakmai oktatásban? Miért nem lehet azt keresztülvinni, hogy a tanoncokat a munkaidő után műhelytakarítás, kocsitologatás, télen hólapátolás helyett, vagy legalább is ennek az időnek megrövidítésével, elmélet-gyakorlati oktatásban részesítsék? Ez sokkal értékesebb volna, mint a tanonciskolában a szakmába vágó elégtelen oktatás, mely azáltal is veszik értékéből, hogyelvontan, gyakorlati példák nélkül folyik. Miért nem járulnak hozzá a tanonctartó üzemek a tanonciskola átreformálásához? Oly sok fölösleges — úgy érzem szakmailag fölösleges — oktatásban részesítenek, melyek elvetésével az amúgy is hiányos szakmai oktatást kibővíthetné. Miért nem rendez az ilyen nagyüzem a tanoncai részére tanulmányi kirándulásokat? Sokáig folytathatnánk a „miértjét. Ezen változtatni kellene. Mi tanulni akarunk a tanoncidőnk alatt, nem pedig a munkaidőben alkatrészmosás és szerszám tisztogatás, kézhezadogatás befejeztével csak a műhelyseprés, kocsitolás stb.. élvezetének hódolni, egész tanoncidőnk alatt. Egy autó szerelőtanonc. itc. . Tanúimnak lenni sehol sem gyönyörűség. De középüzemben sokszorosan nem. A középüzemek egyesítik magukban a kis- és nagyüzemek minden hibáját. Én egy ilyen középüzemben vagyok tizenegyed magam vas vasastanonc. Reggel 17-re megyek be a műhelybe,mert 7 órára már át kell öltözni, de csak V8-tól számítják az időnket, mert addig olajozunk. Délben negyedóra ebédszünet van, amiből az inasnak öt percet elvesz a leállás, indítás és ivóvízhordás. Este 6 órakor lebélyegezünk és visszamegyünk takarítani. 7—148 óra van, mire a gyárból kijövünk. Ha a tanonc valamilyen hibát követ el akkor először leszidja a segédje, azután a tanoncmester, majd a művezető és a technikus után a mérnök is. Persze, beszédüket néha tettlegességgel tarkítják. A vetkőzőszekrényeink a műhelyben vannak, a mosdó viszont külön épületben. Tehát le kell vetkőzni félmeztelenre, átmenni az udvaron a mosdóba, ahol jéghideg vízben lehet megmosakodni és utána félmeztelenül visszamenni. Ha azután valaki megfázik és három napig orvosi igazolvánnyal hiányzik, akkor öt napot vonnak le és a hatodikat büntetésből nem adják ki, de aláíratják vele, hogy fölvette. Mindez nem volna csoda, ha 50 évvel ezelőtt történne, de 1942-ben meg lehetne akadályozni, hogy ilyen üzemek létezzenek. Etilvasas ifjúmunkás. * Tanonc! Ezen egyszerű szó mögött mily sok keserűség, meg nem értés rejtőzik, azt csakmi tanoncok érezzük.És önkéntelenül szakad ki a szó belőlünk: miért? Miért van az, hogy egy ember azért, mert tanonc, már alig számít, legalábbis a munkáltató részéről. A munkáltatónál nem számít napi 3—4 túlóra, de reggel öt perc késés égbekiáltó bűn."A tanonc ingyen munkaerő, a munkahelyén bűnbak, dacára annak, hogy csak két szeme, két keze van, akár egy másik embernek. De azért mindent neki kell tudni, mert ha nem, jönnek a mesteri, de főleg az önkényes segédi intelmek olyanoktól, akik elfelejtették, hogy ők is voltak tanoncok és nekik is keserves volt a három esztendő. A munkabérek a rendkívüli viszonyokra való, tekintettel föl lettek emelve, ebből azonban az inasnak nem jutott Ez a mesterek kénye-kedvérevan bízva: ha akarja megadja, ha nem akarja, úgy nem. Az én mesterem nem adta meg és azt hiszem, sok társam van, akiket szintén hasonló sérelem ért. Jajszavunkat nem hallja senki. Kiáltásunk kárbavész és süket fülekre talál. Pedig a tanonc is ember, öntudatos és tudja, hogy mi vár rá, hogy dolgos karjára, szaktudására és ha sor kerül rá, életének áldozására is számít a nemzet, melynek mint iparos, egyik értékes tagja. Főleg ezért nem jogos, hogy a jövő nemzedéket gátolják tudásának gyarapodásában az anyagiak miatt. Inkább segíteni kellene, hogy ez a nehéz három esztendő könnyebben teljen el. Nem népjóléti künyöradományokkal, hanem tisztességes életmódot biztosító, a termelt munka után megérdemelt fizetéssel. Azért, mert valaki tanaim, nem eszik kisebb karéj kenyeret, nem elég a rohankoszt és bántja a rongyos ruhája, de nincs, aki másikat vegyen, mert a viszonyok nem állnak arányban a fizetéssel. Itt szokott lenni a legsúlyosabb probléma, nemcsak azért, mert a legtöbb fővárosi tanonc szülei nincsenek Pesten, hanem mert Pesten küszködnek, a legsúlyosabb nélkülözésekkel, úgyhogy nem jut a tanoncfiúnak semmi. Egy vasas tanonc. SZEMLE Veszteségünk. Egy derék harcos vasas, Darkai József kovács szaktársunk távozott el sorainkból, aki több mint 30 évet töltött el a mozgalomban és Miskolcon a Here-féle gépgyárban közel 40 éven át volt a munkásság érdekének szószólója. A vasmunkások egyesületi életében Miskolcon 1918. évtől többször volt elnöke a helyi csoportnak és mindenkor önzetlenül és megfontoltan irányította az Egyesületet és a reábízott feladatokat bátran és az egyesületi tagok közmegbecsülésével végezte.. 1937. évben agyvérzés érte, de a gyors orvosi segítség megmentette az életnek, azonban az előbbeni munkáját már végezni nem tudta, így a vas- és fémmunkások egyesületi életében mint vezető részt nem tudott venni, de beteg testével is el-ellátogatott az Egyesületbe és érdeklődött a Szervezet iránt. Január 2-án, pénteken este 5 órakor egy újabb agyvérzés érte és a gyors orvosi beavatkozás sem tudta az életnek megmenteni. Temetése január hetén, vasárnap délután volt Miskolcon, ahol a szervezett és a Hercz-féle gépgyár munkásainak százai kísérték utolsó útján a derék harcos szaktársat. A sírnál a Horez-gépgyár munkásai részéről Pásztor István, a vas- és fémmunkások nevében Csacsovszky József szaktársunk vett búcsút, majd a diósgyőrvasgyári vasasdalárda gyászdala után elbántották Bolhai József szaktársunkat. Emlékét megőrizzük! Vasas, ne hagyd magad!... Zúgott a dal a Vasas-díszteremben november 29-én megtartott vasas hangversenyén, melyet zsúfolásig megtöltött a szaktársak és elvtársak tömege. A dalkar ezt a nagy érdeklődést meg is érde- melte. Gondosan összeválogatott műsorát tökéletes előadásban adta elő,, méltán kiérdemelve a felzúgó tapsorkánt. Vásárhelyi Zoltán karnagy biztos vezénylete mellett énekelte a dalkar a szebbnél szebb karműveket. Csodálatos, hogy ilyen rövid idő alatt, alig két hónap múltán, ilyen tökéletes összhang legyen karnagy és dalárda között, ami azt bizonyítja, hogy a karnagy és a dalkar kiváló tulajdonságokkal rendelkezik. A műsor első száma a közismert „Vasas, ne hagyd magad“ jelige volt. Megállapíthatjuk, hogy e jeligét még nem hallottuk ilyen tökéletes előadásban. Baumgarten: „Ki szabad?“, majd a „Hétvégi dal" következett, egyre fokozódó sikerrel, az utóbbit megismételte a lelkes hallgatóság. „Zúg künn a szél“, majd két Schubert-dal következett, az előbbinek Szőcze Ferenc, az utóbbinak Kovács Gyula énekelte a szólóját. Mindkét dalos kultúráit hangjáról, gondos betanulásról tett bizonyságot. Jaroff: „Pétervári utcán“, „12 rabló“ és „Platoff pajtás“ elhangzása után a siker tetőfokára hágott. Percekig zúgott a taps, a dalárda a kórus ismétlésével hálálta meg a forró, elismerést. Végül Bizet—Szabó. ..Kovácsok dala“ volt a hangverseny utolsó száma. Ez a mű már komoly felkészültséget igényel, amelyről a dalkar bizonyságot is tett. Meg kell még külön emlékeznünk Weiss Lajosról, a dalkar nagyon szép hangú tenoristájáról is, aki meglepő könnyedséggel kiváló előadásban énekelte a szebbnél szebb operaáriákat. Dalkarunknak e kiváló munkásdaleset komoly értéket jelent, reméljük, még sok kellemes meglepetést tartogat számunkra. A hangverseny keretében szerepeltek még a Vasas mandolinzenekar, Marjai Erzsébet énekművésnő és Baló Elemér szavalóművész, akik előadásukkal hozzájárultak a dalkoz szépen sikerült hangversenyéhez. A tanoncidő lejárta és a segéi vizsga között végzett gyakorlat minősítése. Az iparügyi miniszter 13.907/1910. számi rendelete szerint, ha a tanidő szabályszerű lejártával a tanonc, az 1922:XII. tc. 104. §-ának megfelelően kellő időben a segédi vizsgálatot nem tehette le és csak hosszabbidő elteltével tesz sikerrel segédi vizsgálatot, a tanviszony szabályszerű befejezése és a sikerrel letett segédi vizsgálat között letelt időben végzett gyakorlat segédi gyakorlatnak minősül és erre az időre a kezdő segéd részére’megállapítottmunkabért kell fizetni. FIGYELEM SZAKTÁRSAK! Szövetségünk Dalárdája jóhallású és hangú szaktársakat felvesz. Jelentkezést kér a próbákon (VIII. Magdolna utca 5. fdsz. 13.) minden héten csütörtökön este fél 8 órakor. Meghívó. Az Épületlakatosok és rokonszakmák szervezőbizottsága 1942 február 7-én, szombaton este 9 órai kezdettel, szövetségi székházának dísztermében (Magdolna utca 5.4 ) a munkanélküliek, öregek és bevonultak javára nagyszabású táncestélyt rendez, melyre az érdeklődőket és hozzátartozóikat, tisztelettel meghívja a rendezőség. A zenét úgy a tánchoz, valamint a vendégek szórakoztatására cigányzene és jazz-band szolgáltatja. A belépőjegyek ára: személyjegy előreváltva 1.50, a helyszínen 2., családjegy (2 hölgy, egy úr) előreváltva 3.50, a helyszínen 4.50 pengő. Jegyek kaphatók a rendezőség tagjainál, az épületlakatos szakma helyiségében és a gondnoknál (VIII. Magdolna utca 5.). Felülfizetéseket —■ tekintettel a nemes célra — köszönettel fogad és a szaklapban nyugtáz a rendezőbizottság. Meghívó. A vas- és rézesztergályosok, gépmunkások és rokonszakmák által 1942 február 8-án, vasárnap délelőtt fél 10 órakor a Szövetség székházának dísztermében (Magdolna 11 tea 51 a munkanélküliek, a bevonultak és az öreg szaktársak javára rendezendő kedélyes délelőttre, amelyre a szaktársakat, hozzátartozóikat és ismerőseiket ezúton is tisztelettel meghívja a rendezőség. Műsor: 1. Magyarországi Vas- és Fémmunkások Dalkara. 2- Magyar Koncert Jazzzenekar. Jazz-szimfónia. Nyitány. 2- Szendy Lajos zongorahumorista konferál. 4. Haló Kleiner színművész. Humor a költészetben. 5. Halmai Imre színművész, Filmparódiák.5. Sárdy János, a Megy. Kir. Operaház tagja. Részletek Jacobi: Heányvásár és Lehár: A mosoly országa című daljátékokból. 7. Kékesti László színművész. 8. Magyar Koncert Jass Zenekar. Jazz-átiratok. 11. Hrasztik Déle harmonikaművész. 10. Szilmissy Margit, a Mag.v. Kir. Operaház tagja, a) Hírót: Carmen 0. operájából a slubmeraária; h) Strauss: Denevér 0. operájából úria; e) Bankó Hinta: Lemondás, II. Silumij Margit és Sárig János, a Magy. Kir. Operaház tagjai. Kettős Strauss: Cigánybáró 0. operettjéből. 12. Szemig Lajos zofigorahumorista. Paródiák. 13. Ha ez Vali előadó, művésznő Sanzonok: a) Csunibuk János: Pákja; b) Tiszai Márton: Modern altatódal; c) Kicsi Mari. 14. Magyar Koncert Jazz-Zenekar. Jazz-parafrázis. A Magyarországi Vas- és Fémmunkások Dalkarát vezényli: Vásárhelyi Zoltán karnagy. Az énekszámokat zongorán kíséri: Kerekes János. Konferál: •Szendy Lajos. Belépődíj nincs! Műsor ára 1.i0 V. Tíz éven aluli gyermekek részére a műsor ára: 81 fillér. Gyermekek részére műsor csak a helyszínén kapható. Az egyes műsorszámok alatt az ajtók zárva maradnak.