Bécsi Napló, 2018 (39. évfolyam, 1-6. szám)
2018-01-01 / 1. szám
BÉCSI NAPLÓ XXXIX. ÉVFOLYAM 1. SZÁM 2018. JANUÁR-FEBRUÁR MEGJELENIK 2 HAVONTA ÁRA: 2,50 Euro Erscheinungsort Wien Österreichische Post AG • 02Z032898 M P. b. b. VERLAGPOSTAMT 1010 WIEN Újabb kormányalakítási kísérletek Németországban A múlt év szeptemberi választások eredményeképpen az eddigi CSU (Keresztényszocialista Unió) és CDU (Kereszténydemokrata Unió), valamint az SPD (Németország Szociáldemokrata Pártja) nagykoalícióját a következő összetételű kormány váltotta volna fel: CSU/CDU a Szövetség ‘90/Zöldek nevű párttal, akik 8,9%-ot értek el a választásokon (2013-ban 8,4% volt a választási eredményük). További partnernek az FDP-t, a Német Szabaddemokrata Pártot kérték fel, amely nagy múltra tekint vissza, hiszen évtizedeken keresztül vett részt különböző kormányokban. 2013-ban azonban már csak 4,8%-ot ért el, így be sem jutott a Bundestagba (azaz a Parlamentbe). Most azonban az FDP magához tért, és meglehetősen jó eredményt, 10,7%-ot ért el. A CDU 2017-ben 26,8% kapott, az SPD 20,5%- ot, a CSU 6,2%-ot. Az ún. jamaikai koalíció tárgyalásai karácsonyig tartottak, de eredményt nem értek el. A tárgyalások bukását megerősítette az a tény is, hogy az FDP vezetője, Christian Lindner bejelentette, hogy pártja kilép a koalícióból. A jamaikai koalíció tervének sikertelensége így nehéz helyzetet eredményezett. Egyrészt a kormány nemzetközi tekintélyének is ártott, amely továbbra is a régi összetételben dolgozik tovább, másrészt nehéz olyan megoldásokat és lehetőségeket teremteni, amelyek biztosítják, hogy a kormány új formában és összetételben a választási eredmény szellemében tudjon tovább dolgozni. Sok lehetőség nincs. Egy új választás meghirdetése és lebonyolítása amellett, hogy meglehetősen komplikált folyamat, igen költséges és bizonytalan is egyben. Ki tudná ugyanis megmondani előre, hogy milyen eredménye lenne? Ennek köszönhetően a CSU/CDU, valamint Angela Merkel kénytelen volt visszatérni a nagykoalíció gondolatához, amelybe Martin Schulz, az SPD elnöke, valamint a párt vezetősége is beleegyezett. Meg kell említeni, hogy a német államelnök, Walther Steinmeier kezdettől fogva sokat fáradozott, hogy működőképes új kormány jöjjön létre. Meghívta az eddigi kormánykoalíciós pártok vezetőit, és igyekezett meggyőzni őket az új kormány gyors létrehozásáról. Hivatali székhelyén, egy év eleji fogadáson úgy nyilatkozott: “Az új év úgy kezdődik, ahogy a régi befejeződött. A kormányalakítás a legfontossabb beszédtéma egész Németországban. Mindenki a pártokra néz és vezető képviselőikre. Mindenki azt kérdezi, hová fog ez vezetni, és ezt teljes joggal teszik.” A megtárgyalni való témák kiválasztása már az újév elején megkezdődött. A három pártból (CDU, CSU, SPD) egy harminckilenc személyből álló tárgyalási delegáció jött létre, amely e pártok vezetőiből, valamint fontosabb országos és helyi politikusokból áll, így a CDU-t Angela Merkel és tizenkét másik, országos és tartományi szinten is befolyásos politikus képviseli. A CSU-t Horst Seehofer jelenlegi bajor miniszterelnök vezeti, de a tárgyalási delegációhoz tartozik Markus Söder, jövőbeni bajor miniszterelnök tizenegy bajor politikai személyiséggel. Az SPD delegáció vezetője Martin Schulz, aki mellett szintén tizenkét másik politikus képviseli a pártot. A három párt tárgyaló csoportja számtalan témát vitatott meg a jövőbeni koalíció eredményeit és célját érintő kérdésekről. Az SPD elnöksége az eredményt hat elutasító szavazat mellett elfogadta. Egyben javasolták a rövidesen összeülő SPD pártnapnak, hogy a koalíciós tárgyalások megkezdéséhez adják beleegyezésüket. A három párt tárgyaló résztvevői egy 28 oldalas katalógusban foglalták össze a tárgyalási erdményeket és a kitűzött célokat, amelyeket jelenleg a tárgyalók elfogadtak. Angela Merkel a megegyezéseket a kölcsönösség jegyében értékelte, amelyre nagy szükség volt. Reményét fejezte ki, hogy a következő koalíciós tárgyalásokat február végéig sikerül befejezni. Martin Schulz a tárgyalások rendkívüli eredményét hangsúlyozta. Angela Merkellel közösen azon a véleményen van, hogy a megegyezések által a társadalmi összetartozás érzése erősödik majd, amelyhez elengedhetetlen a társadalom megújítása. Horst Seehofer is rendkívül elégedett volt a megbeszélésekkel, amelyeket külföldön is pozitívan fogadtak. Az Európai Bizottság elnöke, Jean-Claude Juncker kijelentette: a megegyezés tartalmával nagyon elégedett. Emmanuel Macron francia államelnök nyilatkozata szerint örömmel fogadta a német kormányalakítási terveket, és reméli, hogy Németországban egy stabil kormány jön létre. Különösen az SPD tagjai kritizálták az eddigi megállapodásokat. A tárgyalások eredményét, a megegyezéseket protokollban foglalták össze, amelyeket a végső koalíciós tárgyalásokon fognak megvitatni és véglegesen elfogadni. Eddig a következő témákat beszélték meg: Európa, gazdaság, digitalizáció, bürokrácia, közlekedés, infrastruktúra, munkapiac, munkajog, család, művelődés, kutatás, társadalmi kérdések, nyugdíj, egészségügy, pénzügy, adók, belügy, igazságügy, bevándorlás, lakásügy, mezőgazdaság, klímavédelem, honvédelem, külföldi fejlesztési politika. Január 21-én, Bonnban lezajlott az SPD pártnapja, ahol 642 vezető párttag jelent meg és szavazott a koalíciós tárgyalások elfogadásáról. A szavazáson résztvevők közül 362-en a nagykoalíció elfogadása mellett tették le voksukat, ellene 279-en szavaztak 1 tartózkodás mellett, így a koalíciós tárgyalások előreláthatólag az ezt követő hét közepén kezdődnek meg. A szavazást több órás vita előzte meg, amelynek keretében az SPD vezető politikusai szólaltak fel, közöttük Malu Dreyer tartományi miniszterelnök asszony, Martin Schulz és PD vezető, Andrea Nahles, valamint többen a pártellenzék részéről. A kormányalakításra valószínűleg február közepén lehet számítani, amelyet azonban további tárgyalások előznek meg. Angela Merkel szerint már eldöntött kérdésekről nem kell majd tovább tárgyalni. A végleges kormányalakítást megelőzi egy szavazás a nagykoalíciós kormány megalakításáról az SPD tagok részéről. Egyes vélemények szerint előreláthatólag megerősítik a nagykoalíció létrejöttét. A német gazdaság növekedése, azaz a bruttó nemzeti termék (GNP) 2017-ben a vártnál és az előrejelzéseknél jóval nagyobb volt, elérte a 2,2%-ot. A német gazdasági intézetek 1,5% körüli emelkedést jósoltak. A legmagasabb előrejelzést a Deutsche Bank készítette, amely 1,9%-al számolt. Az erősebb növekedésből legfőképp a német tartományok, a városok és a kisebb helységek profitáltak. A foglalkoztatottak száma az újraegyesítés óta nem volt ilyen magas: tavaly 44,3 millió munkavállalót regisztráltak. Az erős gazdasági növekedés a növekvő reálbérekre vezethető visssza - írta a Frankfurter Allgemeine Zeitung. További növekedés figyelhető meg a lakáspiac, valamint az ipari beruházások terén. Az export 4,7%-al volt magasabb, mint az elmúlt évben, az import pedig 2017-ben 5,2%-al növekedett. Harsay György * * * A magyar külpolitika kívánatos útja Minden független ország külpolitikájában vannak elveken vagy szövetségi szerződéseken alapuló tartós elemek. Ugyanakkor alkalmazkodni kell az állandóan változó világhoz, amely napi, általában rövidtávra szóló lépéseket és döntéseket igényel. Szabadságharcaink, de egész történelmünk azt igazolja, mennyire fontos, meghatározó az ország, a magyarság számára a külpolitika, a szövetségesek jó megválasztása. Valamennyi történelmi tragédiánk szerencsétlen konstellációknak, rossz külpolitikai döntéseknek volt a következménye. Az önálló magyar külpolitika alapelveit Kossuth máig ható érvénnyel fogalmazta meg. 1848. július 11-i híres képviselőházi beszédében hangsúlyozta „a külszövetségek fontosságát”, egyben azonban figyelmeztetett, hogy a külállamok „ott és annyira, s addig fognak bennünket pártolni, amennyiben egyszer s mind saját érdekük” meg fogja kívánni. Ugyanitt figyelmeztetett az orosz katonai nagyhatalom megbízhatatlanságára, beavatkozásának veszélyére. A Függetlenségi Nyilatkozat valamennyi szomszédos országgal és néppel a jószomszédság és a szövetség programját hirdette meg. Az emigrációban kidolgozott Dunai Konföderáció koncepciója elsőként lépett túl az egymással veszekedő és egymás ellen nagyhatalmi támogatásra vadászó kisállam politikán. Kossuth megoldást javasolt a nemzeti kisebbségek kérdésének megoldására is: az egyes nemzetiségek számára a vallásfelekezetekhez hasonló autonóm szerveződést tartott kívánatosnak, személyi alapú tagsággal. Az egyes nemzetcsoportok kulturális autonómiáját ez biztosítaná, de az egy tömbben élők számára politikai autonómiát is kínált, „társas önkormányzatot” különálló „nemzeti főnökökkel”. A szabadságát 1989-ben, szuverenitását pedig 1991-ben helyreállító ország által megválasztott Antall-kormány külpolitikája hasonló elveken alapult, valamint Kossuth jelmondatán: „A magyar európaias legyen, s az, mit európainak nevezünk, e honban mindig magyar maradjon”. A fentiek szellemében, és nemzeti érdekeinket mérlegelve sikerrel kezdeményeztük a szovjetfüggést intézményesítő Varsói Szerződés, majd a KGST föloszlatását. Még 1990- ben elsőként nyertünk fölvételt a demokratikus európai államok szervezetébe, az Európa Tanácsba, 1991 decemberében pedig már sikerült társulási egyezményt kötnünk az Európai Közösséggel. Tiszteletben tartva a békeszerződéseket és a Helsinki Záróokmányt, a lehető legjobb viszonyra törekedtünk szomszédainkkal (köztük az akkor még fönnálló Szovjetunióval), miközben minden lehetséges erkölcsi és politikai támogatást megadtunk a trianoni szerződéssel elszakított magyar honfitársainknak. Három velünk szomszédos, jórészt mesterségesen létrehozott föderáció fölbomlásával erősödtek külpolitikai pozícióink, de tisztában voltunk azzal, hogy határaink megváltoztatására ez semmiféle lehetőséget nem nyújtott. Bármely átgondolatlan, felelőtlen magyar lépés kudarchoz és nemzetközi elszigetelődéshez vezetett volna. 1994 után valamenynyi magyar kormány folytatta elődei külpolitikáját, így vált hazánk 1999-ben a történelem legerősebb és legtartósabb katonai-politikai szövetségének a tagjává. A 2004-ben megvalósult EU-tagság jöhetett volna korábban, előnyeiről pedig illene többet beszélni. A sok százados balsors, a rosszul megválasztott szövetségek után a magyar állam hajója biztos révbe ért. Ma vannak, akik azt hirdetik, hogy a Nyugat hanyatlik és befogadó menekültpolitikájával saját sírját ássa. Keressük inkább Oroszország, Törökország, Kazahsztán, Azerbajdzsán, sőt Kína barátságát, szövetségét, hiszen a magyarság is keleti nép! Hozzuk helyre Szent István rossz döntését, a Nyugat választását, marasztaljuk el a törökkel szövetkezés helyett szembeszálló Hunyadiakat és Jagellókat! E gyermeteg nézeteknek sem kevés a híve, a kormánypárti médiában is megjelennek, csakúgy, mint a jóval veszedelmesebb Putyin-barátság. Valóban Keletről jön a fény? Ha valakit nem zavar a tekintélyuralmi kormányzás, ahol a nyílt ellenzékieket bebörtönzik és a kritikus újságírókat lelövik. Folytatás a 3. oldalon A Duna nem csak összeköt Január utolsó hetében végleg bebizonyosodott, hogy államközi kapcsolatokban nem lehet a jobb-bal sémában gondolkozni. Talán nem is véletlen, hogy a bizonyíték Ausztria és Magyarország viszonyában „sikerült”. Még mielőtt a dolog magyarázatára kerülne sor, egy bocsánatkérés kérezkedik ide. A két szomszédos ország kormányfőinek találkozása január 30-án történt. A cikknek viszont e dátum előtt el kellett készülnie, tehát részletekre nem terjedhet ki, pedig az olvasók rég tudják, mi is történt a zárt ajtók mögött. De szerencsére a bilaterális kapcsolatok tendenciája minden előrejelzés szerint nem fordulhatott meg a január végi tanácskozások folyamán. Az államközi hangulatot nagyjából három változás befolyásolta, és mind a három már tény volt, mikor Orbán Viktor Bécsbe utazott Sebastian Kurz hoz. Az első: az éles hangvétel, amely a migránsválság tetőpontján jellemezte a magyar-osztrák kapcsolatokat, már hónapokkal ezelőtt helyt adott az egymást meghallgatni kívánó hangulatnak - ha nem is fordult a másik nézet elfogadása felé. Bécsben annyi változott, hogy Werner Faymannt Christian Kern váltotta fel osztrák kancellárként. A második tény lehetne a fordulópont Bécs és Budapest között, hiszen tavaly decemberig a konzervatív Orbán-kormány az Osztrák Szociáldemokrata Párt (SPÖ) által vezetett koalícióval állt szemben, és az Osztrák Néppárt (ÖVP) csak a kisebbik partner volt. Közben a polgári párt a 31 éves Sebastian Kurz vezetésével megnyerte az októberi választásokat és hosszas tárgyalások után koalíciót alakított a jobboldali Osztrák Szabadságpárttal (FPÖ). Orbán Viktor levélben gratulált új osztrák kollégájának, hangsúlyozva, örömére szolgál, hogy Ausztriát „ismét egy keresztény és konzervatív értékek mentén szerveződő kormány” irányíthatja. „Nagy várakozással tekintek az előttünk álló közös munkára, mellyel hozzájárulhatunk a magyar-osztrák kapcsolatok megerősítéséhez, a közép-európai régió fejlődéséhez és kontinensünk biztonságának helyreállításához“, fogalmazott Orbán Viktor. Egyértelmű, hogy világnézetileg gördülékenyebbé válhatnak a kétoldalú kapcsolatok. De azért nem olyan simák, mint azt Orbán Viktor elképzeli. Január elején a magyar miniszterelnök - lengyel kollégájával közösen tartott budapesti sajtótájékoztatóján - elmondta: gondolkodnak azon, hogy „a V4-ek szilárd belső kapcsolatát fenntartva“ intenzív kapcsolatot hozzanak létre „többek között Ausztriával”. Orbán szerint a szomszéd nem használta a sógor kifejezést - példa arra, hogy Európában működik a demokrácia, „és nem képzelhető el, hogy egy ország vezetői hosszú időn keresztül fontos kérdésekben, például a migrációval kapcsolatban ne kövessék azt, amit a nép akar“ - mondta Orbán Viktor, úgymond feladva a Kurz-kormánynak a feladatot. A közelítés egyértelmű, habár az új osztrák kormány már többször is leszögezte, hogy nem kíván tagságra hasonlító kapcsolórendszert építeni a Visegrádi Négyekkel. A harmadik „tény” a bilaterális kapcsolatokra elgondolkoztató hatással lehet. Az új osztrák kormány a legtöbb megfigyelő nem kis meglepetésére egy héttel a kormányfői tárgyalások előtt bejelentette, hogy pert készített elő a paksi atomerőmű bővítésével összefüggésben, így, Paks II-vel összefüggésben és nem Paks II ellen, mondta a bécsi környezetvédelmi minisztérium szóvivője a hvg.hu nevű weboldalnak. Daniel Kosak ezek szerint hangsúlyozta: Ausztria keresetet készít elő az Európai Bizottság ellen, amiért a brüsszeli bürokraták engedélyezték, hogy Magyarország állami támogatást nyújtson a tervezett paksi bővítéshez. „Meggyőződésünk, hogy az atomenergia a rossz út, és mindig kifejezzük fenntartásunkat az ilyen projektekkel kapcsolatban.” A fenntarthatóságért és turizmusért felelő bécsi minisztérium szerint a magyar terveket állami támogatás nélkül nehezen lehetne kivitelezni. Mivel az uniós jog külön szabályozza az állami szubvenciót, amelyhez Brüsszel engedélyét is be kell szerezni, így a per az Európai Bizottság döntését célozza. Kosak külön kiemelte, hogy a perről már az új kormány döntött. Az osztrák kancellár az előző koalícióban külügyminiszter volt, és ebben a funkcióban nem csak Paks miatt Folytatás a 2. oldalon