Vegyi Ipar, 1904 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1904-01-10 / 1. szám

L' ta 5^i VEGYI &LTflW­­echn. iparmuz. u»i­‘irina I (Techr fe^tri^ar minden ágát felölelő technikai és kereskedelmi folyóirat. az Véld© Egyesület“ vegyi szakosztál­yának hivatalos lapja. (CHEMISCHE INDUSTRIE) commercielle Zeitschrift für sämmtliche Zweige der chemischen Industie) Offizielles Organ der chemischen Section des „Ungarischen Schutz Vereines.“ SZERKESZTŐSÉG : — KIADÓHIVATAL , Budapest, VII. Kertész­ utca 43. Az olajipar, zsiradékipar és kereskedelem, petroleumipar, szap­pan-és gyertyagyártás, asztali-és kátrányipar szakközlönye. , Budapest, 1904. január 10■ ja. Felelős szerkesztő LÁZÁR ALBERT okt. gépészmérnöki Közleményeink csak a forrás meg Megjelenik minden hó 16. és 25. napján. Harmadik évfolyam, 1. techn. iparmuz. könyvtárának jelölésével nyomhatok le. Magyar újság — magyar hirdetés. A jelszók gyártása nálunk a fő. E téren el­­évülhetlen és elemeket lehetett egy időben hazánk­ban szerezni, akkor, amikor még a gyakorlat minden hamis tantételt le nem cáfolt. Nem tartoz­tunk soha a jelszógyártók csoportjába és ha most, amikor e mesterség csődöt mondott, az e cikk címét képező jelszót mégis megfabrikáltuk, tettük ezt azért, hogy nevet adjunk annak az iparosaink köréből sokszor fölhangzó stereotip panasznak, mely rossz néven veszi a sajtótól, hogy a külföldi iparosok hirdetéseit is közli. Nem első eset és nem is az utolsó, a­mi most, mélyen tisztelt laptársunk, a Magyar Ipar hasáb­jain lejátszik. Még valahányszor iparosainkat vala­mely helyről vagy valamely oldalról arra hívták föl, hogy éljen, mozogjon, legyen élelmesebb és a mi fő, adjon élet­jelt magáról prospektusok, árjegyzékek, hirdetések stb. útján, mindig akadt egy-egy bölcs, a­ki a többinek zugó helyeslése mellett így vágta ki a rezet: „Ne közöljék a lapok a külföldi ipar hirdetéseit!“ A­mikor pedig ez elhangzott, akkor, mint a­kik jól végezték dolgukat, iparosaink megmaradtak további tunyaságukban, nem hirdettek, de egyéb­ként már említett módját sem alkalmazták a rek­lámnak és így aztán maradt minden a régiben. Helyesebben szólva: csak pusztulnak tovább napról-napra. Ha jelen voltunk ily (egyébként szebbnél­­szebb hazafias frázisoktól duzzadó) dikciónál, min­denkor meg is magyaráztuk, hogy miképen is áll a dolog, de ez a kifogás most már oly általános lett, hogy itt az egyes ember többé-kevésbé szűk körben ejtett nyilatkozata már nem elég ezen mind szélesebb körben elterjedt panasznak helyes mértékére való leszállítására. Elismerés illeti tehát azt, aki a Magyar Ipar hasábjain e kérdést fölvetette, ámbár ő maga is a fentebb már jellemezett álláspontot osztja, de hisz ép ezzel éri el azt, hogy az ellenkező nézetűek a porondra szállnak. Ez a kérdés pedig most nagyon aktuális lett, abból az alkalomból, hogy a Magyar Hírlapkiadók Egyesülete akciót indított a hirdetések dolgában Mint ismeretes, a Gyáriparosok Szövetsége ez akció következtében felhívást bocsátott ki a magyar gyáriparosokhoz. Az Országos Iparegyesület azon­ban — úgy látszik — ennél többet is akar tenni, mert nem tárgyalta le a kérdést egy puszta fel­hívás kibocsátásával, hanem napirendre tűzte, sőt a Hírlapkiadók Egyesületének közszeretetben álló elnö­két meghívta egy előadás megtartására az Iparegyesü­letbe. Ez előadás nyomában értekezlet lesz, a­melyen bizonyára sok minden fontos dolgot fognak megvitatni, sok oldalról fogják a kérdést meg­világítani és így alaposan előkészítvén a talajt, nagyobb akciót fognak indíthatni. Hogy ez meglesz, azt bizonyítja az a két cikk, mely a Magyar Ipar hasábjain megjelent. Az első helytelenítette azt, hogy a magyar sajtó külföldiek hirdetését közli és majdnem hazafiatlanságnak bélyegezte ez eljárásukat. Tisztelt laptársunk minden megjegyzés nélkül közölte le e cikket, pedig semmi esetre sem lehetett a cikkíróval egy nézeten, de bizonyára elvárta, hogy a gáncscsal illetett magyar sajtóban föl­zúdulás támad e cikk nyomán és a meginduló tárgyi­lagos vita kezdete lesz annak az akciónak, amely az Iparegyesületben készül. Ám csalódott, mert a mi újságjaink és oly indolensek, a­mily inndolenseknek ők — szintén teljes joggal — közönségünket nevezik! Ám a M. I. következő számában egy, az előbbivel teljesen hasonló állásponton levő cikk jelent meg és ez újabb vitát provokálni hivatott cikk sem tudta­­. laptársainkat csöndes álmukból felrázni, így már csak megkezdjük a hozzászólók sorát és igyekezni fogunk alábbiakban a mozga­lom és vita számára nemi anyagot fölhordani. Szó sincs róla, hogy mi mindenképen helye­selnék a jelenlegi állapotokat és azt hinnék, hogy minden úgy van jól, a­hogy van. Mi is látjuk azt az éles ellentétet, mely néha abból áll elő, hogy a lap szerkesztői része vizet prédikál, a kiadói rész pedig bort is­ zik, így például a múlt évben egy előkelő esti lap vezércikkéből mi is megbotránkozással vettük tudomásul, hogy egy nyíregyházai szatócs tescheni vajat árult és bizony nagyon is helyeseltünk a cikk­írónak, a­ki ezt az eljárást „közgazdasági züllés­nek“ nevezte. Ámde önkénytelenül rögtön meg is fordítottuk a lapot arra a bizonyos másik oldalára és ott telve találtuk külföldi hirdetésekkel, a prágai szilvaiztól kezdve az aszalt gyümölcsökig minden­féle olyan cikkekkel, a­melyeket az a bizonyos nyíregyházai szatócs talán éppen e lap hirdetése alapján rendelt meg és aminek folytán aztán „közgazdasági zülléssé kvalifii­álódott eljárása. Tenni kell e téren valamit, az bizonyos ! De ha iparosaink ezért már olyan szabályt akarnak csinálni, hogy magyar újság csak a magyar ipar hirdetését hozza, úgy ez sem helyes, mert iparosaink e kívánságot nem úgy hangoztatják, mint feltételét annak, hogy ők csakis ennek elle­nében fizetnek elő és adják föl a hirdetéseiket, hanem minden ellenszolgáltatás nélkül követelik ez áldozatot a saj­t­ót­ól és úgy, amint folyton és a legnaivabb módon követelik az államtól is a segélyt, a társadalomt­ól a pártolást, de meg nem gondol­ják, hogy még Isten is csak azt segíti, aki magán is segít. De azért sem helyes, mert a verseny a haladás sarkantyúja és hazánk ipara nem akkor fog haladni, ha a verseny ellen kínai fallal veszi magát körül, hanem éppen akkor, ha azzal minél gyakrabban szembe száll. A külföld iparát pedig ép ez okból sem, de különben sem lehet teljesen kizárni, de máskülön­ben sem áll az, hogy a hazai ipar pártolása szem­pontjából külföldről behozni semmit sem volna szabad, hanem igenis be lehet hozni mindazt, ami a meglepővel­ szemben jelentékeny haladást jelent és általában mindazt, a­miben behozatalra szorulunk. Ide jutva tehát, ily definíció alapon már bele le­hetne talán fogni a hírlapkiadók hirdetésfelvételi tíz parancsolatjának megfogalmazásába, ha elfelejtenők azt, hogy a napilap kiadóhivatala nincs azon hely­zetben, hogy a hirdetéseket ebből a szempontból osztályozhassa. A szaklapok a maguk szakmáját ismervén, ezt megtehetik, legnagyobb részben meg is teszik. Erről aztán lehet még sokat beszélni. Most azonban lássuk a kérdés más oldalát is. Annyira elölj­árnak-e már iparosaink maguk a hazai ipar pártolásában, hogy ők már másokat leckéztethetnek? Álljanak elő azok az iparosok, kik a külföldi ipart semmiben sem támogatják! Hol vannak ilyenek? Nálunk nincs egy sem. A mi iparosaink még önmagukat egymás között sem pártolják és első­sorban is éppen ők azok, a­kik vizet prédikálnak, de bort isznak. Olyanok ők túl­nyomóan, mint azok a kínai gyertyamártók, akik ipa­ruk fejlesztése céljából azt követelték, hogy rendelje el a kormány, hogy minden ablakot falaz­zanak be, amikor is aztán még nappal is gyertyára lesz szükség a lakásokban. Nem! Tisztelt iparostársaim, ilyen követe­lésekkel mi elő nem állhatunk, mert ez a mi abla­kunk, a sajtó, nemcsak a külföldi gyertya, hanem a világ haladásából áradó fényt is bebocsátja hozzánk, ez elöl pedig a haladottabb iparosok azért a többségért, mely sem szaklapot nem olvas, sem nem hirdet, sem nem tanul, de annál több direkt pénzsegélyt vár az államtól és áldozatot honfi­társaitól, a saj­ót sem engedik elzárni és ha azt hazai iparosaink maguk nem pártolják úgy köszön­jük meg neki, hogy indolenciánk dacára is pártolja iparunkat, lapjai hatásosabb, vagyis szerkesztői részében. 7 (iff. 15) Előfizetési ára : Egész évre 10 korona. sj Szigetelő anyag aprított parafából. Az aprított parafát már körülbelül egy negyed század óta használják mesterséges szigetelő masszák, illetőleg különféle formadarabok készíté­sére, mely célból az aprított parafát különböző kötő­­anyaggal egyesítik. A parafa kitűnő szigetelő tulaj­donságaiban bízva, a kötőanyag megválasztásánál a legutóbbi időkig úgyszólván teljesen figyelmen kívül maradt ennek a szigetelőképesség szempont­jából való megítélése és csakis a kötőanyag szilárdsága és képlékenysége vétetett figyelembe. Dr. Heidelberg Tivadar már két évvel ezelőtt rámutatott erre a körülményre és kiemelte azon fontos szerepet, melyre az infuzorinföld a parafa szigetelő anyagok gyártásánál hivatva van. Leg­újabban szabadalomra bejelentett eljárása lehetővé teszi az infuzériaföld nagy szigetelő képességének kihasználását és emellett egyéb hátrányainak ki­küszöbölését. Kísérletei­ foganatosításánál Dr. Wartha Vince, műegyetemünk tudós tanárának azon meg­figyelése vezette, miszerint minden anyag, még a kvarc is, finom őrlés útján az iszapolt anyag képlékenységét veheti fel. Ezen körülmény mellett különösen fontossággal bír még az, hogy

Next