Vegyi Ipar és Kereskedelem, 1941 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1941-01-01 / 1. szám

J)­M III. évfolyam, 1. szám. Vegyi Ip Január 1. ar es Chemische Industrie und Handel — Chemical Industry and Trade Budapest, 1941. Minden olvasónknak fakét ét szerencsét évet kívánunk! Időszerű problémák 1941-t írunk. Boldog új évi kívánsággal kezdjük és békességgel, ami a Szentírás szerint is jár a jóakaratú embereknek. Szilárd a hitünk, hogy a megnagyobbodott ha­zánkban a jóakaratú emberek óriási többségben vannak és kívánják a békét, sőt a béke érdekében dolgoznak is. Hogy ez így igaz, mutatja az a nagy, hosszantartó visszhang, amely a magyar—jugoszláv örök barátsági szerződés nyomán tá­madt. Joggal lehetünk optimisták, joggal bízhatunk a békében. A magyar-jugoszláv szerződés politikai hatásaival nem fog­lalkozunk( mi politikával(soha nem foglalkozunk), de a köz­­gazdasági kihatásokkal igen. Az új helyzet legelsősor­ban az agrár­termelést érinti, még­pedig magyar és ju­goszláv vonatkozásban egyaránt. Az agrár­termelés az európai élettér teljes számbavétele szerint kerül átszervezésre, olyan vonatkozásban, hogy ugyanakkor a magyar (és a jugoszláv) belső piacot is előnyösebb, produktívabb állapotba lendítse. És így bocsátjuk előre az iparágakat érintő mezőgazda­sági termelés öntudatos f­e­j­l­eszt­ését. S már helyben is vagyunk. Mert az új helyzet mindjárt az agrártermelés mellett — ezzel parallel — a gyáripart érinti. Főleg a magyar gyár­ipart­, amelyről belgrádi aktív államférfiak a budapesti vezető újságírók előtt készséggel elismerték, hogy jóval felette áll a jugoszláv gyáriparnak. A magyar gyáripar 194­0. évi ter­melése minden jel szerint elérte a 4 milliárd pen­gőt! Rekord teljesítmény és magyar himnuszt kellene írnunk a magyar gyáriparnál, amely oly sok akadály és még több áldozatkészség között feljutott a csúcsteljesítményig. Ott tar­tunk ma már, hogy amint katonailag se vagyunk ,, egy nem­zetnél se alább valóak ", éppen így gyáriparilag sem. A csodálatos és imponáló magas színvonalra emelkedett magyar gyáripart úgy, ahogy ma van, meg kell mindannyiunk­nak becsülnünk. Dédelgetni kell. Hogy dolgozhasson. Vállal­kozzon. Hogy előbbre menjen, még följebb! ---------cwo--------­Évtizedek óta a legtöbb gazdasági reformer a magyar gyáriparra vonatkozólag rukkolt elő ötleteivel, holott a leg­újabb tapasztalatok azt igazolják, hogy nemcsak belföldi, ha­nem nemzetközi vonatkozásban is a magyar gyáripar mintaszerű produktivitásról tesz tanúságot. Nincs jobb és igazságosabb, minthogy kihangsúlyozzuk végre, hogy nem annyira a gyáripari termelés, hanem inkább a mező­gazdasági produktivitás körül volnának itt óriási tennivalók! Hogy mennyire így igaz, elég ha idézzük U­j­­laky Nagy Árpád tanulmányából azt a részt, amely szerint a gyengébb talajminőségű és rosszabb klímájú (régi) Német­ország termésátlaga így múlta felül Magyarország termését: a búzánál 70°/o-kal, a kukoricánál 76, a takarmányrépánál 77, a cukorrépánál 50, a babnál 68 és a burgonyánál 126%-kal. Elképesztő adatok, amelyek azt látszanak bebizonyítani, hogy sem a nagybirtokok, sem pedig a közép- és kisbirtokok sem érik el azt a hozamot, amit a német példa nyomán el lehetne és el is kellene érniök. Mármost ha azt vesszük, hogy a ma­gyar mezőgazdaság 1940. évi gyönge termése (Felső Erdély nélkül) épp, hogy eléri a két milliárd pengőt, ekkor csupán 50 százalékos termésjavítás során évi egy milliárd pengő külön értéket nyernénk. Igenis el lehet és el is kell érnünk ezt az átlagjavítást, annál inkább, mert a ma­gyar parasztnál jobb mezőgazdasági munkás nincs a világon,­­ ezt maguk a német megfigyelők vallják. Hogy aztán a parasztot és főleg a földet úgy látjuk-e el a szüksége­sekkel, mint a­hogy elkellene és ellehetne: a ma­gyar nemzet legfőbb javára ■— úgy véljük, ez a kér­dések kérdése. Azonban mégis felelnünk kell erre is, bátran alkotó reformkedvvel és úgy, mintha ettől függne az életünk. Talán részben ettől is függ ... cao--------­A felsőházban igen nívós beszédek hangzottak el a fel­hatalmazási vita keretében. A beszédek közül kiemeljük vitéz Raskay Gyula alábbi fejtegetéseit: ,,A mezőgazdaság irányí­­tása a gyakorlatban nincs teljesen összhangban a kormány szándékával. A helyes tervgazdálkodás keresztülvitelének egyetlen eszköze a helyes árpolitika. Az a szerv, amely ma az árakat megállapítja nélkülözi a gyakorlati gazdatudást." Amint érteni való, a hangsúly a gyakorlati gazda­tudáson van. Mit szóljunk akkor a gyakorlati gyáripari tu­dásról, amely sokkal nehezebb és százszor is komplikáltabb. Hogy mennyire így igaz, ideiktatjuk egyik nagy gyár ügyve­zető igazgatójának megjegyzését: „A gyáripari önköltségi ártöbblet mai engedélyezési kerete sérelmes. Minimálisan plusz 10°,Vöt kellene hozzáadni, a következő okokból: 1. ma­gasabb beszerzési árak következtében nagyobb tőkét igényel az áruraktár és kinnlevőség, 2. a tiltó rendelkezés dacára le­vonják a vevők a pénztári engedményt, 3. a külföldi nyers­anyag beszerzésénél a Márka felára 3 ponttal emelkedett, 4. a munkabérek és a tisztviselői illetmények 7°/o-kal emelked­tek, a legtöbb helyen többel is, 5. a fuvarköltségek lényegesen megnőttek." A gyakorlat, amint ez az öt pont mutatja, másként fest, mint ahogy elméletileg kiszámítjuk. Úgy látszik, sok-sok vona­lon kezdtek ennek a nyomai megmutatkozni, éppen ezért a legteljesebb elismerés és köszönet jár Teleki Pál gróf mi­niszterelnöknek, amiért sor került a gazdasági csúcsmi­nisztérium, valamint az Országos Közellátási Hiva­tal felállítására. Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszternek gaz­dasági csúcsminiszterré, valamint Laky Dezső műegyetemi ta­nár közellátási miniszterré való kinevezése általános bizalmat előlegezett az országban. Bizonyos, hogy megvalósítják a ki­tűzött célt, hiszen a gyakorlati szakemberek. Bethlen István gróf miniszterelnöksége idején már volt csúcsminiszte­rünk Bod János személyében, azonban más világ volt akkor és más ma, más volt a feladat és más a lehetőség. Ma föltét­lenül százszor fontosabb teendők kopogtatnak ajtainkon. Nem baj, minden feladatot meg fogunk oldani. — —cepo —— A Dresdner Bank az új Magyarország gazdasági ke­resztmetszetét statisztikai adatokkal próbálja — igen tárgyila­gos hangon — megvilágítani. Többek közt megemlíti azt is, hogy amíg Magyarország lakossága 46%/u-kal nőtt, ugyanakkor az iparilag foglalkoztatott emberek száma csak 20°/okal emel­kedett, így igaz, — de miért csak ennyivel? Megmondjuk, mert a bukaresti kormány húsz éven át tervszerűen irtotta az er­délyi magyar kisipart, de még inkább a gyáripart. Azonban CsminMur : : "

Next