Vegyi Ipar, 1925 (24. évfolyam, 1-24. szám)

1925-01-16 / 1. szám

Huszonnegyedik évfolyam. OT 1 50, Budapest, 1925 január 16. 1. szám. 100-6-3-" Megjelenik m­mt ICTi " MegieTenHc riffhfléh hó 15-én és 30-án. ~ Előfizetési ára: egész évre 240.000 korona. ~ Szerkesztőség és kiadóhiva­tal : Budapest, VIII. Népszin­­ház­ utca 49. ~ Hirdetési ár: egy hasáb millimétersoron­­kint 2.400 korona. Külföldi hirdetéseknél 3.000 korona. ~ Magyar postatakarékpénz­tári számlaszám: 48.466. ~ Szerkesztőségi és kiadó­hivatali telefon: József 131-76VEGYI IPAR Chemische Industrie MŰSZAKI SZEMLE Technische Revue A vegyi ipar legrégibb és független magyar szaklapja Közleményeink csakis a forrás teljes megjelölésével vehetők át Felelős szerkesztő: ~ Verantwort!.Redakteur; LÁZÁR ALBERT okt. mérnök. ~ Dipl. Ingenieur. Erscheint am 15. und 30, den Monats. ~ Jahresaoi. nement: 240.000 Kronen. ~ Redaktion und Administra­tion; Budapest, VIILNépszin­­ház-u. 49. ~ Anzeigegebüh­ren: 1 mm Höhe der 85 mm breiten Spalte 2.400 K Aus­landsanzeigen 25°/o Aufschlag — Ungarische Fostsparkassa Scheck-Konto Nr. 48.446 Redakt ions- u. Administrá­­tionstelefon: József 131-76. Altestes, unabhängiges ung. Fachorgan der chem. Industrie Nachdruck nur mit Quellenangabe gestattet Mily eszközökkel volna a szakcikk-írás előmozdítható? Irta: Dr. Sümegi László, a Fővárosi Gázművek fővegyésze. A magyar technikustársadalomban a betviszony ural­kodik, írásra csak alig egy-két tagja szánja rá magát. E tény közismert. Miért nem írnak a­­pi technikusaink és vegyészeink? E talány okai részben lélektaniak, rész­ben materiálisak. Lélektani oka egyrészt az a vég­telen nagy szerénység, mely a technikustársadalom leg­több tagját visszatartja attól, hogy a nagy nyilvá­nosság előtt szerepeljen, másrészt az önbizalom hiánya. Legtöbben, bár a tudományok valamely ágazatának­­ hivatott művelői, be elméleti és tapasztalati tudással rendelkeznek, mégis zavarba jönnek, ha a nyilvánosság, előtt kell valamely tudományos kérdésről nyilatkozniuk. Sokan vannak, akik azt hiszik, hogy csak valamely ön­álló kutatás eredményét kell a szaklapokban közzétenni, amíg egyszerű megfigyelésen alapuló üzemtechnikai ta­pasztalatok nem oda­­­valók vagy legalább is sokkal kisebb jelentőséget tulajdonítanak ilyesminek, semhogy azt publikálni eszükbe jutna. Mások viszont attól fél­nek, hogy esetleg elegendő stilisztikai készséggel nem rendelkezvén, nem tudnak majd oly kerekdedséggel írni, hogy cikkük szakszerűsége mellett is élvezhető lesz. Vannak viszont olyanok is, akik képességük tudatá­ban vagy vélt képességük által okozott önhittségükben úgy gondolkodnak, hogy honi szaklapjaink egyike sem üti meg azt a mértéket, hogy cikkeik közlésére érde­mesíthető lenne. Kartársaim legtöbbjét azonban a napi gondok és fáradalmak annyira kifárasztják, hogy bizony nem igen csodálható, ha munkájuk végeztével a cikkiráshoz nem sok kedvet éreznek. A szakcikkírói tevékenykedést gátló materiális ok abban keresendő, hogy szaklapjaink még mindig nem azok a vállalkozások, melyek jól jövedelmező tőke­befektetések szoktak lenni, aminek következtében a köz­lésre érdemesített cikkekért nem tudnak akkora szerzői tiszteletdíjat fizetni, hogy annak nagysága a cikkírásra csábítólag hatna. A ma szokásban levő szerzői tiszteletdíjak kétségkívül olyan minimálisak, hogy so­kan inkább díjtalanul engedik át cikkeiket, semhogy azt a látszatot keltsék, hogy életstandardjuk emelésére ily nevetségesen csekély összegekre is szükségük van. A szerzői tiszteletdíjaknak oly mértékben való fel­emelése, hogy az az egyes szakcikkek belső értékével, valamint pénzünk nagymértékű értékcsökkenésével kellő arányban álljon, kétségkívül igen előnyösen éreztetné a cikkírói tevékenykedést előmozdító hatását. Néze­tem szerint e kérdést, ha már egyszer a szerzői hono­ráriumoknak kellő mértékű felemelését a mélyen tisz­telt kiadó urak zsebei nem engednék meg, a következő módok szerint lehetne a legpraktikusabban megoldani: 1. A szaklapok kiadói indítsanak propagandát a gyár­iparosok között aziránt, hogy kisebb-nagyobb időkö­zökben nagyobb összegekkel jutalmazandó pályakérdése­ket tűzzenek ki a pályázati feltételeknek oly módon való kibővítésével, hogy a bíráló bizottság felhatalmaztatik, miszerint a szaklapokban megjelent és a tárgyra vo­natkozásba hozható közleményeket is kombinációba ve­heti, habár azok nem közvetlenül küldettek be. Ily módon a titkos pályázók száma jelentékenyen kibővülne, mert hiszen így pályaműveiket a bíráló bi­zottság döntése nem érinti oly közvetlenül,­ tehát a rájuk nézve esetleges kedvezőtlen döntés utósze sem lesz annyira kesernyés. E titkos vetélkedés pedig szá­mosabb értékes irodalmi művet is eredményezhetne. 2. Az igen tisztelt szerkesztő urak vessenek fel lap­jaikban időközönként valamely közérdekű problémát és hozzászólásra hívják fel a technikus és vegyészi kar tagjait. Mindig fog akadni egy-két hozzászóló, ily módon egész nívós irodalmi vitát provokálhatnának, mely lapjaik részére néhány értékes cikket eredmé­nyezne. Válasz a „Felelet.. .“-re.*) »Szokatlan dolog könyvkritikára válaszolni, főkép­pen érdekelt em­bernek«, írja a »Felelet«. Hát kérem, ez nem szokatlan, hanem illendő dolog és egyúttal kötelessége is, különösen az általam szóvá­­tett esetben. A »Feleletének azonban nem a Vegyi Ipar­nak beküldött stílustalan stílusgyakorlatnak kel­lett volna lennie, hanem szerény véleményem szerint így kellett volna szólnia: „Elismerem, hogy a könyvben tényleg szamár­ságok vannak, köszönöm a figyelmeztetést és köz­­löm, hogy intézkedtünk a kiadónál, miszerint a könyvek kellő érdemű elbánás céljából őrlőma­lomba küldesssenek.“ Nevezetesen a könyvet még sajttakarónak sem szó­­szabadna használni, mert akadhat szegény könyvmoly, ki tudományos és technikai ismereteinek bővítésére még a sajttakarót is felhasználja. Mindennek ellenére én nem számítottam arra, hogy a »szerző« vagy neves és névtelen társai az isme­retlenség homályából kilépnek és­­ megvédik Doby professzort! »Iz­ürür, kervan gécer«, a kutya ugat, a karaván halad: ez a török közmondás rég­óta vezérelt Magyarországon, tudom én azt, hogy hiába kifogásolunk mi itt jelentős hibákat, komoly orvoslásra nem lehet számítani. A bírálatban tévedések vannak? Micsoda tévedések? Hogy Doby úr nem hibás a könyv szamárságaiért? De hát ki mondta, hogy Doby úr a hibás? Hogy a szig. vegyészmérnök úr nem hibás? Hiszen én a fiatalkorúakra való tekintettel (a szig. vegyészmérnökök rendszerint fiatalkorúak szoktak lenni) még a nevét sem említettem! »A jegyzet maga egyébként nem fedi a professzor úr előadásait«, no meg csak az kellene, hogy fedje! De kérem szeretettel, ez került nyilvános­ságra, ezt tanu­lták meg a közgazdászok, ezt tűrte Doby úr vagy helyettese, ezt tűrte az egyetemi tanács! Egyébként a »Felelet« olyan lesújtó kritika önönmagá­ról és az egész­­könyvről, amilyen lesújtó kritikát én nem írtam. Én csak szemelvényeket ollóztam ki a könyvből és az olvasóra bíztam a kritikát. Kacagott is rajta a város! Ezek után most már én is kiváncsi vagyok, aki felelős az ilyen szörnyűségért? A »hallgató« és a szig. vm .ur semmiesetre sem! A szig. vegyész­­mérnök úr ne tekintse, kérem, ezt válasznak, — neki majd Doby tanár úr bizonyára ad választ, hanem tanulja meg (ez is az »Aruismereti chemia és tech­­nológiá«-hoz tartozik), hogy a természetben van­nak dolgok, amelyeket nem érdemes piszkálni, mert­­ még illatosabbak lesznek! Remélem, azóta szigorlatát is letette és így vizsgázott lelkiismerettel foghat bele a III . még teljesebben átdolgozott kiadás korrektúrá­jába. Doby professzor úr nem nézte át a könyvet? Ez kérem baj! De engedtessék meg a kérdés, a II. t­e­l­­jesen átdolgozott kiadás előtt (én a II. ki­adást láttam) volt egy I. teljesen át nem dolg­ozott kiadás is, ha van egy csöpp kis logika a világon, hát ezt sem volt idő­ átnézni? Ekkor is Amerikában volt a professzor úr? Vagy nem helyettesíti őt senki, nincs neki helytartója? Kritikám megírása után hozták tudo­másomra, hogy Doby tanár úr amerikai tanulmány­úton van. Engem ez sem érint, mert Doby tanár úr csak a szerzőknek adhat választ,, nekem bizonyára nincs mondanivalója, hacsak köszönetet nem mond, hogy akadályt állítottam nevének és egyetemi tanárságának be­mocsk­olása elé. A megszállt területek egyetemein még tudnak magyarul és nagyon hamar ezen az utón nemzetközi hírnévre lehet szert tenni, igaz, hogy ez is módszer! Ezt nem azért mondom, hogy én fogadatlan prókátor akarnék lenni de anélkül,, hogy őt személyesen ismerném, ennyivel­­tartoztam, úgy hittem, a magyar tudományos közéletnek. ^ Györki József *) „Vegyi Ipar” 1924. évi 21-24. sz. Felelet Györki József vegyész­mérnök könyvkritikájára. '­­ 886­ Legújabb vívmányok a vegyipar terén. Dr. A u s t e r w­e i r Géza vegyész, Boulogne. El­járás timolnak p­ rimolból való előállítására Nitro­­rimolt a nitrogénen kivü­l még oxigént is tartalmazó termékké redukálunk, a termékeket savakkal p. oxi­­származékokká helyettesítjük át, és a nitrogént isme­retes módon kiküszöböljük. C. F.­­Boehringer & Söhne G. m. b. H.,­ Mannheim-Waldhof. Eljárás niárium-tritiszmu­tiltartarát előállítására. Biszmuthidroxidot dinátriumtartarátra ha­gyunk hatni Gömöry László magánmérnök, Chicago. Eljá­rás és berendezés nehéz szénhidrogének és szénhidro­­génmaradékok felbontására. A hevítési zónán ismert módon a bontási hőmérsékletre felhevített, de csepp­folyós állapotát megtartó nyersanyagot akként vezetjük a bontózónán keresztül, hogy az a bontózónának leg­alább is egy részében előmelegített nyersanyagon áram­lik keresztül. Kábelgyár r.-t., Bratislava. Eljárás szigetelőtes­tek előállítására. Rostanyagok először fenolformaldehid kondenzációs termékekkel kevertetnek, préselés nélkül keményittetnek és aprítás után újból műgyantával ke­zeltetnek, ami után meleg vagy hideg préselés alkal­mazása mellett a végleges forma áll be. E. Merck, Darmstadt, Eljárás kodeinon előállítá­sára. A cég azt találta,­ hogy a kodeinon előállítása aránylag jó termelési hányaddal sikerül, ha kodeint gyenge savak jelenlétében oxidálunk. E. Merck, Darmstadt: Eljárás oxikodein előállítá­sára. Kodeinont közvetlenül vagy előbb kodeint kodei­­nonná alakítva és ez utóbbit izolálás nélkül gyenge savak, pl. ecetsav jelenlétében krómsavval oxikocterm­­nonná oxidálunk. Martel Lajos mérnök, Alais. Eljárás ásványi és egyéb tüzelőanyagoknak aggtomerálására. A szurok és az aggiomerálandó anyag keverékébe vagy keveré­kére finoman elosztott rollarrotban szénhidricl­leket s kendőzünk vagy porlasztunk vagy magukban vagy kát­rányban feloldva. Műszaki és vegyes jegyzetek. Halálozás. i­s.: Brázay Kálmán, a vaskoronarend lovagja,­­volt országgyűlési képviselő, a Brázay-vállalat hat évtized előtti alapítója e hó 6.-án 86 éves korában elhutátt. Nagymagyarország egyik vasjellemű­, markáns egyéni­sége szállott vele sírba. Egyike volt a legelsőknek, akik a magyar kéz munkájának külföldön is megbe­csülést és hírnevet szereztek. Férfikora delén visszavonult az ipari tevékenységtől, visszavonult a magyar rög­höz, amely soha sem élt vissza a beléje helyezett bizalommal. Puritán, nagy akaraterejű egyénisége min­tája marad az ideális magyar kereskedőnek, aki hazafi­­ságát munkával eltöltött életével bizonyította be. Kitüntetés. A magyar királyi miniszterelnök előterjesztésére a kormányzó Erdős Dezsnnek, a »Laboratorium Véd­­oltóanyagok Termelésére rt..« ügyvezető igazgatójának az állategészségügy terén kifejtett tevékenysége elis­meréséül a magyar királyi kom­ányfőtanácsosi cigiét kormányzó Erdős Dezsőnek, a »Laboratórium Véd­­nagyobb szérumgyárunk élén, melynek nagyszabású ki­fejlődése főleg Erdős Dezső fáradhatatlan munkáján­ak az eredménye. Mátyásfalvi Matyasovszky Jakab:­­ A magyar tudományos és ipari életnek súlyos vesz­tesége van: egyik előkelő reprezentánsa, mátyás­falvi Matyasovszky Jakab, a Zsolnay -féle­­kerámiai gyárak seniorfőnöke távozott el az élők so­rából e hó 5.-én Pécsett. Elsősorban geológus volt, de mint a Zsolnay-család tagja, évtizedeken keresztül részt vett a gyárak vezetésében. Mint Zsolnay Vilmos in M1 E 11 S TER szín és házi SZA P P A VIL IIIII I LABORATÓRIUMI FELSZERELÉSEK, TANSZEREK ES PREC. MERLEGEK GYÁRA . a FABRIK FÜR LABORATEINRICHTUNGEN, LEHRMITTEL UND ANALYTISCHE WAAGEN­­! ■■ * Mechanikai-,­­ üvegtechnikai- és asztalosműhely. Mechanische-, glastechnische- u. Tischlerwerkstätte. a I ■ JÓZSEFL23MA­I 1 ERDÉLY ÉS SZABÓ, BUDAPEST­­X. LILIOM­ UTCA 46 GALANTRI NAGYKERESKEDÉSE, m Bippii. Telefon: J. 110-66 és J. 144-59. * »lYr I­­U Sürgönyeim : Galantar Budapest. BUDAPEST, Vili., NÉPSZÍNHÁZ­ UTCA 19. SZ. T-T--------­& 1 j - • i Terpentin. Sellak. Gyanta. Ammoniákszóda. Marónátron, I Közvetlen impon. Sósav. Hangyasav. Oxálsav. Szalmiákszesz. Benzol, Borax. 1 r Sárgavérlugsó. Szalmiáksó 98°,o os. Szalmiáksó subl. darabos.­­ Bleibergi ólompir, ólomgelé­, ólomfehér, kremsi fehér. Montánviasz. Cerezin. Paraffin, zöld-­­ szépített­, vegyi festékek. Kátránytermékek. Olajok. Vegyszerek. Nyersanyagok üzemi célokra. |

Next