Vegyi Ipar, 1920 (19. évfolyam, 1-24. szám)
1920-01-25 / 1-2. szám
Tizenkilencedik évfolyam. BudapestJanuár 25.—2. szám. Lj i “* j Jh i Megjelenik minden hó 15. és 30-án. Előfizetési ár: egész évre 60 korona berkentfiséjzét kiadóhivatal Budapest, Vil., Népszinhéz u. 49.VEGYI IPAR Chemische Industrie MŰSZAKI SZEMLE Technische Revue A vegyi ipar legrégibb és független magyar szaklapjai Erscheint am 15. u. 30. jeden Monats Jahres abonnement: 60 Kronen. Redabtion n. Administration: Budapest, VIII., N'épsztnház-u. 49. Felelős szerkesztő: Verantwortl. Redakteur LÁZÁR ALBERT o«.]. mérnök Ältestes, unabhängiges ung. Fachorgan der chem. Industrie Szerkesztőségi telefon: József 9 — 79. Közleményeink csakis a forrás teljes megjelölésével vehetők át. -------------------------------------------------------------------Olvasóinkhoz! Ez alkalommal ismételten azzal a kérelemmel fordulunk olvasóinkhoz, hogy előfizetéseiket mielőbb megújítsák, nehogy a lap zavartalan szétküldése akadályokba ütközzék. Azok pedig, akik még nem csatlakoztak hozzánk, tanúsítsanak velünk szemben jóindulatot és lépjenek előfizetőink sorába. Programmot felesleges adnunk, mert azt valljuk, hogy minden szónál szebben beszél a tett és a mi 18 éves múltúnk igazolja, hogy a hazai vegyészeti ipar érdekeit mindenkor a legnagyobb szorgalommal és buzgósággal szolgáltuk. Erre hivatkozva kérjük olvasóinkat, hogy az előfizetési díjak beküldésével nehéz és nagy anyagi áldozatokat igénylő munkánkban támogassanak. Lapunk előfizetési ára: Magyarország részére ... 60 kor. Más államokra pedig... 64 . Hazafias tisztelettel a „VEGYI IPAR“ szerkesztősége és kiadóhivatala Budapest, VIII . Népszínház utca 49. Jövőnk. Azok a feltételek, amelyek a jövő fejlődését s az ország boldogulását megadják — a helyzetet sine ira et studio tanulmányozva — magától adódnak. Minden kereskedelmi és ipari tevékenységnek és fejlődésnek előfeltétele a biztonság feltétlen érzése. Mindaddig, amíg ez az érzés be nem hatolt az ember szívébe és át nem ment onnan értelmünkbe, rendes s rendezett fejlődést feltételezni nem lehet. A politikai irányítás feladata ezt a helyzetet megteremteni és ennek a magnak széjjelhintése után indulhat csak meg az egészséges új csírázás. A második feltétel: a valuta megfelelő rendezése és pedig oly módon, hogy a közönség bizalma legalább az országban a valuta iránt megszilárduljon. Ezt a lehetőséget megteremteni talán nem is olyan nehéz feladat. Ha az állam az adóban behajtandó szükségleteit nem készpénzben szedi be, hanem az átmeneti időben a mezőgazdától és az ipartól a kötelezettségek egy részét áruban hajtja be, akkor segíthet alkalmazottain, csökkenti a bankprés működését és reális alapot teremt a nemzetközi forgalom lebonyolítására, a piac megterhelését csökkenti és módjában áll az áru és pénz relációjának visszaállítására, kiszorítja az uzsorát és így megnyitja az utat a tisztességes versenynek. A gazdasági élet élénkítése és a hozam emelése természetszerűleg közös érdeke az iparnak és földmivelésnek és egyben kötelessége. Magyarország Európának kenyérmagtára volt. A jövő arra mutatna, hogy a mezőgazdasági termelés értéke tetemesen növelhető, ha Magyarország a jövőben Európa zsiradéktárává válik. Az olajtermelés hozadékaiban annyira túlszárnyalja a magtermelést, hogy a jelenlegi helyzetet alapul véve, az aránylag rosszabb minőségű földek hozama is 2—3-szorosra fokozható. A zsiradékipar különböző ágai a nemesítés útján oly eredményeket érhetnek el, hogy a befektetett munka a nyersanyag értékét átlag a kétszeresére emeli. Ily módon körülbelül négyszeres hozam várható az eddigi gabonatermeléssel szemben. Ezen iparágak közül legfontosabb a szappanipar. Szappanban a szükséglet rendkívül nagy és állandóan emelkedőben van. Ha szappangyárosaink arra az alapra helyezkednek, hogy a legjobbat, legszebbet nyújtsák, ha felhagynak azzal az elvvel, hogy csak szappant termeljenek a haszon szempontjából, hanem a jövő fejlődését veszik elsősorban tekintetbe, akkor egy oly erős iparág birtokába jutnak, amely sok veszteséget pótolni, az államnak nagyszámú adóalanyt nyújtani és emellett a földmívelés jövő fejlődését irányítani képes. Minden ténykedést arra kellene összpontosítani, hogy megteremtsük nálunk azt a zsiradékreservoirt, mely Európát termékeivel táplálja. Hiszen tudjuk, hogy a zsiradékhiány volt Középeurópa egyik legnagyobb baja a háborúban. Ennek a bajnak kiküszöbölésére egyedül Magyarország a legalkalmasabb. Termelhető nálunk tetemesen nagyobb mennyiségben napraforgó-, tökmag-, ricinus-, arachid- és egyéb olajok. Emelhető a disznózsír- és faggyútermelés. Az olajnemesítés, keményítés, szappanosítás, exudálás, sulfurálás pedig oly sokféle zsiradékiparágat foglalkoztat, amelyek nagy elágazásuknál fogva egy óriási zsiradéknagyipar kifejlődetésére vezethetnek. Állítsunk mindenkit arra a helyre, ahová való. Hozzuk be a megfelelő szakértő elemeket, álljunk össze a földmivelőkkel és teremtsük meg azokat a feltételeket, amelyek kenyeret, munkát, jólétet teremtenek és akkor a gyűlölet, gyűlölködés magától megszűnik ! Leimdörfer Joachim: Tevékenységünk 1919-ben. Tizennyolc év óta szolgáljuk buzgósággal a hazai vegyi ipar érdekeit. Miképen a múltban, az 1919. évben is hű képet igyekeztünk adni minden egyes mozzanatról, amely szakmánkban hullámokat vert fel és rámutattunk azokra az irányelvekre, amelyek szerint az állam iparfejlesztési politikájának haladnia kell. Erőforrásaink Minthogy valószínű, hogy a trotorrasaink, külföldi szén és nyersolajtermékek ára a munkabérek és a háborús terhek nagysága miatt rendkívül fog emelkedni és minden állam természetes tendenciája az lesz, hogy ezen terhek egy részét exportjára, vagyis azt idegen polgárra hárítsa át, azért szükségessé válik ezt a kényszerhelyzetet megelőzni. Mi intenzív mezőgazdasági termelés mellett oly mennyiségben produkálhatunk szeszt, amely ebbeli szükségletünket, illetve hiányaink pótlását fedezni képes és bennünket minden külön adózástól mentesíti, ami annál is inkább fontos, mivel saját adónk is elég nagyok lesznek és így igazán nehezünkre esnék, hogy más államok adójához tetemesen hozzájáruljunk. De ha szeszgyártás céljaira szükség esetén importálni kellene is mezőgazdasági nyersanyagokat, ezek feltétlenül olcsóbbak lesznek, mint a bányatermékek. A bennünket övező államok majdnem kivétel nélkül mezőgazdasági termeléssel foglalkoznak, ezen termékeik egy része az olcsó vízi fuvar által hozzánk gravitál és e termékekre alig van versenyző. A szeszben feltétlenül oly anyaggal rendelkezünk, amely ha nem is fedezheti minden világító és motorikus energia-szükségletünket, de számos területen képes oly hiányokat pótolni, amelyeknek fedezése máskülönben kizárólag import útján volna lehetséges. Az importot telesen elkerülni ugyan nem fogjuk, de oly minimumra kell redukálnunk, hogy pénzügyi helyzetünk általa tűrhetetlenné ne válhassék. Ma minden reményünk rögünkhöz, földünkhöz van kötve és végeredményben ez lesz hivatva kiküszöbölni minden csorbát, amit elszenvedtünk. Áldott föld ez, meg fogja tenni. Rajtunk múlik, hogy okszerűen felhasználjuk céljainknak! " Bérmozgalom, csontzsír és “ amígA Haphó bánság között aránylag legjobban fizették a munkásokat, akik a múlt év elején mégis 60 százalékos béremelést kiértek, de egyelőre 30 százalékossal is megelégedtek. A munkásoknak igazuk van, mert jól kell táplálkoznia annak, aki izomerejével keresi meg kenyerét még akkor is, amikor az élelmiszer minden fajtája nagyon drága és amikor a legegyszerűbb ruháért is nagy pénzt kell fizetni. A csontfeldolgozó gyárak igazgatóságai kényszerhelyzetükben megadták a 30 százalékos béremelést, pedig az üzemek már előzőleg is csak ráfizetéssel voltak fenntarthatók. Ezzel szemben lapunk rámutatott arra, hogy helytelen az, miszerint a csontzsír ma is olyan, mint 1916-ban volt, mert azóta a munkabérek és üzemi költségek hétszeresre szöktek fel. A gyáros köteles a csontzsírt 4 koronáért beszolgáltatni a zsírközpontnak, amely azt 9,30 koronáért adja el a szappaniparnak és még ennél is magasabb áron a bőriparnak. Ezeket ismerve, a szervezett munkásoknak nem a gyárak igazgatóságait kellett volna kényszerhelyzetbe hozniok, hanem meg kellett volna értetniök az ármegállapító bizottsággal, miszerint lehetetlen az, hogy a csontzsirnak ma is ugyanazon ára legyen, mint 1916-ban volt, amikor jelenleg 100 korona áru nyersanyagnak feldolgozására 300 koronánál is nagyobb költség jut, míg 1916-ban csak 60 korona jutott, hogy igazságtalanság; az, hogy a központ 4 koronát fizet azért, amiért a szappanosnak 9 koronát kell fizetnie. — Vonjuk le a kiragadott példából a tanulságot. Állítsunk minden helyre hozzáértő egyént, aki tudásával és megbízhatóságával a valódi igazságot elhomályosítani nem engedi, mert máskülönben az amúgy is agyonsanyargatott magyar ipar teljesen tönkremegy. Magyar vegyészek gyűlése tartotta aMagyar Chemikusok Egyesülete, Vili. évi rendes közgyűlését. Hivatásszerűen megemlékezvén a magyar vegyészek gyűléséről, hazafias kötelességünknek tartottuk a figyelmet felhívni arra, hogy Magyarországon— kevés kivétellel — a vegyész alárendeltje a kereskedőnek. Járjuk be gyárainkat, érintkezzünk közvetlenül az illető emberekkel és látni fogjuk, hogy csak oly ipari vállalatok képesek sikert felmutatni, amelyeknek alapításánál a helyes kereskedelmi szempont szolgált irányadóul. A legkitűnőbb vegyész, a legjobb mérnök csak eszköz a kereskedő kezében... Adjunk fegyvert fiatal vegyészeink kezébe, hogy tudományukat az életben értékesíthessék és önálló vezérszerepet is vállalhassanak! Ha ez teljesedni fog, akkor nem lesz túlprodukció vegyészekben, de nem is lesz olyan sok ingatag alapon létesített ipari vállalatunk sem, hanem lesz modern Magyarország fejlett mezőgazdasággal és gyáriparral, ami egyértelmű a politikailag is független nemzeti állammal! , . . .Az alkalmazott tudományok kein hoc signo izüs a kémiának jutott legelsősorban az a kiváló feladat, hogy az emberiség növekedő kultúrigényeit mélyreható idegmunkája révén biztosítsa. A kémiai tudománynak szinte beláthatatlan számú megoldott problémáit e helyen nem lehet mind felsorolni, annál kevésbé azokat, amelyek még megoldásra várva, az emberiség boldogulásának alapvető tényezőit képezik. Az elért munkaeredmények azonban tisztán mutatják, hogy a kémiai kutatás, a vegyész szellemi munkája a kultúra által emelt azon oltárok egyik legmagasztosabbja, ahol az emberiség fejlődésének legfontosabb és nélkülözhetetlen lehetőségeit és így a jelen s jövő szentélyeit őrzik. Az élvezetek gyarapításának lehetősége a rendszeres kémiai kutatásból fakadhat csupán. Hiszen ez a mindenséget magában foglaló tudomány az, amely a természetadta anyagnak tökéletes felhasználását és így a szükségtelen munkák egész tömegsínek beszüntetését teszi lehetővé. Most, amidőn az emberiség hajója a viharok dúlta tengerén hányatva vergődik és az árbóc kosarából figyelő hajós a biztos révet keresi, csak egyben akadhat meg szeme, ami megnyugvást, békét, kibékülést s fejlődést hozhat, és ez a rendszeres tudományos kutatás minél szélesebb alapon való megindítása. Kutatni, a kutatás eredményeit az emberiség rendelkezésére bocsátani, az eredményeket a mezőgazdaságban, gyárban, műhelyben érvényesíteni, ez adja azt a kapcsot, ez a közös cél, mely a világot közös testté, egy egységes egésszé tömöríti. Hadd álljanak sorba, munkába mindazok, akiket a természet a kutatás látnoki érzékével megáldott, — adjátok meg nekik a lehetőséget, hogy munkájukat zavartalanul folytathassák —, hadd legyen csend és nyugalom körülöttünk és akkor valóra válik a mondás: in hoc signo vinces! A termelőmunka helyreállítja a magyart A ködS annyi szellemi erő, mint a technika terén. A népnek legjobbjai merültek ki, nem egyenként, hanem nagy számban. A nemzet egy napszámosai közül kevés azoknak a száma, akiknek a személyét is eretik, míg sokan vannak, akik az ismeretiemig homályában maradtak. A mérnök oly természetesnek és egyszerűnek mutatkozott. A szakmunkás, aki a mérnöknek és vegyésznek megrögzített szellemi munkáját a kivitelre kezéhez kapta, nem is gondolt arra, hogy, ez a munka napokig, hónapokig, sőt évekig tartó lázas tanulmánynak, kutatásnak és kísérletezésnek az eredménye, nem is gyanította, hogy azok a vonalak és körök, amelyeket tisztán láthatott a papiroson, azok a gyártási előírások, egyenletek, amelyek a laboratóriumból kikerültek, az emberi szellemnek kimagasló termékei, amelyek a természetadta anyagok tökéletes kihasználását és ezáltal a szükségtelen munkák egész sorának beszüntetését teszik lehetővé. A munkás mindezekre nem is gondolhatott, mert hiszen hozzászoktatták ahhoz,