Vegyészeti Lapok, 1907 (2. évfolyam, 1-24. szám)
1907-01-05 / 1. szám
2. oldal. VEGYÉSZETI LAPOK 1907. 11. szám. legális alapon is megtalálhassa társadalmunkban méltányos igényeinek kielégítését. Ámde azt kell látnunk, tisztelt Uraim, hogy ugyanakkor, midőn a magyar ipar oly munkásbiztosítási intézmény létesítéséhez járul hozzá, mely csak lényegtelenül kevesebbet nyújt a méltán híres németországi munkásbiztosításnál, a munkaadó és munkás közötti viszony a legtöbb iparvállalatnál napról-napra kedvezőtlenebbé válik. Példa rá a főváros számos iparvállalata. E jelenség meglepő, sőt egy bizonyos tekintetben talán elszomorító is lehet, de azt hiszem , még nem szabad belőle újabb szociálpolitikánk csődjére következtetnünk. A munkások vezetői sehol sem fogadták szívesen a munkásbiztosítás intézményeit, évek múltán azonban majdnem mindenütt megbarátkoztak velük. A magyar ipari munkások pedig ma kétségtelenül a szakszervezeteknek már nem is befolyása, hanem uralma alatt állanak. Ha e szakszervezetek úgy, mint pl. Angliában, abban keresnék feladatukat, hogy a munkaadók és munkások közti tárgyalások könnyebb és simább lebonyolítását biztosítsák, akkor mi kifogásunk sem volna a munkásosztály e szervezetei ellen. De midőn azt kell látnunk, hogy számos szakszervezet egyenesen bomlasztó tendenciákat követ, ok azokat, melyek lehetetlenné tennék üzemeinkben a fegyelem és rend fenntartását , nem maradhatunk tétlenül. Mert tisztában kell lenni mindenkinek azzal, hogy gyárainkban a törvényszabta korlátok között csak a munkaadó parancsolhat, de sohasem engedhetjük át ezt a jogot a munkásoknak vagy a szakszervezeteknek. (Helyeslés.) — Bármennyire is súlyt fektetünk a munkásainkkal való békés együttműködésre, áldozatoktól sem szabad visszariadnunk akkor, ha ez elv sértetlen fentartása a munkaadók szolidáris eljárását tenné szükségessé. Remélem, hogy a vegyészeti ipar t. képviselői akkor is feladatuk magaslatán fognak állani. E tetszéssel fogadott beszéd elhangzása után az elnök a jegyzőkönyv vezetésével Bokor Gusztáv dr. titkárt, hitelesítésével pedig Bedő Béla és Hulló Aladár urakat bízta meg. A napirend következő pontja az egyesületnek a lefolyt esztendőben kifejtett tevékenységéről szóló választmányi jelentés tárgyalása volt. Miután a 76 nyomtatott lapra terjedő évi jelentés, mely megelőzőleg az egyesület valamennyi tagjának megküldetett, közkézen forog, elnök felteszi a kérdést, hogy váljon a közgyűlés tudomásul veszi-e az évi jelentést. Landauer Lipót választmányi tag úgy a saját, mint az egyesület összes tagjainak nevében vél szólni, midőn az egyesület elnökének, alelnökeinek és titkárának a tagok köszönetét tolmácsolja azon buzgó fáradozásukért, melyet az egyesületben képviselt ipari érdekek szolgálatában a lefolyt esztendőben kifejtettek s amelynek eredményekép az egyesület immár számottevő tényező közgazdasági életünkben. (Helyeslés.) Elnek az elismerésért úgy a saját, mint tiszttársai nevében köszönetet mondva, a választmányi jelentést elfogadottnak jelenti ki. Előterjesztettek ezután az egyesület vagyonkezelésének az 1905. évről szóló zárószámadásai, a számvizsgáló bizottság jelentésével kapcsolatban, nemkülönben az 1907. évre szóló költségvetés. Mindkettő az előterjesztett javaslatokhoz képest változatlanul elfogadtatott. A napirend következő pontja a választmányban megüresedett három helynek betöltése, valamint a számvizsgáló bizottság új tagjainak megválasztása volt. Elnök felteszi a kérdést, hogy kívánja-e valaki a szavazás elrendelését. Miután szavazást senki sem kíván, az elnökség javaslatához képest az egyesület választmányába egyhangúlag megválasztatnak: Holló Aladár, az Alexvnzsírművek igazgatója, Mayer Mór, a Bihar-Szilágyi Olajipar rt. igazgatója és Ciccimarra Richárd, a Magyar ammoniákszódagyár cégvezetője. Számvizsgálókat pedig megválasztatnak egy évre: Beck Viktor, Kuhár Miklós és Lukács Zsigmond. Ezután Oerster Miklós kir. ipari főfelügyelő, egyesületünk levelező tagja tartott előadást „az ipari balesetek elhárítása, különös tekintettel az új munkásbiztosító törvényjavaslatra“ címen. Az előadás az utolsó öt esztendőben előfordult tanulságosabb halálos és súlyos jellegű baleseteket részletesen ismertette és kimutatta, hogy míg gyáriparunkban általában száz foglalkoztatott munkás közül kereken hat, addig a kémiai iparban magában már kilenc munkás sérül meg. A sérülések e nagyobb arányszáma főkép onnan ered, hogy a kémiai iparban a munkás aránylag kisebb mértékben védhető meg a gyártó készülékre szerelt védőszerkezettel. A védőszert, pl. a kaucsukkertyűt, respirátort, szemüveget stb., magának a munkásnak kell adott esetben megfelelően használni s emellett, hogy baj ne essék, gyakran a munkásnak csak bizonyos meghatározott módon szabad dolgát végeznie. Minthogy azonban az illető védőszer és a megszabott munkamód a munkást dolga kifejtésében némileg korlátolja, rendesen mellőzi mindkettőt s legfeljebb egy-egy nagyobb baleset után végzi dolgát a munkás óvatosabban, de ekkor is csak hamar múló ideig. Ezt a végzetes könnyelműséget csupán a munkások kellő felvilágosítása és az óvószabályok megtartásának szigorú és éber ellenőrzése révén lehet és kell kiküszöbölni. Mindenesetre gondoskodni kell azonban arról, hogy a munkásnak kellő védőszerek és megfelelő munkamódszerek álljanak rendelkezésére. Az eddiginél hathatósabb balesetelhárítás feladatának javarészét és pedig a munkások kellő felvilágosításának, úgyszintén a nagyobb ellenőrzésnek kérdését a gyárosoknak maguknak kell megoldaniuk. A vegyészeti gyárosoknak különben anyagi érdekük is megkívánja a balesetek erős csökkentését, mivel csak így érhetik el, hogy a munkásszemélyzet balesetbiztosításának egészen reájuk háruló költsége általában és a többi iparcsoporthoz képest idővel — a balesetstatisztikában majd megnyilvánuló kisebb üzemi veszedelem révén — aránylag apadjon. Az iparfelügyelő feladata csak odáig terjedhet, hogy szép szóval, avagy ha kell, kényszer útján gondoskodjék arról, hogy a gyárak munkásaikat megfelelő védőszerekkel ellássák és általában a szükséges intézkedéseknek eleget tegyenek. Hogy az iparfelügyelő és a gyáros megkívánt közreműködését megkönnyítse, az állam a már fennálló Társadalmi Múzeum keretében kellően felszerelt munkásvédő múzeumot készül alapítani, ahol — kellő útbaigazítás mellett — a bevált védő szerkezeteket és szereket, úgyszintén a munkásvédelemre vonatkozó irodalmat és egyéb tárgyakat a gyárosok, a munkások és az iparfelügyelők egyaránt tanulmányozhatják. Miután elnök az egyesület köszönetét tolmácsolta a mindvégig érdeklődéssel hallgatott előadásért (mely legközelebb egész terjedelmében nyomtatásban megjelenik) a közgyűlés véget ért.