Vegyi Ipar, 1924 (23. évfolyam, 1-24. szám)
1924-01-15 / 1. szám
op . Huszonharmadik évfolyam. Budapest, 1924 január 15. 1. szám. 1001.3 Megjelenik minden hó 15. és 30-án. Előfizetési ár: egész évre 36.000 K Szerkesztőség és kiadóhivatal Budapest, VIII., Népszinház u. 49.VEGYI IPAR Chemische Industrie MŰSZAKI SZEMLE Technische Revue Hirdetési ár: Egy hasáb milimétersoronkint 700 korona Külföldi hirdetéseknél 840 korona Felelős szerkesztő: Verantwort. Redakteur: Dipl. Ingenieur Lázár Albert okt. mérnöki Anzeigegebühren: 1 mm Höhe der 85 mm breiten Spalte 700 K. Auslandsanzeigen 20°/o Aufschlag tyZbZIL Erscheint am 15. u. 30. jeden Monats Jahres abonnement: 36.000 Kronen Reaafetion u. Administration: Budapest, VIII., Népszinház-u. 49. I Dr.Szilágyi Gyula (1860—1924) Meghalt egy magyar szakíró, lapunk kiváló munkatársa, a szeszgyártás hírneves és úttörő kutatója, akinek „A szeszgyártás üzemének ellenőrzése" című munkája már 17 évvel ezelőtt nagy feltűnést keltett a műveit külföldön és még ma is tankönyv gyanánt használtatik Németországban is, a vegyészeti ipar klasszikus hazájában. Elköltözött az élők sorából egy nemesszívü magyar tudós, aki elől harcolt az élelmiszerhamisítások elleni mozgalmakban, aki az erjedési iparágak terén élete végéig a legagilisabb tevékenységet fejtette ki és aki rendszeres szaktanfolyamok tartásával a korábban nagyrészt teljesen tanulatlan és ki nem képezett emberekből kellő szakképzettséggel bíró szeszgyárvezetőket faragott a magyar szeszipar mai magas nívóra emelésének hazafias célzatával. Dr. Szilágyi Gyula eredményekben gazdag munkásélete életrajzi adataiból is eléggé kitűnik. Vegyészmérnöki oklevelének megszerzése után Kosutány Tamás dr. mellett működött másfél évig a magyaróvári gazdasági akadémián. 1886- ban a Győrött létesített ipari szeszgyárba hívták meg. 1887-ben a Grünwald és társai szeszgyárban (jelenleg Leipziger-szeszgyár) nyert alkalmazást. 1888-ban „Adatok a diasztáz chemiájához" című munkáját dolgozta ki doktorátusi értekezés alakjában. 1889-ben jelent meg „Az erjedés chemiájának kézikönyve" című műve. 1890-ben rendezte be az első magyar hamuzsírgyárat a Grünwald-szeszgyárban. Ez évben nyert műegyetemi magántanári képesítést és megbízást a szesz-, sör- és ecetgyártás című kollégiumok megtartására. 1891-ben a Krauszféle szeszgyár műszaki igazgatójának hívták meg. 1892-ben nyitotta meg önálló vegykisérleti állomását, mint a legelső magánlaboratóriumot Magyarországon kiváló érdemeinek elismeréül 1910-ben a király a műegyetem tanácsának seul előterjesztésére nyilvános rendkívüli tanárrá nevezte ki. Élénk részt vett a Magyar Vegyészeti Gyárosok Országos Egyesületében tartott előadásaival és a különböző kérdésekben tartott ankéteken a magyar vegyészeti ipar felvirágoztatásában. Dr. Szilágyi Gyulával a magyar mezőgazdasági vegyészeti ipar egyik úttörő kiválóságát vesztette el, aki hazafiságát hasznos munkában eltöltött életével bizonyította be. Lázár Albert: Lapunk új telefonszáma: József 131-76‘ GAIANTRI Telefon: József 110-66. * 1 111 flIXi flU Sürgönyeim: Galantar Budapest. NAGYKERESKEDÉSE, BUDAPEST, Vill., NÉPSZÍNHÁZ UTCA 19. SZ. Közvetlen import: Terpentin. Sellak. Gyanta. Ammoniákszóda. Szódabicarbona. Kristályszóda. Sósav. Kénsav. Szahafákszesz. Naftalin Benzol. Borax. Sárga vérlugsó. Szalmiáksó 98'Y°-os. Szalmiáksó, subl. darabos. Bleibergi ólompír és ólomgelét. Föld-, szépített-, vegyi festékek, Kátránytermékek. Olajok. Vegyszerek. Nyersanyagok üzemi célokra. Budapest I. Verpeléti út 15. Tel.: 1. 2-46.Dobozgyártás minden mennyiségben. Scheer Gyula Béla dobozgyára. Calderoni mű- és tanszervállalat r.-t. , Budapest, IV. Váczi utca 50 . Laboratóriumok felszerelése. p" I I 1^ carnauba, japánviasz, fehérsellak, méhviasz, _ ERDOS ES Hfl I I OL-ILlIl, kovapapir, csiszolóvászon, csiszolópapir. ooorlidapest, vI. ker. szív-utca^. szám 1 // 2 ." A cinkfehérgyártás fejlődése Magyarországon. 1989 Irta : Halmi Gyula, a Magyar Vegyészeti Gyárosok Országos Egyesülete igazgatója. Iparunk fejlődése a legutolsó években igen nagy erővel indult meg és már eddig is számos értékes eredményt termelt. Ennek dacára iparunk újabb eredményei kevéssé mentek át eddig a köztudatba és nagyon gyakran találkozunk azzal a felfogással, amely újabb ipari alapításainkat pusztán kísérletezéseknek minősíti, az utóbbi években keletkezett vállalatainkat múló jelentőségű próbálkozásoknak mondja és szerepüket a hazai fogyasztás ellátásában jelentéktelenül csekélynek, minősíti. Tagadhatatlan, hogy oly múló jellegű vállal-kozások is akadhatnak, amelyek e csoportba tartoznak, sajnálatos azonban, hogy még a hivatott szakkörökben is túlzó általánosítással minden újabb vállalatunkat ezzel a szigorú megítéléssel bírálják el. Pedig a komoly iparvállalatok nagy erőfeszítéseket tesznek avégből, hogy kifogástalan cikkek termelésével erős gyökeret verjenek a hazai talajban és helyüket akkor is megállják, ha semmiféle k korlátozás többé nem fog gátat szabni a külföldi ipar versenyének. Azok az ellentétek, amelyek az ipar és kereskedelem, valamint a fogyasztás érdekkörei között sajnálatosképpen nagyon sűrűn megnyilvánultak, meggyőződésem szerint nagyrészben annak a folyományai, hogy iparunk újabb fejlődésének eredményei csak kevéssé ismeretesek és nem kis részben az ipar teljesítményeinek nem ismerése az oka annak, hogy újabb eredményeinket annyira alábecsüljük. Úgy érzem, hogy nemcsak szükséges, de valósággal tartozó kötelesség, hogy az ellentétek letompításával és a megértés maradandó alapjainak megteremtésével közelebb hozzuk egymáshoz az ipart és a kereskedelmet, valamint a fogyasztást, amelyeket közös érdekeik egymásra utalnak és ennélfogva sokkal helyesebb, ha amerev elzárkózás helyett a megismerés alapján igyekszünk a szakszerű elbírálás komoly tárgyi alapjait megteremteni. Ezt a célt meggyőződésem szerint a legjobban azzal érhetjük el, ha szakszerű és tárgyilagos ismertetések keretében szemléltetőleg bemutatjuk iparunk fejlődésének újabb mozzanatait és minden hivalkodástól mentes és elfogulatlan képet rajzolunk azokról az újabb gyárainkról, amelyek komoly törekvéssel igyekeztek lehetővé tenni elvesztett iparágaink pótlását. .Ama vegyészeti iparágok sorában, amelyeket a békeszerződés következtében elvesztettünk, szerepel a cinkfehér- és cinkszürkegyártás is, amely a régi Magyarországon igen fejlett volt, ellenben a békekötés után e cikkekben éveken át teljesen a külföldre voltunk utalva. A legutóbbi években ugyan berendezkedett egy iparvállalatunk a cinkfehér és cinkszürke gyártására, azonban főként csak a tömegszükségletek kielégítésére törekedvén, a kényesebb igényeknek megfelelő árut a legutóbbi hónapokig a belföldi ipar alig állított elő. Az elmúlt évben Erzsébetfalván a Smelting kohászati és fémművek r.t. cinkfehér gyártására új ipartelepet létesített és ennek a gyártelepnek alig fél év alatt sikerült megoldania azt a nehéz kérdést, hogy bármely felhasználás igényeinek tökéletesen megfelelő cinkfehéret oly menynyiségben állítson elő, amely a belföldi szükségletet nemcsak hogy bőven kielégíti, hanem ezenfelül még tekintélyes kiviteli fölöslegeket is biztosít. A Smelting r.t. korszerű igényeket mindenben kielégítő új berendezésekkel oly gyártelepet alkotott, amely teljesen önálló és új irányban törekedett megoldani ezt a feladatot, hogy vegytiszta cinkfehéret állítson elő, versenyképes áron. A vegytiszta és tökéletes, minden igénynek megfelelő cinkfehér gyártása elméletileg nem nehéz feladat, amit vegytiszta cink feldolgozása útján könynyen meg lehet oldani, azonban az ily módon termelt cinkfehér oly drága volna, hogy gyakorlatilag egyáltalán nem volna értékesíthető és az ilyen uton való termelés legföljebb laboratóriumi célokat elégíthetne ki. A cinkfehérgyártás legnehezebb technikai kérdése az olcsó nyersanyagokból való termelés oly módon, hogy a gyártás során az összes tisztátalanságok kiküszöböltessenek és végül vegytiszta és elsőrendű tulajdonságokkal biró termék keletkezzék. A Smelting r.t. gyártelepén ezt a kérdést hosszú kísérletezés és régi gyakorlati tapasztalatok és fogások ügyes alkalmazásával teljes sikerrel oldotta meg. A gyártelepen a cinkfehér gyártásának kiinduló anyaga részben a tömbökben beszerzett tiszta cink, részben pedig fémhulladékokból kerül ki, amelyek a cink mellett ólmot, ónt, vasat, rezet, stb. tartalmaznak, amely szennyező anyagok még legkisebb mértékben is károsan befolyásolják a cinkfehéret és ennélfogva a gyártás legfontosabb feladata, hogy ezeket a hátrányos szennyeződéseket teljesen eltávolítsa. A Smelting r.t. e feladat megoldását akként eszközli, hogy a tisztátalan nyersanyagokat előzetesen átömleszti, mégpedig oly szerkezetű kemencéiben, amelyek az olvadáspontok különbözőségére alapított elválasztási eljárás segélyével egyszerű olvasztási folyamat során az alig 50—60'o cinket tartalmazó nyersanyagból oly cinktömbök előállítását teszik lehetővé, amelyek már kb. 98°/o cinket tartalmaznak. A cinkfehér gyártásának tulajdonképpeni nyersanyaga ez a tisztított cink és a gyártás további feladata az, hogy e nyersanyagból az elgőzölés és oxidálás folyamán még ezt a 2®/o tisztátalanságot is kiküszöbölje. A gyakorlati céloknak megfelelő cinkfehér tulajdonképpen nem egyéb, mint közel vegytiszta cinkoxid, amelyet elméletileg a cinknek magas hőfokon, levegő, befuvatásával végzett elégetése útján kapunk. A Smelting r.t. a gyártás e folyamatát akként valósítja meg, hogy diamottetéglákból épített különleges szerkezetű kemencéiben koksztüzeléssel a szükséges magas hőmérsékletet létesítve, a tisztított cinket először megömleszti és azután az 1500—2000 C fok hőmérsékletű kemencékben keletkező cinkgőzöket bőséges levegőárammal és nagy nyomással továbbhajtja az oxidálótérbe, amelyben a cinkgőzök a magas hőfokú levegővel cinkoxiddá égnek el. A kemencék szerkezete lehetővé teszi, hogy az olvadás során a tisztított cinkben még benne foglalt tisztátalanságok a magömlesztés során különválasztassanak és eltávolíttassanak. A kemencében el nem gőzölődő és az oxidációban részt nem vevő tisztátalanságok a kemence elején mint cinkhamu gyülemlenek össze, amelyet a kemencék szétbontása után eltávolítva, oly hulladékanyagot kapunk, amely a cinkszürke gyártásának kiinduló anyaga. A cinkfehér gyártása voltaképpen a cink oxidálásával be is van fejezve és a gyártás további folyamata sokban hasonlít a malmokban a különböző liszttípusok elválasztása során követett eljáráshoz. A forró cinkoxid ugyanis hatalmas zárt csővezetékekeken erős légnyomással kerül tovább a kemencékből, s fokozatos lehűlése és tovahaladási sebességének fokozatos csökkenése következtében a csővezetékben megtett útjának egymást követő szakaszain szemnagysága súlya és finomsága arányában előbb, vagy később ejtődik le a szűrőtermekben sorozatosan elhelyezett hatalmas zsákszerű szűrőtartályokba, úgy, hogy a gyűjtőzsákrendszer során végighaladva, minél távolabb eső gyűjtőzsákhoz érkezünk, annál finomabb szemcséjű, könnyebb és ennélfogva kiválóbb minőségű cinkfehéret kapunk. Az utolsó zsákokban a legkülönlegesebb igények kielégítésére szánt legfinomabb termét gyűlik össze, míg a kemencéhez eső legközelebbi zsákokban a tömegfogyasztás igényeit kielégítő áruhoz jutunk, amelynek finomsága a rendszeren tovább haladva, az említett értelemben egyre nagyobb lesz. (A kemencéből kivezető csővezeték 65 m hosszú és 50 cm átmérőjű; az első szürőterem 1050 m:l férőjű, amelyben 15, egyenként 20m:l űrtartalmú szürőzsák van fölszerelve. Ezt követi a legfinomabb árut elkülönítő, kb. félakkora második szürőterem.) A gyártásnak ez a rövidre fogott leírása természetesen nem világítja meg azokat a rendkívül súlyos nehézségeket, amelyeket a gyárnak le kellett küzdenie, amíg a mai tökéletes gyártási eljárást kialakította. Az olvasztó- és elgőzölő-, valamint oxidáló-kemencéket számtalanszor át kellett építeni, amíg végre a kívánt eredményt sikerült biztosítani, ma már azonban a feladat teljesen meg van oldva és a gyár valóban a legelsőrendű minőségű cinkfehéret termeli. A Smelting r.t. gyártelepét nemcsak technikailag építette ki a legkorszerűbben, hanem kitűnően fölszerelt