Vegyi Ipar, 1932 (31. évfolyam, 1-24. szám)

1932-01-20 / 1. szám

XXXI. évfolyam Budapest, 1932. január 20. HZ 1. szám Megjelenik minden hó 15-én és 30-án. ~ Előfizetési ára: egész évre 24.— pengő. ~ Szerkesztőség és kiadóhiva­tal : Budapest, Vili. Népszin­­ház­ utca 49. — Hirdetési ár : egy hasáb millimétersoron­­kint 024 pengő. Külföldi hirdetéseknél 0*30 pengő. ~~ Magyar postatakarékpénz­­tári számlaszám: 48.466. — — Szerkesztőségi és kiadó­hivatali telefon: József 431-76VEGYI IPAR Műszaki és kereskedelmi szemle Fach- u. Handelsblatt für die A vegyi ipar legrégibb és független magyar szaklapja Közleményeink csakis a forrás teljes megjelölésével vehetők át Felelős szerkesztő: — Verantwort!.Redakteur: LÁZÁR ALBERT okt. mérnök. ~ Dipl. Ingenieur. Altestes, unabhängiges ung. Fachorgan der chem. Industrie Nachdruck nur mit Quellenangabe gestattet Erscheinf am 15. und 30. je­den Monats. ~ Jahresabon­nement : 24.— Pengő. ~ Redaktion und Administra­tion; Budapest, VIII. Népszm­­ház-u. 49. Anzeigegebühren : 1 mm Höhe der 85 mm brei­ten Spalte 0.24 Pengő. Aus­landsanzeigen 25°/oAufschlag — Ungarische Postspartfiissa Scheck-Konto Nr. 48.446 j Redaktions- u. Admin« tionstelefon : József 43 a vegyipar, gyógy vegyészet, erjedésipar, chemische, pharmazeutische, Gärungs-,^ cukor- és élelmiszeripar számára Zucker-u. Nahrungsmittelindustrie Tevékenységünk 1931-ben Harminc, év óta szolgáljuk buzgósággal és lelkiiz­mekel ennélfogva nem szabad kizárni a közszállítások­meretesen a hazai vegyiipar érdekeit. Miként a múlt­ban, az 1931. évben is hű képet igyekeztünk adni minden egyes mozzanatról, amely a szakmában hul­­lámokat vert fel. Megvilágítottuk a vegyészeti ipar egyes ágainak érdekeit a vámügy, a kivitel, közle­kedésügy, közszállítás, valamint a munkásügy terén és rámutattunk azokra az irányelvekre, amelyek szerint az állam iparfejlesztési politikájának haladnia kell. Gyártsunk világítógáz! magyar szénből című cik­künkben felhívtuk a figyelmet arra, hogy a gáz­gyártásnak fokozása a környék gázellátásába való bekapcsolódással felesleges koksztermelést idézne elő és már ezért is a magyar szénre kell alapozni a gáz­termelést. A magyar szénnek felhasználása gázgyár­tási célokra nemzetvédelmi szempontból is nagyfon­­tosságú, mivel csak a külföldi szénre alapozot gáz­gyárak zavartalan működését nem lehet mindenkor közmegnyugvásra biztosítani. A magyar szénnek vi­­lágítógáz gyártására való felhasználása csak az aka­raton múlik . Az oldószerek gyártása új irányainak megvilágítá­sánál rámutattunk arra, hogy az erjedésipar több­irányú fejlődése és terjeszkedése nagy mértékben hoz­zájárul a mezőgazdasági krízis enyhítéséhez. Nagy­­értékű oldószerek előállítási költsége sohasem ha­ladja túl a szénhidrát-nyersanyag árának a hatszo­rosát, a gyártási költségek pedig mindenkor sokkal alacsonyabbak, mint a szintétikus eljárásoknál. De nemcsak nagyobb mennyiségben termel az erjedési ipar oldószereket, mint a szintétikus eljárások, ha­nem még nyersanyagokat is szolgáltat a szintézisnek: ecetsavat, etilalkoholt, hidrogént stb. Az oldószergyár­­tá­s terén az erjedési módszeské a jövő Megvilágítottuk a szénbányák szerepét az iparfej­lesztésben. Minél szorosabban kapcsolódik a szén­bányászatba a vegyészeti ipar, annál inkább lehetsé­gessé válik az eladható szénmennyiség árát redu­kálni. A szén árának természetes mérséklése csak így következhet be és nem erőszakos beavatkozás­sal vagy gazdaságpolitikai, jelszavakkal! Szóvátettük, hogy az elhasznált olajat nálunk vagy a csatornába öntik vagy jobb esetben pár fillérért portalanítási célokra eladják, holott az elhasznált olajat könnyűszerrel ismét aktívvá tehetjük. Az el­használt, helyesebben fáradt olajok felfrissítése első­rendű érdeke az államnak, mert szervesen összefügg külkereskedelmi mérlegünkkel, azért megérdemelné ez a kérdés, hogy illetékes helyen komolyan fog­lalkozzanak vele. Amikor a földmivelésügyi miniszter a lenm­ag­­behozatalt 4 aranykorona vámmal kívánta megnehe­zíteni, kimutattuk, hogy abból végeredményben sen­kinek sem lesz haszna, hiszen lenmagot senki sem kíván behozni, a gazdáknak pedig az olajvámok mel­lett a maximális árat fizetheti meg az ipar. Ha a földmivelésügyi miniszter mégis ragaszkodik a nyers­anyag megdrágításához, akkor a lenolajnak és a kencének a vámját is fel kell emelni, ezenfelül a rngácsaimportot is vámmal kell megnehezíteni, mert különben a növényolajiparnak is megássuk a sír­ját. A kultuszminiszter elrendelte, hogy az iskolákban és tanügyi hivataloknál kizárólag magyar gyártmá­nyú író- és rajzeszközök használtassanak. Ez alka­lommal rámutattunk a kultuszminiszternek a vegyé­szeti iparban való tájékozatlanságára, mivel megbíz­hatósági rendelete szerint tintát, tust, ragasztószert, bélyegzőfestéket csak egyetlen egy cég gyárt Magyar­­országon, holott a valóságban még három cég is elő­állítja már félszázad óta ezeket a cikkeket. És mikor egy cég a közszállítások terén az okmánytintával is meg nem érdemlett előnyöket szeretett volna magá­nak biztosítani, kimutattuk, hogy okmánytintát a legkisebb üzemben éppen olyan jól lehet előállítani, mint a legnagyobb üzemben, azzal az előnyös eltérés­sel, hogy lényegesen alacsonyabb áron. A kisebb ü­ze­tél az okm­ánytinták területén. A szállítási feltételek-­­ nél természetesen­ ki kell kötni, hogy csakis olyan okmánytinták jöhetnek tekintetbe, amelyek az anilin­­festéken kívül az írás tartósságát biztosító u. n. tinta­bázist megfelelő mennyiségben és minőségben tar­talmazzák. Mozgalmat indítottunk a piperefaggyú vámmentes behozatala érdekében és felhívtuk a kormány figyel­mét arra, hogy az olyan vámpolitika, amely az itt­­hon elegendő mennyiségben be nem szerezhető nyers­anyagot és az abból készített terméket megdrágítja és így az exportlehetőségeket már a csírájában el­fojtja, sem az államnak, sem pedig az iparnak nem válhat javára! Amikor lapunk akciója a vegyészek érdekében a ciánrendeletnél némi eredményre vezetett, amennyi­ben elrendeltetett, hogy vegyészeknek ciánozási mun­kákra kiadható az ipareng­e­dé­s, rámutattunk a ren­delet hibáira és követeltük, miszerint minden vegyész­­mérnöknek, akinek megbízhatóságát és hozzáértését valamely hatósági intézmény igazolja, az iparengedély minden további nélkül kiadható legyen, mert máskü­lönben a vegyésznek nem marad más hátra, mint továbbra is csekély borravalóért esetről-esetre a vál­lalkozó szolgálatában felelősségteljes munkát vé­gezni. A m. kir. országos egészségügyi anyagraktár köz­érdekellenes működésének megvilágításánál rátereltük a figyelmet arra, miszerint a gyógyszerre szoruló betegnek nincs abból előnye, ha a gyógyszerész ol­csóbban is vásárolja valahol a gyógyszereket, hiszen a gyógyszerész mindig fix árat kénytelen követelni a­­ gyógy­szerért, m­íg a kam­áras "gyógyszer a szükségh­urkei , versenytárgyalás utján a legjutányosabban biztosíthat­­j­­ák. Ilyen körülmények között az országos egészség- s­ügyi anyagraktár működése nem szolgálja a közér­deket és így a m. kir. kormánynak hangulatkeltés nélkül is előbb-utóbb be kell látnia, hogy a közüze­mek megszüntetése ennél a vállalatnál a legindokol­tabb! Megírtuk, hogy a Miki-egérrel a cseh üvegipar át bír surranni a vámhatáron, sőt már­is befészkelte magát magyar rajongóinak szívébe. De ha már ez megtörtént, akkor ne hozzuk azokat be a jövőben idegen országból, hanem készítsük azokat mi ma­gunk, hiszen üvegtechnikusaink munka nélkül van­nak és ujjaik még nem szokhattak el annyira ettől az ügyes munkától, hogy egyszerű csövek ala­kítása segélyével a magyar Miki-egerek egész hada ne szoríthassa ki a cseh Miki-egereket. Nyugodtan gyárthatjuk a Mikiket, mivel Desney amerikai rajzoló, a Miki-egér feltalálója éppen úgy elveszti majd sza­badalmi perét velünk szemben, mint elvesztette a bennünket megelőző gablonai üvegiparral szemben! »Boletta vagy intenzív talajm­űvelés?« című cikkünk­ben július havában kifejtettük, hogy ha a kormány a­­10—70 millió pengő indokolatlan adóterhet jelentő boletta-rendszer helyett, mely végeredményben nagy önköltségi áron való kevés termelést eredményez, csak 5—10 millió pengőt áldozna arra, hogy a mezőgazda­ság a műtrágyát 25—30 nyo-kal olcsóbban vásárol­hatná meg, akkor a magyar gazda hamar belátná a műtrágyahasználat óriási előnyeit, hiszen amikor 10 pengő helyett 7 pengőt ad ki műtrágyáért, búzában 18 pengőt vesz be, ami holdanként átlagos 7 mázsa termelésnél, a mai önköltségi árat métermázsánként 1,5 pengővel olcsóbbá tenné, Magyarország jelenlegi búzatermelésének önköltségi árát végeredményben tehát 30 millió pengővel kevesbítené. Roletta helyett intenzív talajművelés által, kiválasztott vetőmagvak­kal, talajvizsgálatokon alapuló műtrágyázással és mester­séges öntözéssel stb. stb. többet és jobbat termelhetünk, még­pedig lényegesen kisebb önköltségi áron, minélfogva alacsonyabb értékesítési lehetősé­geknél sem mutatkozhatik olyan nagy árkülönbség, mint amilyen a nálunk termelt gabonának előállí­tási ára és a világpiaci ár között fennáll. Tanulmány tárgyává tettük a margarinnak szerepét a vajexport fokozásában. Miért m­ozd­­ja elő a mar­garin vajexportunkat? Egyszerűen azért, mivel a ma­­gyar termésű olajmagvakból, különösen napraforgóból nyert és finomított olajat elsőrendű margarinná dol­gozhatjuk fel, a napraforgópogácsát egyéb pogá­csákkal keverve, a tehenekkel megetethetjük, hogy jobb és több tejet adjanak, miáltal vajtermelésünket és így vajexportunkat is sokszorosára növelhetjük, hiszen Németország egymaga 85-ször annyi vajat vásárol, mint amennyi Magyarország vajexportja. A nemesített magyar növényolajokból nyert és nagy­­lápértékű­ margarin az olajmagvak, olajpogácsák in­tenzívebb termelését, végeredményben tehát vaj­exportunk óriási megnövekedését eredményezi, sőt a parasztvaj termelés nívóját is felemeli. A jóminőségű margarin, mely mint »pótlék«, mostoha gyermek­nek született, ma már nemcsak a világ zsírszükség­­letét szolgálja bőségesen, hanem a magyar gazda és magyar népélelmezés érdekeit is. Amikor szeptember havában a műegyetemen je­lentkezők közül sokat visszautasítottak, »Szabad-e korlátozni a tanulást?« című cikkünkben hangoz­tattuk, hogy amint az igazságszolgáltatásban 100 bű­nöst is inkább fel kell menteni, nehogy egy ártat­­lan is szenvedjen, azonképpen nem szabad azt a felelősséget vállalni, hogy csak véletlenül is kire­­kesszük azokat a műszaki tudományok felszentelt csarnokából, akiket pl. a természet a kutatás látnoki erejével megáldott, habár történetesen nem is vol­tak jelesen érettek, ami mindenkor inkább a szor­galomnak, de nem feltétlenül a tehetségnek az igazolója. Sehol a világon nem ismerik a numerus clausust! Mi lesz a világ jövője Magyarországon kívül? A m­. kir. minisztériumnak rendelete a szénellátás tárgyában emlékeztet a háborús kötött gazdálkodás hasonló intézkedéseire. A háborút megelőző és a háború alatti időkben a szénjavításnak vezető problémája a silány szenek feldolgozása volt. A »Vegyi Ipar« kifejtette, hogy a szénprobléma jelentő­sége nem a silány szeneknél van, hanem az u. n. jó szeneknél kerül mindjobban előtérbe az újabb tudományos vizsgálatok és eredmények következ­­tében az ásványi szenek kémiai feldolgozása és ezeknél az ökonómia és egyáltalában a feldolgozási lehetőség kérdése inkább a szén jóságával van össze­függésben. Jó szeneinkkel elsősorban foglalkozni: az olaj és benzol problémájának követelménye. Amikor tehát a szénellátás érdekében új minisz­teri biztosságot állítottak fel, mi elsősorban a műszaki szempontok propagálását tartottuk fontos­nak. Azt javasoltuk, hogy kísérleti intézményeinket eredeti rendeltetésüknek megfelelően a kivitelezésről a kísérleti térre kell visszavezetni. A miniszteri biz­tosságot örömmel fogadjuk, ha szénellátásunk za­vartalan elintézése mellett a szeneink kémiai fel­dolgozását célzó törekvéseket is helyes mederbe tereli. Amikor a vámhivatal az autonóm vámtarifa ön­kényes értelmezésével a vaskosaras ballonokat ma­gas vámmal terhelte, azzal az indokolással, hogy a vaskosarakba való csomagolás nem felel meg a kereskedelmi szokásoknak, felhívtuk az illetékes ható­ságok figyelmét arra, hogy a vámhivatali közegek­nek ez az állítása nem helytálló, mivel nemcsak a külföldön, hanem a belföldön is áttértek már a vesszőkosarak lehető mellőzésére és a vaskosarak al­kalmazására. Hasonló panaszok fordultak elő a bá­­dogdobozokban szállított áruk elvámolása körül, ame­lyeknél egyes vámközegek nem követik az eddigi gyakorlatot és vashordónak minősítenek minden olyan dobozt, mely szerintük újból való használatra al­kalmas. Megvilágítottuk ezzel szemben, hogy az im­portnak ilyen ötletszerű megnehezítése semmiféle előnyt nem jelent és ha az import megnehezítése volna a célja a vámtarifa eme szigorított alkalma­zási módjának, úgy alig hihető, hogy arra más és hathatósabb eszközöket ne lehetne találni. Mivel n­- Laboratóriumi felszereléseket Analytikai mérlegeket I. rendű kivitelben gyárt saját mechanikai, üvegtechnikai és asztalos üzemeiben Sieben G. m. b. H. hanaui platinagyár képviselete és lerakata ALAPÍTÁSI ÉV 1899 Erdély és Szabó laboratóriumi felszerelések, tanszerek és precíziós mérlegek gyára BUDAPEST, IX., LILIOM­ UTCA 46 Telefon: József 335-74 és 323-95

Next