Vegyi Ipar, 1914 (13. évfolyam, 1-23. szám)

1914-01-15 / 1. szám

Budapest, 1914. január 15. Tizenharmadik évfolyam, 1. szám.­­ LodI VEGYIPAR Chemische Industrie IMŰSZAKII SZEMLE technische Revue fi vegyi ipar legrégibb és független magyar szaklapja. fi­estes, unabhängiges ung. fachorgan Der chem. Industrie. ^ festékipar, olajipar, zsiradékipar, petroleuraipar, szappan- és gyertyagyártás, aszfalt- és kátrányipar, fűtési-, világítási- és hűtőipar szakközlönye, fachblatt der farben-, §­-, fett-, Petroleum-, Seifen-, Kerzen-, Asphalt-, Cheer-, Steizungs-, Eslenchtungs- und Kälteindustrie. Szerkeszt­­­ség és kiadóhivatal. Redaktion und Administration. BUDAPEST, VIII., Nép­ezinhaza 49. Felelős szerkesztő Verantwort­.Redakteur LÁZÁR ALBERT okleveles mérnök dipt. Ingenieur Előfizetési ára: Egész évre 1­00 korona. Megjelenik minden hó 15. és 30. napján. Erscheint am 15. und 30. jeden Monats. Jahresabonnement 1­üt Kronen. Elmélet és gyakorlat. Vegyészhallgatók és gyárosok. Egyik exportra dolgozó vegyészeti gyárunk ném­et üzemvezetőjét a napokban elcsalta verseny­társa. Az üzemvezető gyakorlati ismereteire volt a gyár alapítva. Az üzemvezető, akinek különben 10 éves szerződése volt, senkit sem avatott be a gyártás titkaiba. Nélküle a gyár üzemét egyhamar nem is folytathatta volna, ha a szemes kereske­delmi vezető nem vette volna idejében észre az üzemvezető szándékát és már előre nem dolgoz­tatta volna ki a gyártási eljárásokat, a szükséges recepteket egyik neves műegyetemi vegyésztanár­ral. A gyakorlat tanította meg az üzemvezetőt első­rendű áru készítésére, a kész gyártmány vezette rá a tudóst, hogy a gyártás aprólékos és elrejtett fázisait megvilágítsa. Számos hazai vegyészeti üzemünknek idegen a vezetője, akik a magyar vegyészekben csak ellenséget látnak, azokat ki nem oktatják, sőt félrevezetik, hogy annál jobban megerősítsék pozíciójukat. Innen van, hogy a létesülő speciális üzemek előszeretettel alkalmaznak idegen vegyé­szeket, mivel a magyar vegyészek közül kevés akad, aki a gyártási eljárások csínját-binját alapo­san ismerné. Gyakran megesik, hogy a vegyészhallgatók a ári vakációt gyakorlati ismeretek elsajátítására várnák felhasználni. A gyárigazgatók a tudni jó magyar vegyészhallgatókat még fizetés­ent­ sem akarják felvenni, nehogy azok valamit­­szimatoljanak. Ilyen viszonyok mellett azután ,a csoda, hogy fiatal vegyészeink külföldre ván­dorolnak, gyárigazgatók lesznek és elfelejtik a hármas halom és négy folyó titokzatos országát, tízeknek a bajoknak az enyhítésére alkalmas mód­szert ajánlhatunk! Azok az üzemek, amelyeknek nincsen külön laboratóriumuk, amelyeknek gyártási eljárásait idegen üzemvezetők őrzik, akik begombolkoznak a magyar vegyészek előtt, bizonyos feladatok kidol­gozása céljából forduljanak az egyetemek vegyé­szeti szakosztályaihoz, az ipariskolákhoz, amelyek­nek tanárai alkalmas formában adják fel az utolsó évfolyamot végző hallgatóknak a kérdést és az üzemek honorálják a dolgozatokat, azokat a ve­gyészhallgatókat pedig, akik bizonyos irányban figyelemreméltó eredményeket értek el, akceptál­ják üzemük részére. Ily módon az elméleti oktatás párosul a gya­korlattal, a vegyészhallgatók és a gyárosok közötti szorosabb kapcsolat megvilágítja azokat a terüle­teket, amelyeknek megművelésével hasznot hajtó gyümölcsök teremnek, a magyar vegyészeti üze­mek és a magyar vegyészek boldogulni fognak, a testükön élő paraziták pedig kipusztulnak! Lázár Albert: Racionális üzemgazdaság és textilgépszijgyártás. Irta: Rón­a Lipót, az Első magyar pamut- teveszőr- és balátahajtószijgyári cég igazgatója Pozsonyban. Mikor a gazdasági válság kitört, mindenki azt hitte, hogy a magyar ipar a tatárjárás korát fogja élni, hogy gyáraink a gazdasági viharnak csekély kivétellel mind áldozatául fognak esni. Közhiedelem volt, hogy a kritikus idők a magyar iparban fogják a legnagyobb kárt tenni. Általános volt a véle­mény, hogy a magyar ipar (amelyet csak támogat­nak, de meg nem védenek) rrjeg oly gyenge lábon áll, hogy a legelső zökkenés, ma a világkonjunkt­­­túrák rázúdíthatnak, életerejében évtizedekre szóló visszaesést fog okozni. Akik a magyar iparról ilyen véleményen vol­tak és rávonatkozólag ezt a diagnózist állapították meg, alaposan tévedtek. Iparunk a krízisen átesvén, beigazolta, hogy életképessége nem ad aggoda­lomra okot és létalapjai nem oly gyengék, mint amilyeneknek látszottak. És várjon mi az, ami a tőkeszegény magyar ipart a válságokon átsegíti?! Mi az, ami oly erőssé teszi, hogy még a háborúk rémétől sem ijed meg?! Mi az, ami a gazdasági önállóság hiánya dacára már a világpiacon is faktorrá emeli a magyar ipart?! Ez a valami egy jellemző sajátsága a magyar iparnak: ez a racionalizmus az üzemgazdaságban. Még a legprimitívebb kis műhelyben is feltűnik az észszerű üzemi gazdálkodás felé való állandó tö­rekvés, ami annyira megy, hogy egyesek, kik a családi élet szükségleteinél némi bőkezűségre, sőt relatíve fényűzésre is mutatnak hajlandóságot, az üzemi gazdálkodásban a legnagyobb okszerűséggel járnak el és élesen figyelnek meg minden oly mű­szaki újítást, mely az üzemi rezsi apasztásához vezethet. A magyar iparnak ez az erénye kétszeresen megbecsülendő. Nálunk a munkaerő a megélhetési viszonyoknál fogva drágább, mint a nyugaton, az energia is költségesebb, mint a szénben gazdagabb államokban, a közterhek is magasabbak, mint egye­bütt és a gyárosok reprezentatív kiadásai is arány­­lagosan magasabbak. A magyar iparos tehát ösz­­tönszerűleg törekszik a racionális üzemgazdaság felé, hogy legalább némileg paralizálhassa boldo­­gulásának mostohább körülményeit. A textilgéphajtószijak gyártása bő alkalmat ad mindezek megfigyelésére. A textilszijak pronou­­szírozott üzemgazdasági cikket képeznek. A trónt a jó gazda tudja, hogy az igába mit kell befognia, akkor az iparos is ma már tisztában igyekezik lenni azzal, hogy hova alkalmazzon bőr- és hova textilgéphajtószíjakat. Pedig ez a kérdés az általá­nos ü­zemgazdaságn­ak csak egy parányi hányada, de a magyar iparos okszerűsége a gazdálkodásban már tized fillérekkel is kombinál. Amint kihasználni igyekszik a tüzeléstechnika vívmányait, amint a kenőanyagok felhasználásában a szakszerűséget keresi, amint a hajtóerőnél precíz számításokat végez vagy végeztet, azonképen már a géphajtó­­szíjak helyes alkalmazására is gondot fordít, elannyira, hogy még a primítívebb gyári cégek is iskolázottak a tekintetben, hogy hol és mikor gaz­daságosabb a textilszíj a bőrszíjaknál és fordítva. A szíjaknál már nem csak a beszerzési árakat nézik, hanem a szíjak élettartamával is számolnak és leg­­többnyire nem is a silányabb commerce-árut kere­­sik, hanem a garantált jó minőségű­ védjegygyel el­látott árukat. A helyes üzemgazdasági politika követése a magyar iparnak örvendetes erénye, mely mutatja, hogy nálunk a technikai haladás iránti fogékonyság Olaj, zsiradék és vegyigyár Schwarz Rudolf és Társa ALAPITTATOTT 1874. Központi iroda: V., Hold-utca 25. Telefon 13—32. Központi raktár: V., Kálmán-utca 13. : „ 110—92. Gyártelep: X., Szentmihályi-út 1—3. „ 47—63. KRA.YEI? KisTÁRSA CSÁSZ.ÉS KIR. UDVARI SZÁLLÍTÓK FESTEK-KENCE-LAKK-GYÁR BK­DAPESTOIRAYF A FESTÉKUDVAR) évig állottak ellent az időjárás viszontagság, amiről hatósági bizonyítvány tanúskodik. Az állami hidak mázolásához évtizedek óta menynyel alkalmazzák, hol a vele végzett mázolások az előírt hat év helyett tizenegy Pipere és háziszappan gyári berendezéseket és­­gépeket. Festékipari tölcséres és hengergépeket leg­obban szállít Kecskeméti Árpád Bpest, VII., Kertész­ u. 16. Telefon Tl-05. Lehmann J. M. Dresden cég kizárólagos kepv. -----------Tessék ajánlatot kérni. "

Next