Magyar Vasmunkások Lapja, 1944 (5. évfolyam, 1-5. szám)

1944-01-15 / 1. szám

ah A MAGYARORSZÁGI VAS- ÉS FÉMMUNKÁSOK KÖZPONTI SZÖVETSÉGE HIVATALOS KÖZLÖNYE Kéziratot nem adunk vissza. A Szövetség tagjai a lapot díjtalanul kapják Megjelenik minden hónap 15-én. Ötödik évfolyam, V. szám, Budapest, 1944 január 15 Szerkesztőség és kiadóhivatalt Budapest Vitt, Magdolna u. 5 Tel: 138-068 •?str @K KULTUREST Rendezik az épület címen január hó 2 dísztermében, mely Au L: AZl‘lert Jubileumi és segédavató ünnepélyünk Lélekemelő ünnepi esemény zajlott 17 december l11-én,vasárnap délelőtt Szövetségünk dísztermében. Ünnepi közönséggel telt meg zsúfolásig dísztermünk és megállapíthattuk, hogy az ünnepelteken kívül képviselve volt a vasipari szaloma minden ágazata, tehát együtt volt a nagy vasascsalád. Az ünnepi esemény keretében közel kétszáz 25 éves tag jubilált és mintegy 600 fiatal vasas került avatásra. Aki végigtekintette a komoly férfikorban lévő jubilánsok táborát és a ragyogóarcú fiatalok tömegét, megnyugvással állapíthatta meg, hogy érdemes volt eddig a vasas célkitűzésért fáradozni, de érdemes a jövőben is tevékenykedni, mert a fiatalság nagyszámú jelentkezése biztosíték a jövő küzdelmeinek eredményeire. Az ünnepély magas színvonalú műsor keretében zajlott le, amelyet Szövetségünk mandolinzenekarának kellemes számai nyitottak meg. Szereplésüket a megjelentek nagy tapssal honorálták. Utánuk Vásárhelyi Zoltán karnagy vezetésével Szövetségünk dalkara énekelt elragadóan, a legnagyobb tetszésnyilvánítás mellett. A zene- és énekszámok után Kabók Lajos szaktárs, Szövetségünk titkára mondotta f el ünnepi beszédét a következőikben: A világtörténelem legtragikusabb idején ismételten ünnepelni jöttünk össze, mert úgy érezzük, hogy ilyen vérzivataros időkben még fokozottabb mértékben van szükség a mindent, átfogó együttérzés kifejlesztésére. Központi vezetőségünk nevében bensőséges szeretettel és igaz barátsággal üdvözlöm a jelenlévő harcostársainkat, akik a folyó esztendőben töltötték be 25 esztendős tagságukat. Hasonló bensőséges szeretettel és igaz barátsággal üdvözlöm új kor embereit, azokat a fiatal szaktársakat, akik a folyó esztendőben felszabadultak és a felnőtt szakmunkások soraiba léptek. Bensőséges szeretetünk és igaz barátságunk a megjelent vezető szaktársainknak, vendégeinknek és mindazoknak, akik megjelenésükkel megtisztelték ünnepélyünket. Jelenlétük buzdítás és bátorítás mindannyiunknak, amire az elkövetkezendő nagy küzdelmeinkhez szükség van. Huszonöt esztendővel ezelőtt, amikor jubiláns szaktársaink a szervezett vasipari munkásság táborához csatlakoztak, szintén véröröm borította a földteke legnagyobb részét. Ezekben az időkben Szövetségünk tevékenysége szintén korlátozott, volt, mint most, azonban jubiláns szaktársaink mégis hozzánk csatlakoztak, mert felismerték gazdasági célkitűzéseink helyességét, a szocializmusban rejlő igazságokat, továbbá azt, hogy célkitűzéseket, csakis a szervezkedés útján lehet megvalósítani. Az elmúlt 25 esztendő a küzdelmeksorozatát jelenti, amelyből kivették az őket megillető részüket jubiláló szaktársaink is. Ezekben az időkben a tőkés osztállyal szemben sokat kellett harcolni, a nyolcórai munkaidőért és a megélhetést biztosító bérekért. Mindezeken felül harcolni kellett az elmúlt negyedszázad alatt a munka alkotmányáért, a szociális követelések kielégítéséért, mert a tőkések ridegen szembehelyezkedtek követeléseinkkel. Az elhatalmasodott vasipari tőkések nem értettek meg bennünket, ezért nagyon sokszor hosszú, nagy arányú, kemény küzdelmekre kényszerítettek. Ha szövetségi szempontból vizsgáljuk az elmúlt 25 esztendőt, megállapíthatjuk, hogy ez volt egyben szervezeti életünknek fénykora harcokban és megerősödésben, de volt részünk bőségesen támadásokban és üldöztetésekben. Gazdaságilag átéltük a legragyogóbb konjunktúrákat, de részünk volt a legpusztítóbb gazdasági válságokban is. A legkiválóbb és a legragyogóbb tevékenységünk után elérkeztünk a legpusztítóbb üldöztetések időszakába. Förtelmesen gonosz módon agyaltak ki ellenünk mindent, amit alkalmasnak tartottak megsemmisítésünkre, de minden üldöztetés és gonosz terv ellenére itt vagyunk, eszménkbe vetett hitünk rendíthetetlenségére még meggyőződéssel teszünk eleget kötelességünknek a legvészesebb időkben is. Ezekben a vészes időkben is ünnepeljük jubiláns harcostársainkat, mert múltban tevékenységüket nagyra becsüljük, és közreműködésüket jövendő harcainknál elvárjuk. Hálatelt szívvel nyilvánítjuk köszönetünket jubiláns szaktársainknak áldozatkészségükért, állhatatosságukért és rendíthetetlenségükért, amely például szolgálhat az ifjú utódoknak. Itt kell megemlékeznem Szövetségünk 40 éves fennállásáról és egyben azokról, akik a megalakulás esztendejétől megszakítás nélkül minden részben és viharban kitartottak a szövetségi eszme mellett, ahonnan már csak a hala szakíthatja el őket. Köszönet öreg harcostársak példát mutató harcos tevékenységtekért és ígérjük, hogy az általatok kitaposott útról soha le nem térünk és tanítástokat hűséggel követjük. Köszönettel fordulunk ez alkalommal jubiláló harcostársaink feleségeihez és hozzátartozóihoz, az áldozatkész proletárasszonyokhoz, akik dicséretreméltó magatartásukkal lehetővé tették hitestársuknak, vagy legközvetlenebb hozzátartozójuknak, hogy a munkásmozgalom nagy ügyét szolgálhatták, nagyon sokszor a meleg családi otthon mellőzésével. Jól tudjuk, hogy a hitestárs, a közvetlen család mily nagy szerepet játszik a mozgalomban résztvevőkre. A proletárasszony hősies önfeláldozása, lemondása ad harcosokat nehéz küzdelmeinkhez. Kérjük is a proletárasszonyokat, a proletár családanyákat a további hősies önfeláldozásra, lemondásra. Magatartásukkal adjanak módot, lehetőséget, buzdítást a proletár apa, vagy a proletár fiú számára, hogy gátlás nélkül vehessenek részt a munkásság felszabadításáért folyó magasztos küzdelemben. Az ifjú gárdához a következőkben szólott Kabók szaktárs: Jubiláris ünnepélyünk díszes csokrában Ti vagytok a legszebb díszítő virágok. A világtörténelem legnagyobb hadviselése idején akkor csatlakoztak hozzánk, amikor ellenünk sorozatos üldöztetés folyik, amikor minden eszközt alkalmasnak tartanak, amelytől elpusztításunkat remélik. Ti mégis sorainkba álltatok a szocializmus eszméjét és a szakmai szolidaritást szolgálni, ezért nagyon becsülünk benneteket és biztos tudattal reménykedünk, hogy elődeiteknek méltó,lesztek. Fiatal szaktársaim! Ti befejeztétek tanoncéveiteket és annak minden keserűsége után kerültetek a tanult vasipari szakmunkások táborába. Megjelenésieket tanúbizonyságnak tekintjük arra vonatkozólag, hogy részt kívántak venni a vasipari munkásság elkövetkezendő nagy küzdelmeiben. Erre való tekintettel szívélyes barátsággal és szeretettel üdvözöllek benneteket és meghajtjuk előttetek az elismerés zászlóját, mert akkor álltok sorainkba, amikor a legnagyobb megpróbáltatást és megfélemlítést, valamint a legtöbb kísértést kül kiállanotok Csatlakoztatok hozzánk akkor, amidőn ellenfele? és a mindenkori hivatalos hatalom mindent elle tett, hogy eltérítsen benneteket az öntudatos kásmozgalom útjáról. Mégis itt vagytok köz, mert az ármánykodások dacára megtalált igazsághoz vezető utat. Befogadunk be sorainkba szívesen és örömmel. Tűzzétek a küzdelmeinkben való részvételt, amely a vezeti vasas-tábor teljes mértékű támogosíthatom. Fiatal szaktársaim! Gondoljátok jól fontos történelmi nevezetességű idén elkövetkező időkben is szükség vár megfelelő helyzet kialakítása érd az időkben nagy fontossággal a sag helyén legyen, mert nagy a jövő feladatainak megoldásai) tehát bennünket, fogadjátok , egyszóval emelkedjetek fel a V vonalára. Amikor munkára fiatal szaktársaim, gondolja/ sohasem latolgatták a, várhat? fárdóztak a jövőért. Ebből nemi és elődeinkhez, hasz ismerve, dolgozni a jövőért, már ez a feladat. Befogad/______,_____________, a központi vezetőségünk fekü. hogy itjuk segítő kivuk teljesíteni történelmi a jövő kérdéseinek vizsgató, hogy a munkásornak mégis hirdetik, mint megelégedésére lennénk Benne élünk egy elm amely az egész földkor érdekli. De ennek a v. a vége és a háború világ. Ezt az alakulást, arra fel kell készülni hogy ez újjá és mást lesz és betölti rémért kell tenni sorainkat, a magunk javára ió. Szövetségünk ezt azóta és szolgálja továt gálták jubiláns szaktársaink negyedszázadon át és szolgálják a jövőben is. Ehhez a küzdelemhez hívjuk fiatal szaktársainkat és reméljük, hogy megértő lelkesedéssel végzik el a rájuk háruló munkákat. Az ősrégi népek így karácsony táján a világosság győzelmének örömére tüzet gyújtottak és úgy örvendeztek. Az ősrégi népek győzelmi ünnepének idején gyújtsuk meg mi is a demokrácia fáklyáját és ennek fényénél világosítsunk fel mindenkit, hogy a sötétség felett a világosságnak, a reakció felett a demokráciának kell győzedelmeskedni. Jubileumi és avató ünnepélyünk legyen a becsületes, férfias fogadalom napja, az új küzdelmekre való felkészülődés kiinduló pontja. Készüljünk a jövő küzdelmeire, az igazságos társadalmi berendezkedésért, a munka megbecsüléséért, az emberiség szociális haladásáért és nyugalmáért. Nagy tapsvihar fogadta az ünnepi beszédet és kifejezésre jutott az összegyűlt ünnepi közönségnél az összetartozandóság szükségessége és megerősödött a megjelent tömegben az a tudat, hogy a szervezettség erejével a jövő helyzetet megfelelően lehet a dolgozók érdekében átformálni. A 25 éves tagok részéről Filkor János szaktárs köszönte meg az ünnepélyes megemlékezést a következőkben: Ma, ebben az Iáló ezaktár«-l álló fiatal ■ időket fol sei gondo maradt « tovább sorainkbsaink he cosai a: Ijegyetet vezetünk, újra táír hadjárat: hogy ezi vasasé p orszé pés ünnepi hangulatban, a 25 évet jubi- V fái* barátsággal a ma közibünk akkal Az a 25 év rendkívüli nehéz tán, se mindannyian jóleső érzésű azzal a tudattal, hogy a reánk megbecsültük, megvédtek és fiatal szaktársak, akik ma a a sorainkból kidőlt szenárjtok, legyetek bátor, igaz ha,laminek ma ktonái lettetek.