Vegyészeti Lapok, 1907 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1907-01-05 / 1. szám

1907. — 1. szám. VEGYÉSZETI LAPOK 3. oldal. Újítások a bórsav-és a boraxgyártás terén. Irta : Messinger József dr. gyárigazgató. I. A bórsav- és boraxgyártásra nézve leginkább a Kisázsiában, Panderma szigetén előforduló boracitek vagy pandermitek és a Délamerikában nagy kiterjedés­ben található boronatroncalcitek bírnak fontossággal. Míg a boraciteknél a bórsav csak mészhez, addig a dél­amerikai ásványoknál részint mészhez, részint nátronhoz van kötve. Az Olaszországban előforduló szabad bórsa­von kívül még egy boracit előfordul Németországban, ebben a bórsav magnesiumhoz van kötve. Utóbbi a gyakorlatban jelentéktelen szerepet játszik. Dél-Oregon­­ban (Észak-Amerika) nagy kiterjedésű síkságok vannak, melyek több hüvelynyi vastagságú nátriumborát-takaró­­val vannak fedve. A nyers borát mint tisztátlanságot konyhasót, csodasót és szódát tartalmaz. Nyári hónapok­ban összesöprik az inkrusztációt; rövid időn belül új sóréteg takarja a síkságot. Ennek a nyersanyagnak összegyűjtése csak a nyári hónapokban történik. Az oregoni nátriumborát 15—20% bórsavat tartalmaz. Fel­dolgozása igen egyszerű. A nyers­anyagnak vizes oldatát felforralva, kénsavval megsavanyítják. 24 órai állás után kitisztul teljesen az oldat és kezdődik a jegesedés. A bórsavgyártás néhány érdekes új eljárással gaz­dagodott az utolsó években: Douilhett­ bórsavat boracitekből oly módon gyárt, hogy ezeket finomra őrlött állapotban szalmiákoldattal hosszabb ideig főzi. Az oldat lehűlése után a bórsav bizonyos mennyisége kijegesedik. A hátramaradó lú­gok visszakerülnek a gyártási üzembe. Ily módon el van érve a cél, hogy a felbontási folyadékban soha annyi bórsav nincsen, mely mellett a reakció fordított irány­ban menne végbe. Különben az ásványok felbontása szalmiákkal tökéletes. C. Moorenak­­ sikerült bórsav mellett chlorátokat is gyártani. A nevezett ugyanis finom porrá őrli a calcium­­vagy magnesiumborátot; a porított ásványt 60—H00 C meleg vízben suspensálja és az oldatba chlórgázt ve­zet be. A. Partheil és J. Rose() közvetlenül vegytiszta bórsavat oly módon nyernek, hogy a borátok savanyú oldatát organikus oldószerekkel extrahálják. Eljárásuk menete röviden abban áll, hogy a pandermiteket sósav­val felbontják, azután vízzel higítva, felforralják az ol­datot. Lehűlés után kijegesedik közvetlenül a bórsav­mennyiségnek körülbelül 70%-a. A még oldatban levő 30% bórsavat aetherrel, ecetaetherrel, vagy chloroform­mal, alkalmas extrakciókészülékek segítségével, vonják ki. Rendkívül praktikus és a bórsav-iparra felette ér­tékes a Heidlberg-féle eljárás, mely szerint a boracitek felbontása, salétromsavgyártásban mellékterményként nyert, savanyú kénsavas nátronnal eszközöltetik. A nyers só átlagban 33% kénsavat tartalmaz, részint mint sza­bad kénsavat, részint mint bisulfátot. A salétromsav­gyárosoknál kapható ez a só tiszta, fehér darabokban már mm.­kint két koronáért. A só vízben oldódik, cse­kély zavarodás mellett, mely azonban a gyártandó bór­savra semminemű befolyással nem bír. A Heidlberg-féle felbontási módszer nemcsak azon oknál fogva előnyösebb a többi módszernél, hogy a bisulfát alkalmazása által olcsó kénsavat használ a fel­bontáshoz, hanem azon körülmény folytán is, hogy ezen eljárás szerint bórsav mellett egyúttal nátriumsulfát is nagy tisztaságban nyerhető. Az eljárás menete a kö­vetkező : 500 kgr. finomra őrölt termeszet forró, állandóan mozgásban tartott, nátriumbisulfátos, vizes oldatba ön­tenek, melyben 850 kgr. nyers só van feloldva és mely 15°Bé erős. Egy óra leforgása után a felbontási műve­let be van fejezve. Az egészet szürőprésen áthajtva, vízzel mindaddig mossuk, míg a mosóvíz 0°Bé-t mutat. Az ily módon nyert híg oldatot bepárologtatják 30°Bé-ra. A szürőprésben marad körülbelül 680 kgr. nedves iszap, mely átlagban 0,5—0'7% B203-at tartalmaz. Ha ezt a csapadékot szárítják, fehéresszürke kénsavas calciumot nyernek, mely úgy festékeknél, mint kenőcsöknél mint u. n. töltőanyag alkalmazható. A 30° oldatból kijegesedik körülbelül 450 kgr. nyers bórsav, mely egyszeri átkristályosítás által, mint tiszta kereskedelmi áru forgalomba hozható. A nyers bórsav anyalúgját 34° Bé-ra koncentrálva, további jegecedésnek teszik ki. Szép, kifejlett nyilakban ki­jegecedik körülbelül 460 kgr. kénsavas nátron. A jegecekből leszűrt lúg visszakerül az üzembe, mivel­hogy újabb mennyiségű bisulfát-feloldásra, illetőleg újabb mennyiségű bórmész-felbontásra alkalmazható. * A borax racionális és olcsó előállításával több éven át foglalkoztam. Sikerült egy módszert kidolgoznom, mely röviden abban áll, hogy porított boronát roncalcite­két forró vízben suspendálva, szénsav, illetőleg füstgázok hatásának tettem ki. Míg a bórsav mint nátriumtetra­­borát oldatba megy, addig a mész mint szénsavas calcium csapódik le. Egy másik eljárásom szerint a boronátroncalciteket kénessavval bontják fel. Ezen eljárás segítségével boraxot és bórsavat lehet gyártani, csupán azon körülménytől függ, mennyi ideig hat a kénessav a felbontandó ásványra. Csak rövid néhány vonással jeleztem a két eljárást, anélkül, hogy a gyártás bonyolódott menetét érintettem volna, ami különben e cikkely keretét meghaladná. Marquart és Schulz casseli cég szabadalmat vett mind a két módszerre.* Az eddigiekből látjuk, hogy a különböző össze­tételű boracitek felbontása, illetőleg bórsav és borax gyártása különféle módszerek szerint történik. De bár­milyen is legyen a felbontási módszer, a sikeres gyártás csak úgy képzelhető, ha a gyári vegyész teljesen jó és megbízható analytikai methodus felett rendelkezik, melynek segítségével nemcsak a feldolgozandó ásvány bórsav-tartalmát legyen képes pontosan meghatározni, hanem módjában kell hogy legyen a bórsav-, illetőleg a borallagok tartalmát, valamint az ásvány felbontásától visszamaradt csapadékok boraxmennyiségét rövid úton megállapítani. Ha ilyen analytikai módszer nincs, kép­telenség az üzemet még a legnagyobb körültekintés mellett is ellenőrizni. Ezt tapasztaltam leginkább 1892-ben, mikor Marquart és Schulz gyárában kénytelen voltam fentemlített mód­szereim gyárüzemi kísérleteit félbeszakítani, mert nem voltam képes a felbontási reakció egyes fázisait ellen­őrizni. Hosszú fáradozás után sikerült végre egy kielégítő volumetrikus methodus módozatait megállapítani, mely azóta számos gyári laboratóriumban van használatban, sőt a szakirodalomban is közzé volt téve. Marquart és Schulz laboratóriumi könyveiben sok százra menő elem­zés világosan mutatja, hogy már 1892, illetőleg 1893-ban ezen methodus szerint dolgoztam; én voltam tehát az első, ki nemcsak a módszer módozatait megállapította: 1) D. R. P. 110.421. 2) D. R. P. 118.073. 3) D. R. P. 136.181.

Next