Viz és Világitás, 1928 (5. évfolyam, 1-24. szám)

1928-03-01 / 1-2. szám

A VÍZ ÉS VILÁGÍTÁS tem­, melyek ily munka folyamán felmerülnek, fel­sorolni a helyszíni agitáció elé tornyosuló akadályo­kat, az áramszolgáltatók küzdelmét a fogyasztó terü­letért, a hitelszerzés nehézségeit, a vállalkozók egy­­más közötti harcát, a pályázatok körüli visszásságo­kat, majd a lebonyolítás nehézségeit, az illetékes és illetéktelen beavatkozásokat, mindezek azonban könnyen elképzelhetők, ha a tekintetbe jövő tényezők hosszú során végig tekintünk. Különleges figyelmet érdemel azonban a sajátos hitelbeszerzés. A villamostelep önmagában nem hitelképes, ér­tékállagú telekkönyvi bejegyzésnek — megfelelő tör­vény hiányában — nem lehet alapja. A pénzügyi ellátás tehát, néhány nagy fővárosi vállalat kivéte­lével, ahol a szükséges összegek eddig rendelkezésre állottak — a közület, község, vármegye vagy állam hitelén nyugszik. Ez az alap még abban az esetben is, amidőn a hitelt a vállalkozó nyújtja, mert hiszen az ő pénzszerzése is a közület hitelére támaszkodik. Viszont a vállalkozó nyújtotta hitel annak a munka megszerzése körül lényeges előnyöket nyújt a ver­seny rovására. Ugyanez az eset áll fenn akkor is, amidőn áram­szolgáltatásra, hitelnyújtásra és építésre együttes ajánlat létezik. A gazdasági erők szabad­on minden szabályozó nélkül lefolyó harca gyakran oly eredményeket ad, amelyek sem a közérdek, sem a magánérdek szem­pontjából nem megfelelőek, nem azok, mert az alsóbb hatóságok csak kevés esetben hozzáértőek, a bevont szakértők pedig sok tekintetben korlátozottak mozgási szabadságukban. Nagyszámú eset ismeretes, hogy hosszú távveze­tékek épültek valamely közeli áramszolgáltató mellő­zésével, önálló telep létesült, amidőn kis befektetéssel közeli áramforrás lett volna igénybevehető. A témának sok a variációja, de a végeredmény sűrűn az, hogy az áramszolgáltató területekért és a vállalkozásért folyó harcban elvész a gazdaságos megoldás és egy lénye­gesen kedvezőtlenebb alakul ki. A gazdaságosság pedig a vidéki villamosításnak amúgy is sebezhető pontja. A jövedelmezőség a fogyasztás sűrűségén múlik. Míg Budapesten az áramszolgáltatás a legjobban jövedelmező üzletágak közé tartozik, a középnagyságú vidéki városokban polgári hasznot hajt, addig gyéren lakott, egymástól messze eső falvakban, hosszú vezetékek és kis fogyasztás mellett a villamosítás csak úgy hajtható végre, ha a helyi érdekeltség, felismerve a villamosí­tás kulturális és gazdasági közvetett előnyeit, a be­fektetés kamatoztatását és fentartását részben ma­gára vállalja, így keletkezett Magyarországon a leg­több helyiérdekű vasút, így­ számos más közérdekű befektetés, mint utcakövezés, vágóhíd, vízvezeték, csatornázás stb., így lehet villamosítani az országot. E helyzet felismerése azonban másrészt arra utal, hogy az első befektetés költségeinek a minimu­mon való tartása a fentartási költségek leszorításá­val egyidejűleg a villamosítást lényegesen könnyítő momentum. A villamosítás által foglalkoztatott érdekeltség­nek tehát lényeges érdeke, hogy a létesülő berende­zések kamatterhének és fentartásának összege arra a minimumra szoríttassék, melyet polgári haszna még megenged; érdeke pedig azért, hogy foglalkoztatásá­nak folytonossága biztosítható legyen. Tekintettel az ország csekély teherviselőképességére, az épülő be­rendezések, észszerűsége ily módon a vállalkozónak nagy érdeke. Még nagyobbak a nehézségek e téren a munkák kiadása körül; általában itt is Carlyle mondása érvényesül, ki a parlamenti választásokról mon­dotta, hogy ha nem is mindig azt választják meg, aki a legderekabb, de mindenesetre azt, aki a legdere­kabb volt abban, hogy megválasszák. A jelzett téren ez utóbbi derekasság előzetes költségekben is nyil­vánul. A fennálló közszállítási szabályzat rendelke­zései szerint a munkát általában a legolcsóbb aján­lattevő nyeri el. Gyakran megesik, hogy a legolcsóbb ajánlattevő ára mintegy 10—15%-kal az önköltség alatt van, ami úgy az építtetőre, mint a vállalkozóra súlyos helyzetet teremt. A jelenlegi közszállítási szabályzat a villamosí­tással kapcsolatos munkák kiadására nem alkalmas, mert hallgatólag következőket tételezi fel, hogy: 1. az ajánlatok minden további nélkül össze­hasonlíthatók, 2. a tervezést nem a pályázók egyike végezte, 8. a pályázat kiírását nem előzte meg hosszú és költséges agitáció, 4. a pályázók mindegyike oly árakat kér, melyek legalább is szerény hasznot tartalmaznak, 5. a pályázók mindegyike — amennyiben nem minősíthető megbízhatatlannak —alkalmas a munka kivitelére, akár anyagi, akár mérnöki szempontból, 6. a pályázat alapjául szolgált terv a munka kivitelére alkalmas s a kivitel aszerint készül, lénye­ges változtatások nélkül, 7. a kivitel minden tekintetben éles ellenőrzés alatt áll. Ismeretes, hogy fenti összes feltevések bekövet­kezésével számolni nem lehet, s ez okból a közszállí­tási szabályrendelet bő alkalmat ad az egyes vállal­kozók harcára. Az eredmény költséges és rossz épít­kezés. Jellemző e tekintetben az, hogy egészen a leg­utóbbi időkig a legnagyobb­­— az egész világon is­mert nevű — cégek, akik a háború előtt kizárólag űzték a villamosítással kapcsolatos építő üzleteket, csak egész jelentéktelen mértékben kaptak megbízá­sokat. A munkák túlnyomó részét részben új cégek végezték, kisebb részét teljesen ismeretlen falusi vál­lalkozók. Minthogy azonban a fokozott üzleti fürge­ség nem mindig jelent magasabb nívót, megállapít­ható, hogy a jelenlegi közszállítási szabályrendelet e szempontból sem szerencsés. Az­által, hogy a használati jog kodifikálva nincs, még mindig csak utak mentén építhetők a vezetékek. Ez az építkezési mód igen költséges. Az út mentén haladó gyengeáramú vezetékek védelmére nagy összegeket kell költeni. Az­által, hogy a vezeték az út minden kanyarulatát követi, nagyszámú sarok­oszlopra és fokozott biztossággal való szerelésre van szükség, a hosszabb nyomvonaltól eltekintve. A nagyfeszültségű vezetéknek keresztül kell haladnia a községeken, ami ugyancsak sok hátránnyal és költ­ségtöbblettel jár. Ez építési mód az egyenes vonalvezetéssel szem­ben 10—2,5% többletköltséggel jár. Az előzőkből megállapítható, hogy a villamosítási folyamat jelenlegi rendezetlensége építtetőre és vál­lalkozóra egyaránt nagy hátrányokkal jár. Az épít­­tetőre azért, mert drága és gyakran nem is jó beren­dezést kap, nagy kamatteherrel és nagy fentartási

Next