Vegyi Ipar, 1922 (21. évfolyam, 2-24. szám)

1922-01-31 / 2. szám

L Megjelent gyártás oszkar ind­ustri­a~é­vkörly ve­tra: 150 korona. ■■ — ... . ■ . Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VI., Jókai-tér 1. szám Vidéki városban jól berendezett kisebb szappangyár (épületek, gépek, üzlet) betegség miatt eladó vagy bérbeadó. Ajánlatok „Szappangyár“ jeligére a kiadóba kéretnek. áriaA^ kúpos vasport, kékitőt, parketviaszt, mécsest stb. fAhfJS­­vl'g£5. A f—A 1'" 1 'VVr padlóbeeresztő viasz, ter­­/A ZA r— 1 pentines parkettfényesitő ■ " '' '*'1 ^ krém, padlóviasz. D óra-Fix/- Budapest, II. Batthyány- jr aí cLTIX-IVIU VSK, utca46. Telefon: 110-73. | PILL BARTUSXA laboratóriumi felszerelési Budapest, VII. ker. Dohény­ utca 26. sz. és ü­ve­g­t­e­c­h­n­i­k­a­i ipar ! Készít és javít mindennemű laboratóriumi és orvosi, valamint .V technikai üvegműszereket, eszközöket, tömegcikkeket.---- Huszonegyedik évfolyam. Budapest, 1922. január 31 21­ /32 2. 2. szám. Megjelenik minden hó 15. és 30-án. Előfizetési ár: egész évre 400 korona Szerkesztőség és kiadóhivatal Budapest, VIII., Népszinház­ u. 49.VEGYI IPAR Chemische Industrie MŰSZAKI SZEMLE Technische Revue Erscheint am 15. u. 30. jeden Monats Jahres abonnement: 400 Kronen. Redaktion u. Administration: Budapest, Vlil., Népszinház-u. 49. A vegyi ipar legrégibb és független magyar szaklapja Felelős szerkesztő: Verantwort­. Redakteur. LÁZÁR ALBERT owl. mérnök Ältestes, unabhängiges ung. Factiorgan der chem. Industrie Közleményeink csakis a forrás teljes megjelölésével vehetők át. Szerkesztőségi és­ kiadóhivatali telefon: József 40—50. Szénkisérleti állomás. — Irta: Pfeifer Ignác műegyetemi tanár. — Megint, vagy még mindig kisért a szén­kisérleti állomás. 1913-ban, tehát már 19 esztendővel ezelőtt, javasoltam egy előadásom kapcsán a mérnök- és építészegyletben egy magyar szénkísérleti állomás létesítését. Abban az időben Európában szénkísérleti állomás még sehol sem működött, míg ma, Magyarország kivételével minden kulturáltamban nagyobb számmal dolgoznak szénkísérleti állomások. Azonban 19 esztendővel ezelőtt sem kellett divináció ahhoz, hogy valaki éppen Magyar­­országon mutasson rá egy szénkísérleti állo­más hasznára és szükséges voltára, mert a szénprobléma már akkor is éppen úgy a kerékkötője volt az iparnak, mint amilyen ma és lesz holnap is. Magyarország szén­­szükségletének jelentékeny részét (1913-ban érték szerint számítva 75°/o-át) külföldről sze­rezte be. Fekete szenünk mindig kevés volt és ma még kevesebb van, mivel a zsilvölgyi és petrozsényi szénvidéket elvesztettük. De barnaszenünk és lignitünk elegendő teljes szénszükségletünk ellátására. Ha tehát min­denütt magyar szenet használnánk is, ahol nem vagyunk okvetlen külföldi szénre utalva, még akkor is aránylag rövid időn belül a magyar szénbányák minden szükségletet ki­elégíthetnének. És habár felesleges magya­rázni, hogy a külföldi szenek fogyasztásának korlátozása mennyire országos érdek, ennek a kérdésnek illetékes helyen kellő jelentő­séget nem tulajdonítottak, vagy ha igen, soha nem is próbálták a szénbehozatalt komoly eszközökkel korlátozni. A szénkísérleti állo­másnak amely a kül­földön azt a célt szol­gálja, hogy tudományos vizsgálat és kísér­letek útján megállapítsa a rendelkezésre álló tüzelő­anyagok kihasználásának leggazdasá­gosabb módjait, Magyarországon még az a rendeltetése is lett volna, hogy a magyar szeneknek tért hódítson mindenütt, ahol kül­földi szeneket használnak, holott azok tech­nikai szempontból hazai szenekkel pótolhatók. Hogy a szénkísérleti állomás felállítását java­solva, már annak idején tisztán láttuk annak a rendeltetését, azt legjobban mutatja az akkor kidolgozott munkaprogramm, amely a felada­tokat a következőkben tűzte ki: „Alapos és beható gyakorlati kísérletek útján meg akarjuk állapítani azokat a felté­teleket, amelyeknek teljesítése szükséges, hogy hazai szeneinket a legjobb hatásfokkal értékesíthessük kazánfűtésre, motor-, fűtő- és világítógáz előállítására, kályhafűtésre és ké­miai célokra. El akarjuk ezzel érni egyrészt a külföldi szenek­ használatának korlátozását, másrészt pedig egész hazai iparunknak szol­gálatot vélünk tenni szeneink tökéletesebb értékesítési feltételeinek megállapításával. A feladat természeténél fogva a vizsgálatok 4 csoportban teljesítendők: 1. Megvizsgálandók szeneink kazántüzelés céljaira, 2. viselkedésükre és értékesítésükre ge­nerátorokban. *3. kályha fűtésre és 4. kémiai célokra. A szenek kémiai feldolgozásánál a szén­bányászat hulladékainak és melléktermékei­nek, elsősorban a szenes paláknak a feldol­gozásáról volna szó, amely palák ez idő szerint részben magán a bánya helyén tüzelő célokra használtatnak fel, nagyobb részük azonban a fuvart nem bírván, a hányóra kerül. A tervbe vett kísérletek célja az volna, hogy miképpen lehetne különböző paláinkat desz­­tilláció útján olyan becsesebb termékekre fel­dolgozni, amelyek nagyobb értéküknél fogva a feldolgozás racionális voltát biztosítanák.­­ E vizsgálatok egyelőre laboratóriumi kísér­letek volnának, amelyekhez az anyagot bánya­­vállalataink mindenesetre készségesen szol­gáltatnák. A munkának végrehajtására két mód kí­nálkozik. Az első az volna, hogy e négy csoportba osztott munkát egy ad hoc bizottság végezze. A második és véleményem szerint célszerűbb mód pedig az volna, hogy egy állandó szénkísérleti állomás létesíttessék, esetleg valamely már fennálló intézménnyel, tán a műegyetemmel kapcsolatban, amely szénkísérleti állomás a kifejtett programmot megvalósítaná és a tüzelés különböző ágai­ban felmerülő újításokat folyton figyelemmel kísérve, állandó munkásságot fejtene ki hazai szeneink intenzívebb értékesítése érde­kében“.*] A szénkísérleti állomás felállítása iránt a kormány, valamint a bányavállalatok is ér­deklődtek és a hivatkozott javaslat beterjesz­tése után az érdekeltségből alakult értekezlet tárgyalta is a kérdést, amely azon feneklett meg, hogy egyik bányavállalatnak nem túlsá­gosan tág látókörű vezetője a szénkísérleti állomás felállításában veszedelmet látott a szénbányákra, miután a szénkísérleti állomás feladatát abban vélte megtalálni, hogy az szénelemzéseket fog közölni, amelyek az egyik szénbánya szenét a másikéval szemben ked­vezőbbnek tüntetik fel. És ezzel hosszú időre eltemették a szénkísérleti állomás ügyét, bár az évek során többször mutatkoztak a hozzá­értők körében törekvések a szénkísérleti állo­más megteremtésére. A kérdés tehát nem haladott előbbre, habár egyik szénbányánk, amely szeneinek beható vizsgálatára legtöbbet áldozott, ezen vizsgálatok következtében olyan sikereket ért el szenével, hogy azon a többi bánya is buzdulhatott volna. Még 1913-ban és 1918-ban igyekeztem a szénkísérleti állomás kérdését egy lépéssel előbbre vinni. 1913-ban a magyar bánya- és kohóvállalatok 20 különböző barnaszén és pala megvizsgáltatására szánták el magukat annak a megállapítása céljából, váljon ezen anyagok­nak kátránytermékekre való feldolgozásával nem lehetne-e az ez időben rendkívüli módon emelkedett kátránybehozatalt csökkenteni. A kísérletek lezáródtak és habár ezekkel is megelőztük a Németországban a háború alatt nagy lendülettel végzett őskátrány termelésre vonatkozó kísérleteket, a dolog annyiban maradt és annyiban maradt 1918-ban is a szénkísérleti állomásnak az akkori szénkor­mánybiztos és a budapesti gázművek által közösen tervezett felállítása a bekövetkezett felfordulás folytán. Most újra szó van a szénkísérleti állomás felállításáról. Reméljük és kívánjuk, hogy az újabb törekvések több sikerrel fognak járni. Hátha akadni fog valaki, aki kétszer is megkéri majd valamelyik mi­nisztert, hogy fiát vagy vejét ennek az intéz­ménynek élére állítsa! *] Mérnök és Építész Egylet „Heti Értesítőjé­-je, 1903. 7. szám. SZAPPANOSOK invesztálás nélkül I f VT if E ■f' é s módszerem szerint, gyárthatnak eladásra L.YJ VIIY U V L I Vágyait szerző alkaloa! Próbafőzést Bulyovkszky­végzek. rv/UV/IY u ca 31. A luxusadó és az esszenciaipar. A pénzügyi és kereskedelmi kormány figyelmébe. A m. kir. pénzügyminisztérium e hó 18-án kelt ren­delete, mely szerint a szeszes italok előállítására szol­gáló esszenciák február 1-től kezdve fényűzési adó alá esnek, amely adót a gyáros tartozik a termelés helyén leróni, s az érdekelt iparágban nagy meg­ütközést keltett. Az eladási ár 13 százalékát kitevő adó érzékenyen sújtja különösen azokat az iparosokat, akik hideg­ utón kész esszenciákból állítanak elő nagyban fogyasztott italokat, de sújtja a szegény embereket is, akiknek ezekre az italokra, mint pl. rumra a teában, fűtőa­nyag hiányában is szüksé­gük van. A nagy likőrgyá­rak, amelyek meleg után, esszenciák nélkül állítják elő a szépen adjusztált luxusitalokat, könnyen elbírhatják a fényűzési adót. Az esszencia­gyáros azonban rumesszencia mellett, amely köz­­élelmezési cikk, gyümölcsétereket is gyárt, amelyek nemcsak élvezeti cikkek, hanem oldószerül és gyógy­szerészeti célokra is nagy mennyiségben felhasználtatnak, mint pl. az ecetéter, amylacetát stb. Az esszenciagyáros tehát előre nem is tudhatja, hogy az elkészített étert milyen célra vásárolják és így fényűzési adó­val terhelik meg azt a cikket is, amelyet, később lakkgyártásra, celluloid oldá­sára vagy gyógyszerészeti célokra hasz­nálnak fel! Ez a rendelet tehát azt kívánja, hogy a beteg is luxusadót fizessen Magyar­­országon, ha történetesen gyógyszerre van s­z­ü­­k­s­é­g­e,­ amikor a külföldi esszenciagyárak a magyar gyárak rovására olcsóbban jutnak nagymennyi­ségű exportszeszhez, hogy eredményesen vehessék fel a versenyt és hogy a magyar esszenciagyárak exportját lehetetlenné tegyék. A megadózott szesz maga is teher az iparnak, hiszen, kedvezményes ipari szesz ma már nem jut a magyar iparosnak, felesleges tehát egy rókáról két bőrt le­nyúzni! Ha ipart akarunk teremteni, hozzáértéssel kell a rendeleteket kibocsátanunk, amely célból meg kell hall­gatnunk nemcsak a jogászok és fináncok, hanem a független szaksajtó véleményét is! Összeállt zománc és szeszlakk regenerálása. A mai gazdasági viszonyok mellett, amikor vegy­tiszta, nehezítetlen zománcfestéket még az u. n. meg­bízható cégek sem mindig szállítanak, nagyfontosságú probléma az összeállt, csonttá keményedett zománc­festékek felhasználása. Előttünk van például nagyobb mennyiségű, teljesen összeállt, mintegy két éves csontkemény vörös zománc­festék, melyből a benzin teljesen elpárolgott. HengiaH,' lehet ezt ismét mázolásra kész állapotba hozzíj^^ . Minthogy az összeállás oka nyilvánvaló, ^r^hezitéítt^-.v. nem lakkba való anyagok kerültek a porfestékbe;­­feladat tehát nem lehet más,, mint ezeknek az antragpkj^itfar­nak lekötése, illetőleg oldhatóvá tétele és V^ek­l^vül, ^ mivel a benzin elpárolgott, a gyanta- és por&sjpkj^*,' törmelék megfelelő felhígítása. Adva van pl. 100 kg összement vörös zománc, amely eredetileg 67 kg lakkot és 33 kg festéket tar­talmazott. Van tehát 33 kg porfesték és 34 kg gyanta, ha a lakk összetétele kb. egyenlő mennyiségű gyanta és benzin, mely utóbbi teljesen elpárolgott. Az őrlőgépen egész finomra őrölt 67 kg zománc­festéket (amelyhez nehezítéken kkivül még hegyikréta is volt adva) malomba téve, összekeverjük 35 kg standd­al és 35 kg benzinkeverékkel, melyhez még 17 kg vegy­tiszta vörös lakkfestéket adunk, ezt követőleg a mal­mon átbocsátva, leszűrjük, amikor is teljesen egynemű, mázolásra kész külső zománcfestéket kapunk 104 kg lakk és 50 kg festék arányában, melyet más zomán­cokkal való keveréssel belső munkára is használhatunk. Az elmondottak után önként adódik olajfestékké való feldolg­ozása is. A magas árak miatt be nem szerezhető anyagok hiánya elsősorban a szeszlakknál érezteti káros hatását, így silány minőségű szeszlakkoknál megtörté­nik, különösen nagy hidegben való szállításnál, hogy mire a lakk rendeltetési helyére ér, összeállt megkásá.

Next