Viz és Világitás, 1929 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1929-01-01 / 1. szám

VÍZ ÉS VILÁGÍTÁS Hetekig, sőt hónapokig tart, egy-egy verseny­­tárgyalás eldöntése. A vállalkozó pedig kis, avagy nagy tőkéjétől elzárva vár egy eventualitást, várja, hogy a munkát, vagy szállítást kiadják. Időközben esetleg van még egypár versenytárgyalás, ahol azután részt sem vehet, mert az előbbi helyen még nem döntöttek és így bánatpénzét nem szabadítot­ták fel. Tehát a döntés határideje is precizíroztassék. 8—10 nap teljesen elegendő erre. A többi vállalkozó pedig maximálisan 14 nap alatt kapja vissza bánat­pénzét. Ott, ahol felsőbb hatóságtól függ a döntés, azoknak a vállalkozóknak, kik nem lettek felter­jesztve, — szintén szolgáltassák vissza a bánatpénzt — mert valahogy abban nincs sok etikai alap, hogy a „szóba állás“ csak az egyik felet terhelje hetekig, hónapokig, anyagi áldozatok árán és rizikóval is, a megrendelő hatóság pedig teljes szuverenitással éljen a másik fél által vállalt megkötöttségeivel és esetleg anyagi rizikójával. Tisztultabb erkölcsi fel­fogás kötelezően írja elő a gazdaságilag gyengébb fél védelmét. Mi pedig nem igen hisszük, hogy az egyoldalú megkötöttség fedné a fentebb kifejtett etikai mentalitást. Ugyanez áll a biztosítékra nézve is. A jótállás lejártával azonnal szolgáltassák vissza a biztosítékot. Hetekig kell a felüvizsgálat után kérvényezni, in­­stanciázni, míg a vállalkozó immár minden kötele­zettségétől feloldva, jogos járandóságát, húsz, har­minc aláírás és utalványozás alapján megkapja. Befejezőül, összegezve az elmondottakat, még ennyit. Szükség van tehát új közszállítási szabály­­rendeletre, az érdekeltség kívánságainak és a ható­ságok érdekeinek harmonikus figyelembevételével, telítve tisztultabb erkölcsi eszmékkel, a törvény és etika szellemében, a teljesítés kötelességeinek köve­telése, de a teljesítéssel együtt járó jogok tisztelet­­ben tartásával, számolva a mai gazdasági és techni­kai fejlődés által előállott fokozottabb tempóval, röviden: a közszállítási szabályrendelet ne legyen más, mint a tisztességes munka, a tisztességes üzleti élet és ennek gyümölcsének törvényes kodifikációja. Hegedűs Márton: A Magyar Villamos Művek Országos Szövetségének közgyűlése Fenti címen rövid hír keretében már beszámol­tunk a Szövetségi közgyűlésről, részletes jelentésün­ket azonban helyhiány miatt csak alábbiakban közöl­hetjük: Az országos villamosításnak előmozdítása a je­lenkori kereskedelmi kormányzat munkaprogram­jának egyik sarkalatos pontja és részben ennek kö­szönhető, hogy újabban a villamosenergiagazdasági kérdések iránt a hazai hatóságok, valamint a szak­körök minden rétegében óriási érdeklődés nyilvánul meg. A hazai villamos energiagazdálkodás alap­pillérei az áramszolgáltató telepek és ennek folytán azok munkálkodása országos érde­keket érint. A Magyar Villamos Művek Országos Szövetsége nemrégiben tartotta ezidei rendes közgyűlését Stark Lipót vezérigazgató elnöklete mellett a Magyar Mérnök- és Építész-Egyletben. A közgyűlésen Ziper­­novszky Ferenc szövetségi igazgató részletesen be­számolt a szövetség elmúlt évi működéséről, a hazai energiagazdaságról, a villamos művek jövedelmező­ségéről és az országos villamosítás előmozdítása ér­dekében szükséges teendőkről. A beszámoló részlete­sen foglalkozott hazai villamos műveink gazdasági helyzetével, amelyben az elmúlt esztendőben nem történt lényeges változás. Az áramtermeléshez szükséges üzemi anya­gok némi áremelkedése dacára a világítási áramegységárak az előző évihez képest orszá­gos átlagban tovább csökkentek, ami csakis azáltal volt lehetséges, hogy az áramszolgál­tató vállalatok változatlanul nagy gondot fordítottak üzemeik racionalizására. Ezen elv által vezérletezve haladást tettek a telepek úgy az üzemi koncentráció, mint a kooperáció terén. A kisebb üzemek sorjában állítják le gazdaságtala­nul működő önálló erőtelepeiket és egyrészt a bá­nyavállalatok, másrészt a vidéki nagy­városi tele­pek távvezetékeihez csatlakoznak, így például a szövetséghez tartozó telepek sorában a 80 legnagyobb mű közül 24 százalék már nem maga termeli az áramot, hanem szükségle­tét vásárlás útján fedezi. Hogy ez az ország energiagazdaságára előnyös, ki­világlik abból, hogy energiaellátásunk legfontosabb üzemei, a helyközi telepek, kevés kivételtől elte­kintve, a magánvállalkozás kezdeményezéséből léte­sültek. A csonkamagyarországi közhasználatú villamos­­telepek 1928. évi energiatermelésének hozzávetőleges becslése alapján az áramtermelés fejkvótája nálunk ez idősze­­rint kb. 75 kw/óra lakosonként és évenként. A nyugati országoknak ezt sokszorosan meghaladó fejkvótája arra enged következtetni, hogy nálunk a villamos energiafogyasztás emel­kedésének még széleskörű lehetőségei van­nak nyitva, ami annál örvendetesebb, minthogy a fajlagos áram­­fogyasztás alakulása nemcsak a villamosműveket, hanem az ország egész energiagazdaságát közelről érinti. Ezen szempont által vezéreltetve a Magyar Villamos Művek Országos Szövetségének budapesti Világítástechnikai Állomása révén széleskörű mun­kásságot fejtett ki nemcsak Budapesten, hanem vi­déken is az elmúlt évben arra törekedvén, hogy a fogyasztóközönséggel megismertesse a jobb és gaz­daságosabb világítás előnyeit. A hazai villamos energiatermelési és értékesítési tapasztalatok ismertetése után a szövetségi igazgató előadásában rámutatott azokra az akadályokra, amelyek a villamos művek fejlődését és az ország villamosításának gyorsabb ütemben való megvaló­sítását hátráltatják. A villamos művek nem annyira egy általános villamos energiatörvény hiányát ér­zik, mint elsősorban azt, hogy nincs új jogtörvény újonnan létesülő villa­mos vezetékek részére, ami különösen táv­

Next