Viz és Világitás, 1933 (10. évfolyam, 1-24. szám)

1933-01-01 / 1-2. szám

2 VÍZ ÉS VILÁGÍTÁS „Quo usque tandem“ — kérdezik az érdekeltek, mikor jön meg a belátás, mikor győzedelmeskedik a logika törvénye? Hisz­en végül is be kell látni azt az egyszerű igazságot, hogy egy rókáról két bőrt, nem lehet lehúzni!... Nem lehet a köz­üzemi konkurrencia mellett fokozottabb adókat követelni, nem lehet egy határtalanul lerongyoló­dott ipart és kereskedelmet a legvégső határig le­gyengítve a nemzeti termelő munkába beállítani. „Az az igásbarom, amelyik nem eszik, nem húz­hat“. .. régi igazság és ez áll ennél a kérdésnél is. Munkaalkalom híján nincs termelés, termelés nélkül nincs jövedelem, jövedelem híján pedig nem lehet adót fizetni, ami viszont az állam és közületek háztartásának egyensúlyát borítja fel! Nem kell ide nagy tudomány, csak el kell fogadni a józan észszerűség parancsát és akkor talpraállhat a magángazdaság, megindulhat a munka, a tőkeképződés folyamata és ... újra él az ország... Ez az igazság, amit semmiféle álokoskodással megdönteni nem lehet. (h) Időszerű-e Budapesten város­fűtést létesíteni? Irta: Modrovics Károly, aki: gépészmérnök. A bánhidai erőmű üzembehelyezésével és a kelenföldi erőműnek 100.000 kw-al való kibővíté­sével Budapest áramszükségletének legnagyobb részét ezek a telepek látják el. A régi telepek, a váci úti és Berzencei uccai, valamint a Beszkárt áramellátását szolgáló révészuccai telepek mindig kisebb és kisebb árammennyiséggel vesznek részt az áramtermelésben. A már elkészített és az épülő transzformátor­állomások üzembehelyezése után, az utóbbi tele­pek a kelenföldi és bánhidai erőművekkel olyan szoros együttműködésbe hozhatók, hogy a váci úti és Berzencei utcai telepekre legfeljebb mint csúcstelepekre lesz szükség. Azonban bizonyos óvatos üzemvitelt feltételezve, ezekre a telepekre szükség lehet, mint tartaléktelepekre. A távolsági erőmű távvezetéke mindig bizonyos hibaforrást rejt magában, ennek kompenzálására indokoltnak tekinthető a helyi tartaléktelep. Ha tehát a váci­úti, Berzencei utcai és révészuccai telepek egyi­két, másikát mint csúcs- és tartaléktelepet amúgy is fenn kell tartani, önként felvetődik a kérdés, vaj­jon nem lehetne-e ezeket még más jövedelmező célra is kihasználni? A kérdésre a válasz is szinte magától, mint természetes fejlődés folyománya adódik: e telepek, vagy ezek egyike, a létesítendő városfütés centráléja kell hogy legyen. Minthogy a külföldön létesített, különösen pedig áramtermeléssel kombinált városfütések rentabilitása nem mindenütt volt biztosítható, szükséges, hogy a létesítendő budapesti városfű­tést elsősorban ebből a szempontból vizsgáljuk meg. A rentabilitás szempontjából elsőrendű fon­tosságú, elegendő nagyságú terhelés, azaz kellő­számú fogyasztó. A három régi telep mindegyike a legutóbbi évtizedben nagyrészt központi fűté­­ses bérházakkal beépült külső Lipótváros határán fekszik. A centráléból kiinduló távvezeték tehát azonnal jelentős számú fogyasztóhoz jut. A Lipót körúton átlépve, a középületek meglevő központi fűtőberendezései adnak nagyobb terhelést.* 2) Ezeken kívül nagyszámú fogyasztóra fog ta­lálni a városfűtés a belső városrészek (közutak, Andrássy út, stb.) bérházaiban, ahol ugyan ma még kevés központi fűtés van, de a mai lakás­­viszonyok mellett ezeknek a házaknak tulajdo­nosai túlnyomórészt elkészíttetik házaik központi fűtőberendezését, mivel ezekben a házakban lakó nagylakások bérlőinek ma már úgyszólván minimá­lis kívánsága, hogy lakásukban központi fűtés le­gyen. Enélkül ezek a lakások kiadhatatlanok lesz­nek. Városfűtés esetén új központi fűtőberendezé­sek létesítése minden tekintetben könnyebbé vá­lik. Elmarad a kazánházak és kémények építése, ami meglevő épületekben sok esetben nehézsé­gekbe ütközik, de mindenesetre elmarad ezek je­lentékeny építési költsége, ami a házi kazántelep és kazánházi berendezés költségének megtakarí­tásával együtt számottevő összeget tesz ki. Pl. nagyobb bérház központi fűtőberendezésének költsége kazánteleppel, kazánház és kémény épí­tésével együtt 70.000 pengő, városfűtés esetén a központi fűtőberendezés, csatlakozás, csővezeték, radiátorok költsége nem tesz ki többet 40.000 pen­gőnél.. E két összeg között akkora a különbség, hogy igen sok esetben ezen fordul meg az új köz­ponti fűtőberendezés létesítése. Ha tovább menve azt a fontos kérdést vizs­gáljuk, hogy a telepek mekkora teljesítményt szolgáltathatnak, szintén kedvező viszonyokat ta­lálunk. A három telep együttvéve 59.000 kw. tel­jesítményű, 7—8 kg/kwh gőzfogyasztással számít­va, kell hogy rendelkezésre álljon 400—480.000 kg. gőz óránként, illetve 600 kal/kg-val számítva, mintegy 240—288 millió kal/­h. A drezdai, lipcsei, berlini városfűtések 50—60 millió kal/h. max. tel­jesítményűek, a hamburgi a 200 millió kal h. max. teljesítményt is megközelíti, tehát a budapesti városfűtésnél is — néhány év után minden bi­zonnyal — mintegy 80—100 millió kall h. max. tel­jesítményre számíthatunk.") A városfűtés centrá­­léjául tehát a három régi telepből egy is elegendő, ennélfogva módunkban van a legkedvezőbbet vá­lasztani. Nagymértékben emeli a városfűtés üzemének rentabilitását, ha úgynevezett kombinált üzemet viszünk, nevezetesen a termelt gőzzel, mielőtt azt a távvezetékbe bocsátanánk, elektromos áramot *) L. Bánó László: Budapest központi távfűtése, és Knuth Károly: Budapest távfűtése műszaki és gazdasági nézőpontból című tanulmányokat a Városi Szemle 1932. évi 3. számában. 2) L. Bánó L. idézett * tanulmányát. Próbálja meg! Csőkígyó-újdonság! bármily dugulást meg­szüntet. Ára 5 pengő. Köpi­ti, József­ körút 20. _____________

Next