Vegyi Ipar és Kereskedelem, 1941 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1941-01-01 / 1. szám
J)M III. évfolyam, 1. szám. Vegyi Ip Január 1. ar es Chemische Industrie und Handel — Chemical Industry and Trade Budapest, 1941. Minden olvasónknak fakét ét szerencsét évet kívánunk! Időszerű problémák 1941-t írunk. Boldog új évi kívánsággal kezdjük és békességgel, ami a Szentírás szerint is jár a jóakaratú embereknek. Szilárd a hitünk, hogy a megnagyobbodott hazánkban a jóakaratú emberek óriási többségben vannak és kívánják a békét, sőt a béke érdekében dolgoznak is. Hogy ez így igaz, mutatja az a nagy, hosszantartó visszhang, amely a magyar—jugoszláv örök barátsági szerződés nyomán támadt. Joggal lehetünk optimisták, joggal bízhatunk a békében. A magyar-jugoszláv szerződés politikai hatásaival nem foglalkozunk( mi politikával(soha nem foglalkozunk), de a közgazdasági kihatásokkal igen. Az új helyzet legelsősorban az agrártermelést érinti, mégpedig magyar és jugoszláv vonatkozásban egyaránt. Az agrártermelés az európai élettér teljes számbavétele szerint kerül átszervezésre, olyan vonatkozásban, hogy ugyanakkor a magyar (és a jugoszláv) belső piacot is előnyösebb, produktívabb állapotba lendítse. És így bocsátjuk előre az iparágakat érintő mezőgazdasági termelés öntudatos fejlesztését. S már helyben is vagyunk. Mert az új helyzet mindjárt az agrártermelés mellett — ezzel parallel — a gyáripart érinti. Főleg a magyar gyáripart, amelyről belgrádi aktív államférfiak a budapesti vezető újságírók előtt készséggel elismerték, hogy jóval felette áll a jugoszláv gyáriparnak. A magyar gyáripar 1940. évi termelése minden jel szerint elérte a 4 milliárd pengőt! Rekord teljesítmény és magyar himnuszt kellene írnunk a magyar gyáriparnál, amely oly sok akadály és még több áldozatkészség között feljutott a csúcsteljesítményig. Ott tartunk ma már, hogy amint katonailag se vagyunk ,, egy nemzetnél se alább valóak ", éppen így gyáriparilag sem. A csodálatos és imponáló magas színvonalra emelkedett magyar gyáripart úgy, ahogy ma van, meg kell mindannyiunknak becsülnünk. Dédelgetni kell. Hogy dolgozhasson. Vállalkozzon. Hogy előbbre menjen, még följebb! ---------cwo--------Évtizedek óta a legtöbb gazdasági reformer a magyar gyáriparra vonatkozólag rukkolt elő ötleteivel, holott a legújabb tapasztalatok azt igazolják, hogy nemcsak belföldi, hanem nemzetközi vonatkozásban is a magyar gyáripar mintaszerű produktivitásról tesz tanúságot. Nincs jobb és igazságosabb, minthogy kihangsúlyozzuk végre, hogy nem annyira a gyáripari termelés, hanem inkább a mezőgazdasági produktivitás körül volnának itt óriási tennivalók! Hogy mennyire így igaz, elég ha idézzük Ujlaky Nagy Árpád tanulmányából azt a részt, amely szerint a gyengébb talajminőségű és rosszabb klímájú (régi) Németország termésátlaga így múlta felül Magyarország termését: a búzánál 70°/o-kal, a kukoricánál 76, a takarmányrépánál 77, a cukorrépánál 50, a babnál 68 és a burgonyánál 126%-kal. Elképesztő adatok, amelyek azt látszanak bebizonyítani, hogy sem a nagybirtokok, sem pedig a közép- és kisbirtokok sem érik el azt a hozamot, amit a német példa nyomán el lehetne és el is kellene érniök. Mármost ha azt vesszük, hogy a magyar mezőgazdaság 1940. évi gyönge termése (Felső Erdély nélkül) épp, hogy eléri a két milliárd pengőt, ekkor csupán 50 százalékos termésjavítás során évi egy milliárd pengő külön értéket nyernénk. Igenis el lehet és el is kell érnünk ezt az átlagjavítást, annál inkább, mert a magyar parasztnál jobb mezőgazdasági munkás nincs a világon, ezt maguk a német megfigyelők vallják. Hogy aztán a parasztot és főleg a földet úgy látjuk-e el a szükségesekkel, mint ahogy elkellene és ellehetne: a magyar nemzet legfőbb javára ■— úgy véljük, ez a kérdések kérdése. Azonban mégis felelnünk kell erre is, bátran alkotó reformkedvvel és úgy, mintha ettől függne az életünk. Talán részben ettől is függ ... cao--------A felsőházban igen nívós beszédek hangzottak el a felhatalmazási vita keretében. A beszédek közül kiemeljük vitéz Raskay Gyula alábbi fejtegetéseit: ,,A mezőgazdaság irányítása a gyakorlatban nincs teljesen összhangban a kormány szándékával. A helyes tervgazdálkodás keresztülvitelének egyetlen eszköze a helyes árpolitika. Az a szerv, amely ma az árakat megállapítja nélkülözi a gyakorlati gazdatudást." Amint érteni való, a hangsúly a gyakorlati gazdatudáson van. Mit szóljunk akkor a gyakorlati gyáripari tudásról, amely sokkal nehezebb és százszor is komplikáltabb. Hogy mennyire így igaz, ideiktatjuk egyik nagy gyár ügyvezető igazgatójának megjegyzését: „A gyáripari önköltségi ártöbblet mai engedélyezési kerete sérelmes. Minimálisan plusz 10°,Vöt kellene hozzáadni, a következő okokból: 1. magasabb beszerzési árak következtében nagyobb tőkét igényel az áruraktár és kinnlevőség, 2. a tiltó rendelkezés dacára levonják a vevők a pénztári engedményt, 3. a külföldi nyersanyag beszerzésénél a Márka felára 3 ponttal emelkedett, 4. a munkabérek és a tisztviselői illetmények 7°/o-kal emelkedtek, a legtöbb helyen többel is, 5. a fuvarköltségek lényegesen megnőttek." A gyakorlat, amint ez az öt pont mutatja, másként fest, mint ahogy elméletileg kiszámítjuk. Úgy látszik, sok-sok vonalon kezdtek ennek a nyomai megmutatkozni, éppen ezért a legteljesebb elismerés és köszönet jár Teleki Pál gróf miniszterelnöknek, amiért sor került a gazdasági csúcsminisztérium, valamint az Országos Közellátási Hivatal felállítására. Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszternek gazdasági csúcsminiszterré, valamint Laky Dezső műegyetemi tanár közellátási miniszterré való kinevezése általános bizalmat előlegezett az országban. Bizonyos, hogy megvalósítják a kitűzött célt, hiszen a gyakorlati szakemberek. Bethlen István gróf miniszterelnöksége idején már volt csúcsminiszterünk Bod János személyében, azonban más világ volt akkor és más ma, más volt a feladat és más a lehetőség. Ma föltétlenül százszor fontosabb teendők kopogtatnak ajtainkon. Nem baj, minden feladatot meg fogunk oldani. — —cepo —— A Dresdner Bank az új Magyarország gazdasági keresztmetszetét statisztikai adatokkal próbálja — igen tárgyilagos hangon — megvilágítani. Többek közt megemlíti azt is, hogy amíg Magyarország lakossága 46%/u-kal nőtt, ugyanakkor az iparilag foglalkoztatott emberek száma csak 20°/okal emelkedett, így igaz, — de miért csak ennyivel? Megmondjuk, mert a bukaresti kormány húsz éven át tervszerűen irtotta az erdélyi magyar kisipart, de még inkább a gyáripart. Azonban CsminMur : : "