Bécsi Napló, 2018 (39. évfolyam, 1-6. szám)

2018-01-01 / 1. szám

BÉCSI NAPLÓ XXXIX. ÉVFOLYAM 1. SZÁM 2018. JANUÁR-FEBRUÁR MEGJELENIK 2 HAVONTA ÁRA: 2,50 Euro Erscheinungsort Wien Österreichische Post AG • 02Z032898 M P. b. b. VERLAGPOSTAMT 1010 WIEN Újabb kormányalakítási kísérletek Németországban A múlt év szeptemberi választások eredmé­nyeképpen az eddigi CSU (Keresztényszoci­alista Unió) és CDU (Kereszténydemokrata Unió), valamint az SPD (Németország Szo­ciáldemokrata Pártja) nagykoalícióját a kö­vetkező összetételű kormány váltotta volna fel: CSU/CDU a Szövetség ‘90/Zöldek nevű párttal, akik 8,9%-ot értek el a választásokon (2013-ban 8,4% volt a választási eredményük). További partnernek az FDP-t, a Német Sza­baddemokrata Pártot kérték fel, amely nagy múltra tekint vissza, hiszen évtizedeken ke­resztül vett részt különböző kormányokban. 2013-ban azonban már csak 4,8%-ot ért el, így be sem jutott a Bundestagba (azaz a Par­lamentbe). Most azonban az FDP magához tért, és meglehetősen jó eredményt, 10,7%-ot ért el. A CDU 2017-ben 26,8% kapott, az SPD 20,5%- ot, a CSU 6,2%-ot. Az ún. jamaikai koalíció tárgyalásai kará­csonyig tartottak, de eredményt nem értek el. A tárgyalások bukását megerősítette az a tény is, hogy az FDP vezetője, Christian Lindner bejelentette, hogy pártja kilép a koalícióból. A jamaikai koalíció tervének sikertelensége így nehéz helyzetet eredményezett. Egyrészt a kormány nemzetközi tekintélyének is ártott, amely továbbra is a régi összetételben dolgozik tovább, másrészt nehéz olyan megoldásokat és lehetőségeket teremteni, amelyek biztosít­ják, hogy a kormány új formában és összetétel­ben a választási eredmény szellemében tudjon tovább dolgozni. Sok lehetőség nincs. Egy új választás meghirdetése és lebonyolítása amel­lett, hogy meglehetősen komplikált folyamat, igen költséges és bizonytalan is egyben. Ki tud­ná ugyanis megmondani előre, hogy milyen eredménye lenne? Ennek köszönhetően a CSU/CDU, vala­mint Angela Merkel kénytelen volt visszatérni a nagykoalíció gondolatához, amelybe Mar­tin Schulz, az SPD elnöke, valamint a párt vezetősége is beleegyezett. Meg kell említeni, hogy a német államelnök, Walther Steinmei­er kezdettől fogva sokat fáradozott, hogy mű­ködőképes új kormány jöjjön létre. Meghívta az eddigi kormánykoalíciós pártok vezetőit, és igyekezett meggyőzni őket az új kormány gyors létrehozásáról. Hivatali székhelyén, egy év eleji fogadáson úgy nyilatkozott: “Az új év úgy kezdődik, ahogy a régi befejeződött. A kormányalakítás a legfontossabb beszédtéma egész Németországban. Mindenki a pártok­ra néz és vezető képviselőikre. Mindenki azt kérdezi, hová fog ez vezetni, és ezt teljes jog­gal teszik.” A megtárgyalni való témák kiválasztása már az újév elején megkezdődött. A három pártból (CDU, CSU, SPD) egy harminckilenc személyből álló tárgyalási delegáció jött lét­re, amely e pártok vezetőiből, valamint fonto­sabb országos és helyi politikusokból áll, így a CDU-t Angela Merkel és tizenkét másik, or­szágos és tartományi szinten is befolyásos poli­tikus képviseli. A CSU-t Horst Seehofer jelen­legi bajor miniszterelnök vezeti, de a tárgyalási delegációhoz tartozik Markus Söder, jövőbe­ni bajor miniszterelnök tizenegy bajor politi­kai személyiséggel. Az SPD delegáció vezető­je Martin Schulz, aki mellett szintén tizenkét másik politikus képviseli a pártot. A három párt tárgyaló csoportja számtalan témát vitatott meg a jövőbeni koalíció ered­ményeit és célját érintő kérdésekről. Az SPD elnöksége az eredményt hat elutasító szavazat mellett elfogadta. Egyben javasolták a rövide­sen összeülő SPD pártnapnak, hogy a koa­líciós tárgyalások megkezdéséhez adják be­leegyezésüket. A három párt tárgyaló részt­vevői egy 28 oldalas katalógusban foglalták össze a tárgyalási erdmények­et és a kitűzött célokat, amelyeket jelenleg a tárgyalók elfo­gadtak. Angela Merkel a megegyezéseket a kölcsö­nösség jegyében értékelte, amelyre nagy szük­ség volt. Reményét fejezte ki, hogy a követke­ző koalíciós tárgyalásokat február végéig si­kerül befejezni. Martin Schulz a tárgyalások rendkívüli eredményét hangsúlyozta. Ange­la Merkellel közösen azon a véleményen van, hogy a megegyezések által a társadalmi össze­tartozás érzése erősödik majd, amelyhez elen­gedhetetlen a társadalom megújítása. Horst Seehofer is rendkívül elégedett volt a megbe­szélésekkel, amelyeket külföldön is pozitívan fogadtak. Az Európai Bizottság elnöke, Je­­an-Claude Juncker kijelentette: a megegye­zés tartalmával nagyon elégedett. Emmanuel Macron francia államelnök nyilatkozata sze­rint örömmel fogadta a német kormányalakí­tási terveket, és reméli, hogy Németországban egy stabil kormány jön létre. Különösen az SPD tagjai kritizálták az eddigi megállapodá­sokat. A tárgyalások eredményét, a megegye­zéseket protokollban foglalták össze, amelye­ket a végső koalíciós tárgyalásokon fognak megvitatni és véglegesen elfogadni. Eddig a következő témákat beszélték meg: Európa, gazdaság, digitalizáció, bürokrá­cia, közlekedés, infrastruktúra, munkapiac, munkajog, család, művelődés, kutatás, társa­dalmi kérdések, nyugdíj, egészségügy, pénz­ügy, adók, belügy, igazságügy, bevándorlás, lakásügy, mezőgazdaság, klímavédelem, hon­védelem, külföldi fejlesztési politika. Január 21-én, Bonnban lezajlott az SPD pártnapja, ahol 642 vezető párttag jelent meg és szavazott a koalíciós tárgyalások elfogadá­sáról. A szavazáson résztvevők közül 362-en a nagykoalíció elfogadása mellett tették le vok­­sukat, ellene 279-en szavaztak 1 tartózkodás mellett, így a koalíciós tárgyalások előrelát­hatólag az ezt követő hét közepén kezdődnek meg. A szavazást több órás vita előzte meg, amelynek keretében az SPD vezető politiku­sai szólaltak fel, közöttük Malu Dreyer tarto­mányi miniszterelnök asszony, Martin Schulz és PD vezető, Andrea Nahles, valamint többen a pártellenzék részéről. A kormányalakításra valószínűleg február közepén lehet számíta­ni, amelyet azonban további tárgyalások előz­nek meg. Angela Merkel szerint már eldöntött kérdésekről nem kell majd tovább tárgyalni. A végleges kormányalakítást megelőzi egy szavazás a nagykoalíciós kormány megala­kításáról az SPD tagok részéről. Egyes véle­mények szerint előreláthatólag megerősítik a nagykoalíció létrejöttét. A német gazdaság növekedése, azaz a brut­tó nemzeti termék (GNP) 2017-ben a vártnál és az előrejelzéseknél jóval nagyobb volt, el­érte a 2,2%-ot. A német gazdasági intézetek 1,5% körüli emelkedést jósoltak. A legmaga­sabb előrejelzést a Deutsche Bank készítet­te, amely 1,9%-al számolt. Az erősebb növe­kedésből legfőképp a német tartományok, a városok és a kisebb helységek profitáltak. A foglalkoztatottak száma az újraegyesítés óta nem volt ilyen magas: tavaly 44,3 millió mun­kavállalót regisztráltak. Az erős gazdasági növekedés a növekvő reál­bérekre vezethető visssza - írta a Frankfurter Allgemeine Zeitung. További növekedés figyel­hető meg a lakáspiac, valamint az ipari beruhá­zások terén. Az export 4,7%-al volt magasabb, mint az elmúlt évben, az import pedig 2017-ben 5,2%-al növekedett. Harsay György * * * A magyar külpolitika kívánatos útja Minden független ország külpolitikájában van­nak elveken vagy szövetségi szerződéseken alapuló tartós elemek. Ugyanakkor alkalmazkodni kell az állandóan változó világhoz, amely napi, általában rövidtávra szóló lépéseket és döntéseket igényel. Szabadságharcaink, de egész történelmünk azt igazolja, mennyire fontos, meghatározó az ország, a magyarság számára a külpolitika, a szövetségesek jó megválasztása. Valamennyi történelmi tragédiánk szerencsétlen konstellációknak, rossz külpolitikai döntéseknek volt a következménye. Az önálló magyar külpolitika alapelveit Kossuth máig ható érvénnyel fogalmazta meg. 1848. július 11-i híres képviselőházi beszédében hangsúlyozta „a külszövetségek fontosságát”, egyben azonban figyel­meztetett, hogy a külállamok „ott és annyira, s addig fognak bennünket pártolni, amennyiben egyszer s mind saját érdekük” meg fogja kívánni. Ugyanitt figyelmeztetett az orosz katonai nagyhatalom meg­bízhatatlanságára, beavatkozásának veszélyére. A Függetlenségi Nyilatkozat valamennyi szomszédos országgal és néppel a jószomszédság és a szövetség programját hirdette meg. Az emigrációban kidolgo­zott Dunai Konföderáció koncepciója elsőként lépett túl az egymással veszekedő és egymás ellen nagy­hatalmi támogatásra vadászó kisálla­m politikán. Kossuth megoldást javasolt a nemzeti kisebbségek kérdésének megoldására is: az egyes nemzetiségek számára a vallásfelekezetekhez hasonló autonóm szerveződést tartott kívánatosnak, személyi alapú tagsággal. Az egyes nemzetcsoportok kulturális au­tonómiáját ez biztosítaná, de az egy tömbben élők számára politikai autonómiát is kínált, „társas ön­­kormányzatot” különálló „nemzeti főnökökkel”. A szabadságát 1989-ben, szuverenitását pedig 1991-ben helyreállító ország által megválasztott An­­tall-kormány külpolitikája hasonló elveken alapult, valamint Kossuth jelmondatán: „A magyar európa­­ias legyen, s az, mit európainak nevezünk, e honban mindig magyar maradjon”. A fentiek szellemében, és nemzeti érdekeinket mérlegelve sikerrel kezde­ményeztük a szovjetfüggést intézményesítő Varsói Szerződés, majd a KGST föloszlatását. Még 1990- ben elsőként nyertünk fölvételt a demokratikus eu­rópai államok szervezetébe, az Európa Tanácsba, 1991 decemberében pedig már sikerült társulási egyezményt kötnünk az Európai Közösséggel. Tisz­teletben tartva a békeszerződéseket és a Helsinki Zá­róokmányt, a lehető legjobb viszonyra törekedtünk szomszédainkkal (köztük az akkor még fönnálló Szovjetunióval), miközben minden lehetséges er­­kölcsi és politikai támogatást megadtunk a­ triano­­ni szerződéssel elszakított magyar honfitársaink­nak. Három velünk szomszédos, jórészt mestersé­gesen létrehozott föderáció fölbomlásával erősödtek külpolitikai pozícióink, de tisztában voltunk azzal, hogy határaink megváltoztatására ez semmiféle le­hetőséget nem nyújtott. Bármely átgondolatlan, fe­lelőtlen magyar lépés kudarchoz és nemzetközi el­szigetelődéshez vezetett­ volna. 1994 után valameny­­nyi magyar kormány folytatta elődei külpolitikáját, így vált hazánk 1999-ben a történelem legerősebb és legtartósabb katonai-politikai szövetségének a tagjá­vá. A 2004-ben megvalósult EU-tagság jöhetett vol­na korábban, előnyeiről pedig illene többet beszélni. A sok százados balsors, a rosszul megválasztott szö­vetségek után a magyar állam hajója biztos révbe ért. Ma vannak, akik azt hirdetik, hogy a Nyugat hanyatlik és befogadó menekültpolitikájával saját sírját ássa. Keressük inkább Oroszország, Törökor­szág, Kazahsztán, Azerbajdzsán, sőt Kína barátsá­gát, szövetségét, hiszen a magyarság is keleti nép! Hozzuk helyre Szent István rossz döntését, a Nyu­gat választását, marasztaljuk el a törökkel szövet­kezés helyett szembeszálló Hunyadiakat és Jagel­lókat! E gyermeteg nézeteknek sem kevés a híve, a kormánypárti médiában is megjelennek, csakúgy, mint a jóval veszedelmesebb Putyin-barátság. Va­lóban Keletről jön a fény? Ha valakit nem zavar a tekintélyuralmi kormányzás, ahol a nyílt ellenzé­kieket bebörtönzik és a kritikus újságírókat lelövik. Folytatás a 3. oldalon A Duna nem csak összeköt Január utolsó hetében végleg bebizonyoso­dott, hogy államközi kapcsolatokban nem lehet a jobb-bal sémában gondolkozni. Talán nem is véletlen, hogy a bizonyíték Ausztria és Magyar­­ország viszonyában „sikerült”. Még mielőtt a dolog magyarázatára kerül­ne sor, egy bocsánatkérés kérezkedik ide. A két szomszédos ország kormányfőinek találkozása január 30-án történt. A cikknek viszont e dá­tum előtt el kellett készülnie, tehát részletekre nem terjedhet ki, pedig az olvasók rég tudják, mi is történt a zárt ajtók mögött. De szerencsé­re a bilaterális kapcsolatok tendenciája minden előrejelzés szerint nem fordulhatott meg a janu­­ár végi tanácskozások folyamán. Az államközi hangulatot nagyjából három változás befolyásolta, és mind a három már tény volt, mikor Orbán Viktor Bécsbe utazott Sebastian Kurz­ hoz. Az első: az éles hangvétel, amely a migránsválság tetőpontján jellemezte a magyar-osztrák kapcsolatokat, már hónapok­kal ezelőtt helyt adott az egymást meghallgatni kívánó hangulatnak - ha nem is fordult a másik nézet elfogadása felé. Bécsben annyi változott, hogy Werner Faymannt Christian Kern váltotta fel osztrák kancellárként. A második tény lehetne a fordulópont Bécs és Budapest között, hiszen tavaly decemberig a konzervatív Orbán-kormány az Osztrák Szoci­áldemokrata Párt (SPÖ) által vezetett koalíció­val állt szemben, és az Osztrák Néppárt (ÖVP) csak a kisebbik partner volt. Közben a polgári párt a 31 éves Sebastian Kurz vezetésével meg­nyerte az októberi választásokat és hosszas tár­gyalások után koalíciót alakított a jobboldali Osztrák Szabadságpárttal (FPÖ). Orbán Viktor levélben gratulált új osztrák kollégájának, hangsúlyozva, örömére szolgál, hogy Ausztriát „ismét egy keresztény és kon­zervatív értékek mentén szerveződő kormány” irányíthatja. „Nagy várakozással tekintek az előttünk álló közös munkára, mellyel hozzájá­rulhatunk a magyar-osztrák kapcsolatok meg­erősítéséhez, a közép-európai régió fejlődéséhez és kontinensünk biztonságának helyreállításá­hoz“, fogalmazott Orbán Viktor. Egyértelmű, hogy világnézetileg gördülékenyebbé válhatnak a kétoldalú kapcsolatok. De azért nem olyan simák, mint azt Or­bán Viktor elképzeli. Január elején a magyar miniszterelnök - lengyel kollégájával közö­sen tartott budapesti sajtótájékoztatóján - el­mondta: gondolkodnak azon, hogy „a V4-ek szilárd belső kapcsolatát fenntartva“ inten­zív kapcsolatot hozzanak létre „többek között Ausztriával”. Orbán szerint a szomszéd­­ nem használta a sógor kifejezést - példa arra, hogy Európában működik a demokrácia, „és nem képzelhető el, hogy egy ország vezetői hosszú időn keresztül fontos kérdésekben, például a migrációval kapcsolatban ne kövessék azt, amit a nép akar“ - mondta Orbán Viktor, úgymond feladva a Kurz-kormánynak a feladatot. A köze­lítés egyértelmű, habár az új osztrák kormány már többször is leszögezte, hogy nem kíván tag­ságra hasonlító kapcsolórendszert építeni a Vi­segrádi Négyekkel. A harmadik „tény” a bilaterális kapcsolatok­ra elgondolkoztató hatással lehet. Az új osztrák kormány a legtöbb megfigyelő nem kis meg­lepetésére egy héttel a kormányfői tárgyalá­sok előtt bejelentette, hogy pert készített elő a paksi atomerőmű bővítésével összefüggésben, így, Paks II-vel összefüggésben és nem Paks II ellen, mondta a bécsi környezetvédelmi mi­nisztérium szóvivője a hvg.hu nevű weboldal­­nak. Daniel Kosak ezek szerint hangsúlyozta: Ausztria keresetet készít elő az Európai Bizott­ság ellen, amiért a brüsszeli bürokraták engedé­lyezték, hogy Magyarország állami támogatást nyújtson a tervezett paksi bővítéshez. „Meg­győződésünk, hogy az atomenergia a rossz út, és mindig kifejezzük fenntartásunkat az ilyen projektekkel kapcsolatban.” A fenntarthatósá­gért és turizmusért felelő bécsi minisztérium szerint a magyar terveket állami támogatás nélkül nehezen lehetne kivitelezni. Mivel az uniós jog külön szabályozza az állami szub­venciót, amelyhez Brüsszel engedélyét is be kell szerezni, így a per az Európai Bizottság döntését célozza. Kosak külön kiemelte, hogy a perről már az új kormány döntött. Az osztrák kancellár az előző koalícióban külügyminiszter volt, és ebben a funkcióban nem csak Paks miatt Folytatás a 2. oldalon

Next