Vegyészeti Lapok, 1918 (13. évfolyam, 1-24. szám)
1918-01-02 / 1. szám
HIVATALOS KÖZLEMÉNYEK A hetedik magyar állami hadikölcsönre a jegyzékek december 31-én fejeződtek be. A lapunk két legutóbbi számában már kimutatott jegyzéseken kívül a Magyar Vegyészeti Gyárosok Orsz. Egyesülete kötelékébe tartozó hazai vegyészeti iparvállalatok köréből még a következő jegyzésekről érkeztek jelentések: Kőolajfinomítógyár r.-t. 2.550.000 Budapesti búzakeményítő és csirízgyár: Plan és Fried 250.000 Kollár Ferenc és társa 50.000 Krayer E. és társa - - 345.000 Hozzáadva e jegyzéseket a már kimutatott jegyzések összegéhez, megállapíthatjuk, hogy a VII. magyar állami hadikölcsönre a Magyar Vegyészeti Gyárosok Orsz. Egyesülete kötelékébe tartozó hazai vegyészeti iparvállalatok 28.593.000 kor. összegű kötvényt jegyeztek, a hét hadikölcsönre pedig a magyar vegyészeti ipar ■részéről történt jegyzések összege kereken 1,75.500.000 kor.-ra rúg. Halmi Gyula előléptetése. A Magyar Vegyészeti Gyúrosok Orsz. Egyesülete elnöki tanácsa legutóbbi ülésén Malmi Gyula oki. vegyészmérnököt, aki mint műszaki előadó, 1914 május 1-je óta működik az egyesület szolgálatában. Bokor Gusztáv dr. főtitkár előterjesztésére az egyesület titkáráváléptette elő. Ez az előléptetés, amely úgy az egyesület kötelékébe tartozó hazai vegyészeti iparvállalatok körében, valamint a nyilvánosság előtt is bizonyára örvendetes visszhangra fog találni, Malmi Gyulát abba a helyzetbe juttatja, hogy ezen- kúl egész tevékenységét a magyar vegyészeti iparágak és a Magyar Vegyészeti Gyárosok Orsz. Egyesülete szolgálatába állítsa. Malmi Gyula titkári minőségében 1918 január 1-jén kezdte meg működését. A szóda és marónátronszükséglet kielégítése tárgyában a szokásos havi felosztóértekezlet Pálfy Aladár ipari,sk. tanár, mint a kereskedelemügyi minisztérium képviselőjének vezetésével január 3-án volt a Magyar Vegyészeti Gyárosok Orsz. Egyesülete helyiségében. Az értekezleten az egyesület irodája részéről Bokor Gusztáv dr. főtitkár és Halmi Gyula titkár vettek részt, míg az egyes iparágak érdekeltsége részéről a következők jelentek meg: a Magyar Olaj- és Zsíripari Központ r.t. képviseletében Grosz Gyula cégvezető, az Olaj- és Zsiradékügyi Bizottság orsz. szappanelosztó irodája képviseletében Ziegler Jenő igazgató, a Magyar Cukorgyárosok Orsz. Egyesülete részéről Komin János dr. titkár, a Boripari Központ részéről Révész Oszkár titkár, az Üveggyárosok Egyesülete részéről Maszek Lajos titkár, a Magyar Gyáriparosok Orsz. Szövetsége és a Magyar Vasművek és Gépgyárak Orsz. Egyesülete képviseletében Szentiványi Árpád fogalmazó, a Textilgyárosok Egyesülete részéről Maimann Géza titkár és végül a Magyar Solvay Művek r.t. képviseletében Fürst Márton cégvezető. Az értekezlet mindenekelőtt megállapította az ezévi január havára rendelkezésre álló ammóniaszóda-, kristályszóda- és marónátronkészleteket és azután felosztotta a beérkezett bejelentések és szükségletek arányában az e hónapra az egyes iparágak részére kiutalható szóda- és marónátron mennyiségeket. A szállítási nehézségek folytán a termelés is általában csökkent és noha a készletek a marosújvári gyárban növekedtek, a szükségleti bejelentéseket erősen mérsékelni kellett, tekintettel különösen arra, hogy szalmaföltárás céljaira igen számottevő mennyiségű marónátront kellett redelkezésre bocsátani. Az értekezlet öszszesen 68-5 waggon ammóniaszóda-, 25-3 waggon kristályszóda- és 72-5 waggon marónátronkészlet felosztása tárgyában határozott és megbeszélte egyszersmind a termelés fokozásának lehetőségeit, ami különösen az ország mai rendkívül hiányos szappanellátásának sürgős javítása érdekében mutatkozik fölöttébb kívánatosnak, bár a mostani viszonyok között nagy nehézségekbe ütközik. áll LAPOK 1918. — 1. szám NEM HIVATALOS RÉSZ. A vegyészek szerepe a világháborúban és a békében Irta: Konek N. Frigyes dr. egyetemi tanár. A „Chemiker Zeitung“ (Cöthen) szerkesztőségének ama megtisztelő felszólításából kifolyólag, hogy a vegyészeknek a világháborúban elfoglalt állását és a háborúban szerzett tapasztalatait illetőleg Magyarország szempontjából nyilatkozzam: ily értelmű felhívást intézzenk a Magyar Chemiai Folyóirat és a Vegyészeti Lapok hasábjain a magyar vegyészi karhoz és kértem, hogy bárminő természetű, akár az arcvonalban, akár az arcvonal mögött szerzett benyomásokról, élményekről vagy tapasztalatokról engem annyival is inkább értesíteni szíveskedjenek, mivel szándékomban volt az így szerzett adatokat azután összefüggő egészszé tömörítve, a Chemiker Zeitung hasábjain nyilvánosságra hozni és a magyar vegyészi kar háborús tapasztalatait ilyenformán az egész világ vegyészi karának nyilvánossága elé tárni, amiből bizonyára csak haszon háramlott volna a magyar vegyészek összességére. Fölhívásom megjelenése óta azonban már hetek múltak el anélkül, hogy jószándékú indítványomra csak egyetlen egy sor válasz is érkezett volna. Ebből a kevéssé örvendetes tényből kénytelenkelletlen azt a sajnálatos következtetést kell levonnom, hogy a magyar vegyészi kar még sokkal szerényebb és igénytelenebb, mint a nagy számbeli felsőbbségben lévő, egységesebb és jobban szervezett szövetséges német birodalombeli. Bár a háborús irodalmat, a világháború kitörése óta, tőlem telhetőleg éber figyelemmel kísérem, e kérdésre vonatkozó saját megfigyeléseim, értesüléseim és tapasztalataim mégis annyira hézagosak és epizódszerűek, hogy már eleve is tartózkodnom kell minden olyan természetű fejtegetéstől, mint amilyen a Chemiker Zeitung-ban e tárgyról eddig megjelent. A vegyészeknek a katonai vérvizsgáló állomásokon vagy a gázálarcokat felülvizsgáló kísérleti telepeken elfoglalt állását, munkásságát és helyzetét részletesen ismertető és bíráló cikkekben megnyilatkozik (I. Chem. Ztg. 1917., 833. I és 853. 1.). Ellenkezőleg, a fölvetett kérdéssel szemben ebből kifolyólag sokkal általánosabb és tárgyilagosabb álláspontra kell helyezkednem. Kiindulva abból a föltevésből, amely a tudományos és a technikai kémiának az utolsó évtizedek alatt elért bámulatos haladása folytán, az összes kultúrnépeknél erős meggyőződéssé szilárdult, hogy t. i. a népek versenyében azé lesz a győzelem pálmája, amelyik a legtöbb, a legkiválóbb és a legalaposabb kémikussal, rendelkezik, őkként is arra a végső következtetésre jutottam, hogy a vegyészi kar, mint minden népnek egyúttal legbecsesebb békezáloga, a világháborúban is megérdemli a lehető legnagyobb fokú kíméletet. És habár elismert ténne hogy Németország az a boldog ország, amely ez idő szerint e hatalmi és győzelmi faktorral gazdagon rendelkezik, mégis megütközéssel kell a tárgyilagos szemlélőnek tapasztalnia, hogy milyen pazar módon szedegeti a világháború áldozatait éppen a vegyészek köréből. Meggyőződésem szerint a kémikus sokkal jobban szolgál hazájának, sokkal hathatósabban és eredményesebben védheti azt, ha megmarad a retorta mellett és - ha már másképp nem lehet — újabb meg újabb hatékonyabb ballisztikus anyagokat varázsol elő abból, amelyekkel az ellenséget elűzhetjük, mintha karddal a kezében a harcvonalra megy és életével együtt feláldozza egész tudását is. Tudományunk eddig is már ezernél jóval több hívét gyászolja, akiknek idő előtti halálát a világháború okozta; köztük vannak olyan nevek, mint Buchner, Delbrück, Piloty és sok más, majdnem mind oly szakemberek, akik specialisták voltak szükebb ténykedési körükben és akiket hirtelen még a legkiválóbb egyetemekkel vagy technikai főiskolákkal sem sikerül majd pótolni. Ilyen tudományos tömegáldozatok kell, hogy előbbutóbb még a német kémikusok győzhetetlen seregén is